Szabad Földműves, 1959. július-december (10. évfolyam, 52-104. szám)
1959-11-22 / 93. szám
y&afanl Földműves 1959. november 22. Hruscsov elvtúrs felszólalása a szovjet újságírók fogadtatásán Bízunk a saját erőnkben Moszkvában közzétették Ny. Sz. Hruscsov, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének felszólalását a szovjet újságírók I. kongresszusa alkalmával rendezett fogadtatáson. A kormányfő beszédében többek között kijelentette, hogy a Szovjetunió nem „katonai, gazdasági vagy politikai gyengeségből“ terjesztette elő az általános és teljes leszerelési javaslatát. Azért javasoltuk ezt a tervet, — mondotta —, mert tudatában vagyunk felelősségünknek a világbéke biztosításáért. Hruscsov . elvtárs a továbbiakban megjegyezte: Ha gazdasági lehetőségeinkről és a szovjet állam védelmi erejéről beszélünk, elmondhatjuk, hogy ebben az évben a legrövidebb ideig tartó katonai hadgyakorlatot tartottunk, annak ellenére, hqgy a szovjet hadsereg óriási erőt képvisel. A Minisztertanács A sűrű, novemberi köddel borított Angliába a napokban látogatott el Adenauer nyugat-német kancellár. A szigetországban tartandó megbeszélései során a mai nemzetközi helyzet általános enyhülésének további folyamatát szeretné meggátolni ez az agg politikus, aki azonban megérkezésekor szemtanúja lehetett, hogy az angol közvélemény nagyobb része reálisan veszi számításba a békés együttélés szükségszerűségének gondolatát. A nyugati hírszolgálatok jelentései Adenauer „fogadtatásáról" a legkülönbözőbb módon eltérnek. Az Associated Press amerikai sajtóiroda ezt írta: „Macmillan miniszterelnök meleg kézszorítással üdvözölte a kancellárt“. Ezzel szemben a DPA nyugat-német hírügynökség kénytelen beismerni, hogy a kormányfők mosolya a találkozás pillanatában nagyon óvatos volt, s az egész légkör nem volt valami barátságos. A megjelent közönség számának adatai is különböznek az egyes jelentésekben. A Reuter angol hírszolgálat 300 személyről ír, míg a DPA' „csak néhány embert említ.“ Mindent egybevetve, az angol közvélemény rendkívül hűvös fogadtatásban részesítette a megrögzött hidegháborús politikust, s ezzel egyúttal figyelmeztette kormányát is: itt az ideje, hogy Anglia önálló politikai irányt szabjon, gazdaságilag és politikailag ne hagyja magát befolyásolni a bonni politikusok revansvágyó terveitől. A nagyhatalmak hagyományos találkozásának színhelyén, Genfben, immár három éve folyik a Szovjetunió, az USA és Anglia atomszakértőinek értekezlete a nukleáris fegyverkísérletek végleges megszüntetéséről. Az utóbbi megbeszélések előrehaladásról tanúskodnak, s reális alapot nyújtanak a megegyezésre. Az „atomcsend“ megteremtésének lehetősége ugyanakkor széles fronton indított ellentámadásra mozgósította a leszerelés első, döntő lépéséről hallani sem akaró köröket. Az Egyesült Államokban nyomban felemelte tiltakozó szavát Truman volt demokratapárti elnök és határozottan síkraszállt az amerikai nukleáris fegyverkísérletek haladéktalan folytatása mellett. A pártok közötti „teljes összhang“ kedvéért Rockefeller, republikánus New York-i kormányzó több ízben hasonló szellemű nyilatkozatot tett. Legutóbbi Los Angeles-i beszédében pedig már egyenesen visszakanyarodott a dullesi hagyományokhoz. Fellapozta az „erőpolitika“ poros szótárát és a leszerelés elvének elfogadása helyett, valamint az atomkísérletek beszüntetésére törekvő intézkedések helyébe azt követelte, hogy az Egyesült Államok a soron következő nemzetközi tárgyalásokon támaszkodjék kizárólag katonai erőre. Sjanálatosképpen e két, minden tekintetben elítélendő megnyilatkozás nem elszigetelt jelenség a mai amerikai közéletben. íme néhány tény, ami arra figyelmeztet, hogy noha a nemzetközi enyhülés elemei igen határozottan érvényesülnek, még akadnak hőven ellenkező előjelű jelenségek