Szabad Földműves, 1959. július-december (10. évfolyam, 52-104. szám)
1959-09-09 / 72. szám
1959. szeptember 9. VIRÄCZÖ MEZÖGAZDASÄG 283 Adatok azöszi búza talajelökés zítésének kérdéséhez Az elmúlt években többször vita tárgyát képezte az őszi búza talajelőkészítésének kérdése a különböző elöveteményck után. Leginkább a korai és kalászos után következő előkészítés munkája volt a legvitatottabb. Ezért választottuk kísérleteink tárgyául e kérdések vizsgálatát. E közleményben kísérleteink első 3 évének eredményeit ismertetjük. Kísérleteinket Mártonvásáron. a Fejér-Tolna megyei löszhát meszes, mezöségi vályogtalaján állítottuk be az 1955 — 57. években 4 sorozatban, körülbelül 600 m2-es parcellákon. A talajelőkészítés folyamán minden talajmunkát traktorvontatású munkagéppel végeztünk. Kísérleteinkben nem a különböző mélyművelési vagy az egyes talajművelő gépek munkáját, hanem négy, az egyes gazdaságok gyakorlatában megtalálható talajelőkészítési rendszert hasonlítottuk össze. Ezek szerzőjük neve szerint a következők: 1. Baross-féle, 2. Manninger-féle (tárcsás), 3. Malcev-íéle és 4. Egyszántásos rendszer (ellenőrző). A Baross-féle talajelőkészítést úgy végeztük, hogy az elővetemény lekerülte után azonnal 18—20 cm mélyen szántottunk. Később a nyár folyamán felületi talajműveléssel Irtottuk a gyomot. A Manninger-féle kezelés négyszeriötszöri kereszt-hosszirányú, kétsoros tárcsával végzett tárcsázásból állt. attól függően, ahogy a talaj állapota és gyomossága megkívánta. A Malcev-féle kezelésben a tarlóhántás után 30—35 cm mélyen kormánylemez nélküli ekével szántottunk, majd őszig felületi sekély talajmüvelést végeztünk. Az egyszántásos talajelőkészítés abból állott, hogy tárcsával tarlót hántottunk, majd augusztus közepén 18 — 20 cm mélyen szántottunk. Ezután a vetőágy 1. táblázat 1957-ben a kalászos elővetemény utáni kísérletben a Baross- és Manninger-féle kezelések között a különbség 1,89 q/kh (nem szignifikáns). Három év átlagában a korai elővetemény utáni kísérletünkben a legtöbbet a Baross-féle, legkevesebbet a Malcev-féle kezelés termett. Kalászos után 3 év átlagában legtöbbet a Malcev-féle kezelés termett. Itt is a előkészítéséig legtöbbször már újabb talajmunkára nem volt szükség. A vetőágy előkészítése az összes kezelésben egyöntetűen kereszt-hosszirányzatű tárcsázásból és fogasolásból állt A nyár folyamán minden talajmunka zárócszköze a fogas és a sima henger volt, amit csak ritkán helyettesítettünk gyűrűshengerrel. A kísérlet mindhárom évében szeptember 25. és október 10. között B. 1201-{Wtaxókl KÍSÉRLETEZÖkÍ es búzát vetettünk. Annak ellenére, hogy kísérleti éveink közül kettőben volt csak száraz a talaj vetéskor (1956 és 1957 év őszén), mégis mindhárom évben azt tapasztaltuk, hogy a leggyorsabb és legegyenletesebb kelés a Manninger szerint előkészített parcellákon volt. Amint vizsgálatainkból kiderült, ennek oka nem az volt. mintha a parcellák nedvességtartalma lényegesen nagyobb lett volna, hanem mert itt ugyanazzal a vetőgéppel mélyebbre vetettünk. Például 1956 őszén a vetés átlagos mélysége a következőképpen alakult: Baross-féle 3,5 cm, Manninger-féle 6 cm. Malcev-féle 3,5 cm, egyszántásos 4.5 cm. A Manninger-féle parcellákon nemcsak a vetés átlagos mélysége nagyobb, mint a többi kezelésben, hanem a rögmentes talajban az átlagtól való eltérés Is. A Manninger-féle kezelések kezdeti fölényét azonban nem mindig tapasztaltuk a termelésben. Sőt például 1958 rendkívül száraz tavaszán e kezelés jelentősen elmaradt az ekével művelt parcellák termésével szemben. Kísérleteink zöld- és műtrágyázatlan kezeléseinek szemtermését a 1. és 2. táblázatban ismertetjük (q/kh): Manninger-féle