Szabad Földműves, 1959. július-december (10. évfolyam, 52-104. szám)

1959-11-18 / 92. szám

1959. november 18. i A szocializmus építése befejezésének fontos kérdéseiről (Folytatás az 1, oldalról) tervfeladatokat tűzzünk magunk elé A mezőgazdaságban az idén bizo­nyos sikereket értünk el. A kenyér­­gabona felvásárlási tervét szeptem­ber 10-ig 106,6 százalékra teljesítet­tük. A gabona átlagtermését hektá­ronként 23 mázsára becsüljük. Azon­ban a hosszantartó szárazság veszte­séget okozott a cukorrépa, burgonya és takarménytermelésben. Jól kel gazdálkodnunk a meglévő takarmány­készlettel. A hiányosságok ellenére is elmondhatjuk, hogy a mezőgazdaság­ban is biztosíthatjuk az 1960-as év kedvező indulási feltételeit. A második ötéves terv során a munka termelékenysége egy dolgozó­ra átszámítva az iparban 40 száza­lékkal, az építőiparban 53 százalékka kell hogy növekedjék. Ez az életszín­vonal emelésének útja. így alakulna! ki a kedvező előfeltételei annak, hogj teljesítsük az országos konferencit hátározatát, amely szerint a szemé­lyes fogyasztást a második ötéves tervben egyharmadával és az átlagos reál bért egyötödével emeljük. Nagy célkitűzések az iparban Az ipari termelést a harmadik öt­éves tervben a második ötéves tervhes képest 50,8 százalékkal akarjuk nö­velni. A termelőeszközök termelése 61,8 százalékkal, a közszükséglet cikkeké 31,6 százalékkal emelkedik A magyar parlamenti küldöttség Szlovákiában tartózkodott állami gazdaságok irányításával és szervezetével is. Egyidejűleg felül kell vizsgálnunk az állami gazdaságok három, sőt négyfokozatos igazgatását. Megszüntetjük az eddigi igazgatósá­got és az osztályokból fejlesztjük ki az állami gazdaságok szervező és irányító tényezőit. Ha megszűnnek az eddigi igazgatóságok és az osztályok válnak az irányítás és tervezés lánc­szemeivé, kevesebb lesz a papírmun­ka, csökken az adminisztratíva és az agronómusok és • zootechnikusok oda kerülnek, ahol szükség van rájuk, vagyis a termelésbe. Demokratikusabb alapokra helyezzük a nemzeti bizottságok munkáját Fontos, hogy a nemzeti bizottságok és tanácsaik a dolgozók legszélesebb­körű részvételével oldják meg a kér­déseket és biztosítsák a feladatok teljesítését. Az apparátus legyen mi­nél kisebb. Szakítani kell azzal a gya­korlattal, hogy a munkát az apparátus irányítja, amelynek tevékenységét gyakran csupán formálisan hagyja jóvá a nemzeti bizottság teljes ülése, s ezt három vagy négyhavonta hívják össze. A jövőben a döntéseket a ple­náris üléseken, a nemzeti bizottságok tanácsában és szakbizottságaikban kell meghozni. A plénumnak bizonyos szakbizottságokat kell választania a nemzeti bizottságok tagjainak s rész­ben a lakosságnak soraiból, s ezek a szakbizottságok irányító szerepeket kapnának, s bizonyos kérdésekben a döntés jogát is. E bizottságok - ipa­ri, mezőgazdasági és más szakbizott­ságok — nagyjelentőségüek lesznek, mert gyakorlatilag ők döntenek a pénzügyi, anyagellátási és több kér­désben. A tanácsnak joga lenne 6 szakbizottság döntéseit felfüggesz­teni és dönteni a további eljárásról olyan esetben, ha a szakbizottság döntése ellentétben áll a nemzeti bizottság tanácsának és plénumának elvi határozataival vagy az országos érdekekkel. A helyi nemzeti bizottságok jogkö­rének kibővítése megkívánja, hogy ezeket a szerveket politikailag és szervezésileg is megerősítsük. Minden nemzeti bizottságban alkalmas titkár­nak kell lenni, aki politikailag, szer­vezésileg, — amennyiben lehetséges — szakmailag is a helyzet magaslatán áll. Szükséges