Szabad Földműves, 1959. július-december (10. évfolyam, 52-104. szám)

1959-11-18 / 92. szám

368 VIRÁGZÓ mezőgazdaság 1959. november 18. A sörétes töltény újratöltése Vadászaink körében igén sokan fog­lalkoznak a sörétes vadásztöltény újra­töltésével. Még többen vannak azonban, akik szeretnének foglalkozni vele, de nem rendelkeznek az újratöltéshez szükséges eszközökkel, vagy ezek be­szerzését drágának tartják. Akadnak olyanok is, akik azt hiszik, hogy az újra-Ki- és becsappantyúzó töltés munkafolyamata bonyolult és ne­hezen elsajátítható, s ezért inkább gyári töltényt használnak. Kétségtelen, hogy a gyári töltény használata kényelmesebb, de jómagam úgy vagyok vele, hogy a töltény újratöltése szórakozást, sőt örö­met okoz, és mintegy a vadászat tarto­zékát jelenti. A költségeket tekintve vi­szont elmondhatom, hogy az újratöltött töltény lényegesen kevesebbe kerül, mint a gyári. Éppen ezért gyári töltényt csak akkor veszek, ha fogytán vannak az új­ratöltéshez szükséges hüvelyek, vagy már annyira elhasználódtak, hogy újra­töltésük a minőség romlását eredmé­nyezné. Elsősorban azokat szeretném tájékoz­tatni, akik azt hiszik, hogy az újratöltés nehezen elsajátítható munkafolyamat és különleges felkészültséget igényel. Re­mélem, hogy sikerül őket meggyőznöm, úgyhogy hamarosan növelni fogják a sa­ját töltésű töltényt használók népes táborát. A töltények újratöltéséhez szükséges kézieszközök a következők: ki- és be­csappantyúzó, tolófa, lőpor- és sörét­­mérce, peremező, továbbá kaliberező gyűrű vagy gép. Hogy minőségileg kifogástalan töltényt készíthessünk, annak előfeltétele a hü­velyek megválogatása (a gyűrött, puha, átégett, erősen kitágult, fémrészben repedt, nyirkos vagy átázott hüvely nem használható) s az újratöltéshez felhasz­nálásra kerülő anyagok üzembiztos volta. Ezt könnyen biztosíthatjuk, ha a hüve­lyeket, a lőport, a csappantyút és a lő­porfojtást állandóan száraz, hűvös helyen tároljuk. Ugyanez a már elkészített töl­tényekre is vonatkozik. Újratöltés alkalmával biztonsági rend­szabályként kell betartanunk, hogy köz­ben nyílt lángot ne használjunk, ne do­hányozzunk és a töltés ideje alatt ne tűrjünk meg magunk körül gyermeket. A biztonsági intézkedések elmulasztása több balesetnek volt már az okozója, tehát feltétlenül és szigorúan tartsuk be azokat. A töltés első munkafolyamata: a kivá­logatott hüvelyek kicsappantyúzása. A hüvelyt úgy helyezzük rá az erre a célra szolgáló gépre, hogy arra a hengerre kerüljön, amely hegyben végződik. Az­után a nyomókaron levő üreges, kisebb hengert a töltény fenéklapjára helyez­zük, s a nyomókart mindaddig nyomjuk, amíg a csappantyú a hüvelyből kijön. A becsappantyúzás hasonlóképpen tör­ténik, azzal a különbséggel, hogy a hü­vely a gépen elhelyezkedő ellentétes hengerre kerül, a csappantyút pedig nyomással helyezzük be helyére. Vigyáz­zunk, hogy a csappantyú ne álljon kij­jebb, mint a fenéklapja! A becsappantyúzott hüvelyeket a toló­­fával egyengetjük, úgyhogy a hüvelyben a tolófát többször megforgatjuk. Fontos, hogy a tolófa a felső vége felé menete­sen vastagodjék, mert csak így tudjuk a hüvely peremét egyenletessé és kissé tágabbá tenni, ami a lőporfojtás behe­lyezését könnyíti meg, de egyben bizto­sítja a jól záró peremezést is. Lőporzáskor vigyázzunk arra, hogy a lőpor sörétes tölténybe való legyen. Is­meretlen lőporral ne kísérletezzünk, mert komoly károkat okozhat (csőrob­banás). A lőporból csak az előírt meny­­nyiséget használjuk. A belőporozott hüvelyeket lőporfojtás­sal látjuk el. Fontos, hogy a fojtás a