Szabad Földműves, 1959. július-december (10. évfolyam, 52-104. szám)

1959-11-18 / 92. szám

1959. november 18. 366 VIRÄGZÖ MEZÖGAZDASÄG Üliessünk gyümölcsfái Ősz van. Sárga faleveleket sodor a hi­deg szél. Változások állnak be a fán kívül és belül. Megáll a nedvkeringése, meg­szűnik az áthasonítás. Látszatra a fa nyugalomban van. Ez az egyedüli idő­szak, amikor a fát úgy kiemelhetjük a földből és ültethetjük más helyre — természetesen, amíg fiatal —, hogy a további fejlődését döntő módon nem be­folyásolja. Az ősz a gyümölcsfa-ültetés legfőbb ideje. Ha elhatároztuk, hogy új gyümölcsöst telepítünk, több fontos tényezőt kell át­vizsgálnunk, nehogy eredménytelen le­gyen az elvégzett munkánk. Elsősorban csakis megbízható facsemetéket vásá­roljunk, mert már telepítéskor alapvető hibákat követünk el, ha rossz fajtájú vagy beteg csemetéket ültetünk el. Tud­nunk kell azt is, hogy milyen gyümölcs­­fajta kedveli a telepítésre szánt terüle­tet. Ezt könnyen megállapíthatjuk, ha betekintünk a szomszédos gyümölcsösbe. Megláthatjuk, melyik fa fejlődik a leg­jobban, melyik ad bő termést. Legfőbb tényező a gyümölcsfa kör­nyezeti igénye. Ha nem ismerjük, hogy a gyümölcsfajták milyen termőhelyeket igényelnek, a telepítés ráfizetéssel végző­dik. Nem árt tehát, ha néhány sorban megemlítjük a főbb gyümölcseink leg­fontosabb környezeti tényezőit. Cseresznye. Igényes az altalaj minő­ségére és szerkezetére. Kedveli a leve­gős, nyirkos, meleg, agyagos és lösztala­jokat. Jó, ha az altalaj mélyrétegü, ele­gendő mésztartalmú és nem kötött. Ha az emTített tényezők hiányoznak, a cse­resznyefa életében táplálkozási zavarok mutatkoznak. A talaj kémhatása lehet kissé savas vagy lúgos. A szükséges évi átlaghőmérséklet 9 — 13 fok között mo­zog. A túl erős fagyoktól védenünk kell. Ezzel szemben a meggy tűri a hideget, de a talajjal szemben is sokkal igényte­lenebb. Kajszibarack. Hasonló igényű a cse­resznyéhez. A jó szerkezetű talajt ked­veli, mert gyökérrendszere nagyon sok levegőt igényel. Egyike azoknak a gyü­mölcsfáinknak, amelyek a legtöbb hőt és fényt igénylik. Nyugalmi állapotban az erősebb fagyokat is kibírja, de tavasszal az utófagyoktól igen sokat szenved. Téli alma. A termékeny öntéstalajok gyümölcsfája. Kedveli az erősen párás levegőt és a nedves talajt. Ha ilyen hely­re ültetjük, már a telepítéssel együtt megvédjük a legveszedelmesebb kárte­vőktől, mert ezek a nedvesség hatására elpusztulnak. A nyári almafajták jobban kedvelik a könnyű homoktalajokat és a melegebb időjárást. Körte. Az almánál jóval igényesebb gyümölcs mind a talaj, mind az időjárás tekintetében. Fiatal hajtásai gyakran szenvednek fagykárt. Ezért lehetőleg védjük az északi fekvéstől és az erős széltől. A körte legjobb talaja a közép­kötött, mély termőrétegű, meleg és nyirkos vályog. Szilva. Nincs különleges igénye a ta­lajjal szemben, de például a besztercei szilva ott adja a legjobb termést, ahol talaja nyirkos, meszes és televényes. Száraz talajon is megterem, de apróbb a gyümölcse; esetleg érés előtt lehull. A felsorolt tényezők átvizsgálása után megkezdhetjük az ültetést, de fontos, hogy rendszeresen végezzük. Leghasz­nálatosabb ültetési rendszer a négyes­kötés, amikor a fákat egy képzelt négy­zet négy sarkába ültetjük. Jgy a legjob­ban biztosíthatjuk fejlődésüket. A hár­maskötést alacsonyabb törzsű gyümölcs­fák telepítésekor használják. Itt a gyü­mölcsfákat a háromszög csúcsaiba helye­zik el. A terület felosztása után kezdődik a gödörásás. Lehetőleg négyszögletes göd­röket ássunk, mert így több földet por­­hanyítunk meg. A feltalajt a gödör egyik oldalára, az altalajt a másikra dobjuk. Az utolsó réteget, a gödör fenekét csak felássuk, de nem lapátoljuk ki. A kiásott gödröket 8 — 10 napig szellőztetjük. Be­­takaráskor az altalajt keverjük a felta­lajjal; ha esetleg az altalaj túl nyers vagy túl kötött, helyébe a közelből fel­talajt teszünk. Minél nagyobb területen lazítjuk meg a talajt, annál jobban nö­vekedik benne a fa. A csemetéket elő kell készíteni az ültetésre. Ez nagyon egyszerű munka. A megsértett gyökereket levágjuk, a vastagabbakat megrövidítjük, de a vé­kony gyökereket ne metsszük meg. A megmetszett csemetéket agyagból és marhatrágyából készült pépbe mártjuk, hogy a földmorzsák jobban rátapadjanak. Ezenkívül a pép anyaga serkentőleg hat a megeredésre. Ne feledkezzünk meg arról, hogy az oltvány megeredése nagy mértékben az ültetés módjától függ. Olyan mélyre ültessük a fát, mint amilyen mélyen a faiskolában volt, és gyökerei között ne hagyjunk üreget, mert gombák teleped­nek meg rajta. A beültetett csemetét tapossuk körül. Azután pedig a fa törzse körül fölkupacoljuk a földet körülbelül 60 cm magasan, ami megvédi a fiatal fát a széltől. A kupacot nyárra is hagyjuk meg; mert árnyékolja a földet, és ezáltal a nedvességet tárolja. Az ősszel ültetett fa rendszerint sok­kal hosszabb és erősebb hajtásokat hoz, mint a tavaszi. Az ültetést tehát ne ha­lasszuk tavaszra. A tavaszi ültetésű fá­ban sok kárt tesz a szél, öntözésre szo­rul, de még így is nehezebben fakad. Olgyay Ede, tanár Kínai fenyő futóhomokon A futóhomokot eddig túlnyomórészt akác telepítésével igyekeztek megkötni. Magyarországon azonban legutóbb egyéb fafajokkal, főleg fenyőfélékkel is kísér-, leteztek. A homokfásítási kísérletek ered­ményeit most értékelték, s kiderült, hogy az alföldi éghajlati és talajviszonyokhoz leginkább a kínai fenyő alkalmazkodik.

Next

/
Thumbnails
Contents