Szabad Földműves, 1959. július-december (10. évfolyam, 52-104. szám)
1959-07-08 / 54. szám
1959. július 8. VIRÁGZÓ MEZŐGAZDÁSÁG 3j3 Mikor és mennyi vízzel öntözzünk? Irta: I.ENKEY Z. GÉZA, a búcsi szövetkezet mezőgazdásza Tudjuk, hogy a talaj apró, különböző terjedelmű földszemcsékből áll, amelyek között hézagok, ún. pórusok helyezkednek el. A talajpórusok terjedelme szabja meg általában a talaj rögszerkezetét. A mindössze 0,003 — 0,03 mm-es, sőt kisebb pórusokból összetevődő rögszerkezet akkor a legmegfelelőbb, ha a pórusnagyság, a hézagokat kitöltő víz- és levegőmennyiség egyenlő. A hézagokban megy végbe a talaj élete. Ezekbe a hézagokba furakodik a talajszemcsék között a növény, éspedig hajszálgyökerei segítségével, hogy a vizet és ezzel együtt a feloldott tápanyagokat fölvegye. A talajszemcséket légszáraz állapotban is burkolja bizonyos .vízréteg, de ezt a vizet a növény annak nagy tapadóképessége miatt nem. tudja fölszívni. Ezt a vízmennyiséget holt víznek, holt vízkészletnek nevezzük, amelynek nagysága a talaj fizikai és vegyi sajátosságaitól függ. Nagy általánosságban, ha a légszáraz talaj nedvességtartalma az eredeti négyszeresére emelkedik, ez még a növényzet számára hozzáférhetetlen, tehát ez is még holt víz, s mivel a vízkapacitás a légszáraz talajhoz képest nyolcszoros, tehát a hasznos víz mennyisége mindenkor egyenlő a holt víz mennyiségével, ami a különböző, talajféleségek esetében alig változik. A talaj víztartóképességét és vízkapacitását a holt és hasznos vízkészlet együttes mennyisége határozza meg, s ezt térfogat- vagy súlyszázalékban fejezzük ki. Ha valamely talaj vízkapacitása 30 térfogatszázalék, ez azt jelenti, hogy egy m^-nyi talajban (1000 literes űrtartalom) 300 liter víz van, amelyet a talaj huzamosabb ideig megtarthat a nehézségi, gravitációs erővel szemben is. Ugyanezt súlyszázalékban a fenti példa szerint így kapjuk meg: 1 m3 föld súlya 1500 kg, 300 liter víz súlya 300 kg, vagyis 20 súlyszázalék, tehát a súlyszázalék a térfogatszázalék kétharmadával egyenlő. Az öntözőgazdaságban még a talaj vízvezető képességét is figyelembe kell vennünk. Mezőgazdasági kultúráink a tenyészidő alatt a talajból veszik föl vízszükségletüket. A tenyészidőben rendelkezésre álló vízmennyiség nagy mértékben a talaj fizikai és vegyi szerkezetétől, a talajműveléstől és ennek különböző időpontjaitól, a terepviszonyoktól, a hőmérséklettől, párolgástól, valamint nem utolsósorban a csapadék mennyiségétől és ennek erősségétől függ. Ami a lehullott csapadékot illeti, ezzel kapcsolatban a gyakorlati tapasztalat azt igazolja, hogy a csapadék 50 — 60 %-a elvész, elpárolog. Ezért fontos az öntözőgazdálkodás szorgalmazása azokban a körzetekben, ahol a csapadék évi mennyisége nem éri el a 600 mm-t. Az évi csapadékmennyiséget átlagban három főbb időszakra osztjuk: Áprilistól júniusig 180 mm-es csapadékot számítunk, amelyből a növényzet csupán 50 %-ot tud felhasználni. A július és szeptember között lehullott nyári csapadék 150 — 170 mm-re tehető, s mivel a vetésterületeket ilyenkor növényzet borítja, a párolgási felület nagyobb, de az idő is meleg, s így még tetemesebb, 60—70 %-os vesztességgel kell számolnunk. Kedvező hatásúak ugyan a nyári esők, de — sajnos — a talaj vízháztartása szemszögéből nagyobb jelentőségük nincs. A legkomolyabban a harmadik időszak csapadékmennyiségét vehetjük számításba a talaj vízháztartásában. Ez a csapadék októbertől márciusig hull a földre, s mennyisége 250 — 300 mm között ingadozik. Ennek a vízmennyiségnek a befogadására, tárolására és megőrzésére kell minden figyelmünket fordítanunk, ennek a szolgálatába kell állítanunk az agrotechnika .kutatásainak legújabb eredményeit. Ha helyes és okszerű talajműveléssel, kellő időben alkalmazott agrotechnikai intézkedésekkel megfelelő talajművelő eszközöket használunk, lényeges költségmegtakarításokat érhetünk el, ami a gazdaságosság szempontjából sohasem lehet közömbös. Hogy a talaj termőerejének figyelembevételével megközelítő számvetést tehessünk a várt hektárhozam elérése érdekében, ehhez tudnunk kell, hogy 16 %-os nedvességet tartalmazó 1 kg szárazanyag kitermeléséhez a növény körülbelül 450 — 500 liter vizet használ föl. Végezzünk egy próbaszámítást: Amint említettük, az esztendő három szakaszában 550 — 600 mm csapadékot kaptunk, amelynek körülbelül 50 %-a különböző behatások és törvényszerűségek következményeként veszendőbe ment. A talaj holt vízkészlete a hajszálcsövesség törvénye alapján a felsőbb talajrétegekbe igyekszik jutni, s