Szabad Földműves, 1959. július-december (10. évfolyam, 52-104. szám)
1959-07-01 / 52. szám
Teljeslljük pártunkXl.kongresszusánaka mezőgazdaságra vonatkozó határozatát Meliorációs hírek az országból „Népgazdaságunk egyik legfontosabb feladata a mezőgazdasági termelés alapvető és gyors növelése. A földalap bővítésének korlátolt lehetősége a talaj termőképességének olyan növelését és kihasználását követeli meg, hogy minden hektárról a lehető legmagasabb termést érjük el.“ — így kezdődik a meliorációs szövetkezetek mintaalapszabálya. A szerkesztőségünkbe érkezett ilyen irányú levelek arról adnak számot, hogy földműveseink, meliorációs szövetkezeteink hogyan értelmezik a fent idézett fontos népgazdasági problémát. Megkétszereződik a termelés Legszebb eredményekkel Nemesek Bohus kassai levelezőnk dicsekszik. Levelében a többi között a következőket írja: Kelet-Szlovákia dolgozói a párt- és kormányküldöttség látogatása alkalmából Í17 millió 287 ezer 384 korona értékű munkavállalást tettek, s ennek nem kis része éppen a mezőgazdasági termelés emelését, a meliorációs munkálatok meggyorsítását célozza. Peter Milan mérnök így nyilatkozik a meliorációs munkálatokról: — Kelet-Szlovákia mezőgazdaságára nagy jövő vár, s ezt a vízgazdálkodás rendezése teszi lehetővé. A munkálatok már folynak. A Latorca balparti védógátja rövidesen elkészül. A jobbparti védögátak ■ lv;i. , építése már együtt halad majd azUng, a Feketevíz, a Labore és az Ondava szabályozásával, a tervezett víztárolók és csatornák építésével. Hatalmas összeget, 2 milliárd koronát fordít államunk a nagy mű megépítésére. S hogy Kelet- Szlovákia lakosai mindezt kellőképpen értékelik és erejük szerint támogatják, arról meggyőzően tanúskodik az a tény, hogy ebben az évben csupán a kassai kerület különböző tömegszervezetei 224 856 brigádóra ledolgozását vállalták a meliorációs munkálatoknál, ezenkívül az EFSZ-ek és ÄG-ok dolgozói is nagy részt vállaltak magukra, mert nagyon jól tudják, hogy elsősorban a vidék lakóinak életszínvonala emelkedik majd nagyobb mértékben, ha a következő ötéves terv végére a tervezett 50 000 hektártól is nagyobb területen folytathatnak majd öntözéses gazdálkodást. A helyes szervezés jó kezesség Közös lónak túrós a háta — így kezdi levelét Kemény József őgyallai levelezőnk, aztán megmagyarázza, hogy a Nyitra alsó folyása és a Vág között elterülő földek gazdái mindmáig így néztek a meliorációs munkákra. Joggal, mert eddig nagyon csekély eredményt, sőt néha még bajt is okozott az a kevés meliorációs munka, amit a Kerületi Vízszabályozási és Meliorációs Igazgatóság végeztetett az említett vidéken. Mert hellyel-közzel hiába tisztították ki a régebben megépült csatornákat, ha azután nem törődött vele senki. Pár év alatt benőtte a gaz, megtelepedett benne az iszap. Ha a rendbehozásukról volt szó, az EFSZ-ek és az állami gazdaságok vezetői vonogatták a vállukat — nem az ő dolguk. S az új csatornák? Egyik EFSZ épített valamit, a másik nem volt hajlandó egy kapavágást sem tenni. S amelyik épített, az áteresztette a vizet a másik földjére. A víz elakadt, az egész munka fölöslegessé sőt károssá vált Előzetes megbeszélések után a Vág és a Nyitra közötti területek gazdái és megbízottai összegyűltek Ögyallán, hogy megoldást keressenek a közös érdekterületen végrehajtandó meliorációs munkák megszervezésére. Rövid megbeszélés után elhatározták, hogy ez érdekelt felek meliorációs szövetkezetét alakítanak. így tömörült az őgyallai járásból egy szövetkezetbe a naszvadi, imelyi, martos! és kingyesi EFSZ, valamint a bajcsi ÁG anyalai és lándori részlege, továbbá a komáromi járásból a kávái és szigeti EFSZ. Az alapszabályok ismertetése után megválasztották az