Szabad Földműves, 1959. július-december (10. évfolyam, 52-104. szám)

1959-11-11 / 90. szám

1959. november 11. 358 VIRÁGZÓ MFZfir.AZDASAG A háziállatok téli istállózása November beköszön tével szomorú na­pok következnek az állatokra. Sajnos, legtöbb helyen az a szokás, hogy novem­ber elején beszüntetik a legeltetést, s a szerencsétlen jószágot istállóba kény­szerítik a következő legeltetési idényig Ez azt jelenti, hogy 6 — 7 hónapig meg­fosztják az állatot a szabad mozgástól, jó levegőtől és az éltető napfénytől. Ezen a rossz szokáson változtatni kell! Háziállataink téli istállózásának legjobb módja a nyitott isLállózás, viszont a leg­rosszabb és legegés/ségtelenebb, ha sötét, rosszlevegőjü istállóban telelnek. Istállózásra azért van szükség, hogy az állatokat megvédjük az időjárás vi­szontagságai ellen, főleg a zord. viha-os és csapadékos időtől. A száraz hideg nem ártalmas, ha hozzászoktatjuk az állatokat és gondoskodunk megfelelő takarmányo­zásukról. Egy állami gazdaságban évről évre sok malac elhullott a nyirkos ólazus miatt. Az állatorvos tanácsára ősszel harminc vemhes kocát egy körülkerített erdőben helyeztek el. Védőhelyül egy oldal nélküli góré szolgált, amelyet az állatok nemigen vettek igénybe, mégis tavaszra egészséges malacokat ellettek és neveltek föl. Viszont tapasztaljuk, hogy milyen betegek azok a malacok, amelyeket kóróval, trágyával körülrakott ólakban dédelgetnek vagy nyirkos leve­gőjű betonólakban sanyargatnak. A szarvasmarha nyitott istállóban tör­ténő teleltetése már sok gazdaságban sikerrel folyik, különösén a szenei já­rásban. ahol a növendéká Hatok termé­szetszerű tartásával kiváló eredményeket értek el a gumókor elleni küzdelemben. Tudjuk, hogy milyen méretekte ólt ez a betegség a zárt istállókban tartott Amikor szép az idő, mindig karámokban áll a jószág a féli EESZ-ben állatok között. Ennek ellenkezőjére szol­gáltatnak példát a vadon élő állatok. Ha takarmányhiányt nem szenvednek, akkor egészségesen áttelelnek, s a tiszta és oxigéndús levegő megvédi őket a gümó­­kórtól is. Az állatok szabadtartásának jelentőségét bizonyítja az a tény is. hogy a vadállatok között a gumókor nem pusz­tít, ugyanakkor az istállózott állatokban sajnos,, óriási károkat okoz. Télen se zárjuk tehát teljesen álla­tainkat az istállóba. Gondoskodjunk ar­ról, hogy az időjáráshoz mérten, lehe­tőleg mindennap kijussanak a szabad levegőre, figyeljük meg azokat az álla­tokat, amelyek kint isznak, mennyivel egészségesebbek, mint azok, amelyek még ilyen rövid időre sem hagyhatják el az istállót. A jó levegőn kívül a minden­napos járatás a vérkeringés elősegíté­sét is célozza, s ezenkívül kiváló hatású a csontozat és az izomzat fejlesztésére, elősegíti a szív és a tüdő működését, élénkíti az emésztést, a vese és a nemi­szervek működését. Mindezen kívül a napfény áldásos hatása szükséges áz állatoknak, különö­sen a tél folyamán, amikor a takarmá­nyok kevés vitamint tartalmaznak. Ä provitamin a napfény hatására alakul át vitaminná. A vitaminokat a szervezet csak napfény hatására tudja felhasz­nálni abban az esetben is, ha azokat a takarmányban megkapja. A kórokozó baktériumoknak pedig a napfény és az oxigéndús levegő a legnagyobb ellensége. Ezekre gondolva az istálló ablakait tartsuk állandóan tisztán és gondoskod­junk a huzatmentes szellőztetésről, va­lamint az állatok megfelelő ápolásáról és a szabadban végzett járatásáról még