Szabad Földműves, 1959. július-december (10. évfolyam, 52-104. szám)
1959-09-30 / 78. szám
1959. szeptember 30. VIRÄGZÖ MEZÓGAZDASAG 311 Baloldalt: Szlovákia három legjobb szimmentáli bikája: jobbra az első díjat nyert szimmentáli iisző ményt, azt mondta, hogy ilyesmit sohasem érhetünk el. Pedig elérhetünk olyan szintet, mint a magyarok elértek, még magasabbat is, hiszen nálunk is termelnek olyan jó takarmányt, mint Magyarországon, sőt jobbat is, és ezenkívül a nagyüzemi termelésben, ami alapja az állatok nagyobb termelékenységének, túlhaladtuk őket. Nem kellene mást tenni, csak azt, hogy egy tejelési időszakban 4000 liternél kevesebbet termelő tehén bikaborja ne kerüljön tenyészállatvásárra. Az üszőknél engedhetünk valamennyit a követelményekből, mert a létszámuk még kevés, és egy. tehéntől tizedannyi borjú sem származik, mint egy bikától. Ezenkívül nálunk %is be .kellene vezetni iaz utóellenőrzést és ennek révén családbemutatókat kellene rendeznünk a tenyészállatvásárokon. Egy-egy jó bikának minden leányutódát el kellene vinni a kiállításra, mint ahogy Budapesten tették, hogy tanuljunk belőle. Ez azért fontos, mert a jó származású bikának is lehetnek rossz utódai, tehát az ilyen apaállatot nem lehet megtűrni a tenyésztésben. Azt pedig, hogy egy bika jó ' vagy rossz, csakis az .utódai bizonyítják. Fordított helyzet, amikor rossz származású bikától jó utódok származnának, nemigen fordul elő. Itt is érvényes az a közmondás, hogy aki zabot vet, búzát nem arathat. Vérfelfrissítésre külföldről lehetne vásárolni szimmentáli bikákat. Tenyészménekre sokat áldozunk, például a Gombai Állami Gazdaságba Magyarországról hoztak egyet 120 000 koronáért, a másikat Lengyelországból ugyanennyiért. Inkább bikákat vásárolnánk, mert a lovat már felváltja a traktor, de ha már ennyire kedveljük a paripákat, lenne ez is, meg az is. A szarvasmarhatenyésztés terén is történtek már ilyen próbálkozások, de nem sikerültek. A felszabadulást követő években Hollandiából, Svájcból hoztunk teheneket és bikákat, de nem váltak be, Ez ne riasszon vissza bennünket újabb vásárlásoktól, mert például egyes gazdaságokban mint a Csúzi Állami Gazdaságban is, külön tenyészetet akartak alakítani a hollandiai tehenekből, nem pedig vérfelfrissítésre használták. Erre ugyan nem is lehet, mert ilyen fajtánk nincs, de ugyanez történt a Löki Állami Gazdaságban is a Svájci fajtával. Magyarország is vásárolt Svájcból szimmentáli állatokat, de csak vérfelfrissítésre használta fel. Nekünk is ezt kellene tennünk. A hazai pinzgaui ,fajtát a tiroli pinzgauival lehetne felfrissíteni. A cseh pirostarkánál mór nehezebb a helyzet, mert ez egy kialakult tájfajta, amelynek hasonlóját nem találjuk másutt. Ennél egyedi kiválasztással lehetne megjavítani az állatok termelékenységét, mint ahogy Stejman tette a Szovjetunióban. Sertéstenyésztésben már örvendetesebb a helyzet, mert csak kiváló termelékenységű szülők i ivadékai kerültek a tény észál iatvásárra. Baromfitenyésztésünk pedig még többre vitte. A Bodoki Ifjúsági ’Farm első díjat nyert rhodeislandi tyúkfajtája sokkal szebb és hasznosabb, mint a Magyarországon tenyésztett rhode-islandi fajta. A IV. országos tenyészállatvásár jő volt, de a következő