MSZ vezetőségét és könyvelőjét. A jó indulás érdekében megszavazták, hogy az érdekterületen fekvő földek hektárja után minden gazdaság 5 koronát fog fizetni. A meliorációs szövetkezet megalakulásával egyidőben a JNB mellett is megalakult a meliorációs bizottság, mely első gyűlésén megtárgyalta, hogy milyen feladatokat kell megoldaniok, jóváhagyta a meliorációs munkálatok tizenötéves tervét, majd határozatot fogadott el két újabb MSZ megalakítására. Az eddigi szervezetlenül és eléggé tervszerűtlenül folyó víztelenítési munkák közös irányítás alá kerültek, és az kezesség arra, hogy az eddig kihasználatlan vagy részben művelt területek a népgazdaság vérkeringésének szerves részeivé válnak. Ahol eddig csak káka és csádé termett, az a terület pár év múlva ontani fogja a sok értékes takarmányt, gabonát és ipari növényeket. A mezőgazdasági termelés nagyarányú növekedésére számíthatunk, mert csupán az őgyallai járásban 13X5 hektár szántóföldet és 744 hektár rétet kell az elkövetkező években hozzáférhetővé tenni a mezőgazdasági termelés számára. Ne úgy értsük, hogy a dunamenti emberek életúntak, hiszen munkájuk gyümölcsét ugyanúgy élvezik, akárcsak a többi vidék lakói, de amint az alábbi példa is igazolja a Duna rakoncátlansága mégiscsak befolyásolta az említett tényezőket. Ha fellapozzuk például Doborgaz község krónikáját, akkor azt látjuk, hogy az 1700-as években 142 lakóháza s 800 lakosa volt a kis községnek. Az 1809-es, 1845-ös, 1848-as és 1862- es stb. években történt jégzajlások és árvizek következtében beállott gátszakadások a község lakóházainak jórészét felrombolták. A hajléktalanná vált lakosság biztosabbnak látszó vidékre költözött. Ezek a dolgok odavezettek, hogy 1945-ben alig 600 lakost tartottak nyilván a faluban. A dunai védőgát felépítése némi biztonságot nyújtott, mert az árvíz már nem jelentett vízveszélyt. Azonban a Duna-szabályozás megszüntetésével a fenékgátak állandó növekedése azt eredményezte, hogy napjainkban többszáz hektár területet hasznavehetetlenné tesz a talajvíz. Mivel ezek lefolyni nem tudnak, láposok, mocsarak keletkeznek, melyből a hatalmas szúnyograjok és legyek a különböző betegségek legveszélyesebb bacillusait hordják szét a környéken. Beszennyeződik az ivóvíz, s a dolgozók pihenésére, egészségére is hatással vannak a belvizek. A Latorca balpartján már az utolsó három kilométeres gátszakasz építésén dolgoznak a hatalmas gépek Örömmel és megnyugvással... A harmadik levél írója Széllé Lajos Bácsfáról. Lássuk miről számol be levelezőnk: A Szabad Földműves állandó olvasója vagyok. Nagy örömmel és megnyugvással olvastam a június 17-i szám szakmellékletében megjelent ,,34 000 hektár csallóközi föld visszakapja termőerejét“ című cikket, mivel én is az említett vilék szülöttje és állandó lakója vagyok. Nagyon időszerű a hatalmasnak mutatkozó terv megvalósítása. Hiszen minden bizonynyal emelkedik majd t'alvaink lakóinak életszínvonala, megerősödnek a dunamelléki szövetkezetek, de visszaadja a dunamenti emberek életkedvét is és megteremti a terjeszkedéshez, a családalapításhoz megfelelő körülményeket. Reméljük, hogy a Szabad Földművesben leközölt tervek megvalósításával mindezek eltűnnek, s pár éven belül nem veszélyeztetik a környék lakóinak egészséget, nem semmisítik meg munkájuk gyümölcsét, a vízveszfSy nem tizedeli meg az erdők fa- és vadállományát, gyümölcsfáink létszámát, azaz szebbé, gazdagabbá válik az életünk. Három levelezőnk írásából világosan tárul elénk, hogy dolgozóink örömmel teljesítik pártunk XI. kongresszusának a mezőgazdaságra vonatkozó feladatait. Ehhez még csak az kell, hogy saját érdekükben, erejükhöz mérten valamennyien kivegyék részüket a nagy természetátalakító