Szabad Földműves, 1959. július-december (10. évfolyam, 52-104. szám)
1959-09-30 / 78. szám
H. ÉVFOLYAM • 39. SZÄM 1959. szeptember 30. A SZABAD FÖLDMŰVES SZAKMELLÉKLETE Valamennyi növény termesztésében akkor érhetünk el nagy terméseredményt, ha a korszerű agrotechnika elvei szerint végezzük a talajelökészítést, vetést és a növényápolást. Melyek azok az agrotechnikai tényezők, amelyek döntően befolyásolják a búza mennyiségi és minőségi terméshozamát, s szabályozásuk az ember, a termelő hatalmában áll? 1. A búzafajta megválasztása. A búzatermés mennyiségét és minőségét elsősorban maga a búzafajta határozza meg. Hazánkban a nemesített búzafajtákat államilag törzskönyvezik^ és körzetekbe osztják. Szövetkezeteink és állami gazdaságaink többnyire már saját termésű, jó minőségű és megfelelő fajtájú búzavetőmaggal rendelkeznek. A jó búzafajta iránti követelmények: a) korán érő, hőtermő legyen, s legkésőbb július első napjaiban biztosan beérjen; b) fagy- és télálló olyan mértékben, hogy a búza az erős téli fagyokat hótakaró ^nélkül is képes legyen károsodás nélkül elviselni; c) a magtermés mennyisége és minősége, valamint a szalma szilárdsága és hozama mindazokhoz a tényezőkhöz tartoznak, amelyek a termesztendő búzafajta kiválasztásakor nagy fontosságúak. 2. Vetésforgó. Általában azt mondhatjuk, hogy minden olyan növény, amely jó trágyaállapotban, lehetőleg gyommentesen és időben hagyja vissza a vetésterületet, a búzának jó előveteménye. Ilyenek a tavasszal aratott őszi takarmánynövények, olajosnövények, rostnövények, hüvelyesek és a dohány. A herefélék csak akkor jó elővetemények, ha megfelelő időben lekerülnek és nem gyomosak. A kukorica, a cukor- és takarmányrépa gyakran csak későn takaríthatok be, s esős ősszel emiatt a búza vetése megkésik. Búzát búza után vagy más kalászost követőleg lehetőleg ne vessünk. 3. Talaj. A búza úgyszólván minden talajon megterem. Legmegfelelőbb azonban a mélyrétegű, televényes, fekete, középkötött agyag- és vályogtalaj. A nedves agyag, a túl laza homok- és tőzegtaiajok búza termesztésére nem alkalmasak. A vetőszántást 20 — 25 cm mélységre, esetleg még mélyebben végezzük. A búza nem igényli annyira az ülepedett földet, mint a rozs. A munkálatok simításból, többszörös fogasolásból, esetleg kultivátorozásból állnak. A búza nem kíván por fi nőm földet, de a mogyorónál nagyobb rögök a jó vetőmunkát lehetetlenné teszik. Kapásnövények után rendesen csak szántásra jut idő. Ha a kapásnövényeket gondosan ápoltuk és gyommentes a föld, kultivátorral vagy tárcsával is jó magágyat készíthetünk. 4. Vetés. Az őszi búza vetési ideje nálunk körülbelül szeptember 20-tól október végéig megfelelő. A búzavetés sortávolsága 10,5 — 12 cm, mélysége 3 — 6 cm között mozog. A legalább 98 %-os csírázó képességű vetőmagból nagy átlagban soros vetésre 80 kg hektolitersúlyú búzából hektáronként 160 — 200 kg magot számítunk. A vetőmagot por- és kőüszög ellen okvetlenül csávázzuk. A csávázott vetőmag csírázó képességét célszerű ellenőrizni. 5. Trágyázás. A búza trágyázása a legfontosabb agrotechnikai műveletekhez tartozik. Búza alá rendszerint nem adunk gazdasági trágyát, mert gyomosító hatása van és a nitrogén túlságosan megdönti. Istállótrágyával az előveteményt TARTALOM Október üzen a búzatermesztőknek .................................................305 Dr. B e n c z e József egyetemi docens: Idejében végezzük az őszi mélyszántást .... 306 Sándor Gábor: Kapáslucerna, Ikersoros kukorica és egyebek 307 KÖNYVESPOLC Mezőgazdasági géptán . . . 308 Üj szakkönyvek a prágai Magyar Kultúra boltjában . . . 308 KERTÉSZET, SZŐLÉSZET . Ru 11 k a y Béla: A mandula termelése és alanya . 309 K lement Zoltán: Az utu.jia szögletes levélfoltossága 309 A bor minőségének megállapítása vegyi módszerekkel . 509 Állattenyésztés Csűr illa József: Kassán tartották meg a IV. országos tenyészállatvásárt .... 310 Dr. Patus Sándor (Gúta): Védekezés a szarvasmarha felfúvódása ellen..................................311 MÉHÉSZET Molnár Bálint EFSZ-elnök (Méhészke): Száz hektárra 25 méhcsaládot..................................312 Farszky István: Ingyenes eperfacsemeték . . ' . 312 szoktuk bővebben trágyázni. Tehát a búza közvetlen trágyázása főleg műtrágyákban foglalt tápanyagokkal történik. A búza trágyázását az elővetemény, a talaj szerkezete és vegyi összetétele, valamint a növény tápanyagigénye határozza meg. A nitrogéngyűjtő pillangósvirágú növények (lóhere, lucerna, bab stb.) után vetett búza nitrogénes trágyázását ősszel elhagyhatjuk. A talajban felhalmozott nitrogén hatását foszforsavat és káliumot tartalmazó műtrágyákkal ellensúlyozzuk. Tavasszal aratott őszi takarmánynövények után kiadósabb nitrogénes, foszforsavas és káliumos trágyázást igényel a búza. Kapásnövények után nitrogénen kívül a kálium pótlásáról kell gondoskodnunk. A kapásnövények tudniillik a talaj könnyen felvehető kálikészletét a maguk számára használták föl még akkor is, ha káliumellátásuk kiadósabb volt. De a foszforsav pótlásáról se feledkezzünk meg, bár a kapásnövények aránylag jó foszforsav-erőben hagyják vissza a talajt. Kukorica után rendszerint erősebb nitrógéntrágyázást igényel a búza. Dohány után a többi tápanyag mellett a kálium utánpótlása lép előtérbe. Az alkalmazandó trágyák mennyiségét a termesztési körülmények határozzák meg. Tehát nem lehet a mennyiséget pontosan előírni. Ha nem ismerjük a talaj tápanyagtartalmát, nem követünk el nagyobb hibát, ha az őszi búza trágyázására hektáronként 250 — 350 kg 40 %-os kálisót használunk. A nitrogéntrágyázást azonban végezzük óvatosabban, nehogy a termés kárát vallja. A JÓKOR Vh'TETT &UZA ha-ölként mintegy 2 mazs/nal FIZET TÖQ&ET, MiNT HA Elkésünk a vetessél Október üzen a búzavetőknek EZ A TÖ38LETMENNYISEG Vz MILLIÓ' MÁZSÁRA TEHETŐ ES NAG Y-BRAT/SUVA EGÉSZ EVt KENYERÉT JELENTI
