Szabad Földműves, 1959. július-december (10. évfolyam, 52-104. szám)
1959-10-14 / 82. szám
1959. október 14. VIRÁGZÓ MEZŐGAZDASÁG 327 Termesszünk málnát A legkeresettebb bogyós gyümölcsüek közé tartozik a málna. A háztartásban nagyon értékes gyümölcs, de állami érdekből is növelni kell a termesztését. A málna gyümölcse lehet piros, sárga vagy fekete színű. A termesztésben két fajtáját szoktuk megkülönböztetni. Vannak egyszer termő és kétszer termő málnafajták. A nagyüzemi termelésben csak az egyszer termő pirosakat, vagy ritkábban a sárgákat vesszük számításba. A fekete gyümölcsüek Amerikában honosok, nálunk csak elvétve fordulnak elő. Az egyszer termő fajták közül nagyüzemi termesztésre ajánlható a bőtermő Hornet, a nagyszemű Fástól és a gazdagon termő Superlativ. Elterjedt fajta nálunk a jótermő Marlboro is. A kétszer termők közül nagyon ismert a Lloyd George piros gyümölcsű málnafajta. Ez szereti a jó földet és egy kicsit fagyérzékeny, de ezért ajánlatos a termesztése. Ismert és kerti termesztésre bevált fajta a Billard folytontermő. A sárga fajtákból Szlovákiában ismert az Arany Királynő (Golden Queen), amely zamatos, nagyon kellemes ízű. Egy tő átlagtermése 0,5 —0,6 kg között mozog. A termelés feltételei A talajban nem válogat, de rendkívül tápigénycs. A legjobb eredményt adja a tápanyagban gazdag, nyirkos, de nem túl nedves középkötött talajokon, déli, keleti és délkeleti fekvésben, ahol sok levegő és napsugár éri. Olyan területekre, amelyeket rövidebb-hosszabb ideig víz borított, ne telepítsük, mert igen érzékeny a vízre és ezért könnyen kipusztulhat. A kissé savanyú kémhatású talajt szereti és jól érzi magát a 40 — 50 cm mélységben húzódó talajvíz fölött. Magasabb vízszint esetén elnyomorodik, sőt elpusztul. A csapadékosabb, hűvösebb vidékeken díszük jól, de megtermelhető a szőlő-övezetben is. A száraz természetű déli lejtőkön nem ad kielégítő termést. A dombos vidéket szereti; száraz talajviszonyok között feltétlenül öntözni kell. Az öntözést nagyon meghálálja. Szaporítása Rendszerint gyökérsarjakról, ritkábban gyökérdugványokről szaporítjuk. A legtöbb fajta nagy tömegben hoz gyökérsarjat, amelyeket a lomb lehullása, után vagy tavasszal jó gyökérrel szedünk fel. A dúsgyökérzetű, erőteljes vesszővel vagy vesszőkkel bíró sarjukat telepítésre azonnal fel is használhatjuk. A gyengébbeket egy évre erősítő iskolákba ültetjük. Az erősítő iskola napos fekvésű és inkább laza talajú legyen. A sarjak eröLeljes fejlődése érdekében, beültetés r előtt a talajt ajánlatos jól megtrágyázni. A beültetett sarjakat tavasszal a talaj felszínétől számítva araszmagasságban vágjuk vissza. Az őszi ültetésü sarjakhoz télen arasznyi földkupacot húzunk. A málnasarjak az erősítő iskolában őszig erős növényekké fejlődnek, amelyek telepítésre nagyon jől megfelelnek. A növények kiszedése után az erősítő iskola talajában maradt gyökerek tavasszal nagy számban kihajtanak. Helyes ápolás mellett őszig ezek is kiszedhető növényekké fejlődnek. Azokat a málnafajtákat, amelyek kevés gyökérsarjat fejlesztenek, .gyökérdugványokról szaporítjuk. A telepítés Ideje Leghelyesebb minél korábban, őcszel telepíteni, mert a vesszők tövén lévő fejlett hegyes rügyek és a gyökér könynyen elpusztul Ültetés előtt legalább két héttel a telepítésnek szánt területet két ásónyomnyi mélyen fel kell ásni vagy 35 - 40 cm mélyen fel kell szántani. Az ültetéshez 30X30 cm mély és széles gödröket ásunk, s az ültetést csak gyökérmetszés után végezzük. Vigyázzunk azonban a gyökérnyakon levő világosabb színű hosszúkás rügyekre, mert ezek adják a következő év termőhajtásait. A visszametszett gyökereket sározzuk be, hogy ki ne száradjanak. A gyökerek közötti részt jő porhanyós feltalaj-földdel töltjük ki és a sarjakat kissé kupacoljuk. Átlagban egy tövön 5-10 sarjat hagyhatunk meg. Tavasszal végezzük a huzalozást vagy karózást. Ha telepítés előtt nem kapott elég istállőtrágyát, kapálással 150-200 kg műtrágyát juttatunk a talajba hektáronként Ugyanilyen mennyiségben még kétszer megismételjük a trágyázást, mégpedig virágzáskor és júliusban. A telepítményt szükség szerint kapáljuk. No tűrjük meg benne a gyomot. Juhás? Árpád, szaktanító (Gúta) így készül a szőlőlekvár Lekvárt szőlőből is készíthetünk. A szöfélekvár főzésére legalkalmasabb a húsos, vastag héjú, kevés magvú, zamatos és színes gyümölcs. A fehér szőlőből készült lekvár színe kevésbé tetszetős, tehát ajánlatos, ba színes szőlővel keverjük. A vékony héjú, sok lét tartalmazó szőlőfajtákból azért ne készítsünk lekvárt, mert a főzés hosszadalmas, ha azt akarjuk, hogy a lekvár kellőképpen besúrűsödjék. A főzésre szánt szőlőt mossuk meg gondosan, nehogy homok vagy más oda nem illő anyag kerüljön a héjról a lekvárba. Mosás után a szőlőszemeket leszedjük a fürtről, s addig főzzük, amíg egészen szét nem főnek. Utána szitán áttörjük, majd a kapott péphez kgonként 25-35 dkg cukrot adunk, s a főzést ismét addig folytatjuk, amíg a pép eléri a kívánt sűrűséget. Főzés közben nagyon vigyázzunk, hogy a lekvár oda ne égjen, tehát a szüntelen keverés okvetlenül fontos. Ha a pép már elég sűrű, melegen üvegbe töltjük. Kihűlés után az üvegeket bekötözzük és 10 percig gőzöljük. Semmilyen vegyszert ne használjunk. Viszont ajánlatos, ha másnap a megtöltött üvegeket még egyszer átgőzöljük 10 percig. A lekvárt hűvös helyen tartsuk.
