Szabad Földműves, 1959. július-december (10. évfolyam, 52-104. szám)
1959-11-25 / 94. szám
1059. november 25. VIRÁGZÓ MEZŐGAZDASÁG 373 A Jé gyümölcsös feltételei A gyümölcsfa nemcsak az éghajlatra igényes, de a talaj minőségére és a terep fekvésére is. Igaz, hogy ezeket az igényeket háztáji gyümölcskertek telepítésekor nem szokták figyelembe venni, ' éppen ezért a várt eredmények rendszerint elmaradnak. A különféle szak- és tudományos cikkekből arra lehetne következtetni, hogy nálunk már tízéves olyan gyümölcsösöknek kell lenniük, amelyeket a korszerű gyümölcstermesztés megkíván. Viszont aki Szlovákiát átutazza, könynyen megfigyelheti a gyümölcsösöket, ezenkívül, ha adatai is vannak arról, hogy az egyes gazdaságok mennyi gyümölcsfát ültettek el, megdöbben, mert az ízletes gyümölcsöt termő gyümölcsösökét sehol sem találja, vagy csak kivételesen valahol. Leginkább megöregedett, elkorcsosodott fákat találunk, amelyek talán emlékképpen maradtak meg egy-egy - régi gyümölcsösből. Ezzel az állapottal semmi esetre sem lehetünk elégedettek. Népgazdasági szempontból is nagy kár, hogy évente többezer gyümölcsfát elültetünk és mégis csak behozatal áron jutunk jó minőségű gyümölcshöz. Minden évben tekintélyes összeget költünk a szakemberek iskoláztatására és elhelyezésére. Tőlük függ a gyümölcstermesztés fellendítésének megsürgetése. Ha ezt megteszik, küldetésüket teljesítik. Telepítés előtt számolnunk kel! azzal, hogy jó ápolás mellett a gyümölcsfa sokáig él. Gyökerei messze szétágaznak a talajban. Ezért meg kell fontolnunk, hogy hol telepítsünk gyümölcsöst. . A gyümölcsös legjobb fekvése a délkeleti mérsékelt lejtő. A teljesen déli vagy a keleti irányú fekvés kevésbé jó, annál rosszabb a nyugati és a legroszszabb az északi., fekvés. Ez nem jelenti azonban azt, hogy ilyen helyeken nem lehet gyümölcsöt termelni, de mindenesetre vigyázzunk a fajta megválasztására. Minden gyümölcsfa szereti a napot, s minél kevesebbet kap belőle, annál nagyobb ápolást kíván, de így sem terem annyit, mint jó fekvésű talajon. Legtöbb meleget a korai gyümölcs igényel, tehát az ilyen fajtát elsősorban délkeleti fekvésű talajra telepítjük. Ezt a gyümölcsöt a korai cseresznye, őszi- és kajszibapack, némely körte, szilva és ringló képviseli. Terjedelmesebb lejtő telepítésekor a fajtákat úgy válogassuk meg, hogy a legalacsonyabb részekre az utófagyoknak legellenállóbbak kerüljenek. A kényesebbeket minél magasabb részen telepítsük. A gyümölcsös talaja elég mély legyen. Kavicsos, sziklás vagy gyenge hozamú homoktalajba ne ültessünk gyümölcsfát. A gyümölcsfa legjobban az agyagos homokot kedveli Némely homokfajtán termelhető a barack, meggy, cseresznye és a nyári alma, de a téli alma és a körte már nem ajánlható, mert sokat szenvednének a szárazságtól. Előfordult, hogy egyes téli almák csak novemberben érnek be a, homokon, de karácsonynál tovább már nem állnak el. Homoki gyümölcstermelés alkalmával elsősorban figyelembe kell vennünk az alanyt, mert nem minden fajta egyformán viseli a homokot. Még rosszabb a nehéz, nedves és savas talaj; ilyen területekre egyáltalán ne ültessünk gyümölcsfát, mert a fa gyökerei nem juthatnak elegendő levegőhöz. Fajta szerint a gyümölcsfa igényei a következők: Alma. Tenyészote során igényesebb az éghajlati, mint a talajviszonyokkal szemben, mert a talaj tápanyagösszetételét és szerkezetét meg tudja változtatni. de az éghajlati tényezőket csak részben. A téli alma inkább a hűvös, csapadékos,*erősen párás éghajlatú vidékek fája, ahol az évi csapadékmennyiség aránylag egyenletesen oszlik meg. Az éghajlati viszonyok figyelembevétele és ismerete nemcsak a fa tenyészete szempontjából alapvetően fontos, hanem az alma rovar- és gombakártevőinek kártétele szempontjából is. A rovar- és gombakártevők kártételének nagysága kapcsolatban van az éghajlattal, pl. az alma férgesedését okozó almamoly és a kaliforniai pajzstetü a száraz jellegű termőtájak fő kártevői. Ugyancsak itt pusztítja legjobban téli almafajtáink egyik legértékesebbjét a Jonathánt a lisztharmat nevű gomba is. Az erősen nedves, csapadékos tájak egyetlen komoly gombabetegsége a varasodás (Fusicládium). Az ellene való védekezés lényegesen olcsóbb és könynyebb, mint az említett vidékek kártevői ellen. Talaj