Szabad Földműves, 1959. július-december (10. évfolyam, 52-104. szám)
1959-09-23 / 76. szám
1959. szeptember 23. VIRÄGZÖ MEZŐGAZDASÁG 303 A Vadvédő Egyesületek Szövetségének közgyűlésén megválasztották az új elnökséget és választmányt. A megválasztott elnökségi és választmányi tagok megbízatása három esztendőre terjed. Elnök: Xupík Frantisek, a Statisztikai Hivatal elnöke, I. alelnök: Randik Jozeí, II. alelnök: Hirner Anton, Titkár: Pásztor Lajos, Gazda: Algajer Stefan, Elnökségi tagok: Farkas Ferenc és Drzka Stefan, Vadászati előadó: Dr. Térén Stefan, Kultúrelőadó: Duracinsky Ján, Szakelőadók: Kuiich Martin (lövészet), Morávek Zoltán (ebtenyésztés), Hornák Otakar (vadfogás), dr. Polaüko Viliam (jogi ügyek). Választmányi tagok: Adámi István, Csernay András, Fujdiar Ján, Hője Józef, Juscák Ján, Kellner Aurél, Kmeí Viliam, Krajmer Frantisek, Náter Emil, Nizky Ireneus, Sprocha Jozef és Valena Pavol. Választmányi póttagok: Adzima Ján, Falat Imre, Krnác Ján, Rus Frantisek, Szepesi Pál és Túrán István. Ellenőrző bizottság: Nemee Alojz, Secansky Stefan és Súr Matej. A tisztújító közgyűléssel kapcsolatban néhány érdekesebb adatot közlünk a Vadvédő Egyesületek Szövetségének életéből: A szlovákiai vadászok 61 %-a munkás, földművesszövetkezeti tag és dolgozó paraszt. * * * Az elmúlt két év alatt a vadban szegény területekre 6958 nyulat, 10 738 foglyot és 6013 fácánt eresztettek ki. * * • Szlovákiában 1956 és 1958 között 41 536 élő nyulat, 28 466 foglyot és 6051 fácánt fogtak be. * * * Négy év alatt, vagyis 1956-tól mostanáig külföldre 20 053 nyulat és 16 180 foglyot szálítottunk. * * * Ebtenyésztő állomásaink az utolsó három év folyamán 238 vizslát, 34 vérebet, 76 kotorékebet és 24 hajtóebet adtak el a vadászoknak. * * * Örvendetesen csökkent a vadászbalesetek száma. Amíg a Biztosító Intézet 1956-ban 150121 korona kárösszeget fizetett ki, 1958-ban a kártérítési összeg 106 601 koronára csökkent. Könnyű magaslesek Nem nehéz a dolga annak a vadgazdának, akinek vadjai főleg erdőben tartózkodnak, mert ott könnyű kisebb-nagyobb magaslest építenie, ahonnan vadjait zavartalanul megfigyelheti. Elég hozzá sokszor pár ácskapocs lépcsőnek, meg két ág tövébe elhelyezett deszkadarab ülésnek, ahonnan egy váltó, egy sózó, egy etető közelében vagy tisztás szélén észrevétlenül figyelhet a magasból. Ezek a kis hevenyészett lesek nem annyira a vadászat céljait szolgálják, nem mondhatók túl kényelmesnek sem, mégis gyakran van rájuk szükség ott, ahol masszívabb vadászlest nem akarunk építeni, mert csak ideiglenesen van ilyenre szükségünk. Annái nehezebb ez sík vagy csupán bokros, fiatal csenderesekkel tarkított területen, ahol ugyancsak fontos vadjaink megfigyelése. De itt már az ilyen könnyű magasleseket vadászati szempontból is használjuk, ezért bizonyos mértékig a kényelmesebb ülést is biztosítanunk kell rajtuk. Lehet, hogy akad olyan, aki elcsodálkozik: miért van szükség főleg apró vaddal rendelkező területen magaslesre? Erre magam is csak akkor jöttem rá, amikor azt sikeresen alkalmaztam olyan helyen, ahol még csak egy fa sem volt a közelben és nekem nagyobb teret kellett volna belátnom, figyelemmel tartanom, vagy pedig magasra kellett ülnöm, hogy a vad szagot ne kapjon. De ha ilyen helyen"^ véletlenül volt is egy-két fa, azok többnyire magasan ágaztak el, úgyhogy nem tudtam volna sima törzsükön odáig felmászni. Nekem pedig feltétlenül közelebbről is látnom kellett azt a bakot, amely állandóan egy nádas és egy azzal szomszédos csenderes sűrűjében tartózkodott, de öreg kópé volt, sehogy sem tudtam közeire belopni. Két magas fa $s pár bokor állt a nádas szélében. Ezekhez szerkesztettem az alanti lest, (1. ábra), aipelyet ketten könnyűszerrel elbírtunk, és pár nap múlva már haza is vittem, mert mesterkedésem sikerrel járt. De előfordult, hogy egy magányos fa állt csak egy nagyobb nádasfolt szélében, amelyről beláthattam volna a nádasba vágott nyiladékba, szemmel tartani az ott elhelyezett fácánetetőt. Viszont ez * * * Az utolsó harmadfél esztendő alatt vadászaink több mint 310 000 brigádórát dolgoztak le. Ebből a mezőgazdasági munkákra 80 50Q, az erdőgazdasági munkákra 84 500 óra jut, a többi brigádórával pedig vadászaink a városok és falvak megszépítését segítették elő. a fa Is magas és les építésére alkalmatlan ágazató volt. Pedig azért is szükséges volt itt a magasles, mert róla könynyebb lett volna elejteni a nyiladékon átváltó négylábú ragadozókat. Készítettem tehát egy magányos f$hoz is rögzíthető könnyű lest. Sok ravaszdi róka, görény, menyét esett aztán róla áldozatául kispuskámnak és a közelebbiek sörtésemnek is, amikor hajnalonként, meg gyakran napközben is órákig kényelmesen, cigarettázva elüldögéltem rajta, észrevétlenül a fa árnyékában! Földön ülve, csak cserkészve bizonyára jóval kevesebb lett volna a sikerem. Van aztán nehezebb eset is, amikor a kiválasztott helyen egyáltalán nincs fa, mezőgazdaságilag művelt területen akarunk valamire lesni (például vaddisznóra egy kukoricásban) vagy bokros, fiatal fás terepen. Ez esetben már kissé nehezebb, maszívabb magaslest készítünk, de egyszemélyes voltánál fogva ez is még könnyen hordozható, és bármikor áthelyezhetjük egy másik helyre. A magasleseknél legjobb, ha a létrafokokat befúrjuk vagy beékeljük, mert így biztonságosabb. A féloldalas könyöktámasztókat meg bármelyik oldalra szerelhetjük, attól függően, hogy használójuk jobb-, illetve balkezes-e. Új elnökség és választmány a Vadvédő Egyesületek Szövetségében A SZLOVÁKIÁI .VADÁSZVEDECYESÜLCTEK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGÉNEK HIVATALOS MELLÉKLETE
