Szabad Földműves, 1959. július-december (10. évfolyam, 52-104. szám)
1959-11-18 / 92. szám
368 VIRÁGZÓ mezőgazdaság 1959. november 18. A sörétes töltény újratöltése Vadászaink körében igén sokan foglalkoznak a sörétes vadásztöltény újratöltésével. Még többen vannak azonban, akik szeretnének foglalkozni vele, de nem rendelkeznek az újratöltéshez szükséges eszközökkel, vagy ezek beszerzését drágának tartják. Akadnak olyanok is, akik azt hiszik, hogy az újra-Ki- és becsappantyúzó töltés munkafolyamata bonyolult és nehezen elsajátítható, s ezért inkább gyári töltényt használnak. Kétségtelen, hogy a gyári töltény használata kényelmesebb, de jómagam úgy vagyok vele, hogy a töltény újratöltése szórakozást, sőt örömet okoz, és mintegy a vadászat tartozékát jelenti. A költségeket tekintve viszont elmondhatom, hogy az újratöltött töltény lényegesen kevesebbe kerül, mint a gyári. Éppen ezért gyári töltényt csak akkor veszek, ha fogytán vannak az újratöltéshez szükséges hüvelyek, vagy már annyira elhasználódtak, hogy újratöltésük a minőség romlását eredményezné. Elsősorban azokat szeretném tájékoztatni, akik azt hiszik, hogy az újratöltés nehezen elsajátítható munkafolyamat és különleges felkészültséget igényel. Remélem, hogy sikerül őket meggyőznöm, úgyhogy hamarosan növelni fogják a saját töltésű töltényt használók népes táborát. A töltények újratöltéséhez szükséges kézieszközök a következők: ki- és becsappantyúzó, tolófa, lőpor- és sörétmérce, peremező, továbbá kaliberező gyűrű vagy gép. Hogy minőségileg kifogástalan töltényt készíthessünk, annak előfeltétele a hüvelyek megválogatása (a gyűrött, puha, átégett, erősen kitágult, fémrészben repedt, nyirkos vagy átázott hüvely nem használható) s az újratöltéshez felhasználásra kerülő anyagok üzembiztos volta. Ezt könnyen biztosíthatjuk, ha a hüvelyeket, a lőport, a csappantyút és a lőporfojtást állandóan száraz, hűvös helyen tároljuk. Ugyanez a már elkészített töltényekre is vonatkozik. Újratöltés alkalmával biztonsági rendszabályként kell betartanunk, hogy közben nyílt lángot ne használjunk, ne dohányozzunk és a töltés ideje alatt ne tűrjünk meg magunk körül gyermeket. A biztonsági intézkedések elmulasztása több balesetnek volt már az okozója, tehát feltétlenül és szigorúan tartsuk be azokat. A töltés első munkafolyamata: a kiválogatott hüvelyek kicsappantyúzása. A hüvelyt úgy helyezzük rá az erre a célra szolgáló gépre, hogy arra a hengerre kerüljön, amely hegyben végződik. Azután a nyomókaron levő üreges, kisebb hengert a töltény fenéklapjára helyezzük, s a nyomókart mindaddig nyomjuk, amíg a csappantyú a hüvelyből kijön. A becsappantyúzás hasonlóképpen történik, azzal a különbséggel, hogy a hüvely a gépen elhelyezkedő ellentétes hengerre kerül, a csappantyút pedig nyomással helyezzük be helyére. Vigyázzunk, hogy a csappantyú ne álljon kijjebb, mint a fenéklapja! A becsappantyúzott hüvelyeket a tolófával egyengetjük, úgyhogy a hüvelyben a tolófát többször megforgatjuk. Fontos, hogy a tolófa a felső vége felé menetesen vastagodjék, mert csak így tudjuk a hüvely peremét egyenletessé és kissé tágabbá tenni, ami a lőporfojtás behelyezését könnyíti meg, de egyben biztosítja a jól záró peremezést is. Lőporzáskor vigyázzunk arra, hogy a lőpor sörétes tölténybe való legyen. Ismeretlen lőporral ne kísérletezzünk, mert komoly károkat okozhat (csőrobbanás). A lőporból csak az előírt menynyiséget használjuk. A belőporozott hüvelyeket lőporfojtással látjuk el. Fontos, hogy a