Szabad Földműves, 1959. július-december (10. évfolyam, 52-104. szám)

1959-10-14 / 82. szám

195«. október 14. VIRÁGZÓ MF.Z0GABDASAG 313 A kukorica célszerű és olcsó tárolása Bő kukoricatermést várhatunk, úgy­hogy a kukorica tárolása komoly feladat elé állítja a szocialista nagyüzemeket, főként az újonnan alakult, illetőleg a jelentős területtel kiszélesült szövetke­zeteket. A rendelkezésre álló górék a legtöbb helyen aligha elégítik ki a szük­ségletet, úgyhogy a szakszerűtlen, gon­datlan tárolás következményeként káro­sodás érheti a betakarított termést. ■A hiányzó tárolötérségről házilag könnyen felépíthető, kevés anyagot igénylő szükséggórékkal gondoskodha­tunk. Az ideiglenes, csupán páréves idő­tartamra szolgáló górék vázához a szer­fát a szövetkezetek maguk kitermelhe­tik, a szükséges sodronyhálókat pedig boltokban szerezhetik be. A góré helyét úgy válasszuk meg, hogy hosszával az uralkodó szelek irányával szemben álljon, mert így a szél ereje a tárolt kukoricát szárítja. Eddigi tapasz­talatok szerint az a leghelyesebb, ha a góré szélességét 1,3 —1,4 m-re szabjuk meg. A magasság megállapításakor a gazdaságosságon kívül a góré szilárdsá­gát és tartósságát is vegyük figyelembe. De 3-3,5 m-nél magasabb ne legyen a góré. mert az aránylag nagy felületbe a szél erősebben belekapaszkodik. Viszont a széltől elferdült, félrenyomott gőré összeroskad és idő előtt tönkremegy. Ügyeljünk arra is, hogy a góré feneke legalább 40-GO cm magasra húzódjék a talajtól. Ez azért fontos, hogy a talaj­nedvesség és a felcsapódó esővíz ne te­gyen kárt a tárolt kukoricában. Tudnunk kell azt is, hogy a kukorica súlya a góré fenekére és oldalára is hat. A súly a fenék nr-enként a 14 — 16 má­­zsáL is eléri. Jól tesszük tehát, ha a tartóoszlopokat 12 — 15 cm vastag gömb­­fából készítjük, amelyeket 2-2 m-re egymástól legalább 70 — 80 cm mélyen ássunk a talajba. Körös-körül a földet döngöljük le. A szél erejének ellensúlyo­zására minden második oszlopot két­harmadnyi magasságban ferdén támasz­­szunk meg. A góré fenekét és a tartó­gerendákat néhány helyen téglákkal erősítsük alá. A fenék huUadékdeszkából vagy 6 — 8 cm vastag gallyfából készül­het A deszkákat vagy gallyfákat sűrűn, hézag nélkül illesztjük egymáshoz. Ha a tartógerendákra ritkábban jutnak fenék­lécek és ágak, akkor a góré fenekét sod­ronyhálóval borítjuk be. Az oldalakra is a sodronyháló a legolcsóbb anyag, ame­lyet kettősen, átlósan, ácskapcsokkal erősítünk az oszlopokra. A tetőszerkezetet a rendelkezésre álló anyagtól függően készítsük. Eső ellen a léckeretre szögezet kátránylemez, eset­leg a tetőcserép nyújtja a legbiztosabb védelmet. Viszont ez esetben a gőré te­tejét féltető módjára állítjuk össze, mégpedig olyképpen, hogy csurgója a szél felöl essék. Kátrány lemez hiányában kényszermegoldásként a szalmával ke­vert kukoricaszár is megteszi az elvárt szolgálatot. Fontos, hogy a tető anyagát jól lekössük. Miután a górét megtöltöttük, néhány hét elteltéve! ellenőrizzük az építményt. Az oszlopok tövét döngöljük utána, a le­ülepedett kukoricacsöveket a góré tete­jéig rakjuk föl. mivel a színültig telt góréba kevésbé kapaszkodik a szél. Bizonyára akadnak szövetkezetek, amelyek még szükséggórékkal sem győ­zik idén a kukoricatárolást. A hamarosan felhasználásra kerülő termést góré nél­kül, padláson, magtárban, szérűn stb. is tárolhatjuk, mégpedig aránylag nem sok veszteséggel. Közvetlenül törés után a raktárakban, padlásokon 30 — 40 cm-nél vastagabbra ne teregessük szét a csö­veskukoricát. Vastagabb, 80 — 100 cm-es rétegekbe csupán akkor lapátolhatjuk össze a kukoricacsöveket, ha víztartal­muk már 18 — 20 1'o-ra süllyedt. A padlás, raktár stb. szellőztetéséről föltétlenül gondoskodjunk. Az istállók rosszul szel­lőző, párás