Szabad Földműves, 1959. július-december (10. évfolyam, 52-104. szám)
1959-07-08 / 54. szám
2f0 V1RÄGZÖ MfcZOOAZDASÄG 1959. július 8. A tar Sóhántás szerepe a gyomirtásban és a nedvesség megőrzésében Nálunk a gyakorlatban nem értékelik eléggé a tarlóhántást. Ez valószínűleg abból következik, hogy a tarlóhántást aránylag sekélyen végezzük, sokkal sekélyebben, mint a többi szántást. Ügy gondolják, hogy ez a skély szántás nem okozhat lényegesebb változást a talaj szerkezetében. Ez igaz, de nem is ez a küldetése. A tarlőhántás egészen más, sajátos agroteehnikai feladatokat teljesít, ezért nagyon fontos szerepet tölt be a talajmüvelési folyamatban. Ha a^t figyelmen kívül hagyjuk, akkor nem végezhetünk kifogástalan munkát, és fölöslegesen növeljük a termelési költségeket. MI IS TULAJDONKÉPPEN A TARLÖH.ÁNTÁS ÉS HOGYAN VÉGEZZÜK? A tarlóhántás különböző eszközökkel végzett sekély talajporhanyitás a sűrűn vetett növények után, amelyek a betakarítást követőleg rossz állapotban hagyják a talajt. Lehet ez szántás, de nem elkerülhetetlenül szükséges, hogy az legyen, mert a tarlőhántást elvégezhetjük tárcsás boronával, tarlóhántóval, kultivátorral vagy egyszerű boronával is. Hogy mivel végezzük ezt, az dönti el, hogy milyen eszköz áll rendelkezésünkre és milyen eszközzel tudjuk a legmegfe-' lelőbben elvégezni a munkát. Hogy a tarlőhántást sekélyen kell végezni, azt a neve is mutatja: magyarul tarlóhántás, szlovákul podmietka, oroszul luscsenyie, németül Stoppelsturz vagy Fürschschalen. Kizárólag a sekély tarlóhántás biztosítja a talaj gyomtalanítását és tulajdonképpen ez is a főcélja. A tarlóhántás mélysége ne haladja meg sohasem az 5 — 6 cm-t. Ebben a mélységben a gyommagvak biztosan kicsíráznak. A magvak csírázásához ugyanis föltétlenül szükség van levegőre, melegre és vízre. Ha e tényezők közül valamelyik hiányzik, a mag nem csírázik ki, és hosszabb-rövidebb ideig megtartja csírázóképességét. Egyes gyomnövények magja hosszú évekig csíraképes marad a taiajban (a repcsénretek például több mint 20 évig). Tarlóhántással csak a magvakkal szaporodó gyomok ellen küzdhetünk. A vegetatív úton (tarackokkal, hagymákkal, gumókkal stb.) szaporodó növényeket sekély, középmély- vagy mélyszántással irtjuk. A gyomirtás módját tehát mindig a gyomnövény szabja meg. Ha mélyebben végezzük a tarlóhántást, kétséges, hogy kifogástalan gyomirtást végzünk-e. Igaz, hogy a gyommagvak egy része nagyobb mélységben Is kicsírázik vagy elpusztul, de nem tudjuk, hogy mennyi tartja meg továbbra is csírázóképességét. Nem indokolt az a félelem, hogy száraz talajokban sekély tarlóhántás (5 — 6 ctn) esetében nem csíráznak ki a gyommagvak, mert ha a tarlóhántást közvetlenül a kasza után végezzük, akkor a talaj felső rétege mindig tartalmaz annyi nedvességet, amennyi a csírázáshoz szükséges. Viszont ha a talajt betakarítás után hosszabb ideig megmüveletlenüi hagyjuk, akkor annyira kiszárad, hogy ezután már a betakart gyommagvak nem csíráznak ki a legközelebbi esőig. A talaj felső rétege a termény betakarításakor körülbelül 16 % vizet tartalmaz. Ebből a vízkészletből naponta 3 %-ot párologtat el. Ezért kell a tarlóhántást közvetlenül a kasza után végezni. De e munka gyors, jókori elvégzése azért is fontos, mert a nyári időszakban rendszerint szárazság uralkodik. A tarlőhántás gyors elvégzését ügyesen kell megszervezni. Ha kombájnnal aratunk, akkor a tárcsás tarlóhántót ügy kapcsoljuk a kombájn után, hogy az összegyűjtött szalmát a kombájn a felhántott tarlóra szórja. Ha kötözőgéppel végezzük az aratást, akkor úgy szervezzük meg a munkát, hogy a traktorok nappal arassanak, éjjel pedig a learatott részen végezzék el a tarlóhántást. MI A TARLŐHÁNTÁS CÉLJA? A szakszerűen elvégzett tarlóhántás elpusztítja a gyomokat, a hajszálcsövesség megszüntetésével pedig meggátolja a nedvesség elpárolgását. Ha ekével végezzük, akkor lehetővé teszi a növények gyökér- és szárrészeinek tökéletesebb elbomlását. Továbbá elősegíti a nyári csapadék megkötését és megőrzését, levegőssé teszi a talajt, fokozza a talajban élő