Szabad Földműves, 1959. július-december (10. évfolyam, 52-104. szám)
1959-11-04 / 88. szám
352 VIRÄGZÖ MEZÖGAZDASÄG 1959. november 4. Äz ismeretien tettes Az elmúlt hetekben különleges esemény tartotta izgalomban az ipolypásztóinkat. Az EFSZ növendékmarhái között ugyanis ismeretlen ragadozó garázdálkodott. Látogatása alkalmával három darab borjút• halálosan összemarcangolt. A helybeli állatorvos jeltevése szerint a ragadozd hiúz lehetett, s feltevését abban látta igazoltnak, hogy az ismeretlen tettes négy nap múlva újra meglátogatta a borjúkat. Bár a vérengzésben megzavarták, egy borjún mégis olyan sebet ejtett, hogy azt azonnal a vágóhídra kellett szállítani. A lesben álló vadászok négy nap múlva újból felfigyeltek rá. A ragadozó újra megjelent és ismét egy borjú lett az áldozata. Az első eset október 8- án történt és utána 4—5 napi időközönként a többi. A ragadozó állat áldozata összesen 5 borjú. Október 18-án hajtóvadászaton kísérelték meg felkutatni, de sikertelenül. Megjegyzendő még, hogy a növendékmarha, istálló hiányában, dróthálóval bekerített udvaron, szalmával fedett karámban kapott helyet. A vadászati nyomozások még tovább folynak a v,ad után, Most mindenki kíváncsian várja, mi lesz a kővetkező áldozat, újabb borjú vagy pedig maga a ragadozó. Mivel itt a közelben az ilyen esetről a legöregebb emberek sem tudnak, jó lenne ha a Vadászati Szemle valamelyik tapasztalt munkatársa egy újságcikk keretében megírná ezen állat életmódját, szokásait, s eredményes vadászatának a módját, hogy az ismeretlen tettestől mielőbb rhegszgbadulhassunk. Zalabai Zsigmond (Ipolypásztó) * * * Nehéz elképzelni, hogy az ipolypásztói ismeretlen tettes hiúz lenne. Vadászaink nálunk mindössze a tátrai természetvédelmi területen tartják számon a hiúzt, ahol állományát körülbelül 25 dbra becsülik. Mindenesetre igyekszünk eleget tenni kívánságuknak, s az alábbiakban ismertetjük a hiúz természetrajzát és vadászatának módját. A hiúz hosszabb és magasabb, mint a vadmacska. Farka rövid, lábai is hoszszabbak és erősebbek, mint a vadmacskáé. Fülkagylója hegyén szűrpamacs látható. Bundája vörhenyes-szürlfé, fehérbe hajló tarkázattal és gesztenyeszínű foltokkal. Nyakának eleje és hasa fehér. Farkának végső harmada fekete, egyébként feketén gyűrűzött. A hiúz hosszúsága körülbelül 120 cm, vállmagassága 65 cm, súlya 30 kg Igazi hazájának Skandináviát, továbbá Oroszország és Szibéria kiterjedt erdőségeit tekinthetjük. Nappal a nagy erdőségek mélyén valamelyik sziklaüregben, egymásra dűlt fatörzsek közt, földbe vájt lyukakban rejtőzik, s ritkán kerül az ember szeme elé. Jelenlétét jóformán csak a megfigyelt nyomokból állapíthatjuk meg. Csapája a vadmacskáéhoz hasonlít, de a nyomok még a farkas nyomainál is nagyobbak. Az erdők peremét és az irtásokat inkább csak télen, lehúzódott zsákmányának kutatása közben keresi föl. Táplálékát elsősorban a friss melegvérű állatok'képezik; az egeret és a legnagyobb vadakat egyaránt megtámadja. Nálunk főképp az- őz, nyúl és fajdtyúk állományában okoz károkat. Dögre csak végszükségben fanyalodik. Ha valamelyik erdőségben tanyát üt, a vadállományt hamarosan megtizedeli. Rejtekhelyéről leselkedik zsákmányára, s a kilesett vadat macskamódra közelíti meg. Februárban párzik és évenként 2 — 3 utódot hoz világra. A vadgazdálkodás szempontjából a legkártékonyabb állatok egyike, míg a mezőgazdaságnak azzal okoz kárt, hogy mindenekelőtt a havasi legelők juhnyájaiban garázdálkodik. Irtásának legcélszerűbb módja, ha csapájára, amelyet pontosan betart, csapóvasat rakunk.