is. Mindebből az a tanulság, hogy a hidegháború teljes felszámolásáért még kemény harcokat ke'l megvívni. elnöke a továbbiakban rámutatott arra, hogy a Szovjetunió jelenleg olyan rakéta-, atom- és hidrogénfegyver ' mennyiséggel rendelkezik, hogy ha megtámadnának bennünket, módunkban állna a földiekéről eltávolítani ellenségeinket — és hozzáfűzte: hajlandók vagyunk ezeket a fegyvereket megsemmisíteni, ha példánkat más országok is követik. A Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke azután arról beszélt, hogy egy szovjet üzemben, melyet nemrégiben meglátogatott, futószalagon évente 250 hidrogéntöltéssel ellátott rakétát gyártanak — és újra kihangsúlyozta: A világbéke érdekében hajlandók vagyunk mindezeket a tengerbe dobni. Mi nemcsak hogy háborút nem akarunk, de a háborúhoz való eszközök birtokosai sem akarunk lenni. Közelgő . franciaországi látogatásával kapcsolatban Hruscsov elvtárs megjegyezte: A szovjet kormány reméli, hogy a francia kormánnyal sikerül bizonyos megegyezést elérni. A 'bonni kormány azon tervére vonatkozólag, hogy Nyugat-Berlinben rádióállomást akar kiépíteni, a szovjet kormányfő kijelentette: A Szovjetunió soha nem ismerte, nem ismeri és nem fogja elismerni a bonni revansiszták jogát Nyugat- Berlinre. Beszédében újra hangsúlyozta, hogy a nyugat-berlini problémát tárgyalások útján kell rendezni, mégpedig a legrövidebb időn belül. A Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke felszólalásának végén kijelentette: „A szovjet embereknek egyetlen vágya van — még jobban gazdagabban, kulturáltabban és biztonságosabban élni. Bízunk saját erőnkben és lehetőségeinkben." A Lunyik III. tef-'es/tettekiiMetését • A rádióösszeköttetés valószínűleg egy meteorittal való összeütközés miatt szakadt meg • Elkészül a Hold túlsó felének atlasza. A moszkvai Pravdában Leonid Szedov akadémikusnak, a Nemzetközi Csillagászati Szövetség elnökének cikke megjelent a szovjet kozmikus rakétáról. Szedov akadémikus közli, hogy az ez év október 4-én, a III. szovjet űrrakéta által felbocsátott önműködő bolygóközi állomás és a földi megfigyelő állomások között megszakadt a rádióösszeköttetés. Ennek különféle oka lehet. Nincs kizárva az a lehetőség, hogy a műszerek működése egy meteorittal összeütközés folytán szakadt meg. Ehhez elég az is, hogy az összeütközés során megsérült a tartály hermetikus elzárása. Feltételezték, hogy a bolygóközi állomás további útja során újabb adatokat nyernek, amelyek pontosabbá tették volna az állomás első kőrútján nyert adatokat. A szovjet tudós ezután rámutat, hogy a bolygóközi állomás eljuttatta a Földre mindazokat a tájékoztatásokat, amelyekre az első körpálya folyamán számítottak. Most feldolgozzák a Hold túlsó oldaláról készült fényképeket és a tudományos mérések eredményeit. Utána közzéteszik a Hold túlsó felének atlaszát. Szedov akadémikus végül leszögezi, hogy az eddigi kutatások csupán a kezdetet jelentik, és hogy az emberiség előtt megnyílnak a világűrrepülések széles távlatai. Az amerikai imperialisták és Liszin-man esztelen politikája katasztrófába sodorta Dél- Kórea gazdaságát. Li szin-man 700 ezer embert tart fegyverben, a háború utáni árvák megsegítésére azonban nem gondol. Dél-Koreában jelenleg körülbelül 300 ezer árva sínylődik otthon nélkül. Felvételünk: ezek az árvák mitsem sejtenek további sorsukról. dében hangsúlyozta: Az idén sorra,kerülő elnökválasztáson pártunk csak olyan jelölteket támogat majd, akik nem szándékoznak a három nagyhatalom egyezménye által adott diktátori joghatalommal élni. • Hruscsov elvtárs Nehru indiai miniszterelnök 70. születésnapja alkalmából üdvözlő táviratot küldött a kormányfőnek. A szovjet emberek — hangzik a levél — kimagasló államférfinak ismerik önt, aki sokat tett India és a Szovjetunió baráti, jószomszédi viszonyának megteremtéséért. • Palmiro Togliatti, az Olasz Kommunista Párt főtitkára Rómában hivatalos sajtóértekezletet tartott, melyen mintegy száz olasz és külföldi újságíró előtt ismertette a párt IX. kongresszusának irányelveit. • Az amerikai tudósok elítélik Truman felhívását. A több mint 2000 amerikai tudóst és tudományos dolgozót egybetömörítő Amerikai Tudósszövetség nyilatkozatot tett közzé, amelyben elítéli Harry Truman volt amerikai elnök ama felhívását, hogy az USA mielőtt újítsa fel atomfegyverkísérleteit. • Karlsruhe nyugat-német ivárosban több száz újonc, akiket a Bundeswehrbe akarnak 'besorozni, tiltakozó jelszóval tüntetett: „Soha többé nem veszünk fegyvert a kezünkbe a német militarizmusért." • Cipruson új politikai párt alakult, Ciprus Demokratikus Szövetsége néven. Kleridisz, a sziget fővárosának volt polgármestere beszé-1911, november. A Madrid-Berlin között közlekedő gyorsvonatból a birodalom fővárosának állomásán egy spanyol tisztekből álló csoport lép ki. A katonazenekar Franco államhimnuszát játsza, majd a Deutschland. Deutschland über alles következik. A küldöttséget magas - rangú SS-vezérek fogadják. A tisztek a hírhedt spanyol „kékhadosztály“ kötelékébe tartoztak, s rövidesen a keleti frontra mentek. Vezetőjük kijelentette: „Európa védelméért megyünk oda!" A tisztet így hívták: Fernando Maria Castiella y Maiz. 1959, november. Nyugat-Berlin repülőterén egy különgép száll le. A Bundeswehr zenekara Francó államhimnuszát játsza, majd Deutschland, Deutschland über alles következik. A spanyol küldöttséget Willy Brandt, Nyugat-Berlin főpolgármestere fogadja. A küldöttség vezetője, Spanyolország jelenlegi külügyminisztere, így nyilatkozott: „Országunk a NATO keretén belül Európa védelmét szeretné biztosítani." A spanyol külügyminiszter neve: Fernando Maria Castiella y Maiz. A tények bizonyítják: kf é$ hogyan Segít Olyan korban élünk, amikor a világpolitikai térképet állandóan kiegészíteni, módosítani kell. Csaknem minden évben, vagy talán még sűrűbben is egy új, független állam születik, válik ki a gyarmati rendszer kötelékéből. A második világháború után az emberiségnek több mint a fele rázta le magáról a gyarmati igát és az önálló nemzeti, gazdasági, kulturális és politikai fejlődés útjára lépett. Ez a folyamat azonban azóta sem állt meg, tovább halad. A függetlenség kivívása az első, sorsdöntő lépés. Utána a gazdasági önállóság • fokozatos biztosítása az, amely a fiatal állam életében a legégetőbb kérdés. A gazdasági elmaradottság a gyarmati uralom szégyenteljes öröksége. Hogy ez az örökség mennyire a múltba kívánkozik, arról a tények beszélnek a legvilágosabban. Amíg 1949-ben a fejlettebb kapitalista államokban a nemzeti jövedelem évente az egy lakosra eső része 915 dollár volt, a gyarmati országok lakosainak csak 94 dollár jutott. A legnagyobb különbség az Egyesült Államok és Indonézia között volt. Az előzőnél 1452 dollár, a másiknál >22 dollár volt évente. Ezek az adatok természetesen csak általános statisztikai összehasonlításnak felelnek meg, mivel a kapitalista tulajdonosok és a kizsákmányolt munkások között még nagyobb ellentétek vannak. A napi létminimum fenntartásához körülbelül 2000 kalóriamennyiség szükséges, míg a gyarmati országok lakosainak csupán 1400 kalóriamennyiség jutott. Vagy: az általános életkor ezekben az országokban 30 év volt, míg a fejlettebb kapitalista államokban meghaladta a 60 évet. A nemzeti függetlenséget kivívott országok gazdasági megsegítésének szükségszerűségéhez nem fér vita. Csakhogy a segítség fogalmát máshogy értelmezik Nyugaton, mint nálunk. A kapitalista államok is „segítenek“ - persze saját szájuk íze szerint. Főleg az ezekbe az országokba történő tőkekivitel fokozását valósítják meg terveik szerint. A kapitalisták elgondolásai szerint az elmaradott országoknak saját maguknak kéll kiépíteni a vasúti hálózatot, az utakat, az egészségügyi és nevelési központokat. Amikor ezek az ún. nem jövedelmező intézmények készen vannak, ők is jelentkeznek „segítségükkel“. Mégpedig a minél több jövedelmet biztosító üzemek és gyárak felépítésének tervével. Hogy ez mennyire kifizetődő számukra, arra jellemző példa az amerikai tőkekivitel Kubába, Mexikóba, Brazíliába, Venezuelába és a Fülöp-szigetekre. Az Amerikai Egyesült Államok 1950 —56-os években ezekbe az államokba 4,9 milliárd dollár befektetést eszközölt, s a nyereség ugyanebben az időszakban „csak“ 16 milliárd dollár volt. Kérdés tehát, ki kinek segített? Ezzel szemben a Szovjetunió a proletárinternacionalizmus eszméjének szellemében előnyös gazdasági segítséget nyújt a kevésbé fejlett, szabadságukat nemrég kiharcolt államoknak. A szovjet kölcsönök hosszúié járatúak, s évi 2-2,5 százalékos kamattal, míg a 'Nemzetközi Bank 4—7 százalékos kamatláb mellett folyósít kölcsönt. A Szovjetunió gazdasági segítsége abban is előnyösebb, hogy a gazdaságilag elmaradót! országok áru formájában is megtéríthetik azt, míg a kapitalista kölcsönök csak valuta formában téríthetők vissza. A szovjet segítség továbbá biztosítja a megsegített ország egyenletes gazdasági fejlődését is. Például annak a 400 millió rubel kölcsönnek visszafizetése, melyet a Szovjetunió nyújt az Egyesült Arab Köztársaságnak az Asszuáni-gát felépítésében, csak akkor kezdődik, amikor az építkezés első szakasza befejeződik Mindezek mellett a Szovjetunió gazdasági segítsége legjobban abban különbözik a kapitalistákétól, hogy az semmiféle politikai és katonai kötelezettségekkel nincs összefüggésben, míg a nyugati hatalmak „segítsége“ szorosan összefügg az illető államok politikai és katonai kiszolgáltatottságával. Az 1955 — 59-es években a Szovjetunió a következő gazdaságilag eddig elmaradott országoknak nyújtott nagyarányú segítséget: i millió rubel India 1000 Egyesült Arab Köztársaság 1100 Afganisztán 480 Indonézia i 427 Ceylon 120 Argentína 400 Irak ’ 550 Etiópia 400 A Szovjetunió azonban nemcsak gazdasági kölcsönökkel segíti ezeket az országokat, hanem tudományos-, kísérleti tapasztalatokkal is. Ez a testvéri segítség az indító oka annak, hogy Ázsiában, Afrikában, Latin-Amerikában, egyszóval az egész világon óriási tüntető tömegek követelik a Szovjetunióval való szorosabb gazdasági kapcsolatok megjavítását. A sztrájkoló amerikai, angol, francia, nyugat-német, belga és a többi munkanélküliek Nyugaton tudják, hogy a két világrendszer közötti gazdasági együttműködés fellendítése az ő helyzetükön is javítana. Mindezt jól tudják a kapitalisták is. De jól tudják azt is, hogy az elmaradott ors-zágok gazdasági fellendítésével létrejön egy erős munkásosztály, a modern proletariátus valamennyi haladó tulajdonságával felfegyverezve. Az,eddig elnyomott nemzetek egyre jobban rádöbbennek, melyik segítség előnyösebb számukra. Az elmúlt idők nem térnek vissza, amikor csak egy lehetőség volt — kapitalista „segítség“. Az utóbbi évek fejleményei bizonyítják, hogy egyre nagyobb mértékben fogadják el a testvérkezet, melyet a Szovjetunió nyújt számukra. -t SZABAD FÖLDMŰVES - a Földművelésügyi Megbízotti Hivatal lapja - Megjelenik hetente kétszer - Szerkeszti a szerkesztő bizottság - Főszerkesztő Major Sándor - Szerkesztőség Bratislava, Suvorovova 16 - Telefon 359-41, 359-42, 359-43. - Főszerkesztő és titkárság: 243-46. - Mezőgazdasági osztály: 356-80. - Nyomja a Polygraflcké závody n p Bratislava, ul. Februárového vífazstva 6/d w Terjeszti a Posta Hfrlapszolgálata — Megrendelhető minden postahivatalnál és kézbesítőnél. A-513039 Európa védelmére UTAZÁSI VERSENY Újsághír: Eisenhower is dip lomáciai körútra indul. Pillanatnyi helyzetkép.