munkából. -ti-A megelégedés hangján írnak munkájukról, az ígérkező bő termésről levelezőink, olvasóink. Nem csoda, hiszen most válik el eredményes-e volt fáradozásuk. A ringó búzatáblákat, a sötétzöld kukoricát, cukorrépát azonban még mindig nem bízhatjuk a véletlenre. A hektárhozamok fokozásáért még sok a tennivaló. Jó érzés hat át bennünkett hogy mindezt tudják földműveseink. Ezt tűnik ki a szerkesztőségünkbe érkezett levelekből is: Kisgéres Pár évvel ezelőtt a királyhelmeci járás egyik legelmaradottab községének mondták Kisgérest — írja Tóth Gyula perbenyíki levelezőnk. 1957- ben nagyot fordúlt a kocka. A község kis- és középparasztjai a nagyüzemi szocialista gazdálkodás útjára léptek. A közös munkának megvan az eredménye. Szép a cukorrépa, s a kukorica. Bőven termett a takarmányfélékből is. Silókukoricát 40 hektáron termelnek. Ezzel biztosítják az állatok rendszeres takarmányozását. Jelenleg a gabona szemveszteségnélküli betakarítása a fő gondjuk. Pár nap múlva megindulnak a gépek. Minden eszközt felhasználnak, hogy minél hamarabb raktárba kerüljön az új kenyér magja. A ledőlt gabonát kézi kaszákkal aratják. A szövetkezet tagjai — az ifjúsággal karöltve — az eddiginél még nagyobb erőfeszítést tesznek annak érdekében, hogy dolgozóink asztalára nagyobb darab kenyér jusson. Miksi Szanyl József losonci levelezőnk a miksi szövetkezet gazdaságát tekintette meg. Az ott látottakról, hallottakról így ír: Sáját gépeikkel aratnak az idén a miksi szövetkezet tagjai. Két kévekötőgépet, négy traktort, és egy cséplőgépet vásároltak a gépállomástól. Az őszi árpa már a kasza alá érett. Mindent megtesznek a szemveszteség csökkentése érdekében. Az állatoknak is bőven lesz takarmány. Az ősaikeverékeket lesilózták, a 34 hektár herefélét kazalba rakták. A szövetkezet tagjai magukévá tették: amilyen a munka, olyan a jövedelem. A takarmánybegyűjtés mellett nagy gondot fordítanak a növényápolásra is. Több mint félszáz asszony — köztük az ipari dolgozók feleségei is — írtja a gyomot, ápolja a növényt. A cukorrépát, kukoricát, burgonyát már kétszer megkapálták. Odaadó munkájuk előfeltétel, hogy négy év alatt teljesítsék az ötéves tervet. Hárskút Pálinkás Gyula tudósítónk Hárskúton járt: Teljes ütemben folyik a takarmánybegyűjtés a hárskúti szövetkezetben — írja többek között. Nagy segítséget nyújtanak a fiatalok is. Brigádmunkák keretében már több hektárról takarították be az állatok betevő falatját. Az aratásra is jól felkészültek a hárskútiak. Hogy a munka gyorsan és üzemzavar nélkül menjen — még nincs saját gépük —, szerződést kötöttek a rozsnyói gépállomással, a gabonafélék learatására, kicséplésére. Szakolca A szakolcai szövetkezet tagjainak eredményes munkájáról így ír Bajcsy Jenőné levelezőnk: A kis falu apraja, nagyja nap mint nap ott szorgoskodik a szövetkezet földjein. Munkájuknak meg is van a gyümölcse: Most a takarmánygyűjtéssel vannak elfoglalva. Arra törekednek, hogy még az idén teljesítsék mind a növénytermelés, mind az állattenyésztés terén az 1960-ra tervezett mutatószámokat. Ipolyvisk Az ipolyviski szövetkezet határának több dűlőjében megdőlt a gabona — írja Otekar Gyula. — Nehéz lesz az aratás. Éppen azért a HNB tanácsa bővebben foglalkozott már ezzel a kérdéssel. Elhatározták: Ha a szükség úgy kívánja, kézi kaszákkal aratják le a ledőlt termést. Az ipolyviski szövetkezet mindig az elsők között volt az aratási munkákban. Ebben az éyben sem akarnak elmaradni. Rychnov Feke Sándor közkatona a követke*' zőket írja: A szövetkezet tagjai örömmel vették, hogy a katonák is segítségükre voltak a növényápolási munkákba^ Az aratási munkákban is azon leszünk, hogy minélelőbb raktárba kerüljön a föld termése. Bodrogmező