Szabad Földműves, 1959. július-december (10. évfolyam, 52-104. szám)
1959-09-30 / 78. szám
306 VIRÄGZÖ MEZŐGAZDASÁG 1959. szeptember 30. Idejében végezzük az őszi mélyszántást Az őszi mélyszántás fontosságáról általában mindenki meggyőződött. Ezt a munkát minden gazdaság igyekszik elvégeznie a hiba azonban onnan ered, hogy a szántás mélysége sok esetben kifogásolható. Hiba van az időpont körül is, mert a gazdaságok túlnyomó része megkésve, ősz végén vagy tél elején végzi el a mélyszántást. Az őszi mélyszántás ugyanolyan fontos, mint a nyári mélyszántás. A tenyészidő alatt tavasz kezdetétől az őszig történt szerkezetleromlást a mélyszántással tudjuk kellőképpen felújítani. A mélyszántás növeli a talaj térfogatát, amely elősegíti a gyökerek mélyrehatolását á'talajban. A mélyen szántott rétegben a növény gyökerei jobban fejlődnek, a nagyobb gyökérzet következtében a növény jobban táplálkozik, tehát kedvezően kihat az egész növény fejlődésére. Növeli a talaj hézagtérfogatát, ezáltal jobb lesz a vízáteresztőképessége. A mélyen szántott talajba minden csapadék behatol, tehát nem keletkezik felületről lefolyó víz, amely lesodorhatná a termőréteget. A mélyen szántott talajnak tehát a víztartó képessége is növekszik, éppen ezért a mélyszántásnak igen nagy szerepe van a szárazság elleni küzdelemben. A mélyszántás javítja a talaj kolloidális tulajdonságait, mert a csapadék által a felső szintből lemosott kolloidokat újra visszaviszi a felső szintbe, tehát elősegíti a szántási rétegben egyenletes elosztásukat. A felszántott rétegben sokkal nagyobb a műtrágyák ljatása is, mert a tenyészterületen egyenletesen oszlanak el, több nedvességhez jutnak, Így nem túlságosan tömények a növények számára. A mélyszántás egyúttal eredményes gyomirtás is. Az egyéves gyomnövények kipergett magjait a kellő mélységre beállított előhántós eke tökéletesen aláfordítja a barázda fenekére, ahonnan a 20 — 25 cm-es mélységből a gyommagvak nem tudnak kicsírázni, illetve a felszínre törni. Ezenkívül irtja az évelő gyomokat is, mert a mélyre aláfordított tarackok a talajba fojthatók. Mélyszántással az állati kártevők ellen is védekezhetünk. A kártevők a gyomokkal elveszítik gazdanövényeiket és ezek hiányában elpusztulnak. Ezenkívül a szántás alkalmával a talaj mélyebb részeiben élő rovarok a felszínre kerülnek, •melyek szintén elpusztulnak. Viszont, a felszíni talajrétegben élő kártevők az alsóbb rétegbe kerülnek, ahol számukra kedvezőtlenek az életkörülmények. A szántás csökkenti a növénybetegségek kártételét is, mert a mélyen művelt talajban a növények kezdeti fejlődése sokkal erősebb, ennek következtében a kártevők lényegesen kisebb kárt tehetnek. Azért is csökkenti a növényi betegségek kártétetlét, mert a betegségek spórái 25 — 30 cm mélységre kerülnek, •hol túlnyomó részük elpusztul. A mélyszántás tehát a termésátlagok fokozásának egyik legfontosabb eszköze. Mindezekből az következik, hogy a mélyszántásnak igazi mélyszántásnak kell lennie. A mélyrétegü talajon lehetőleg 25 — 27 cm, rosszabb talajon 20 — 22 cm mélynek kell lennie. Ezen ’mélység alól csak akkor tehetünk kivételt, ha a .telaj olyan sekély rétegű, hogy az ilyen mélységű szántással kedvezőtlen talajréteget hoznánk a felszínre, ami nem javítaná, de rontaná a terméseredményeket. Ez az eset azonban csak kivételesen, szórványosan fordul elő, mert legtöbb helyen legalább 20 cm-es mélyen akadálytalanul szánthatunk. A régi iskola szerint a mélyszántást ősz végén vagy tél elején, sőt a tél folyamán bármilyen időjárásban lehetett végezni. Sajnos, ennek hatása még ma is megmutatkozik. Ahol nem fordítanak elég gondot arra, hogy a mélyszántást idejében végezzék, sőt halogatják novemberre, decemberre, az ilyen mélyszántás