Szabad Földműves, 1959. július-december (10. évfolyam, 52-104. szám)
1959-10-07 / 80. szám
318 VIRAGZÖ MEZÖGAZDASÄG 1959. október 7. Évente hétszer metszi meg őszibarackfáit Pozsonyeperjes környékén jól ismerik Nagy István bácsit, a magányban élő idős gyümölcstermelőt. A Kis-Duna és a vámosfalusi országút közé ékelődik István bácsi híres gyümölcsöse. A túlsó parton, a kerttel szemben magános ház áll. A kert és a ház között ladikkal bonyolítja le a forgalmat István bácsi. Több mint 7 éve, hogy először ettem a híres őszibarackjából: 1952 júliusában Nagy István bácsi birodalma ért az a szerencse, hogy engem is megkínált a „barackocskával“, mondván: — Nesze öcsém, ilyet még úgysem ettél. Ezzel a markomba nyomta a kétököl nagyságú, rózsaszínű gyümölcsöt. Gyönyörű volt szemre is. Hát még az íze! Sem azelőtt, sem azóta nem ettem ahhoz hasonlót. Akkor még nem értettem, miért mondja: — Ilyen gyümölcs nem terem messze a környéken. * * * Erről beszélgettünk a múltkoriban István bácsival. Kedvelt őszibarackfáit mutogatta. Amint mondta, gyakoriak a látogatók, különösen a kíváncsiskodók, de nem ritka a szakember sem. Legtöbbször a szomszédos szövetkezetek gyümölcsgondozői kopogtatnak be egy kis .tapasztalatcserére“. Szívesen látja őket. Oktat, tanácsol. Ilyen fákat még nem láltam. Mint élő fészek mindannyi. Törzsük nincs, legfeljebb 50 centi. A négy-öt körben nőtt termőág ujjnyi, esztendős hajtásai bő • termést ígérnek. Az egyik fa alatt kettőslétra, mellette lemetélt ágak. Amint mondta, ez a művelet évente hétszer ismétlődik meg. Soha nem hallottam, hogy ennyiszer kell metszeni az őszibarackot. Aztán elmagyarázta, miért van erre szükség; azért, hogy a fa fel ne kopaszodjék, edzettebb ágai legyenek, amelyeken a virágrügyek kiülők, nem pedig elsatnyultak; stb. Kertészeti tudása 50 esztendő tapasztalatain alapszik. Ennyi ideje már, hogy gyümölcstermesztéssel, főleg Jonathán-alma és őszibarack termesztésével foglalkozik. Amint beszélgetünk, szóba került a gyümölcstermesztés jövedelmezősége is. Őszintén meglepődtünk, amikor említette, hogy a bevételt fölemésztik a kiadások. Magyarázatul aztán elmondta, hogy nem kereskedelmi célokra termel, hanem mindenekelőtt a kísérletek, az új fajták kitermesztése és az új módszerek érdeklik. — Évek óta kísérletezem az őszibarack keresztezésével. Sikerült is elérnem bizonyos eredményeket, de még nem vagyok elégedett, s a munkát tovább folytatom. Érről egyébként már a rádióban is tartott előadást 1955-ben. Több állami kutatóintézet szakembere járt már nála, s valamennyien elismeréssel nyilatkoztak a látottakról. Legutóbb a televízió munkatársai is fölkeresték. A legszebb eredményt 1955-ben érte el, amikor kertjében nem tartozott a ritkaságok közé a 47 — 50 dkg-os őszibarack. A gyümölcs színe ragyogó, íze kitűnő volt, s ami a fő, igen sokáig elállt. István bácsi szakkönyveket is olvas, de inkább csak a különböző módszerek és eredmények összehasonlítása végett. Gyakorlati tapasztalatát tehát elméleti tudással alapozza meg. Ha a látogató valamelyik gyümölcs iránt érdeklődik, István bácsi azonnal megmondja a kérdéses fajta latin nevét is. Immár 77 esztendő nyomja Nagy István vállát, de nem látszik annyinak. Derék, erős ember; munkakedve és jövőbe vetett szilárd bizalma nem egy fiatalembernek is dicséretére válna. Terve szerint