Szabad Földműves, 1959. július-december (10. évfolyam, 52-104. szám)
1959-11-04 / 88. szám
1959. november 4. VIRÁGZÖ MEZÖGAZPASÄG 35| VADÁSZATI SZEMLE A SZLOVÁKIÁI .VADÁSZVÉDECYESÜLETEK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGÉNEK HIVATALOS MELLÉKLETE A vadászai is vadgazdálkodási föladat FÁCÁNVADÁSZAT Ha vadgazdálkodásról beszélünk, általában a vadállomány tenyésztésére, gondozására, ápolására gondolunk, holott a vad terítékre hozása, levadászása, vagyis maga a vadászat is vadgazdálkodási feladat, tehát éppen olyan körültekintéssel, gondossággal, szakszerűséggel kell végrehajtani, mint a vadgazdálkodás egyéb feladatait. A nagyvad és az őz, különösen a szarvas vadászatáról, szakszerű selejtezéséről sokat beszéltünk, de az apróvadas vadászatok megszervezéséről, annak rendezéséről kevés szó esett. Pedig egy szervezetlen vagy rosszul rendezett vadászat nemcsak a vadászok szórakozására van kihatással, hanem rendszerint káros ivararány-eltolódást eredményez, aminek következménye a következő év szaporulatában feltétlenül megmutatkozik. Különösen a fácán az a vadféleségünk, amelynek a vadászatára nem készülünk föl kellőképpen, holott a helyes 1:5 vagy 1:6 ivararány kialakítása érdekében ez a vad azon a területen is igényli a levadászást, ahol telepítési feladataink vannak. A felszabadulást megelőző időkben csak a nagyobb uradalmak vadgazdaságai foglalkoztak fácántenyésztéssel. A vadászati törvények a fácántyúk kilövését is lehetővé tették, aminek következtében az akkori ún. községi és kisebb magánterületeken a fácán nem tudott úgy elterjedni, mint amennyire — az akkori törzsállomány és egyéb körülmények figyelembevételével — lehetősége volt. A felszabadulással a helyzet lényegesen megváltozott. A volt uradalmi területek társaságok kezelésébe kerültek, a demokratikus vadásztörvények megtiltották a fácántyúk kilövését, s ennek következtében a fácán elterjedési lehetőségei kiszélesedtek. A szépen fejlődő állomány megköveteli a társaságok vadászmestereitől, hogy a levadászással nagyobb gonddal foglalkozzanak. A körvadászat nem alkalmas arra, hogy azon a fölös kakasmennyiséget kilőjük. A decemberi körökbe szorult, egyszerre kelő, egy irányban magasan húzó sokszor 80 — 100 kakas közül, alig 5—6 db-ot tudunk terítékre hozni. Sok kakas marad meg, azokat át kell teleltetni, az ivararány alig éri el az l:3-at, s a következő szaporulat gyenge lesz. Ezért a fácánkakasok kilövésére is külön, önálló vadászatokat kell rendezni, olyan vadászatokat, amelyek figyelembe veszik a fácán életmódját, természetét és szokásait. A fácánkakas vadászatának legeredményesebb formája a ráhajtás. A kutyával végzett kereső vadászat is érdekes, jó vadászatot nyújt, azonban ezt csak olyan helyeken gyakorolhatjuk, ahol viszonylag kevés, meghatározott számú kakast kívánunk lőni. Hogy a ráhajtásos vadászat milyen formáját gyakoroljuk, azt mindig a vadászterület adottságai határozzák meg. Fátlan mezőgazdasági területeken a fácánokat valamilyen magasabb növényzetű helyre, romos tanyához, kisebb facsoportba, nádasba tereljük be, a terület legalkalmasabb oldalát 3 — 4 vadásszal ellátjuk, s a területet másik 2 — 3 vadásszal, kutyával, egy-két hajtóval az elállt oldal felé kihajtjuk. Azt külön nem kell hangsúlyoznunk, hogy csak teljesen fegyelmezett, megbízható kutyákat használjunk. A hajtők lassan, kevés zajjal mozogjanak, nehogy a fácánok egyszerre keljenek. Ilyen területen legcélszerűbb a vadásztársaságot 5 — 6 emberből álló csoportokra felosztani, amelyek a vadászmester előzetes útmutatásai szerint