hüvelyben szorosan járjon és minél könnyebb legyen. A nehéz fojtás ugyanis sokáig együtt marad a sörétrajjal, sok sörétet eltérít eredeti röppályájától, ami viszont egyenetlen szórást eredményez. Az sem helyes, ha a fojtást erősen rá­nyomjuk a tolófával a lőporra, ami a lőpor összepréselését eredményezi és egyenlőtlen lövésekre vezet. A fojtást tehát mindig úgy helyezzük a lőporra, hogy a lőport egyben tartsa ugyan, de ne préselje azt. A lőpor és fojtás közé he­lyezett karton zárólap használata ugyan­csak sok csőrobbanás okozója volt már, ezért ennek használatától mindenki óva­kodjék. Előfordult ugyanis, hogy lövés után a csőben maradt a zárólap és a kö­vetkező lövéskor a csőnyílást elzárta. a)Kaliberező-gyűrü; b) tolófa; c) lőpor- és sörétmérce Használata szükségtelen, mivel a gyári fojtások alsó lapját megfelelő kátrányo­­zott lemezzel látják el, amely a nyári melegben nem engedi a lőporhoz jutni a zsírozott lőporfojtásből kiváló zsiradé­kot. A sörét töltésekor ugyancsak vigyáz­zunk arra, hogy az egyes kalibereknek megfelelő gramm-mennyiséget használ­juk (20-as: 26 gramm, 16-os: 28 gramm, 12-es: 34 gramm). Sörétben a gyári ké­szítésű' kemény sörét a legjobb, mivel a lágy sörét ólmozó hatása igen nagy. Hátránya az is, hogy súrlódás következ­tében erősen deformálódik. A vagdalt ólom rontja fegyverünket, másrészt va­­dásziatlan és tilos. Fontos az is, hogy a sörétek egyforma: nagyságúak és teljesen gömbölyűek le­gyenek, mert ellenkező esetben a sörét­­raj idő előtt szétbomlik, s így kedvezőt­len szórást kapunk. A sörét töltése után kerül sor a sörét­­fedőlap elhelyezésére. Rendeltetése a sörét leszorítása s a becsavarásra kerülő (beperemezendő) hüvelyrész magasságá­nak szabályozása. Kartonból készül, vas­tagsága 1 mm. A sörétfedélen szoktuk jelezni, hogy a töltényben milyen nagy­ságú a sörét. A sörétfedőlap elhelyezése után a hü­velyszáj becsavarása, beperemezése kö­vetkezik. A peremezést úgy végezzük el a peremezőgépen, hogy a töltényt hü­velyszájjal a forgócsiga felé helyezzük be. A szorítőkar egyenletes emelésével egyidejűleg a hajtókart mindaddig for­gatjuk, amíg teljesen kemény, jól zárt' peremet kapunk. Igen fontos, hogy a hüvelyperem kemény és jól záró legyen, mivel ettől is függ a jó lövés. Xöltényperemező Az elkészített töltényeket kaliberező­­gyűrűn nyomjuk át, vagy kaliberező­­gépen préseljük. A jól kaliberezett töl­tény sok bosszúságtól kímél meg ben­nünket a vadászatok során, de fegyve­rünk élettartamát is meghosszabbítja. Ne sajnáljuk tehát az időt és fáradságot, mert a jó töltény minőségi követelménye az is, hogy a fegyver töltényüregében pontosan, de erőltetés nélkül helyezked­jék el. Amint az elmondottakból is láthatjuk, az újratöltés egyáltalán nem nehéz mes­terség, de feltétlen körültekintést és pontosságot követel. Végezetül még csak annyit, hogy a biztonsági intézkedéseket mindenkor a legmesszebbmenőkig tart­suk be; akkor is, amikor újratöltünk, és akkor is, amikor fegyvert vagy lőszert, vagy lőszerkészítéshez szükséges anya­got tárolunk. P. L'. Nehogy kihaljanak a vadászok' Dél-Franciaországban nemrég közgyü•: lést tartott a műkedvelő vadászok szövet sége, akiket a rosszmájú társadalom a „kocavadász" néven emleget. A közgyü-: lés résztvevői ismét elfogadták és meg­erősítették annak az 1668-ból származó vadásztörvénynek az egyik szakaszát, amely kimondja: „Ha a társaság vala-. melyik tagja vad helyett véletlenül va-: dásztársát lövi agyon, büntetésként kő-, teles a szerencsétlenül járt vadász feleségét elvenni."

Next

/
Thumbnails
Contents