Szabad Földműves, 1959. július-december (10. évfolyam, 52-104. szám)
1959-07-08 / 54. szám
1959. július 8. VIRÄGZÖ MEZÖGAZDASÄG 215 Fontos teendők a méhészeiben A július derekáig tartó időszak még kedvező az anyanevelésre, a szaporításra és a viasztermelésre, ha némi gyűjtés is van. Az anyanevelést július közepéig be kell fejezni, később már ellenkezik a méhek természetével, hiszen augusztusban már az összehúzódás veszi kezdetét. Ha szaporítunk, az új családok népességére különösen ügyeljünk. Ha a szükséges tennivalókat az akác után elvégeztük, a nyári időszakban egy kis fellélegzéshez juthatunk. Viszont ez az időszak sem jelentheti a tétlenséget, különösen akkor, ha helyben nincs méhlegelő, vagy ha a nyár aszályos. Milyen munkák adódhatnak a nyár folyamán ? 1. A legjobb méhész a jó méhlegelő. A hosszan tartó nyári hordástalanságban a családok nagyon legyengülnek. Tehát egyik fontos kérdés a nyári vándorlás. Ilyenkor elsősorban a tisztesfüves vidékek jöhetnek számításba, amelyek a betelelést rendszerint megadják. E területeken * a legtöbb helyen nagyobb arányú takarmánynövény- és aprómagtermelés is folyik, ami ugyancsak gyarapíthatja a téli élelemkészletet, vagy kedvező esetben pörgetést is adhat. A túlzsúfoltságot kerülni kell. A nyári méhlegelőn még egy-egy nagyobb állomány együtt-tartása sem kívánatos, tehát 20 - 30 kaptáranként egymástól távolabb kell elhelyezni a családokat. Ha vándorolni kell, ezt ne húzzuk-halaszszuk sokáig. A tisztesfű mézelésének tartósságát megjósolni úgysem lehet. A ma még mézelő terület egyik hétről a másikra a nagy melegben kiéghet, egy kiadós eső viszont a legeredménytelenebb területet is megjavíthatja. A mézelés megindulásakor vándoroljunk. 2. Hosszan tartó hordástalanságban a méhek serkentő etetése fontos. Ha nagyon kiraboltuk a családokat, az élelem pótlásával is számolnunk kell. A serkentés gondot okoz azoknak, akik a méheiktöl távol vannak. A naponkénti híg eleség helyett a serkentés megoldható kristálycukorral is. A cukrot a beadáskor célszerű vízzel meglocsolni. Jő tapasztalatot szereztem az év tavaszán a gyúrt cukorlepénnyel (porcukor és méz keveréke) végzett serkentés körül. Körülbelül 2 kg lepényt két és fél hét alatt hordott el egy-egy család. Nyáron valószínűleg hamarabb elfogy. 3. Ezt az időszakot már fölhasználhatjuk a lépek selejtezésére is. A tavaszszal kényszerből fészekbe helyezett, kiöregedett, hibás lépeket a fészek szélére, népes családnál a mézkamrába helyezzük át, s a Hasítás kikelése után vagy ősszel selejtezzük. A fészek Iépjeit a várható téli fészek kialakulásának megfelelőn úgy rendezzük, hogy oda telelésre alkalmas lépek kerüljenek. 4. A zugépítményekből összegyűjtött sonkolyt és a kiselejtezett lépeket óvjuk meg a viaszmolytőL Leghelyesebb mielőbb kiolvasztani vagy átadni a begyűjtő-telepnek. Különben két hetenként a kénezés nem maradhat el 5. Kizárólag1 lényeges súlygyarapodáskor pörgessünk. Fölösleges és kockázatos dolog egy-két meghordott keretet már elvenni a méhektől. A mindenáron erőszakolt pörgetés rendszerint megbosszulja magát. Mindig gondoljunk arra, hogy a méhek természetes betelelése előnyösebb, mint az a méztöbblet, amelyet gyenge nyáron egy-egy családtól ki tudunk sajtolni. 6. Július még a méhek szaporodásának az ideje. Ebben a családokat ne korlátozzuk. Legyen gondunk még arra is, hogy az egyébként bőséges fészket nem tömik-e meg a méhek túlságosan mézzel és virágporral, ami különösen a fekvő kaptárakban szokott bekövetkezni. Üres lépek beadásával segítsük a fiasítás terjedését. 