parányszervezetek tevékenységét, valamint a harmatképződést. A harmatképződést azzal segíti elő, hogy a felszántott és a felszántatlan talajréteg hőmérséklete különböző, s ennek következtében itt a párával telített levegő nedvességtartalma lecsapódik. így a felszántatlan réteg átnedvesedése később eső hiányában is lehetővé teszi a középmély-szántást. A tarlóhántás tehát előkészíti a talajt a további művelésre. Fontos szerepet tölt be a tarlőhántás az állati kártevők pusztítása terén is. A felszínre kerülő rovarokat, lárvákat, bábokat, tojásokat vagy a hasznos madarak pusztítják el, vagy a napfény. Sokan kifogásolják, a tarlóhántás szokásos mélységét (5 — 6 cm). Azzal érvelnek, hogy ilyen vékony szigetelő réteg nem elég ahhoz, hogy meggátolja a talaj kiszáradását. Ez az érvelés csak akkor indokolt, ha a felhántott tarlót tovább nem műveljük. A tarlóhántást ugyanis azonnal le kell hengerezni. Ezzel meggátoljuk a talajnedvesség elpárolgását. A hengerezés ebben az esetben megőrzi a nedvességet. Nem kell félni attól, hogy hajszálcsövességet idéz elő, mert a felszántott és a felszántatlan talajréteg közé kerülő szervesanyag szigetelő réteget alkot és meggátolja a hajszálcsövesség kialakulását. Mielőtt e szigetelő réteg tevékenysége megszűnnék, a talaj újabb művelésnek esik alá (középmélyszántás). Hengerezés nélkül a tarlóhántás elveszti jelentőségét, s még inkább növeli a nedvesség elpárolgását. A fogasolás nem kielégítő, mert 3—4 cm mélyen kiszárítja a talajt. A sekély tarlóhántásból következő hibák eltávolítására azt ajánlom, hogy készíteni kell egy tfz testű talajporhanyítókkal ellátott tarlóhántó ekét, amely 16 cm mélyen porhanyóssá teszi a talajt anélkül, hogy a gyommagvak 6 cm-nél mélyebbre kerülnének. Begyomosodott talajaink (80 — 360 millió gyommag egy hektáron, ebből 60—: 70 °/o csíraképes) megkövetelik a gyomirtás tökéletesítését. A gyomirtás nagyobb részét erőművi (mechanikai) úton kell végeznünk, mert a vegyszeres gyomirtás (különösen a hormontartalmú vegyszerek) károsan hatnak a talaj parányszervezeteire, de a nagyobb élőlényekre is. A tarlóhántás tehát továbbra is a legolcsóbb és leghatásosabb eljárás marad a gyomirtás terén. A jól végzett tarlóhántásról a kiesírázott magvak mennyisége tanúskodik. Minél több gyom csírázik ki egy m!-en, annál tökéletesebben végeztük a tarlóhántást. A szemléletesség kedvéért közlök néhány adatot a Csehszlovák Mezőgazdaságtudomány Akadémia pöstyéni kísérleti állomásáról; az adatokat Turcsányi mérnök jegyezte föl a különböző módon végzett tarlóhántásról. Szántás esetében (10 cm mélyen) további művelés nélkül 83, hengerezés után 48 gyommag csírázott ki egy m*-en; tárcsás tarlóhántóval végzett tarlóhántás esetében további művelés nélkül 113, hengerezés után 330; mélyszántás esetében további művelés nélkül 56, hengerezés után 20. Az eredmények azt mutatják, hogy a mélyen (10 — 16 cm) beszántott magvak közül csírázott ki a legkevesebb. Ebben a mélységbe^- ugyanis kevés a levegő, ami a hengerezés következtében még csökkent. A gyommagvak itt megtartják csírázóképességükt és megfelelő környezetbe jutva kicsíráznak. Ezért fontos tehát, hogy mindig tartsuk be a tarlóhántást előír*: sekély munkamélységét. ★ ★ ★ Növénytermesztés fűrészpor, téglaszilánk és kavics között A leningrádi „Petrorajszovjet“ Állami Gazdaságban megállapították, hogy ha a növények gyökérzetét tápoldatba merítik, a többi növényrész pedig ugyanakkor a vízgőzzel telített levegőből oxigént vehet föl, ilyen esetben a növény tápanyagfelvétele és lélegzése megfelelő. A növényeket 15 cm átmérőjű csövekben termesztik, amelyeken szüntelenül tápoldat áramlik át 4 cm vastag rétegben és óránként 10 — 15 literes sebességgel. A csövek felső részén 35 cm-es távolságban levő nyílásokba helyezik a fiatal növényeket. A belül bitumennel bevont csőkádakba fűrészport, homokot, kavicsot, téglaszilánkot, gyaluforgácsot, továbbá tőzeg- és homokkeveréket töltenek. A finom kavics közt m’-enként 37 kg uborka és 17 kg paradicsom termett. Irta: Dr. FRIDECZKY ÁKOS mérnök, egyetemi tanár