lesz, hogy mérlegeljük minden egyes funkcionárius képes­ségeit és főleg a helyi nemzeti bi­zottságok, a szövetkezetek és az ál­lami gazdaságok megerősítésére tö­rekedjünk. A helyi nemzeti bizottság titkára a községben sokkal többre lesz képes, mintha valahol a járásban ülne — ha politikailag bevált és tapasztalt szervező. Hasonló lesz a helyzet a szövetkezetekben is. Ha a szövetke­zeti tagokkal megegyezve a nagy szövetkezetek élére bevált élvtársat állítunk, ez megkönnyíti munkánkat és a szövetkezet is hasznát látja en­nek. (Antonín Novotny elvtárs rövidített beszédében az alcímeket szerkesztő­ségünk adta.) A magyar országgyűlés küldöttsége, melyet Rónai Sándor, az MSZMP po­litikai bizottságának tagja, az ország­gyűlés elnöke vezet, csehországi láto­gatásuk után ellátogatott Szlovákiába is, ahol első áilomása Bratislava volt. A vendégeket Eudovít Benada, a Szlovák Nemzeti Tanács elnöke, a szlovák politikai, kulturális és tudo­mányos élet dolgozóinak küldöttei fogadták. A küldöttség látogatást tett Karol Bacílek, a CSKP KB politikai irodájának tagja, az SZLKP KB első titkáránál is. Másnap a vendégek ellátogattak Szlovákia több üzemébe és földműves szövetkezetébe is. Felvételünk: a magyar parlamenti küldöttség csehországi látogatása so­rán ellátogatott a Prestice járásban lévő svihovi egységes földművesszö-Megszüntetjük a mezőgazdaság lemaradását. Minden figyelmünket arra fordít­juk, hogy belterjesen használjuk ki a földet. Nagyobb beruházásokat fek­tetünk a földbe, hogy 1965-ben elér­jük a tervezett hektárhozamokat. Mégpedig búzából 27, árpából 26,5, repcéből 17 és cukorrépából 325 má­zsát hektáronként. Ez lehetővé teszi, hogy megjavítsuk növényi termékek­kel való ellátásunkat, s ugyanakkor biztos hazai bázist teremtsünk az állattenyésztés fejlesztésére. 1965- ben hektáronként 175 kg húst, 730 liter tejet és 407 tojást akarunk ter­melni. A mezőgazdaság bruttó ter­melése 1957-hez képest a harmadik ötéves terv végéig 38,6 százalékkal emelkedik, ebből Szlovákiában 47,2 százalékkal. A nemzeti jövedelem 42,6 százalékkal emelkedik A nemzeti jövedelem emelkedése a harmadik ötéves terv során lehetővé teszi, hogy a személyi fogyasztás az 1960-as évhez viszonyítva 30,6 száza­lékkal legyen nagyobb és 50 százalék­kal túlhaladja az 1957-es évet. Az átlag bérek 11 százalékkal emelked­nek, s az egy lakosra számított reális jövedelem 1957-hez képest 40 száza­lékkal. Áttérünk a 42 órás munka­hétre, a bányákban pedig a 40 órásra. A nemzeti bizottságok új területi beosztása vetkezetbe is, ahol nagy érdeklődés­sel tekintették meg a gazdaság be­rendezéseit. %/éaVacr földműves vei. Az eddigi kerületi nemzeti bi­zottságokat úgy kell átszervezni, hogy területi tagoltságuk minél inkább egybeessék a gazdasági területekkel, s ennek következtében nevüket terü­leti nemzeti bizottságra változtatjuk. Ez azt jelenti, hogy igazi közigazga­tási és gazdasági egységet hozunk létre, amelyek a népgazdaság fejlő­désének alapján már ma is léteznek, vagy a legközelebbi jövőben kialakul­nak. A járási nemzeti bizottságok terü­leti kiterjedését ugyan csak újból kell meghatározni, s ugyanakkor lé­nyegesen csökkenteni lehet a járások számát is. Az új nagyobb járások ha­tárainak megvonásánál politikai szem­pontokból kell kiindulnunk és tekin­tetbe kell vennünk egyéb, kulturális, földrajzi, közlekedési, települési stb. szempontokat is. A fő súlyt a helyi nemzeti bizott­ságra kell fordítani. A helyi nemzeti bizottságok a nemzeti bizottságok költségvetési összegéből mindössze 