Szabad Földműves, 1959. július-december (10. évfolyam, 52-104. szám)
1959-11-18 / 92. szám
1959. november 18. VIRÄGZÖ MEZÖGAZDASÄG 365 Az őszibarackfák metszése A különböző yidékeken a jó termés érdekében másként kell metszenünk. Gyenge táperejű, kötöttebb talajokon elengedhetetlenül szükséges az-őszibarackfák erőteljesebb metszése már az alakítás során is. Alakításkor a rövidre metszés erős, a körülményekhez képest a legnagyobb termőfelületű koronát biztosít és mentesíti a fát a korai felkopaszodástól. A termőre metszések alkalmával a rövidebb ugarok metszése is helyesen alkalmazkodik az adottságokhoz, mert jól alkalmazott váltómetszéssel rendszeres, jó minőségű termést ad és megvédi a fát a felkopaszodástól, az elvénüléstől. Soványabb talajokon tehát csak rövid metszéssel kapunk elegendő és jó rügyekkel megtelt vesszőket. Erős visszametszések nélkül nem lenne kellő erősségű vesszőnk, sőt a fák termőképessége a kedvező első termőévek után rohamosan visszaesnék. A hegyvidéki őszibarackosokban tehát, hogy a hajtások jól fejlődjenek és kellő erősségűek legyenek, rövidre metsszünk. A hosszabbra hagyott termővesszők mellett a rövid ugarokon a vázághoz közel kapjuk a kellő erősségű vesszőket, s ezek a jövő évi termés biztosítékai. Nagy fagyok idején a gyenge vesszők jobban károsodnak, több rügy elfagy, mint az erősebb vesszőkön. A gyenge vesszők gyakran teljesen elfagynak, viszont az erősebbek között teljesen elfagyott vesszőt szigorú tél után is alig találunk. Az erős metszés a hegyvidékeken az erőteljesebb hajtásnövekedést segíti elő és fokozza a fák télállőságát. De a rövid metszéssel sok helyen hibákat is követnek el. így egyesek túlzottan rövidre metszenek, ami gyakran terméketlenséghez vezet. A szőlővel vegyes telepítés pedig a fák helytelen kialakításának egyik oka. Az őszibarackfáknak a szőlő szintje fölé emelése nehéz és gyakran csak kényszermegoldással lehetséges. Gyenge táperejű talajokon a gyengén növő fákat a jó vázágak kialakításáért erősebben kell visszametszeni, még inkább tesszük ezt a szőlőben levő fák esetében. Az ilyen vegyes telepítésekben a korona kialakításához több éven át tartó erős metszések szükségesek, míg a tisztán telepített gyümölcsösökben az alacsonyabban tartott koronák kinevelése egy-két évvel hamarabb befejezhető. A terméskiesés elkerülése végett erős metszések helyett a koronavesszőket hosszabbra metszik, igyekeznek a szőlő fölöt a fa koronáját minél előbb kialakítani. Ennek eredménye, hogy a fa vázágrendszere nem kielégítő, a korona gyenge teherbírású és csökkent termőfelületfl lesz. Hegyvidéki őszibarackosokban gyakran váltómetszést alkalmaznak, de elég sok hibával. Az erősebb vesszőket jórészt termővesszőkké metszik és a gyenge vesszőket hagyják meg ugarnak. Ez a módszer egy-kéf évig jó termést adhat. Figyelembe kell azonban venni, hogy a gyenge ugarvesszőkön csak gyenge hajtások fejlődnek, amelyek jövőre sem termővesszőknek, sem ugaroknak nem alkalmasaik. Ilyenkor nem marad más hátra, minthogy a termővesszőkön fejlődött erősebb vesszőkből hagyunk ugarvesszőt, holott azokat — mint letermett termővesszőket — el kellett volna távolítanunk. A letermett termővessző csúcsából először két-három erősebb hajtást kell meghagyni, majd jövőre ugarrá, illetve termővesszővé metszeni. A helytelen metszés következtében a termőgallyak egy-két év alatt felkopaszodnak. Igen fontos tehát, hogy minden termővessző mellett megfelelő erősségű ugart hagyjunk, s tanácsos gyakran inkább az erősebbet ugarrá metszeni, s a gyengébbeket termőre hagyni. Síkságon a téli szélsőséges időjárás miatt a fák gyorsabb termőrefordítása a termesztő célja, hogy az enyhébb telek sorozatában minél hamarabb kapjon kielégítő termést, megfelelő jövedelmet. A gyors termőrefordítás egyik eszköze az erős metszés csökkentése. Jó vízell^tottságú és jó táperejű homokon az őszibarackfák igen erősen növekednek és korán teremnek. Az erős, gyakran túlerős növekedés miatt itt egyenesen káros a túlzott visszametszés. Az erős metszés az alföldön csak még erősebb hajtásnövekedést eredményezhet, és ennek következményeként a túlerős, gyakran vízhajtásszerü hajtások termőrügyekkel csak hiányosan rakódnak be. De a túlzott