Szabad Földműves, 1959. július-december (10. évfolyam, 52-104. szám)
1959-11-04 / 88. szám
350 VIRÁGZÓ MEZŐGAZDASÁG 1959. november 4. Fát ültet a madár Ketezer méteres magasságban, sziklák között is összefüggő állományt alkot a törpe fenyő — Vajon ki ültette oda azt a fát? Bizonyára valamilyen bátor hegymászóra gondol, aki nyaktörö mutatvány árán, talán élete kockáztatásával is, vállalkozott a cirbolyafenyő elültetésére. A sziklák tetején magányosan álló fa ugyanis rendszerint cirbolyafenyő (Pinus cembra), amely a magashegységek fája, s többnyire a lucfenyő (Pice excelsa) és a törpefenyő (Pinus mugo) övezetének határán tenyészik. Értékes fa, nemcsak azért, mert aránylag ritkaságnak számit, hanem azért is, mivel — a törpefenyővel beköszönt a tél, a hó mindent beborít, betakarja a széthurcolt, szertedugdosott magvakat is, úgyhogy azokat a fenyőszajkó most már akkor sem tudná elökotorni, ha netán emlékeznék a titkos rejtekhelyekre. így menekül meg a cirbolyafenyő magja a fenyőszajkó gyomrától; szépen megered és néhány évtized múltán viharokkal, förgetegekkel dacoló magányos fa lesz belőle valahol fönn, a sziklák hallgatag és kietlen birodalmában. Bánfai László Kertészet Lengyelországban együtt - elősegíti az erdők felső határának kiterjesztését. Külön előnye a cirbolyafenyőnek, hogy magas növésű, aránylag szép alakú, viszont a törpefenyő inkább cserje termetű, alacsony fa, amely sziklák, kőtörmelék között is megél. A törpefenyő ágai igen rugalmasak, engednek a hónyomásnak, s ez a magyarázata, hogy a fatenyészet felső határának fenyője lett. Hiába szorítja le a hótömeg egészen a silány talajig, mert amikor a hótakaró eltűnik, a rugalmas ágak ismét fölemelkednek. De térjünk vissza a cirbolyafenyőhöz, amelynek terjesztésén, szaporításán erdőgazdasági dolgozóink sokat fáradoznak. Ahova pedig ők sem juthatnak föl, munkájukat elvégzi a fenyőszajkó (Nucifraga caryocatactes). Ez a fehér pöttyökkel meghintett, sötétbarna madár nagyon szereti a cirbolyafenyő vastag tobozpikkelyei alatt meglapuló hárotnélű, szárnyatlan magot, amelyet akár az ember is kellemes ízűnek, ehetőnek minősíthet. Nos, a fenyőszajkó jól tudja, hogy megjön a zimankós tél is, tehát a nehezebb napokra készleteket gyűjt a cirbolyafenyő magjából. 5 nehogy illetéktelenek hozzáférjenek az alkalmi éléskamrához, zsákmányát kopár hegyormokra, bércek tetejére, sziklavájatokba és egyéb lehetetlen helyekre dugdossa szét. A magvakra egy kis földet is kapar, hogy még biztosabb legyen a dolgában. Ám a fenyőszajkó feje sem káptalan; bizony sokszor megfeledkezik az éléstárak egyikéről-másikáról. Egyszóval némelykor fogalma sincs, hogy hova is rejtette a télire szánt csemegét. Aztán Ha a tátrai turista az égbenyúló hegyfokon, a meredek sziklafal talpalatnyi kiszögellésén magányos fát lát, alighanem föltevödik benne a kérdés: Ezt a cirbolyafenyőt is a fenyőszajkó ültette erre a szinte hozzáférhetetlen, felhőjárta hegyfokra Lengyelországban a kertészeti szövetkezetekre a soron következő hétesztendős időszakban fokozott feladatok várnak. Ki kell szélesíteniük a zöldségtermesztési területeket és a gyümölcsültetvényeket. így például Lengyelországban ez idő szerint a zöldségkertészetek együttes terjedelme 195 000 ha-t tesz ki, s ennek a területnek hét év alatt 230 ezer ha-ra kell bővülnie. Ugyanebben az időszakban a betakarított zöldségfélék mennyiségének 200 000 tonnáról 575 000 tonnára kell emelkednie. Ez a mennyiség maradéktalanul kielégíti a fogyasztók igényeit és az ipar ilyen irányú nyersanyagszükségleteit, de igen sok zöldség jut kivitelre is. Jelenleg a gyümölcsfák mennyisége 20 000 000 db-ra tehető, s tervek szerint a gyümölcsfák száma 65 000 000 db-ra szaporodik. Azt is előirányozza a terv, hogy a hozamnak gyümölcsfánként 25 kg-mai kell növekednie. Érdekességként említsük meg például, hogy a lengyel illetékesek külön súlyt szándékszanak helyezni a málnatermesztésre, s 1965- ben már 97 000 tonnás málnatermésre számítanak. A begyújtott gyümölcs mennyisége 1965-ig megkétszereződik, vagyis körülbelül 450 000 tonnát tesz majd ki. A lengyel méhészek arra számítanak, hogy 1965-ig az évente beadott mézmennyiséget 3700 tonnára emelik a jelenlegi 2250 tonnával szemben, viaszból pedig legalább 165 tonnát adnak be. A külkereskedelmi forgalom tervezett alakulása szerint a hagymakivitel 75 Vokal lesz nagyobb, s 35 000 tonnát tesz majd ki, a gyümölcskivitel megkétszereződik és értéke eléri a 200 000 000 zlotyt, a konzervkivitel viszont megháromszorozódik, s túlhaladja a 92 000 000 zlotys értéket. Növekszik majd a behozatal is, éspedig körülbelül 42 %-kal. A behozott áru között a paradicsom és a déligyümölcs áll az első helyen. Kétségtelen, hogy a lengyel begyűjtési szervekre is nagyobb feladatok hárulnak. Ez a magyarázata, hogy 200 új begyűjtési központ létesül, s 1965-ben már 780 zöldség- és gyümölcsbegyűjtési központ áll majd a termelők rendelkezésére. Stefan Spisák A hőmérő rövid története Az első hómérőt időszámításunk előtt 150 körül Alexandriában E il o készítette, s ezt a szerkezetet később tanítványa. Hero módosította. A maihoz hasonló hőmérőt 1650 táján használták az orvosok a láz megállapítására. Ebben a hőmérőben még nem higany, hanem borszesz volt. Á XVII. század végén Römer és társa azt ajánlotta, hogy az olvadó jég és a forró víz hőmérséklete közötti különbséget osszák föl hőfokra. Fahrenheit 1715-ben szerkesztette meg ma is ismert higanyos hőmérőjét, majd 1730-ban Reaumur 80 fokos, 1742-ben pedig Celsius 100 fokos beosztással készített hőmérőt. Mindenesetre érdekes, hogy Celcius első hőmérőjén a forrpontot 0, a fagypontot pedig 100 jelezte, tehát éppen fordítva, mint ahogyan ma ismerjük Celsius hőmérőjét. (N. J.)