10 százalékkal részesednek. A helyi nemzeti bizottságok túlnyomó több­sége nem irányít semmi vagy csupán csekélyszámú gazdasági egységet, bár területükön számos üzem működik, amelyek gyakran kizárólag a község vagy a közeli környék lakosai számára dolgoznak. A helyi nemzeti bizottsá­gok tehát ma még a nemzeti bizott­ságok igazgatta gazdasági egységnek csupán kis töredékét irányítják, bár a nemzeti bizottságok összes tagjainak, 89 százaléka foglal helyet bennük. Ez a nagy funkcionárius aktíva teÜát csupán töredék részében dönt azok­ban a kérdésekben, amelyek szorosan összefüggnek falusi és városi dolgo­zóink életével. Egyesítsük a kis falvakat és szövetkezeteket El kell gondolkodnunk a helyi nem­zeti bizottságok problémáin. Sok eset­ben találkozunk olyan esetekkel, hogy több község valósággal egybe van építve és mégis külön nemzeti bizott­sága van. Azt hisszük, semmi akadá­lya annak, hogy ilyen esetekben két­­három községből egy helyi nemzeti bizottságot és egy községet alkos­sunk. Persze arról szó sincs, hogy erőszakkal nagy városokat és közsé­geket hozzunk létre. Nem engedhetjük meg, hogy a dol­gokat adminisztratív úton oldják meg. A községek és az EFSZ-ek egye­sítését ott szorgalmazzuk, ahol meg­van hozzá minden előfeltétel és ahol a lakosok, a szövetkezeti tagok ezt kívánják. Az egyesítésnél figyelembe kell vennünk, hogy megmaradjon a munkásosztály befolyása. A falu marad tehát az alapvető ter­melési egység. Természetesen helyes, ha elgondolkodunk a szövetkezetek nagyságának kérdésén, hogy jobban kihasználhassuk a technikát és hogy a mezőgazdaságban fokozódjék a munka kollektív jellege. A cseh or­szágrészekben egy község kataszte­réhez átlag 300, Szlovákiában 500 hektár szántóföld tartozik. Ezért úgy véljük, hogy ott, ahol az EFSZ 150, vagy 200 hektáron gazdálkodik, fon­tolóra vehetjük — elsősorban maguk a szövetkezeti tagok és a nemzeti bizottságok - a kölcsönös egyesülést és egy szövetkezet megalakítását. Ez elsősorban azért indokolt, mert a túl­ságosan kis szövetkezetek lehetőségei korlátozottak, s e téren is meg kell teremteni a nagyüzemi termelés, a belterjes gazdálkodás minden előfel­tételét. Nem volna helyes azonban mindenütt gépiesen két vagy három­ezer hektáros szövetkezeteket terem­teni, amelyek célszerűek ugyan Dél­­szlovákiában, de nem lennének cél­szerűek más körzetekben. Ha valahol jó előfeltételei mutatkoznak 2 — 3 szö­vetkezet egyesítésének és kiszámítot­tuk az egyesülés előnyeit, ott fogjunk hozzá. Ahol azonban az emberek nem hisznek benne, inkább várjunk. A helyi nemzeti bizottságok és az EFSZ-ek viszonya Nevezetesen a helyi nemzeti bizott­ságok irányító és ellenőrző szerepé­nek növeléséről van szó az egységes földmüvesszövetkezetekkel szemben. Elsősorban az a teendő, hogy a helyi nemzeti bizottságokat érdekeltté te­gyük a mezőgazdasági termelés növe­lésében és falvaink kultúrájának meg­változtatásában. Hasonlóan ahhoz ahogy az EFSZ-ek területi, gazdasági egységeinek kérdését megoldjuk, és kialakítjuk az új közigazgatási szer­vezetet, a nemzeti bizottságok egész rendszerében, foglalkoznunk kell az sem tétlenkednek. A cukorrépát, ku­koricát már betakarították, most meg a kukoricaszárat és a répaszeletet si­­lózzák, a trágyát hordják ki a földek­re. Amint az agronómustól megtud­tuk, az őszi kalászosok magja már a földben van, csak a mélyszántás egy része van hátra. Eddig lassan haladt a mélyszántás, azonban a mostani eső­zések sokat könnyítettek. * * * A naftamotorral hajtott szecskavágd csak úgy ontotta