gyakorlati és elméleti tanácsokkal akarja ellátni a járásban működő EFSZ- ek gyümölcsgondozóit, hogy a leggazdaságosabb gyümölcsfajták meghonosításával fokozzák a termelési színvonalat, ezáltal pedig a szövetkezetek jövedelmét. Mindenesetre jól teszi a dunaszerdaholyi járási nemzeti bizottság, ha ennek a célnak az elérésére segítséget nyújt. Nagy István bácsi a gyümölcsfák szerelmese. Ezeknek él. A facsemetében már előre látja a jövendő fát; tudja, hogy milyen gyümölcsöt hoz majd. Kívánjuk, hogy még sok éven át hasznosítsa ötven esztendő tapasztalatait a közösség, mindnyájunk javára. Vércse Miklós (Párkány) Az uborka szögletes levélfoltossága Az uborka szögletes levélfoltossága már régebben ismert növényi betegség, amely az utóbbi években igen sok kertészetben és gazdaságban a szokottnál erősebb mértékben lépett föl. A betegség elterjedése valószínűleg a nedvesebb évjáratokkal függ össze. A kórokozónak ugyanis a csapadékos, párás környezet kedvez. A kórokozó, a Pseudomonas lachrymans nevű belctérium rendszerint igen súlyos károkat okoz, mivel a levélfelület legnagyobb részét tönkreteszi, a termést pedig elrothasztja. A betegség a szántóföldre a fertőzött mag útján jut. A gondos szemlélő már a szikleveleken észreveszi a szabálytalan alakú, vizenyős, puha zsírfoltokat. Ez a tünet a leveleken a legszembetűnőbb és legjellemzőbb. A foltok eleinte sötétebb zöldek, vizenyősek és azokat mindig erek határolják. Innen kapta a betegség a szögletes levélfoltosság nevet. A foltokat gyakran gyenge sárgás-zöldes udvar szegélyezi. Nyirkos időben a foltok gyakran az egész levéllcmezre kiterjednek. A reggeli órákban a sebhelyeken baktériumos nyálkacsöppek keletkeznek, amelyek a nap folyamán beszáradnak és fehér filmmel vonják be a sebfelületet. Nyolc nap múltán a szögletes levélfoltok beszáradnak, megbámulnák, aztán kifakulnak és kihullnak. Ilyenkor olyan a levél, mintha jégverés érte volna. De a baktérium az uborka gyümölcseit is megtámadja, amelyeken szabálytalan, gyakran kerek, puha, vizenyős és zöld foltok tűnnek elő. A foltok közepe kiszárad, megrepedezik és krétafehér színt vesz föl. Ezt elsődleges fertőzésnek mondjuk, amelyen kívül súlyosabb károkat okozhatnak a sebhelyeken bejutó másodlagos szervezetek is, mégpedig a rothasztó baktériumok és a penészgombák. Ezek idézik elő a termés rothadását. A baktérium a levél légzőnyílásain hatol a szövetekbe. A sebhelyekből kitörő nyálka a baktériumok milliárdjait tartalmazza. Ezeket a baktériumokat rovarok hurcolják szét, vagy pedig a heves esők mossák át. Esős, páratelt időben a baj rohamosan terjed. Miután a betegséget mindenekelőtt a mag terjeszti, ezt kell figyelembe vennünk a fertőzés megakadályozására irányuló munkánkban. Külföldön sikerrel alkalmazzák a magvak esávázását, éspedig egyezrelékes hlganykloridos szerrel, amelyben a magokat 5 — 10 percig áztatják. Ezután a vetőmagot alaposan átmossák és megszárítják. Leghatásosabb megelőző intézkedésnek azt kell tekintenünk hogy a fertőzött tábláról nem gyűjtünk magot. Tenyészidöben a bordóileves permetezés a betegség enyhülését eredményezi, azonban ez az uborka gyors fejlődése miatt nem mindig fizetődik ki. Ez idő szerint nagy reményekkel tekintünk az új antibiotikus készítmények alkalmazása elé, amelyek a betegség hatásos leküzdését ígérik. Element Zoltán
