Szabad Földműves, 1959. július-december (10. évfolyam, 52-104. szám)
1959-09-23 / 76. szám
298 VIRÄGZÖ MEZÖGAZDASÄG 1959. szeptember 23. Baloldalt: a Rozália-dombon hatalmas üvegházat építettek a téli időszakban végezhető kutatásokra és a meleg égövi növények termesztésére. Az előtérben Szitár Imre a gyümölcsészeti részleg vezetője látható; középen: ilyen nagyok már a két évvel ezelőtt szemezett őszibarackfák; jobboldalt: Sulán István, a fíivészkert dolgozója gondosan vizsgálja, hogy a fajtajelleget pontosan fedi-e a gyümölcs színeződése, nagysága, alakja stb., mert csak kiváló fajtákat szaporítanak a faiskolákban. Kelet-Szlovákiában a legjobban díszlő idősebb fákról oltottak. Most menne legjobban a kutatás, de mire a cikk megjelenik, a Rozália-domb már nem a Kassai Fűvészkerté, hanem a Pedagógiai Főiskola tulajdonába kerül. Ez magában véve még nem változtatna • kutatás lényegén, de az igen, hogy új emberek kerülnek a régiek helyére. Az újak kezdhetik elölről a munkát, mert Szitár elvtársat is a kutatóállomás valahol Bratislava környékén fogja alkalmazni. Mennyivel jobb lenne, ha Kassán maradna és a jövő tanítóival együtt folytatná a kísérletezéseket. A Rozália-dombot hatalmas üveghálával azért adták a Pedagógiai IntézetKubík István, a hidaskürti szövetkezet mezőgazdásza a galántai járás legjobb növénytermesztési szakembereinek egyike. Szabad idejében szorgalmasan forgatja a mezőgazdasági szakkönyveket, az újságokat, s tudását a gyakorlatban is alkalmazza. Gazdag tapasztalatokkal rendelkezik, s már évek óta ezeket is hasznosítja a szövetkezet növénytermesztésében. A fontosabb intézkedéseket, például a műtrágyák vásárlásának kérdését, a vetés módjait stb., mindig megtárgyalja a vezetőséggel, amely — Vörös Imre elnökkel az élén, — készséggel megad minden támogatást a mezőgazdásznak. A hidaskürti szövetkezet tagjai gabonafélékből és kapásokból már több éve magas hektárhozamokkal büszkélkedhetnek. Idén búzából hektáronkénti átlag ban 28,2 mázsát takarítottak be. De jövőre még nagyobb hozamot szeretnének elérni. Ezzel kapcsolatban Kubík mezőgazdász a következőket mondotta: — A gazdálkodónak tudnia kell, hogy ha jókor vet, akkor a föld bőségesen fizet. Am mit sem ér a korai vetés, ha a talajt nem készítjük elő kellőképpen, ha nem trágyázzuk meg, s nagyon fontos, •hogy jő minőségű, elismert vetőmagot nek, hogy olyan tanítókat neveljenek, akik a falusi nyolcéves iskolákra kerülve ne csak elméletben, de gyakorlatban is ismerjék Kelet-Szlovákia gyümölcstermelésének problémáit. Ennek a célnak az eléréséhez pedig nemcsak a kertre, de a kertészekre és a kutatókra is szükség van. Igen nagy hiányt pótolnánk azzal, ha a falura kerülő tanítókat megtanítanánk a gyümölcsészet, borászat, szőlészet és az erdőgazdálkodás legalapvetőbb munkáira. Milyen nagy hasznot jelentene, ha az új tanító nemcsak szóval népszerűsítené a tájfajta gyümölcsfák és szőlők meghonosítását, hanem oltógallyakat is használjunk. Tapasztalatom szerint akkor kell vetnünk, mihelyt csak lehet. Tavaly például már október elején földbe jutott a búza, s az eredmény, a haonkénti 28,2 mázsa, véleményem szerint, igen szép, különösen ha tekintetbe veszszük, hogy aratás idején kedvezőtlen volt az idő. A következő évben őszi búzából 35 — 40 mázsás átlaghozamot akarunk elérni. Hiszem, hogy ezt el is érjük. A továbbiakban a mezőgazdász megemlítette még, hogy az idei búzavetéssel szeptember utolsó napjáig végeznek. Krajcsovics Ferdinánd, (Galánta) Egyetlen tőkén 3740 fürt Magyarországon, Baja város tűzoltólaktanyájának udvarán 11 db 30 — 32 éves szőlőtőke minden esztendőben gazdag termést hoz. Egy-egy tőke egymagában is egész lugassal ér föl, s a legjobb homoki fajták szőlőjét termi. Idén az egyik különösképpen fejlett tőkén nem kevesebb, mint 3740 fürtöt számláltak meg. vinne magával és beoltaná a falu Micsurin-kertjében. Az új tanítók ebben az intézetben kapcsolatot köthetnek hazánk és a külföld különböző kutatóállomásaival és azok révén olyan növényeket is meghonosíthatnak, amelyek jövedelmezők, de eddig még nem ismerték ezen a vidéken. Végeredményben a Rozália-dom mégis jó kézbe került; csak az a fontos, hogy a Pedagógiai Intézet növendékei és tanítói, úgy szeressék a növényeket, mint Mathiász János, minél több kutatást végezzenek velük és minél több értékes gyümölcsfajtával gazdagítsák Kelet- Szlovákia különböző tájait. Csurilla József Búzaszem Mit tudja azt a búzaszem, amikor lefele, a föld mélyébe veti le a gazda két keze, hogy most vezet éppen az út a kékló egekig, s amint mélyebbre hull alá, akként emelkedik. Csak azt tudja, zuhan, zuhan, és elnyeli a mély, egyre távolibb a nap, egyre közéig az éj, a rögbe záró éjszaka, amely körülveszi, és a gödör vak börtöne a sírja lesz neki. Holott innen vezeti majd magasba fel a fény, ahogy a regék kedvesét a hősi vőlegény. Vegyétek példámat tehát, íme, okuljatok: Fölemelem a tenyerem, s benne e magot. A világ felé emelem, s így hirdetem én: a mélységből jő a kalászi Növelje a reményi VIHAR BÉLA Jókor, jó talajba, jó vetőmagot