padlása csöveskukorica táro­lására alkalmatlan. Takarmányozásra el­sősorban a padláson és magtárban tárolt csöveskukoricát használjuk föl. Tárolótérség hiánya esetén a csöves­kukoricát átmenetileg gondosan kivá­lasztott helyre felrakott prizmában is eltarthatjuk. Szabadtéri tárolásra leg­alkalmasabbak a döngölt, füves talajú vagy betonból készült kombájnszérük. amelyek közel esnek a központi épüle­tekhez. A prizma helyét úgy válasszuk meg, hogy a víz ne folyjék alá, viszont a szél annál inkább járja át a benne tá­rolt kukoricát. A prizma szélessége 2 — 2.5 m, magassága egy méter lehet. Földes talajon előbb vékony szalmaréteget te­rítsünk szét. de betonos vagy salakos talajon erre nincs szükség. A lehulló csapadékvíz elvezetésére a prizmát ár­­koljuk körül. Eső esetén a prizmát csu­pán akkor födjük be. ha utána hamaro­san ki is takarjuk, mert egyébként a nedves prizma befülled. Tehenenként 90 mázsa silótakarmány Tollason A silózásra termesztett takarmányfé­léknek mielőbb a silótérségekbe kell jutniuk, hogy azután az állatoknak kifo­gástalan táplálékot adhassunk. A gyakorlat azt bizonyítja, hogy a silótakarmány minősége mindenekelőtt a silózás helyes technikájától függ. Könnyen silózható takarmányokból, pél­dául a csövek tej-viaszérettsége idején betakarított kukoricából, továbbá csata­­mádéból és tarlókeverékekből egyszerű gödrökben, ideiglenes vermekben is na­gyon jó silótakarmányt biztosíthatunk. Milyen gyorsan .gyarapszanak a növények Tudósok megállapítása szerint a növé­nyek percenként átlagban ötezred milli­métert nőnek. Vannak azonban gyorsab­ban gyarapodó növények is, például a bambusznád 0,5 mm-t is nö percenként, a virágzó búza porzója pedig majdnem 2 mrn-rel gyarapszik egy perc alatt. A csúcseredményt mégis a gomba tartja, amely percenként 0,5 cm-el növekszik. Tallóson a szövetkezeti dolgozók már esztendők óta ilyen egyszerű silógödrö­ket használnak, s a takarmány minősége kifogástalan. Télen az állatok adagja túl­nyomórészt silótakarmányből áll, amely­hez a tallósiak kevés szénát és takar­mányszalmát kevernek. S az eredmények aránylag egészen szépek, hiszen a tallósi szövetkezet tehenészetében a márciusi és áprilisi takarmányszűke idején is 7 litert tett ki a tejelékenységi átlag. Hogy miért kifogástalan a silőtakar­mány minősége ebben a szövetkezetben? Erre a válasz a következő: A tallósi állattenyésztők mindig gon­dosan kitisztított silógödrökbe rakják ie a felaprózott takarmányt, amelyet alapo­san ledöngölnek és a leggondosabban befödnek. A felaprózott silótakarmányra 40 cm vastag földréteg kerül, ellentétben több szövetkezet helytelen gyakorlatával, amelyek mindössze 15 — 20 cm-es föld­réteggel födik be silógödreiket. Márpedig ha a földréteg vastagsága nem. kielégítő, a silőtakarmány felülete levegőt kap. s megromlik. Emiatt mérsékeltebb a siló­takarmány értéke és sok tápanyag megy veszendőbe. Ha télen is magas szinten akarjuk tar­tani az állatállomány termelékenységét, akkor elegendő és jó minőségű silóta­karmányt kell biztosítanunk. Tudják ezt a tallósi szövetkezetben, amelynek dol­gozói elhatározták, hogy idén 90 mázsa takarmányt silóznak szarvasmarhánként. A silótakarmány többségét a csövek tej­­viaszérettsége idején betakarított kuko­rica képezi. Az egyszerű silógödrökkel összefüg­gésben azt is szóvá keli tennünk, hogy sok helyütt túl mély gödröket ásnak, s ezeket azután elönti a talajvíz. Ilyen esel fordult elő tavaly és az előző évek­ben a galántai, valamint a hódi szövet­kezetben. Ennek következményeként sok silótakarmány ment tönkre, tehát a siló­gödrök helyének megválasztására és kel­lő mélységére vigyázzunk. Ne felejtsük el, hogy egv mázsa jó silótakarmány 20 liter tejet jelent. Krajcsovics Ferdinand (Gaiánta)

Next

/
Thumbnails
Contents