télen is. Dr. Patus Sándor, állatorvos (Guta) Gondoskodjunk a tyúkok helyes takarmányozásáról Gazdasszonyáinknak nagy gondot okoz a főzés tojás nélkül. Hogy enyhítsük gondjaikat, gondoskodjunk a tyúkok helyes takarmányozásáról. Ahol terjedelmes a kifutó, ott tavasz­tól őszig a természet is gondozza a tyűkokat. Megadja a mozgási lehetősé­get, a fényt, meleget, a sok fehérjedús férget, zöld fűvel a vitamint, kaviccsal a grittet és a tojáshéj képződéséhez szükséges foszforsavas mészsót. Télen ellenben egyszerre hűtlenné válik a ter­mészet a tyúkokhoz és ezért szegény mostohák teljesen az emberre vannak utalva. A jó gondozást meghálálják sok tojással és pirosra sült pecsenyéjükkel. A rosszért rosszal fizetnek. Nem tojnak, lesoványodnak, sót el is hullanak. Minél jobban meg tudja adni a gondozó télen a tyúkoknak mindazt a jót, amit nyáron a természet megad, annál jobban sikerül a tojáshozam fokozása. Ezért fontos a helyes takarmányozás és a tágas, tiszta, világos ól. Ha nagy a hó, lapátoljuk el minél nagyobb területen és szórjuk be pelyvával vagy szalmával, hogy a tyúkok minél többet mozoghassanak és kapar­hassanak. A tojástermelésbez a tyúknak aránylag sok takarmányt kell felvennie. Ennek viszont feltétele a jó étvágy. Jó étvágyat pedig akkor kap a tyúk, ha sokat mozog. A mozgás serkenti az anyagcserét és a vérkeringést, vagyis aránylag rövid idő alatt a tojástartó sok vérrel sok tápanyaghoz jut. amire szük­ség van a tojás fejlődéséhez. A tojásho­­zam legfontosabb kelléke a jó takarmány és a mindig friss, tiszta ivóvíz. Télen nem baj, ha a fehérjearány a takarmány­ban valamivel kisebb (1:4,5). mert a szénhidrátok jól pótolják a hővesztesé­get. Naponta háromszor etessünk és mindig ugyanazon időben. Minél nehe­zebb a tyúk és minél többet tojik, annál több takarmányra van szüksége. Télen lágy takarmánykeverékkel és szemestakarmánnyal etessük tyúkjain­kat. A legolcsóbb és legjobb takarmány­­keverék a száraz lucernaszecska vagy lucernaliszt, a reszelt marha- vagy cu­korrépa, főtt burgonya, búzakorpa, de lehet árpa. zab, másodbúzadara keveréke is, fehérjekeverék, fölözött tej, takar­mánymész és csukamájolaj. Ebből egy 2,8 kg súlyú Leghorn-tyúk napi adagja a következő: búzakorpa 25 g, hallisztet tartalmazó fehérjekeverék 20 g, reszelt marha- vagy cukorrépa 25 g, főtt bur­gonya 25 g, takarmánymész 2 g és pár csepp csukamájolaj. Ezt a főtt burgonyá­val felmelegített keveréket annyi fölö­zött tejjel keverik el, hogy a korpa összeálljon a többi takarmánnyal. Ebből a keverékből reggel és délben adjunk a tyúkoknak, de délben más szemesből is adjunk egy keveset. A szemestakarmány napi adagja 70 - 75 gramm. Este beütés előtt csak szemestakarmányt szórjunk. Az elhullt állatok apróra vagdalt főtt húsa is kiváló takarmány a tyúkoknak. Ehhez fehérjekeveréket nem kell ad­nunk, s a reggeli takarmányt fölözött tej helyett vízzel keverjük. Ősszel és télen néha a tyúkok egymás farát véresre csipegetik vagy az elszórt kisebb tollakat eszegetik. Némelyek a tojást eszik meg. Az ilyen ragadozó hajlam arra figyelmezteti az etetőt, hogy a takarmányból hiányzik valami. Ez rendszerint a fehérje (húsliszt, halliszt, vérltszt. szója, fölözött tej, fehérjekeve­rék stb.), takarmánymész vagy vitamin. Az említett takarmánykeverék nem­csak fokozza a téli tojáshozamot, de olcsóbbá is teszi. Dr. Izsót Zoltán. körállatorvos (fttmaszécs)

Next

/
Thumbnails
Contents