magából a felapró­zott kukoricaszárat a silógödörbe, ahol a tagok répaszelettel vegyítették ősz­­sze. A kellemetlen, fagyos idő ellenére is éggtt a kezük alatt a munka. Megálltunk mellettük. Néhány kér­dés, iféhány utasítás és már mentünk Közben ül is a traktorjára, a gép motorja fölberreg, üdvözlésre integet és már távolodik ... Volt a traktornak mit húzni. Tárcsa, néhány borona, henger és ismét néhány borona. — Ügyes traktoros - mondotta fe-, lénk fordulva az agronómus. — Éjjel­­nappal dolgozik. Huszonnégy órai munka után váltják egymást. Csaknem 200 méter távolságra má-: sik traktor búgott — KD-35-ös lánc­talpas: Ján Piskla traktoros, Ján Su­­lan, Jozef Barton és Ján Koprla szö­vetkezeti tagok vetögépcsoporttal a búzát vetették. Amikor a közelükbe értünk, a traktor megállt. Pavel Fili-, pék az egyik vetőgépet megnézte, hogy nincs-e valahol eldugulás. — Azt hiszem fiúk, esni fog. Sies-i setek, hogy még ma befejezhessük a vetést — bíztatta őket az agronómus. — Gondolom, segítségre nincs szűk--, ségetek. — Nincs. Elvégezzük magunk is —1 mondta Ján Koprla a többiek helyett. Megnéztük az órát, már. délután öt felé járt. Hirtelen sötétedett. Még né­hány szó, kölcsönös üdvözlés, és bú­csúztunk. — így van ez nálunk nap mint nap. Remélem, visszatalálnak, mert nekem van még egy kis munkám. Kezet fogtunk. Az agronómus sietve búcsúzott. A traktorok búgása és a fényszórók fénye kísért bennünket, egészen addig, míg kiértünk a főútra. J. S. Novemberi tanévnyitás (Folytatás az 1. oldalról) Ugyancsak követésre méltó csele­kedet, amit a zsolnai kerületiek tet­tek. Tanulmányutat szerveztek és ellátogattak a pozsonyi kerületbe. Ennek a tanulmányútnak nagy vissz­hangja volt a szövetkezetesek köré­ben: a látottak meggyőzték őket az új technológia alkalmazásának fon­tosságáról, arról, hogy az a munka­termelékenység emelésének, az ön­költségek csökkentésének elősegítője. Csak néhány tapasztalat ez, amit dióhéjban elmondottunk. De sokatérő lehet, ha általánosítjuk, ha az új tanévben felhasználjuk. helyi nemzeti bizottságok hatásköre, amelyekre a kerületi nemzeti bizott­ságok tanácsai fokozatosan átruház­zák a teljesítmény és a munkaterme­lékenység terve megállapításának jo­gát. A helyi gazdálkodás vállalatainak szervezésére és irányítására vonatko­zó intézkedések is azt a célt követik, hogy a vállalatok a szolgáltatások te­rén teljesítsék a feladatokat. A módosított határidő szerint a központi szervek és a kerületi nem­zeti bizottságok tanácsai gondoskod­nak róla és biztosítják, hogy a ter­melési gazdasági egységek és szerve­zetek kölcsönösen megtárgyalják és megjavítják a szállítók és vásárlók kapcsolatait, mégpedig legkésőbb 1960. január 25-ig. A gazdasági termelő egységek a harmadik ötéves terv ja­vaslatát 1960. február 25-lg terjesz­tik eló felsőbb szerveiknek. A központi szervek és a kerületi nemzeti bizott­ságok tanácsai pedig 1960. március második felében. Az 1961 — 1965 évek­re vonatkozó állami népgazdasági tervjavaslatot az Állami Tervbizott­ság megtárgyalás után 1960. június elején terjeszti a kormány elé. A csehszlovák kormány november 13-i ülésén az Állami Tervbizottság jelentése alapján megtárgyalta a helyi gazdálkodás szakaszán a tervezésben, a pénzellátásban, a dolgozók díjazásá­ban, az anyagtechnikai ellátásban, a szervezésben, a munkaerők szaka­szán, valamint több más fontos intéz­kedést, melyek lehetővé teszik, hogy a helyi gazdálkodás fejlesztésének kérdéseit együttesen oldják meg és kiküszöböljék a lakosságának nyúj­tott