meghatározott menetvonalon vadásszák le a területet. A nagyobb kiterjedésű, különálló erdőt is hasonló módon vadászunk le. A fácánkakasokat előbb betereljük, majd az egyik oldalt — amerre a hajtás iránya van — sűrűbben, a többi oldalt pedig ritkábban vadászokkal ellátjuk és a hajtókkal egy irányban áthajtatjuk. Azokat a kisebb erdőket, amelyeket út vág ketté, középre hajtassuk. A vadászok egy részét állítsuk a középútra, a többieket pedig helyezzük el az erdő körül, attól mintegy 50 m távolságnyira. Ha az erdőben sok a kakas, akkor a hajtást megismételhetjük. A több km hosszú, keskeny erdősávok, nádasok, ártéri füzesek is igen alkalmasak arra, hogy a környékünkön tenyésző fácánokat oda betereljük és a fölös kakasokat kilőjük. A betereléshez elég, ha két-két hajtót az erdősáv mindkét oldalán, attól 200 — 300 méterre elindítunk. Az ilyen területet 200 — 300 méter hosszú hajtásokkal vadászunk le. Kéthárom vadász a kiindulástól számított mintegy 300 méterre eláll, 5 — 6 vadász pedig ráhajt. Találkozáskor az elálló vadászok ismét előremennek 200 — 300 métert és a hajtás folytatódik. A fácánvadászat legszebb formája az igazi „ünnepi“ fácánvadászat: az erdőhajtás. Ennek a rendezése már nagyobS előkészítést, szervezést, hozzáértést igényel. A vadászmesternek tökéletesen ismernie kell a levadászandó területet, egyes erdőrészekben a fácán hűzási irányát, a vadászok lőkészségét s a fácánállomány mennyiségét. Első feladatként el kell készíteni az erdő vázlatos térké-i pét, feltüntetve rajta a tervezett hajtásokat, a hajtási irányt, a kiállásokat.; A leállások helyét egymástól mintegy, 40 m távolságra úgy kell megválasztanunk, hogy az ott álló vadásznak kellő takarása legyen. A vadászat előtti héten az etetőkön kívül az utakat is szórjuk be eleséggel. Kössük a fácánokat az erdőhöz. Nem árt* ha a vadászat előtti napon az erdő kör-< nyékét behajtjuk. A vadászat napján' még virradat előtt körül kell állítani az erdőt őrökkel, akik megakadályozzák, hogy a fácánok az erdőből kijöjjenek a' mezőgazdasági területekre. Kizárólag ilyen előkészületek után fogjunk hozzá a vadászathoz. A vadászi társaság elnöke ismertesse a társaság tagjaival, hogy ki melyik hajtásban, mii lyen számú lőállásbán foglal helyet, majd az első hajtásban felálló vadászokat ma-' gával .viszi és leállítja. A vadászmester felállítja a hajtóvonalat és kürtjellel megindítja a hajtást. A vadászmester és az első vonalban levő vadászok állandóan figyelik, hogy a hajtóvonal egyenes legyen és ne szakadjon el. A lőállásokban helyet foglaló vadászok viselkedjenek fegyelmezetten; ne hagyi ják el helyüket és ne futkározzanak az elejtett kakasok után. Igyekezzenek megjegyezni, hogy a lelőtt kakasok hová estek, hiszen van elég idő arra, hogy azokat a hajtás után összeszedjék. Számoljanak mindig azzal, hogy néhány leesett kakasuk csak szárnyazva lett és a földre esve elfutott. Sohase mulasszuk el azt, hogy a vadászatot követő napon a vadőrökkel, kutyákkal és néhány vadásszal átkutassuk a levadászott erdőterületet, mivel sok sebzett, törött lábú és szárnyazott kakast szabadíthatunk meg kínjaitól. A pásztorok különleges jogai A szardíniái pásztoroknak joguk van egész éven át muflonra vadászni. Ez af második világháború után — amikor, csaknem minden pásztor fegyverhez jutott — olyan méreteket öltött, hogy mi már vadásznak nemcsak muflonra, hanem szarvasra és dámvadra is. Az utóbbi nagyon káros, mert köztudomású, hogy, ez a faj már pusztulóban van. Ha ez ai vadászszenvedély továbbra is tart, bizony szépen megritkul Szardínia vadállománya.