ez elegendő a holt víz pótlására, sőt sok esetben, az altal'ajvíz szintmagasságától függőn, a hasznos vízkészletet is emeli, úgyhogy a holt víz pótlására, feltöltésére a lehullott csapadékból semmit sem vonunk le. Tehát a fentiek alapján a megmaradt vízmennyiségből kultúráink a tenyészidőben körülbelül 300 mm hasznos vízzel rendelkeznek. Ha ezek az előfeltételek megvannak, s 600 mázsás hozamot akarunk elérni silókukoricából ha-onként, a vízszükséglet kiszámításakor mindenekelőtt a silókukorica szárazanyag-tartalmát kell ismernünk. Ez 18 %-kal egyenlő (82 %-ot a víz tesz ki), tehát a 600 mázsát 18-cal kell szoroznunk, s eredményül 10 800 mázsát, vagyis 1800 000 kg-ot kapunk. Ezt 100- zal osztjuk, s így kapjuk meg a 108 mázsát, illetőleg 10 800 kg-ot kitevő szárazanyagot, s mivel 1 kg szárazanyag előállításához ez esetben 550 liter víz kell, ezt az előbb kiszámított 10 800 kg szárazanyaggal kell megszoroznunk. így kapjuk meg, hogy hektáronként 5 940 000 liter vízre van szükségünk, ami nmenként 594 liter vizet jelent. Azt már tudjuk, hogy a csapadék 300 mm, illetőleg 300 liter vizet biztosít, tehát körülbelül még 250—300 liter vízről kell gondoskodnunk m'-ként a tenyészidő alatt. Ezt a vízmennyiséget mintegy hat részletben adagoljuk, s mindig vegyük figyelembe az öntözéssel járó vízveszteséget is, ami átlagban 20 %-nak tekinthető, tehát ennyivel többet öntözzünk. Mindezt már a terv készítésekor tartsuk szem előtt, s rögzítsük az időpontokat, valamint biztosítsuk a felhasználandó vízmennyiséget, például barázdás öntözési mód esetére. Bármennyi öntözővízzel is rendelkezünk, sohase felejtsük el azt a fontos körülményt, hogy a gyökérzet félig vagy egészen kifejlődött-e. A növényt mindig kényszeresük gyökérzetének kifejlesztésére; ne kényeztessük el már a fejlődés kezdetétől a szüntelenül adagolt vízzel, mert az elkényeztetett növény gyökere nem hatol a mélyebb talajrétegek felé. Az ilyen növény nem szövi át gyökérzetével a megfelelő tenyészterületet, kiéli a talajt, az állandó öntözés a tápanyagokat az alsóbb rétegekbe mossa, a növényzet kedvezőtlenül zárja a tenyészidőt, s végezetül a fokozott öntözés a termelési költségeket is magasra emeli. Az öntözés legjobb időpontjainak ismerete föltétlenül fontos, mert csak így tudjuk a rendelkezésünkre álló vízmennyiséget a legkedvezőbben elosztani. A gabonaféléket a kalászolás 8 — 10 napja alatt öntözzük, majd magkötés idején 2—3 részletben összesen 100 — 150 mm vizet adagolunk sávos árasztó vagy csörgedeztető öntözéssel. A cukorrépa a gyökérfejlődés idején, júliusban és augusztusban követeli meg a legtöbb vizet, míg a szeptemberi öntözés serkenti ugyan a gyarapodást, de a cukortartalomra károsan hat. A cukorrépára 3—4 alkalommal 130 — 160 mm vizet adunk barázdás áztató öntözéssel. A burgonya igen vízigényes, s a 400-600 mm vizet tenyészidő alatt 5 — 6 alkalommal barázdás öntözés formájában juttatjuk a talajba. Virágzás idején kezdjük az öntözést, majd gumóképződéskor a korai fajtákat beérésig, míg az őszieket szeptember derekáig öntözzük. A kukoricát szintén barázdás öntözéssel a címer megjelenésétől, s a virágzást követő tíz napon belül látjuk el vízzel egy-két alkalommal, valamint szemképzés idején szintén egy-két alkalommal 150 — 200 mm vizet adagolunk. A lucernafélék öntözését mindenkor a kaszálás, fogasolás után végezzük a szükséglet szerint. Rendszerint 4-5 öntözést tervezünk, együtt 150 — 200 mm vízzel. A zöldségfélék és kertészeti növények öntözésének is megvan a legjobb időpontja, de vigyázzunk, mert a száraz talajfelület még nem azt jelenti, hogy az öntözés halaszthatatlan. A túlzott öntözés fölöslegesen emeli a költséget, de sokszor káros is, mert a levegő kiszorul a talajból, a föld eliszaposodik, a tápanyag lemosódik a mélyebb rétegekbe; stb. Például a paprikát kapáljuk meg, a talajt porhanyítsuk, de az öntözéssel várjunk a virágzásig, illetőleg az első kis paprika megjelenéséig. Most már elvégezhetjük az árasztó öntözést, de persze utána a talajt porhanyítsuk. Helyes agrotechnikával müveit talajainkban elegendő a téli és tavaszi csapadék arra, hogy a fejlődés kezdeti szakaszán átsegítse a növényzetet, s csak azután öntözzünk a fentebb ismertetett módok és legjobb időpontok betartásával. * * ¥ A szovjet vajtermelés világelsősége Amint az Egyesült Nemzetek Szövetsége élelmezésügyi és mezőgazdasági szervezetének (FAO) adatai küzlik, a szovjet vajtermelés 1958-ban 770 000 tonnát tett ki, s ezzel a Szovjetunió a világ első vajtermelő államává lett.