szolgálatok terjedelmében és mi­nőségében, árában és felkészültségé­ben megnyilvánuló fogyatékosságokat. A lakosság növekvő szükségleteinek kielégítése érdekében fokozni kell a helyi gazdálkodás vállalatai, valamint a termelőszövetkezetek termelési ka­pacitását. A Jövőben a kerületi és járási nemzeti bizottságok tanácsai, valamint a termelőszövetkezetek te­rületi szövetségeinek elnökei elsősor­ban azokon a területeken fokozhatják az egyes vállalatok dolgozói létszá­mának és béralapjainak tervét, ahol nincs elegendő munkaalkalom, termé­szetesen azzal a feltétellel, hogy meg­felelően növekszik a lakosságnak nyújtott szolgálatok terjedelme is. Jelentősen megszilárdul a járási és Tovább javítjuk a lakosságnak nyújtott szolgáltatásokat Közlemény a kormány üléséről Mindnyájan ismerjük területi, poli­tikai beosztásunk történelmi kialaku­lását. Régebben országrészek, megyék, járások és községek voltak, később 1949-től kezdve kerületek, járások és község. A területi beosztásban sok­minden még a múlt századból, sőt néha még régebbi időből maradt fenn. Az országos hivatalok megszüntetése és a kerületek létrehozása helyes volt. Ma 19 kerületünk van ás két központi nemzeti bizottságunk, 306 járási és körzeti nemzeti bizottságunk működik és 14 807 községben tevé­kenykedik helyi nemzeti bizottság. Ügy véljük, mai területi beosztá­sunk már elavult. Ezért át kell dol­goznunk a nemzeti bizottságok szer­vezeti felépítését. Elsősorban is arról lesz szó, hogy lényegesen kibővítsük a járások és községek hatáskörét és felelősségét a közigazgatás és irányí­tás szakaszán. Abból kell kiindulnunk, hogy a nemzeti bizottságok a szocialista és később a kommunista társadalom fej­lődésében a társadalomnak mindig fontos, mondhatnánk legfőbb szervező tényezői lesznek. Szükséges, hogy új területi beosztást dolgozzunk ki, s ez­zel kapcsolatban természetesen új szerveket is. Most azonban arról van szó, hogyan hajtjuk ezt végre. Fel­tételezzük az lesz a helyes, ha meg­hagyjuk az eddigi három fokozatú irányítás rendszerét (kerületi nem­zeti bizottság, járási nemzeti bizott­ság és helyi nemzeti bizottság), te­rületi beosztásokat azonban egybe­­hanggljujf a népgazdaság fejlődésé­­nej: új feltételéivel és szüjcségletei­is tovább. A közelben nagy hengert vontatott a traktor, olyat, amilyet az utak hengerezésére használnak — kö­rülbelül 3Vz tonna súlyút. Milan Zák traktoros törte vele a hantókat, ló­­fejnyi göröngyöket. Néhány kilomé­terrel odább a szövetkezetesek másik csoportjára leltünk. Pavel Milla éppen a DT-jén javított valamit. — Nem fogad szót? — kérdeztük Műiét. — Nem is mondanám — hangzott a felelet — csak a gyertya piszkoló­dott be. — Hogyan megy a munka? — Eddig elég jól. Csak a traktor után akasztott sok talajjavító eszköz­zel van egy kis baj. Az ólomszürke felhők, s a metsző, hideg szél a napnak igazi novemberi ' jelleget adott. A szövetkezet irodájá­­’ ban vidám társalgás folyt. A kályha, ' — amely körül néhány tag melegedett 1 - kellemes meleget árasztott. Az ; egyik asztalnál Pavel Filipek agronó­­: mus és Pavel Kristóf versenyfelelős ' a szocialista munkaverseny eredmé­­: nyeit vitatták. Illetve éppen befejez- J ték, mert az agronómus felállt, majd 5 Kristóf felé fordult: 1 — Aztihiszem már magad is elvég­zed a dolgod, nekem van még egy kis 1 munkám a földeken, hisz tudod? c Ki ne tudná, hogy mennyi munkájuk 1 van így őszidőben a földműveseknek. És bizony a Hlboká-i szövetkezetesek Harcban idővel

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents