Szabad Földműves, 1959. július-december (10. évfolyam, 52-104. szám)
1959-11-18 / 92. szám
364 V1RÄGZÖ MEZÖGAZDASÄG 1959. november 18. tenyésztéssel egyensúlyban áll, ezt bizonyítja az is, hogy a második ötéves tervet mind a két termelési ágban már az idén teljesítik, így a harmadik ötéves terv teljesítéséhez is minden feltételük megvan. VESZÉLYBEN A HÁTSÓ KERÉK Csupán az a baj, hogy a sok szép eredmény mellett megfeledkeznek a hibákról, A szarvasmarha között nagyon elterjedt a gümökór, pedig ez a betegség megelőzőleg alig fordult elő. A betegség terjedését a nedves istállózás és a nem kielégítő tisztaság okozza. Nem elegendő, hogy legelőre járt az állatok nagy része. Nincs nyitott istállója a szövetkezetnek és az istállók ablakait is állandóan csukva tartják, mintha attól tartanának, hogy valamit kilophatnak rajtuk. Holott az ablakon csak a friss levegő szokott betődulni. Leginkább a jelenlegi átmeneti takarmányozás kifogásolható. Az istállók előtt halomra szórva erjed a cukorgyári répaszelet, távolabb pedig a kóró tápereje fogy a fagy, eső és szél hatásától. Ezeket a takarmányokat azért tartják itt, hogy etetéskor a kóró kéznél legyen szecSkázásra és mindjárt hozzákever-A szőréről ítélve ki hinné, hogy ez a bika is több mint 1,2 kg-ot hízik naponta hessék a répaszeletet, pedig az már romlásnak indult. Ha lesilózták volna, mindkét takarmánynak több lenne a tápereje és nem nyújtana melegágyat a bacilusoknak. Az átmeneti időszakban, vagyis ősszel és tavaszkor az időjárás is kedvez a gümökór terjedésének, különösen ha az állat a rossz takarmánytól legyengül. Nemrégen még fajállat-tenyészete volt az EFSZ-nek, s ma már csak húsmarhát tart. Ha nem vezetik be a növendékállatok nyitott istállózását és nem fordítanak nagyobb gondot a zárt istállók szellőztetésére, az átmeneti takarmányozásra, és a beteg állatok elkülönítésére, akkor pár év múlva nem marad olyan szarvasmarha, amelyik ne lenne gümőkóros. Most egyesek úgy gondolják, nem hiba, hogy nincs fajállattenyésztés, mert abból eddig sem származott nagyobb jövedelmük, mint a hús- és tejtermelésből. Tévednek, akik így gondolják, mert a beteg állat nem termel annyit, mint az egészséges és nem él addig, tehát kétszeresen csökken a termelő képességé. Csurilla József Életmentés az állatkórházban Kissé csodálatos, de igaz, hogy az 'állatok életét is kórházban mentik meg, akár a súlyosan beteg emberét. E kis írásban szeretném bemutatni a feledi állatkórházat. Az épület nem nagy; lakóház volt. Mindjárt az udvari bejáratnál van egy „szoba“, illetve istálló a betegek részére. Mellette a rendelő, azonkívül egy helyiség, ahol a műtéteket végzik, továbbá egy laboratórium és iroda. Ha már kórház, lépten-nyomon a tisztaság és a rend uralkodik benne. Kétéves fennállását januárban ünnepli majd meg. A kórház tehát nem régi, de ennek ellenére szép eredményeket értek el benne a háziállatok gyógyításában. Bizonyára emlékszünk még arra az időre, amikor a jószág a takarmánnyal beette a szöget .vagy drótot! — Levágni, amig le nem soványodik! — ez volt a jelszó. Hányszor levágták a tehenet azért is, mert borját nem bírta megelleni. Ma már egyszerű a dolog. Császárvágást alkalmaznak rajta. Életben marad a tehén és a borja is. Ezenkívül egész sor állatbetegséget gyógyítanak a kórházban. Dr. Vlado Cilik a kórház főorvosa. Annak ellenére, hogy fiatal, a szövetkezeti dolgozók aranykezű orvosnak hívják. Született sebész. De eredményesen gyógyítja a rákbetegségeket, gennyes daganatokat és hasonló betegségeket. Arra a kérdésre, hogy milyen állatot gyógyít, azt felelte: — Leginkább szarvasmarhát, aztán lovat, sertést, kevesebb juhot, de még a kutya és a macska sem hiányzik a gyógyászatunkból. Ezenkívül kísérleteket végeznek a szarvasmarha és juh különböző betegségeinek gyógyítására. Jó hírnevet szereztek a beteg állatok ápolásáért. Persze, ez megnövelte a gyógyulásra váró betegek számát. A jelenlegi helyiség kicsi, legföljebb 7 állat fér fel benne, pedig 12—15 férőhelyre lenne szükség. De ezen is segítenek, mert már megkezdték az építést. A jövőben tehát még több beteg állatot gyógyítanak meg a feledi állatkórházban. S. K. Új szarvasmarhafajta Dél-Afrikában A legjobb európai szarvasmarhafajták annyira érzékenyek a hőség iránt, hogy a Dél-afrikai Egyesült Államok forró égövi körülményei között gyorsan leromlanak. Ezenkívül a különböző trópusi betegségeknek is hamar áldozatául esnek. Ilyen körülmények között a marai és messinai kutatóállomásokon 1936-ban távlati tervet dolgoztak ki új dél-afrikai szarvasmarhafajta kinemesítésére. Részint az afrikai őshonos szarvasmarhát keresztezték a herefordi és shorthorni szarvasmarhával, részint a keresztezési származékokat — az utódok jó tulajdonságainak fokozása érdekében — visszakeresztezték az értékes szülőkkel. Hét esztendőn át tartó munka után már értékes borjakat sikerült az állatnemesítőknek kitenyészteniük, akik az*óta az új származék tulajdonságainak Mnomításával foglalkoztak. Az új fajta a „feonsmara" szarvasmarha nevet kapta^ amely örökölte az európai szülők értékes jellegét, de egyúttal az afrikai szülők nagy ellenállóképességével is rendelkezik. Az új szarvasmarhafajtát Bonsma professzor tenyésztette ki, s a fajta elnevezése az ő és a tenyészállomás (Mara) nevének összevetéséből származik. Jelenleg az új szarvasmarhafajtából már elegendő tenyészanyag ál! rendelkezésre, s az eddigi tapasztalatok Afrika különböző tájain is igen kedvezők. Cilik főorvos sebet ápol a császárvágás után, mellette Mede Jolán segédkezik