-Ebbe a csapdába rendszerint könnyen beleesik. Minthogy a hiúz féltékenyen óvja a bundáját a nedvességtől, erős harmat vagy eső után kerüli a sűrűséget, s ilyenkor a gyalogösvényeken jár. A vadászok éppen ezért a hiúz által felkeresett területen egymást keresztező gva log utakat készítenek, s a csapóvasat az úlkeresztezésre helyezik. A csapdát erős lánccal szerelik föl és ehhez körülbelül egy méter hosszú fakoloncot erősítenek. A csapdába esett hiúz a kölöncöt végkimerülésig hurcolja, s ha csapúját követjük, könnyen rábukkanunk. Ahol már ritka a zsákmánynak megfelelő vadállomány, ott elejtett prédájának maradékához legalább még egyszer visszatér, s ha ezt a tetemmaradékot szagtalanított kézzel megmérgezzük, általában sikerrel pusztíthatjuk el a hiúzt. Viszont ahol sok a vád, ott a mérgezés eredménytelen, mert a hiúz a meleg vért és a friss húst többre becsüli, tehát ha megéhezik, nem kíméli a fáradságot, hogy mindig új vadat kutasson föl.A fogoly mint a kártevő rovarok pusztítója Dr. Kontsek Iván vadásztárSúnk írja, hogy gépkocsijával elütött egy fogolyt, amelyet felboncolt és később a zbraslavi kísérleti állomásnak továbbított. A fogoly begyében 30 darab burgonyabogarat találtak. így tehát arra a megállapításra jutottak, hogy a fogoly és más hasonló madár nagy segítségünkre van bizonyos rovarok pusztításában. Az itt említett példa alapján tehát törekednünk kell a fogoly, fácán, fürj és más hasonló madarak védelmére és szaporítására. A rovarok ilyen irtása lehetővé teszi a vegyi készítményekkel végzett irtás korlátozását. Koreai fácán Norvégiában A norvég vadászati és halászati szövetség az elmúlt évben 12 pár fácánt telepített Koreából a Maarud nevű kísérleti farmra. A kísérleti állomáson megállapították, hbgy a „külföldi“ fácán nagyon jól alkalmazkodott az aránylag zord éghajlathoz. Kedvenc eledelévé a nyír- és a tűlevelű fák rügye vált. Szaporodása nem ütközik nagyobb problémába, mert keltetési ideje később következik be a nálunk ismert fácán keltetési idejénél. Vadászszövetség nélkül Írországnak nincsenek állami vadászati hivatalai és közegei. A vadászati ügyeket a Szent Hubertus Klub irányítja, illetve végzi. Ez a klub az egész ország területén fiókokat tart fönn. Háromféle vadászjegyük van. Az egyik az összes vadfajták vadászatára, másik a kisebb vadakra, harmadik pedig a vontcsövű fegyverek használatára jogosítja fel a vadászt. Nagyobb vadásztársaságok kezén vannak a vadászterületek. Az állami területeket bérbe adják. A szállodáknak is van saját vadászterületük, amelyeken a vendégek vadászhatnak. Néhány város közelében, híres fácánosok terülnek el. Szarvas és dámvad is található itt szép számmal. A fogoly és a fajdfélék azonban kiveszőben vannak. A dániai vadásztörvények módosítása Dániában az 1931-es vadásztörvény bizonyos módosításon ment keresztül az elmúlt hónapokban. E módosítások értelmében szarvas, dámvad és a nyest egész éven át vadászható, míg a hollé egész éven át védelem alatt áll. Bevezették továbbá még a vadászbiztosítást is.