7. Óvakodjunk a rablás előidézésétől. Ha a kaptárbontáskor megjelennek az idegen méhek, azonnal hagyjuk abba a kezelést. A kutatgatás sokszor anélkül Többéves megfigyelésem szerint a vöröshere mézelése akkor szokott figyelemre méltó lenni, ha az első kaszálás után a talaj 2—3 héten belül jól megázott, utána a virágzás befejezéséig nem volt kiadósabb eső és a virágzás alatt 28 — 32 fok meleg volt. Ha a vöröshere virágzása alatt többször esett, s a hőmérő nem emelkedett 28 fok fölé, a méhek talán járták a virágot, de a mérleges kaptár nem gyarapodott, vagy csak olyan gyenge hordás volt, hogy a mézet a méhek el is fogyasztották. Nagyon sokat foglalkoztatott, mi okozhatja a mézelés elmaradását. Semmi esetre sem az, hogy a méhek a jól fejlett virág mélyén fekvő nektárját nem érik el. Volt ugyanis olyan év, hogy a magnak meghagyott dús virág fejének átmérője a 3,5 cm-t is meghaladta, mégsem volt ritkaság 30—32 fokos melegben a napi 2—3 kg-os súlygyarapodás. Amire hosszú évekig nem jöttem rá, a múlt évben sikerült megtalálnom. A méheket községünk közelében raktam le, ahol körülbelül 50 ha vöröshere és 18 ha szarvaskerep virágzásával biztosítottnak láttam a telelőméz begyűjtését. A vöröshere közepes fejlődésével jó mézeidnek Ígérkezett. A talaj sem volt igen nedves arra, hogy a növény dús fejlődésével elrontsa a jó mézelést. A méhekkel július 4-én értünk a vándortanyára. Már este 40 mm eső esett. Ez elég volt ahhoz, hogy a vöröshere-mézelésbe vetett reményemet felére csökkentse. A virágzás július 4 — 5 táján kezdődött, de amíg a hőmérő el nem érte a 28 fokot, csak apadást lehetett észlelni. Ez azonban nem azt jelentette, mintha a méhek nem járták volna a vörösherét, hanem a hűvösebb napokon vagy esők is föllép, különösen a felsőkijárós kaptáraknái, Ilyenkor a kijárók korlátozása vagy szűkítése ajánlatos. A méheket legföljebb a kora reggeli vagy a késő délutáni órákban kezeljük. Helyes, ha a családok felül takarva vannak, hogy a réseken kiáramló mézillat kevésbé ingerelje a kutatgatő méheket. Amint látjuk, nyári gondjaink és teendőink főleg a nyári időjárás függvényei. De kedvező körülmények között se hagyjuk magukra a családokat. Mindig akadhat egy-egy meganyátlanodott család, amelyen segíteni kell. Az idejében fölfedezett betegség elhatalmasodását is megelőzhetjük. Különösen a mesterséges rajokat, a tartalékcsaládokat kísérjük figyelemmel, s ha népesedésük nem megfelelő, vagy az élelmük fogytán van, segítsünk rajtuk. A családok kezelésekor tapasztaltakat jegeyzzük föl, hogy megismerhessük egy-egy család egész évi fejlődésének menetét. Illa István alatt és után a képződött nektárban kevés a cukor. A méhek az igen híg nektárt nem gyűjtik, vagy csak nagyon bő gyűjtéskor látszik némi súlygyarapodás, mivel a nektár nagy víztartalma miatt rendkívül sok az elpárolgás. Ha azonban a meleg 28 — 32 fokos, akkor a nektár sűrűbb. Július 28-án nagyon jó méhjáráskor 2,3 kg súlygyarapodás volt. Másnap estére 23 fokos szeles, borult idő után 2 kg apadást mértem. Ilyen súlycsökkenést még 8 — 10 kg-os akácmézeléskor sem szoktam tapasztalni. A méhek kezelésekor a lépeket sem elfordítani, sem róluk a méheket lezökkenteni nem lehetett, mert a frissen gyűjtött nektár mint a víz lottyant ki a sejtekből. A sok csapadék kedvezőtlen hatását a vöröshere mézelésére igen szépen bizonyítja a következő: Július 11-én 110 rnm-es helyi jellegű csapadék volt körzetemben. Mérleges kaptáram 7,5 kg-mal gyarapodott. Tőlem nyugatra, 4 km-re az esőből csak szórványosan jutott. A mérleges kaptár súlygyarapodása 16 kg. Még távolabb, tőlem 14 kr..-re nem esett. A mérleges kaptár 22 kg-mal gyarapodott. A föltételek különben azonosak voltak. Megfigyelésem szerint a vöröshere mézelésére ez a legkedvezőbb: közepesen nedves, kötött talaj, 28—32 közötti csendes, meleg idő. A vöröshere méze telelésre nem nagyon alkalmas, mivel nagy víztartalma miatt a méhcsalád idő előtt ürítkezésre kényszerül. Ez azonban inkább csapadékos nyár és hosszú tél után fenyeget. Réger Géza (Rábaszentandrás)’ A vöröshere nektárképződése