szempontjából az aimatermelésre legalkalmasabbak a könnyű műveletű, televényben elég gazdag vályog- és barnahomoktalajok. Jók az öntéstalajok, ha nem vízállásosak. Erősen agyagos, kötött, hideg, nyirkos talajokon, köves, kavicsos hegyoldalak, erősen savanyú és szikes talajok almatermelésre kevéssé, sőt egyáltalán nem alkalmasak. Körte. A talajban igen válogatós. Jól terem a középkötött, mély rétegű, mérsékelten meszes, meleg, nyirkos (nem nedves), vízáteresztő talajokon. Televényben gazdag, jó minőségű homoktalajokon is sikerrel termelhető. A sovány homoktalajokra vagy meszes, köves, nagyon kötött agyagtalajokra a körte nem való. Ilyen helyeken termelve értéktelen, apró, kövecses gyümölcsöt terem és a fa rövid életű lesz. Cseresznye. Telepítésére legjobban megfelelnek a dombok szelíd déli és nyugati lejtői. Nyílt, szellős területeken nem szenved a monilia kártételétől. A déli lejtők különösen nagy előnyt jelentenek a korai érésű fajtáknak. Mély rétegű, vízáteresztő talajokon termelhető a legeredményesebben. Jól fejlődik az agyagos homokon és a kissé nyirkos, gyengébb minőségű homokon is, ha elegendő meszet és tápanyagot tartalmaz. Túl kötött, hideg, vizet át nem eresztő, magas vízállású, valamint sovány, vízben szegény talajon ne foglalkozzunk a termesztésével. Meggy. Éghajlati és talajigénye hasonló a cseresznyéhez. A szárazságot jól tűri. Szabad, nyílt fekvésben díszük a legjobban. Termelésére a dombvidékek déli és délkeleti lejtői a legalkalmasabbak. Az északi fekvésű és az erős szeleknek kitett helyeken gyengén fejlődik. Talajban nem válogat. Kajszibarack. A téli hidegeket jól bírja: a 20 — 25 fokos fagyot rendszerint minden ártalom nélkül elviseli. Egyes fajták rügyei azonban ilyen hidegben már elfagynak. A nedvkeringés megindultáva! a fa érzékenysége növekszik. Virágzáskor az egyfokos fagy is már kárt okoz; a legtöbb hideget aránylag a bimbó bírja ki. Kedveli a meleg, száraz, mészdús agyagot és alanyul a keserű mandulát. A homokos talajon alanynak jobban bevált a vadkajszi. Dió. Az enyhe éghajlatot kedveli. Termelhetőségét döntően befolyásolja az időjárás. A fagy iránt télen és tavasszal nagyon érzékeny. Szokásos teleinket általában nagyobb károsodás nélkül bírja, azonban nem megfelelő helyre telepítve még akkor is elfagyhat. A dió sokat szenvedhet a nyári erős napsütéstől is. A fejletlen diók megfoltosodnak és aprók maradnak. Diótermelésre alkalmas’ a déli, délkeleti, sőt a nyugati és délnyugati lejtő is, a jó talajú, sekély hegyhátak, mélyrétegű nyirkos domboldalak, a védett, nem t'agyzúgos völgyek, a hegy- és domblábak. A túlságosan nedves, álló talajvizes terület diótermelésre nem alkalmas. Ilyen helyen csak sínylődik és fagyérzékenyebb. A gyümölcsfákat másfajta talajokon is lehet termelni, mint amelyet megkívánnak, mert a gyümölcsfa mindig igyekszik a környezetéhez alkalmazkodni. De ha gyümölcsöstől rendszeres jövedelmet várunk, akkor csak olyan talajon telepítsük, amely az életföltételeinek teljesen megfelel. Hiszen a felsorolt gyümölcsfák összes fajtái nálunk nagyon jól teremnek. A Vágón és Garamon túl elterülő vidék, Nyitra északi része, Gömör és Ipolyság környéke, valamint Kelet-Szlovákia az alma és szilva termelésére pedig olyan, mintha erre lenne teremtve. A nagyüzemi gazdaságokban a gyümölcstelepítést a legnagyobb gonddal és szaktudással kell végezni. Minden telepítést bizonyos munka előz meg, mégpedig a talaj elemzése, fajtamegválasztás, és a szakértők tanácsa. Ezek nélkül az alapvető teendők és ismeretek nélkül ne fogjunk gyümölcstelepítéshez. Szitár Imre, a Kassai GyümölcsészetI Kutatóállomás dolgozója A szovjet mezőgazdaság villanyfogyasztása A Szovjetunió mezőgazdasági üzemei tavaly 6,8 milliárd kilowattóra villanyt fogyasztottak. A hétéves terv előirányzata szerint 1965-ben a mezőgazdasági üzemek áramfogyasztása legalább 27,2 milliárd kilowattórát tesz majd ki. 4000 éves élelmiszerek Egy angliai városban érdekes vizsgálatokat folytatnak azokkal a hús- és kenyérmaradványokkal, amelyek a régi Jerikó területén végzett kutatások során kerültek elő. Ezek az élelmiszerek tehát körülbelül 4000 évesek. A tudósok remélik, hogy az élelmiszerek tartósításának módszerei a kutatások eredményei alapján tovább tökéletesíthetek.