nem váltja be a hozzá fűzött reményeket. A későn felszántott talajban a talajélet megszűnik és csak a kitavaszodás után Indul meg az új talajélet. Ezt a növények erősen megsínylik, kezdeti fejlődésükben visszaesnek, amit fejlődésük további szakaszán sem tudnak behozni. Eredménye a gyenge és bizonytalan termés. A novemberben, decemberben végzett mélyszántáskor esős időben a talaj tapad és kenődik. Ilyenkor az eke nem végez porhanyító munkát, hanem egészben fordítja a barázdaszeleteket, különösen az agyagos talajt. Ezeket a barázdaszeleteket legtöbbször a téli fagy sem porlasztja el tökéletesen, és ha télen sok az eső vagy nagy a hó, a szántás annyira összetömődik, hogy tavasszal újra szántást kíván. Régen a mélyszántást hantosán, üregesen végezték. Ezek a nagy rögök és hantok legtöbbször a fagy hatására sem omlottak szét, mert belsejüket még a téli csapadék sem nedvesítette át. A rögök külső felületén kemény kéreg képződött, ami gátolta a csapadék behatolását, így a rögök legtöbb esetben tavaszig is rögök maradtak. Az ilyen szántás káros, tehát végérvényesen szakítani kell vele, mert akadályozza a nagyobb hozamok elérését, ezenkívül növeli a kiadást is. Ugyanis a késő ősszel vagy télen végzett talajmunka mindig több üzemanyagot igényel, a munkateljesítménye jóval kisebb, mint mondjuk szeptemberben vagy októberben. Éppen ezért az őszi mélyszántás időpontját át kell helyeznünk az őszi hónapokra és legnagyobb részt szeptemberben, októberben kell végeznünk. Annál korábban végezzük, minél kedvezőtlenebbek a talajviszonyok. így a nagyon kötött talajokon a lehető legkorábban végezzük el, amikor a talaj a nyárvégi, vagy a koraőszi esők hatására « legkedvezőbb nyirkossági állapotban van. A nyárvégi vagy koraőszi esők hatására a nehéz művelésű talajok kedvezően átnedvesednek, a szántás porhanyó lesz. Semmi esetre sem tanácsos a talajt olyan száraz állapotban szántani, amikor az eke óriási rögöket szaggat föl, de nem szabad akkor sem, amikor nagyon sáros. Az alkalmas állapotban megszántott földben a talajélet fokozottabb mértékben megindul és a tél beállta előtt beérik. Az érett talajt tavasszal simítóval és kultivátor segítségével könnyen és korábban előkészíthetjük a vetésre, mint a kedvezőtlen időben szántott földet. A kedvezőbb szerkezeti talajok mélyszántásának a helyes ideje szeptember és október hónapokban van. Ezen időszakban a talaj rendszerint elég nedvességgel bír, a hőmérséklet is magas, miáltal a talajbaktériumok élénken működnek. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a koraőszi mélyszántásnak akár a csapadékosabb, akár szárazabb vidékeken mindig lényeges termésfokozó hatása volt, mert az időjárás káros hatásait többé-kevésbé egyensúlyozta. Szólnunk kell még az őszi mélyszántást végző eszközről is. A felső 10 cm-es leromlott szerkezetű talajréteget előhántó nélküli ekével nem lehet átcserélni, mert összekeveri a talajrétegeket. Az összekevert rétegben pedig a rossz szerkezetű talaj eltörni a talajmorzsák közti hézagokat, és az egész talaj felveszi a rossz szerkezetű talaj tulajdonságait. Az előhántóval végzett szántás azonban a felső 10 cm-es rossz szerkezetű talajréteget a barázda fenekére dobja anélkül, hogy összekeverné a többivel. A kísérletek szerint, ha augusztus végén, vagy szeptemberben végezzük a mélyszántást előhántós ekével és a gyomosodást 100 %-osnak számítjuk, akkor az októberben végzett mélyszántással a gyomosodás mértéke 110, a novemberi mélyszántásnál 150, a tavaszi szántásnál pedig 200 °/o-ot tesz ki. A kísérletek tehát a korai mélyszántást igazolják. Továbbá azt, hogy a szántás mélysége a szántás időpontja és az eszköz kérdése szoros kapcsolatban állanak egymással. Dr. Bencze József, egyetemi docens