A bodrogmezői EFSZ tagjai más befejezték az ősziárpa aratását -* írja Kaszonyi István. A két önkötőzőaratógép alig négy nap alatt vágta la a 34 hektár őszi árpát. A szorgalmas tagság pedig azonnal kersztekbe rakta. Bodrogmezőn 300 hektár gabona vár aratásra. Két kombájn dolgozik a bodrogmezői határban. így nincs \ zétényi határban Simko elvtárs ** keze alatt két szép és szilaj paripát láttunk. Akaratlanul is arra gondoltunk, hogy ebből a szövetkezetből biztos nem hiányzik a takarmány és az abrak. Sőt, ahogy Simkő elvtárstól megtudtuk, más sem. Olyan ez a közösség, mint egy megértő család. Simkő elvtárs, akit a fiatalok jelképéül lehetne állítani úgy vélekedik, hogy semmi más, csak szövetkezetes akar lenni. Hisz apjával együtt 27 000 korona pótjutalmat kaptak. De a zétényi szövetkezetben más érdekesség is akad. A múlt évben egy munkaegység értéke 23,5 korona volt. Ez a szövetkezet jő munkájára és a vezetőség — Pokol Gyula elnökkel az élen — jó szervezőképességére vall. Az év tavaszán a tagság beleegyezésével 14 mezőgazdasági gépet vásároltak, hogy a mezőgazdasági munkálatokat időben elvégezhessék. Érdemes megjegyezni, hogy gépeikkel segítséget nyújtanak más szövetkezetnek is. Hangyabolyhoz lehetne hasonlítani ezt a közösséget. „500 mázsa cukorrépa hektáronként“ jelszóval versenyre hívták a környékbeli szövetkezeteket. Ez az elgondolás dicséretet érdemel, mert a többi szövetkezetei is a hektárhozamok fokozására készteti. A gépparknak Bohács János sző-Csak előre, zétényiek... vetkezeti tag — a kétéves mesteriskola tanulója — a vezetője. Feladatát példásan végzi. Egyetlen óra sem telik el úgy, hogy a gépek üzemeltetésen kívül lennének. Fejlett a szövetkezet állatállománya is. Száz hektár szántóra 69 darab szarvasmarha jut. A napi tejhozam tehenenként 7,2 liter. Egy anyadisznótől 14,5 darab malacot választanak el. A baromfiakat szintén példásan gondozzák. 2650 darab csirkéjükből mindössze 17 hullott el. Most további 1000 darabot vásároltak, amiből még kisebb lesz a veszteség. Az alacsony elhullást a szövetkezet annak köszönheti, hogy korszerű csirkenevelőóljukat tisztán tartják és lelkiismeretesen elvégeznek minden egészségügyi előírást. Csak előre zétényi szövetkezetesek, mert a jó gazdálkodás meghozza gyümölcsét! Szvitek István, Somodi A Tornaijai Állami Gazdaság sajószárnyai részlegén nagy gondot fordítanak a trágya kezelésére és kihordására. A tavaszi és a nyári munkák elfoglaltsága mellett sem hagyják az istállók körül kárba veszni. A kihordott trágyát a földek végén szarvasokba rakják. ok az aggodalomra. Annál is inkább, mivel a vezetőség mindig a lehető legjobban szervezte meg a munkálatokat. Reméljük, hogy az aratás, cséplés és a begyűjtés körül sem lesz hiba. Szentes A szentesi EFSZ a királyhelmeci járás legrégibb szövetkezetei közé tartozik — írja Palágyi Lajos. — A munkaszervezés körül nincs is hiba. Az évelő takarmányok első kaszálását és betakarítását már befejezték. Jól halad a kapásnövények ápolása is. Most a gabonafélék mielőbbi betakarítására fordítják figyelmüket. Szükség van minden épkézláb ember munkájára, mivel ilyen gazdag termése még nem volt a szövetkezetnek. Június 22-én a 15 hektár repce és a 22 hektár ősziárpa táblán megkezdték az aratást. Meg kell mondanunk, hogy az idei aratás új a szövetkezet életében. Mégpedig azért, hogy saját gépeikkel aratnak. A bő termés betakarításához azonban a gépállomás is hozzájárul: Két kombájnt küld a szentesieknek! ☆ Néhány levelet kötöttünk csokorba. S e pár levél mi mindent elmond a szövetkezet tagjainak munkájáról, igyekezetéről. A jó munka pedig — Tóth Gyula levelezőink szavai szerint - még nagyobb darab kenyeret juttat dolgozóink asztalára...