még jobb lehet, ha a hibákból okulunk. Használjuk föl a hazai és külföldi tapasztalatqkat, s csak nagy termelékenységű szülőktől neveljünk apaállatokat. Védekezés a szarvasmarha felfúvódása ellen Sajnos, még mindig akadnak olyan helyek, ahol a herét legeltetik, ősz elejére a legelők rendszerint már kiszáradnak, viszont a búza alá vetett here, valamint a kipergett borsó, amely ilyenkorra már szépen kizöldül, legeltetésre csábítja a kapzsi embert. Igaz, hogy az ilyen legelőn egy óra alatt is jóllakik az állat, de ez a jóllakás könnyen felfúvódást, sőt elhullást is okozhat. így pusztult el Sz. P. gútai lakos négymázsás üszője, az ifjúságfalvi EFSZ négy növendék szarvasmarhája, és a gútai EFSZ egy tehene. Mindez miért történt? Azért, mert az állatok zsenge heréből túl sokat legeltek, legeltetés előtt nem kaptak száraz takarmányt, a legeltetés után pedig jól megitatták a jószágot. Az elpusztulás pedig azért következett be, mert nem volt kéznél még csak egy zsebkés sem, amellyel átszúrhatták volna a horpaszt és azon át a bendőt. Mit kell tennünk, hogy hasonló kár ne érjen bennünket? Ne legeltessünk és ne etessünk olyan takarmányokat, amelyekből sok gáz képződik. Ilyen takarmányok zöld állapotban a pillangósvirágúak, ezek közül is elsősorban a herefélek. Különösképpen veszélyes az ilyenfajta zsenge takarmány. Ugyancsak veszélyesek a pillangósvirágú növények, amikor esőtől vagy harmattól nedvesek, valamint fülledt állapotban. Ne legeltessünk tehát sem fiatal, sem nedves hereíélét és ne etessünk fülledt takarmányt. Ha ezt betartjuk, akkor megelőzhetjük az ebből eredő bajokat. De nemcsak a felfúvódás megakadályozása miatt, hanem a takarmányok jobb kihasználása céljból is ajánlatos, hogy legeltetés előtt adjunk az állatoknak száraz takarmányt, illetve a zöldtakarmányhoz takarmányszalmát keverjünk. A pillangósok legeltetése után egy óráig ne itassuk meg az állatot. Ha mégis előfordulna a felfúvódás, akkor se veszítsük el a fejünket, hanem nyújtsunk az állatnak első segélyt. Az elejével dombra állítjuk, hidegvizes borogatást teszünk a horpaszára és esetleg szalmakötélből készült zabolát a szájába. Minden olyan istállóban, ahol húsznál több szarvasmarha van elhelyezve, egészségügyi szekrénynek kell lennie, amelyből sohase hiányozzék az Antigazoino nevű felfúvódás elleni gyógyszer, a nyelőcsöszonda szájfával, egy-két trokár és egy kés. Ha ezekkel rendelkezünk, akkor az első segély nyújtását folytatjuk azzal, hogy az Antigazoineből a növendékmarhának egy, a kifejlettnek két evőkanállal öntünk a szájába fél- egy liter tejjel vagy vízzel, de legjobb, ha kamillával keverve. Csak ezekután próbálkozunk a nyelőcsőszondával, mivel a bendőgázok kieresztése a nyelőcsőszondával csak abban az esetben lehetséges, ha a gázok a bendőben a takarmánytól különváltan helyezkednek el. Az állat bal horpaszának átszúrását akár trokárral, akár késsel csak a legvégső esetben végezzük. Az elmondottakból okulva, az állattenyésztés vezetői gondoskodjanak arról, hogy a közös istállóban mindenkor kéznél legyenek az első segély nyújtásához szükséges eszközök, s az első segély nyújtására ki legyenek képezve mind az állatgondozók, mind az éjjeli őrök. Dr. Patus Sándor (Gúta)
