Szabad Földműves, 1959. július-december (10. évfolyam, 52-104. szám)
1959-10-14 / 82. szám
322 Virágzó mezőgazdaság 1959. okióber 14. A szárazság se hátráltassa a búza vetését! Irta: Dr. FRIDECZKY ÁKOS gazdasági mérnök, egyetemi tanár [ A mezőgazdasági dolgozók szoros függőségét a természettől mi sem bizonyítja jobban, mint az idei termelési esztendő aok-sok nehézsége. Mennyire igaza volt Micsurinnak, amikor megállapította: Ne váriunk könyöradományt a természettől, de vegyük el tőle azt, amire szükségünk van! Ez a gazdasági esztendő a maga nehéz aratási és cséplési körülményeivel, majd a mostani, immár harmadik hónapja tartó azárazságga! ugyancsak próbára tette a mezőgazdasági dolgozók idegeit és szervező képességét. Sajnos, még a leggondosabb agrotechnikai intézkedéssel sem akadályozhattuk meg a talajok nagymérvű kiszáradását. Ennek valljuk most a kárát. Amerre csak jár az ember, mindenütt hallja a panaszt: ' — Kidobja az ekét a föld! Ahol viszont a fizika: erő legyőzi a talaj ellenállásét, emberfej nagyságú, sőt ennél jóval nagyobb hantokat hasít föl •z eke, s legény legyen a gáton, aki ezeket a kőkeménységú hantokat megtöri. De ha ez sikerül is, ennek nagy az ára, mivel nemcsak a termelési költség emelkedik számottevő mértékben, hanem a talaj szerkezete is leromlik. A rögtörő hengerek, fogasok és kuitivátorok váltakozó használatával porszerű talajszerkezet keletkezik, s a föld az első kiadó*abb eső alkalmával összefolyik, eliszaposodik. Fölvetődik az a kérdés is, vajon mit tegyünk ennek a megakadályozására? Van-e mód erre, s ha nincs, hogyan csökkentsük a kárt? Válaszunk csak az lehet, amit szüntelenül hangoztatunk, hogy a jó yazda minden helyzetben megtalálja a megoldást. Jómagam azt a véleményt vallom, hogy olyan agrotechnikai ténykedésre lesz szükség, amely — bár ellenkezik az általános gazdasági elvekkel — mégis a kérdés sikeres megoldásához vezet. Nem tehetünk egyebet, minthogy a két rossz közül a kevésbé rosszat kell választanunk. Mindenekelőtt fölül kell vizsgálnunk a vetéstervet, s olyan változtatásokat kell eszközölnünk, amelyek lehetővé teszik az ősziek elvetését lényegesebb eltolódás nélkül. Ahol a cukorrépát kiemelő-ekékkel szedik föl, a talajt voltaképpen 30 — 40 cm-es mélységig egyúttal porhanyítják, éspedig a föld megforgatása nélkül. Az Ilyen talajfelület, ha nem túlzottan gyomos, tárcsásboronákkal egészen porhanyóra eldolgozható, s jó vetőágyat biztosít az őszi kalászosok részére. így tehát szükségmegoldásként kikapcsoljuk a vetésterv szerint vetendő tavaszi kalászosokat (árpa, zab) és helyettük idejében őszi kalászost, vagyis ugyancsak a gabonák családjába tartozó kalászost vetünk. Ugyanakkor' a vetésterv nem szenvedett lényeges változást, s a célt mégis jól biztosíthattuk. Szükség mutatkozik továbbá, hogy a talajt könnyen felvehető tápanyagokkal ellássuk. Tehát a nitrogéntartalmú trágya harmadnyi mennyiségét azonnal felvehető salétromos műtrágyákkal helyettesítsük. Az a kérdés is fölmerülhet, vessünk-e száraz talajba, ha azt egyébként kellőképpen elő tudtuk készíteni. Válaszunk: igenis vessünk száraz talajba is, de ne túl mélyen, mert ezúttal az első kisebb eső nedvesítő hatására számítunk a csírázás megindulása ‘ céljából. Sokan attól tartanak, hogy a száraz földbe vetett mag a szárazság miatt amúgy is igen elszaporodott állati kártevők áldozatául esik. Az aggodalom jogos, de fokozottabb vegyi védekezéssel meg tudjuk semmisíteni a talaj felületén vagy a felszíni rétegben élő kártevőket. Viszont okvetlenül fontos, hogy hektáronként a szokásosnál több magot vessünk. Olyan nézetekkel is találkozunk, hogy a gyorsabb csírázás elősegítése érdekében nem árt, ha a vetőmagot vetés előtt 24 órán keresztül vízben áztatjuk. Ez egyértelmű lenne az öngyilkossággal, mivel ha a nedvességgel telített és duzzadt magvakat száraz talajba vetjük, a mag feltétlenül elpusztul, mert nem kapja meg a kicsírázáshoz és a további fejlődéshez nélkülözhetetlen nedvességet. Ugyanilyen indoklással tekintsünk e! a nedves csávázástól is, s kizárólag porcsávázással készítsük elő a