metszések a fagyérzékenységet is fokozzák, mert a buja hajtások a mérsékeltebben növőknél fagyérzékenyebbek. A koronaalakítás sem kívánja meg az erősen növő fák rövidebb metszését, mert a hosszabbakra metszetteken is jó teherbírású vázágrendszer alakul ki.Alakításkor, gyakran a hajtásnövekedés csökkentésének érdekében, a nyár folyamán erősebb másodrendű hajtásokra ugorhatunk vissza, de termőfákon alkalmazható a másodrendű vesszőkre történő metszés is. A buján növő alföldi őszibarackfákon a nyári zöldmetszés elhagyása káros, de talán nem rejt olyan veszélyeket magában, mint a hegyvidéki barackosokban. Itt a túlzott hajtásválogatás esetleg napégetéseket okozhat, vagy az erős ritkítás fokozza a megmaradó hajtások további erősödését. Az őszi barackfa metszése gondos munkát kíván. Célunk mindig a megfelelő erősségű, de nem túl erős növekedés, megfelelő vázágrendszer, termőfelület és jó vesszők kinevelése. Tápanyagban gazdag talajon hosszabbra, sovány talajon rövidebbre kell metszeni. Ahol a fejlődés megengedi, kevesebb metszéssel a gyors termőrefordulást szorgalmazzuk, számolva azzal, hogy a fák termökora ezzel megrövidül, viszont ahol a fáktól huzamosabb időn keresztül várunk terméseket, s a talaj is gyengébb tápanyagtartalmú, ott erősebb koronaalakítással és metszésekkel Igyekszünk ezt biztosítani. (Ifj. Mohácsy Mátyás cikkéből.) Öntözés előzte meg a gyümölcsfacsemeték kiszedését A száraz, kemény talajból nagy erőfeszítéssel jár a csemeték kiszedése, azonkívül sok hajszálgyökér leszakad. A talaj szárazságán nem sokat javítottak a néhány milliméteres futóesők. Ezért ezt a kérdést az Üszori Állami Gazdaság öntözéssel oldotta meg. A zöldségeskertek öntözőberendezéseit átszerelték a faiskolákba és a kiszedésre kerülő csemeték talaját, körülbelül 40 — 50 cm mélyen átáztatták. Ez az öntözési mélység elég ahhoz, hogy a csemeték minden nehézség nélkül ép gyökerekkel kikerüljenek a földből. Csak ilyen öntözés után kerülhetnek idejében átültetésre hibátlan csemeték. A csemetékből tízet kötnek egy kötegbe és előre átáztatott talajba vermelik a szállításig. A faiskola, amint a kiutalásokat megkapja, azonnal küldi a csemetéket, hogy elkerülje a munkatorlódást. Az úszori faiskola ugyanis önállóan nem ad el facsemetét. Eladásra csakis a növénynemesítő és magvizsgáló üzem (Síachtitclsky a semenársky podnik, n. p., Bratislava, Vajanského nábr. 13/a) jogosult. Akár kis, akár nagy rendelést ennél az üzemnél lehet lekötni; az EFSZ-eknek is innen utalják ki a csemetéket. Szállítás előtt az érzékenyebb fajtákat ciángázzal fertőtlenítik a betegségek széthurcolása ellen. Az idei száraz ősz azonban nemcsak a faiskolákat, hanem a telepítőket is rendkívüli feladatok elé állítja. A szállítás bárhogyan is történjék, a gyökereket meg kell óvni a szárazságtól. Ha gépkocsin vagy traktoron szállítunk, amikor a kiszedett csemete pár óra alatt a telepítés helyére ér, elegendő, ha a gyökereket ponyvával letakarjuk. Ez megvédi őket a szél és a nap szárító hatásától. A fák elszállításakor tehát a járművön ponyva is legyen. A legnagyobb feladat azonban maga az ültetés. Ha módunkban van, telepítés előtt 50 cm mélyen áztassuk át a talajt, ellenkező esetben addig várnunk kell, amíg bő esőzések nem következnek be. Ilyenkor a megérkezett gyümölcscsemetéket nedves földbe rakják el. Bőséges öntözés után pedig addig kell várni az ültetéssel, illetve a vermeléssel, amíg a talaj sáros. Amikor annyira kiszikkad, hogy már jól művelhető, akkor végezzük ezeket a munkákat. A csemeték elvermelésére 50 cm mély és 50 cm széles árkot ássunk és ebbe egymás mellé állítjuk őket. Az elvermelt csemeték gyökérzetének nagy kártevője az egér. Ez ellen úgy védekezzünk, hogy betakarás előtt az árokba mérgezett búzát szórunk. Ezután következik a gyökerek betakarása nedves, porhanyós földdel. A földet a kötegek közé is be kell szórni. Ezáltal az egereknek nem lesz olyan jó alagútjuk és a gyökerek sem száradnak ki oly könnyen. Nagy kártevője még az elvermelt csemetének az üregi és mezei nyúl; úgy védekezünk ellenük a legkönnyebben, ha a vermet dróthálóval bekerítjük. Ültetésig ügyeljünk a csemetékre, hogy nyúlkárt vagy egyéb sérülést ne szenvedjenek. Ru-ttkay Béla