fojtás a hüvelyben szorosan járjon és minél könnyebb legyen. A nehéz fojtás ugyanis sokáig együtt marad a sörétrajjal, sok sörétet eltérít eredeti röppályájától, ami viszont egyenetlen szórást eredményez. Az sem helyes, ha a fojtást erősen rányomjuk a tolófával a lőporra, ami a lőpor összepréselését eredményezi és egyenlőtlen lövésekre vezet. A fojtást tehát mindig úgy helyezzük a lőporra, hogy a lőport egyben tartsa ugyan, de ne préselje azt. A lőpor és fojtás közé helyezett karton zárólap használata ugyancsak sok csőrobbanás okozója volt már, ezért ennek használatától mindenki óvakodjék. Előfordult ugyanis, hogy lövés után a csőben maradt a zárólap és a következő lövéskor a csőnyílást elzárta. a)Kaliberező-gyűrü; b) tolófa; c) lőpor- és sörétmérce Használata szükségtelen, mivel a gyári fojtások alsó lapját megfelelő kátrányozott lemezzel látják el, amely a nyári melegben nem engedi a lőporhoz jutni a zsírozott lőporfojtásből kiváló zsiradékot. A sörét töltésekor ugyancsak vigyázzunk arra, hogy az egyes kalibereknek megfelelő gramm-mennyiséget használjuk (20-as: 26 gramm, 16-os: 28 gramm, 12-es: 34 gramm). Sörétben a gyári készítésű' kemény sörét a legjobb, mivel a lágy sörét ólmozó hatása igen nagy. Hátránya az is, hogy súrlódás következtében erősen deformálódik. A vagdalt ólom rontja fegyverünket, másrészt vadásziatlan és tilos. Fontos az is, hogy a sörétek egyforma: nagyságúak és teljesen gömbölyűek legyenek, mert ellenkező esetben a sörétraj idő előtt szétbomlik, s így kedvezőtlen szórást kapunk. A sörét töltése után kerül sor a sörétfedőlap elhelyezésére. Rendeltetése a sörét leszorítása s a becsavarásra kerülő (beperemezendő) hüvelyrész magasságának szabályozása. Kartonból készül, vastagsága 1 mm. A sörétfedélen szoktuk jelezni, hogy a töltényben milyen nagyságú a sörét. A sörétfedőlap elhelyezése után a hüvelyszáj becsavarása, beperemezése következik. A peremezést úgy végezzük el a peremezőgépen, hogy a töltényt hüvelyszájjal a forgócsiga felé helyezzük be. A szorítőkar egyenletes emelésével egyidejűleg a hajtókart mindaddig forgatjuk, amíg teljesen kemény, jól zárt' peremet kapunk. Igen fontos, hogy a hüvelyperem kemény és jól záró legyen, mivel ettől is függ a jó lövés. Xöltényperemező Az elkészített töltényeket kaliberezőgyűrűn nyomjuk át, vagy kaliberezőgépen préseljük. A jól kaliberezett töltény sok bosszúságtól kímél meg bennünket a vadászatok során, de fegyverünk élettartamát is meghosszabbítja. Ne sajnáljuk tehát az időt és fáradságot, mert a jó töltény minőségi követelménye az is, hogy a fegyver töltényüregében pontosan, de erőltetés nélkül helyezkedjék el. Amint az elmondottakból is láthatjuk, az újratöltés egyáltalán nem nehéz mesterség, de feltétlen körültekintést és pontosságot követel. Végezetül még csak annyit, hogy a biztonsági intézkedéseket mindenkor a legmesszebbmenőkig tartsuk be; akkor is, amikor újratöltünk, és akkor is, amikor fegyvert vagy lőszert, vagy lőszerkészítéshez szükséges anyagot tárolunk. P. L'. Nehogy kihaljanak a vadászok' Dél-Franciaországban nemrég közgyü•: lést tartott a műkedvelő vadászok szövet sége, akiket a rosszmájú társadalom a „kocavadász" néven emleget. A közgyü-: lés résztvevői ismét elfogadták és megerősítették annak az 1668-ból származó vadásztörvénynek az egyik szakaszát, amely kimondja: „Ha a társaság vala-. melyik tagja vad helyett véletlenül va-: dásztársát lövi agyon, büntetésként kő-, teles a szerencsétlenül járt vadász feleségét elvenni."