kezelésben volt a legkisebb a termés. Hároméves kísérleteink tanulságait röviden összefoglalva megállapíthatjuk, hogy bő csapadékú nyáron — amikor az egész év normálisnak mondható — a különféle talajelőkészítési rendszerek közül a legtöbbet (nem szignifikáns) a Manninger-féle kezelés termett. Száraznak mondható nyár után, amikor az év további része normális csapadékeloszlású volt, kalászos elővetemény után a legnagyobb terméscsökkenést a Manninger szerint müveit parcellákon tapasztaltunk. Száraznak mondható évben (1957 — 1958), különösen, ha a tavasz is száraz volt, a Manninger-féle kezelés az egyszántásos rendszerhez képest szignifikánsan is kevesebbet termett mindkét elővetemény után. Emiatt a Manningerféle talajelőkészítési rendszer alkalmazása egyéb szempontokon kívül csak ott lesz megokolt, ahol a nyári szárazság miatt ekével nem tudták a talajt kellőképpen előkészíteni, és tavaszi szárazság csak ritkán fordul elő. Kalászos elővetemény után a terméscsökkenés Manninger-féle talajelőkészítés esetén valószínűbb, annak ellenére, hogy kísérleteinkben kifejezett rovarkárt egyik évben sem tapasztaltunk. Kísérleti eredményeink arról győztek meg bennünket, hogy műtrágyázás esetén az ismertetett őszi bú-a talajelőkészítési rendszereknek viszonyaink között több év átlagában nincs annyira egymástól eltérő hatása, mint amilyet föltételeztünk. Abban az esetben, ha mindegyiket jól végezzük, s ha a talaj gyomtalan és időben szántunk, valamint az időjárás is normális, a termésben nem találunk köztük lényeges különbséget. Amíg korábban legtöbb szakemberünk főleg a talajelőkészítés időszakában uralkodó viszonyokat tartotta Irányadóul, addig tapasztalataink szerint, például a Manninger-féle „tárcsás“ talajelőkészítési rendszer sikerére nemcsak a nyári és őszi. hanem a következő év tavaszának csapadékviszonyai is döntők. Befejezésül Gyárfás Józsefre hivatkozunk, aki szerint alkalmazkodó talajmüvelést kell folytatnunk. „A talajmüvelésnek alkalmazkodnia kell elsősorban a talaj típusához és állapotához, nem kis részben az Időjáráshoz, az elő- és utónövényhez, a vetésforgóhoz stb. Sémának, sablonnak talajművelésünkben nincs helye. (M. M.) A tűzálló nád 21 percig állja a lángokat A nádat, ezt az egyik legolcsóbb építkezési anyagot, széles körben alkalmazzák. Sok előnye mellett azonban nagy hátránya a tűzveszélyesség. Erről annál is inkább szólnunk kell, mert sok helyütt a nádat önálló épületszerkezetként, falak kitöltésére és tetőfedésre használják. Kitűnő módszert ajánl a tűzveszélyesség csökkentésére a Szovjetunió asztraháni kerületének tűzrendészen parancsnoksága. A szovjet szakértők kimutatták, hogy a nád tűzoltósága lényegesen emelkedik, ha háromszoros kalciumsó oldatával kezelik. A 35 mm-es nádlemezre festékszórópisztollyal viszik rá az oldatot, s ez a nádszerkezet 21 percig ellenáll a lángoknak. A nádlemezek gyúlékonyságának csökkentésére a következő összetételű oldatot alkalmazták: 54 V* víz, 10 °/o konyhasó és 30 Vo oltott mésztej. Mielőtt az oldattal bevonnák a nádlemezt, ezt előbb meg kell tisztítani as elálló levelektől és szálaktól. Korai elővetemény után Év Baross- Manninger- Malcev- Egyszánféle féle féle tásos 1956 i , , . , . . 18.17 18.8 17,57 17,17 1957 13,4 12,19 12,33 13,15 1958 ....... 14,7 13.2 13.6 13,95 3 év átlaga ..... 15,42 14,73 14,5 14,76 2. táblázat Kalászos után Év Baross- Manninger- Malcev- Egyszánféle féle féle tásos 1956 ... fill H.26 13.14 13.95 12.4 1957 t ..................................... 11.53 9.64 10.63 11.38 1958 ..................................... 10,02 8,36 9,9 10.07 3 év átlaga.............................. 10.94 10,38 11,49 11.28