vetésre szánt magot. Ám ahol a talaj vízkészlettel rendelkezik, vagy pedig a talaj nedvességtartalma megfelelő tömörítéssel, agrotechnikai úton felhozható, a nedves esávázás ellen semmilyen kifogás nincs. A jelenlegi szárazság miatt ajánlatos, ha az öszitk talajelőkészítését aitalajporhanyítókkal vagy olyan ekékkel végezzük, amelyekről a kormánylemezt leszereltük. A talaj felületét pedig tárcsásboronákkal. gyürúshengerekkel és kuitivátorokkal dolgozzuk el porhanyósra. Az egyenletes sorolás és a jó fejlődés megköveteli, hogy a talaj felsó rétegét 10 cm mélységig kellőképpen porhanyítsuk. A rossz, réteges és üreges talajban a mag vagy nem kel ki, vagy egyenetlenül, sorol, s emiatt vetés után sok mag pusztulására kell számítanunk. Ilyen körülmények között a vetés ritka marad, a téli fagy pedig a meglevő növényállományt is megtizedeli. Tehát a jó talajelőkészítés elengedhetetlen, s még mindig kisebb hiba, ha valamivel később vetünk és ezzel megrövidítjük a tenyészidőt, mint ha rosszul készítjük elő a talajt. Ilyenkor a látszólag meghosszabbított tenyészidő sem segít, ősz végén a bokrosodé növényzetet foszfor- és kálitartalmú műtrágyákkal fejtrágyázzuk, (mi fokozza a növényzet télállóságát és édelmet nyújt a kifagyással szemben. Meg kell emlékeznünk a helyes faj- és fajtakiválasztásról is. A faj kiválasztásának kérdése a rozs és búza vetésével összefüggésben vetődik föl, s mondanunk sem kellene, hogy a rozs vetésének meg kell előznie a búza vetését A rozs a gyors kelés és fejlődés érdekében megkívánja az ülepedett talajt. Mivel a rozs tavasszal nem vagy csak alig bokrosodik, az erősen bokrosodó, sűrű rozsállományt már ősszel biztosítanunk kell. A búza tavasszal is bokrosodik. ha kedvező, körülmények közé kerül, úgyhogy a ritkább állományban áttelelő búza tavasszal még megerősödhet. Olyan búzafajtákat vessünk, amelyek jobban bírják a tenyészidó megrövidítésével járó későbbi vetést, s ugyanakkor a vetőmagmennyiséget lényegesen lokozzuk. Különösen fontos ez a későbbi vetésű búzák esetében, amelyek fejlődési lehetőségei már korlátozottabbak. Jól tesszük, ha a most vetendő rozsokat őszi borsóval vagy szöszös bükkönynyel vetjük. Együttélésben a két növény fejlődése biztosabb, s a kiritkulás veszedelme kevésbé fenyegető, mint ha a rozsot tiszta kultúrában vetjük. Végső agrotechnikai intézkedésként azt javasoljuk, hogy a száraz földbe vetett rozs és búza tábláit vetés után gyürüsheiigerrel járjuk meg, aztán tavaszig már egyéb agrotechnikai műveletet ne végezzünk. A lehengerezett föld jobb fejlődési körülményeket biztosít a kelő növényzetnek. A talajművelés és a vetést megelőző talajmunkálatok lényege, hogy a vetőmag csírázásához nélkülözhetetlen előfeltételeket. tehát a levegőt, nedvességet és kellő hőfokot maradéktalanul biztosítsuk. A gondos termelő szüntelen kapcsolatot tart fönn a földdel, figyeli a talajélet minden mozzanatát, s ha kell, haladéktalanul közbelép. Hallunk olyan hangokat is, hogy hát majd megjön az eső, nem kell félni, s akkor elvethetjük a magot, amely még hamarabb kikel, mint a száraz földbe már elvetett mag. Lehet, hogy így lesz, de erre a gondos gazdálkodónak számítania nem szabad. A már a talajba tett mag az első eső hatosára csírázásnak indul, viszont az. eső után vetendő mag részére a talajt előbb még elő kell készítenünk, ami további huzavonával jár, még inkább késlelteti a már úgy is alaposan megkésett vetést. Mit termel egy perc alatt a Szovjetunió? A Szovjetunióban jelenleg egy perc alatt több mint 180 tonna vasércet, 230 tonna kőolajat, 25 tonna ásványi anyagot, 20 mázsa füstölthúst és 34 mázsa cukrászsüteményt termelnek. Minden negyedik percben egy gabonakombájn és egy fémforgácsolő gép készül el. A 7 éves terv szerint egy perc alatt átlagban 4 lakást építenek majd föl. A világ melegágyainak területe Ha a kertészeti melegágyak terjedelmét világviszonylatban összeadnék, az eredmény körülbelül 16 — 17 000 hektárt tenne ki. Mindenesetre érdekes, hogy ebből negyedrésznyit, tehát mintegy 4000 hektárnyi melegágyat az aránylag kis Hollandia mondhat magáénak.
