Szabad Földműves, 1959. július-december (10. évfolyam, 52-104. szám)

1959-09-06 / 71. szám

I Jratfxid Földműves 1959. szeptember 8. TALÁLKOZÁS Aszmolov partizánpar A Garant gyöngye újjászületett. Olyan most Banská Bystrica, mint egy me­sebeli tündérváros. A 700 éves törté­nelmet mesélő házak új köntöst öltöt­tek. A nemrég beszerelt neónhasábok varászlatossá teszik az utcákat. Virág, jó kedv mindenjelé. A komoly törté­nelmi aktusokat, üléseket, kultúrmű­sorok váltják. Az ember alig győz mindenütt résztvenni. Este a tűzijáték gyönyörködteti a város vendégeit és a környéket. Nem győzzük csodálni. A pompázó görögtűz a fényből kiemel­kedő két partizán, igazán meglepett. 'Ae örömtől újjongó emberek alig fér­itek nyugovóra. Vasárnap reggel korán ébred a vá­ros. Már 8 óra tájban gyülekeznek a gömörhorkaiak és a többi dolgozók, szövetkezeti parasztok, a felkelés fő­terére. Viharos, szűnni nem akaró taps kíséri a párt és kormány képvi­selőit, amikor megérkeznek a tribün­re. „Örök időkre a Szovjetunióval“ — éljenzi a tömeg a szovjet vendégeket. A tribün bal oldalán egy középter­metű szerény ember áll. Valaki a fülembe súgja: — Aszmolov, a híres partizánparancsnok. Élénken nézi az ünneplő embereket. Meghatottan hall­gatja a tömeg hálájának szűnni nem akaró megnyilvánulását a felszabadu­lásért. Szemével végig simogat ja az — Daragoj tovariscs — szólítja az asszonyt és Összeölelkeznek. Sokáig állnak a fotóriporterek pergőtüzében. Aszmolov csak simogatja a régi isme­rőst, kezét csókolgatja, az asszony meg csak sír. Az ünnepély folyik tovább, Aszmo­lov még egy búcsú csók után vissza­tér az emelvényre. A néni most már mosolyogva, büszkén nézi hősét. El­beszélgetünk vele. — Honnan ismeri Aszmolov tábor­nokot ? — A felkelés idején Polomkán lak­tunk. Sokáig nálunk lakott Aszmolov elvtárs, én gondoskodtam az élelmi­szerről, takarítottam rájuk. Hej, hogy megváltozott. Alig ismertem rá. A Zivot-ban olvastam egy riportot, amelyben Aszmolov rólam is beszélt. Értesültem róla, hogy ő is itt lesz az ünnepélyen, azért is jöttem a tribün közelébe. Ö hamarább megismert, nekem egy kicsit furcsa volt, mert akkor szakállat viselt. Otthon — Ga­­rammikulán (most ott lakik) sokat készültem, mit fogok neki mesélni. Most nem tudtam egy szót sem szólni. Mária Molcsanová újra elérzéke­­nyült. Nézi tovább a hős partizánpa­rancsnokot, az ő tábornokát. Mi is úgy érezzük, hogy ez a sokgyermekes családból származó tábornok,\ akinek az apja a Nagy Októberi Forradalom­ban a Kolcsak elleni harcokban esett Aszmolov tábornok Mártja Molcsánovával éljenzőket, a tapsolókat. Tekintete e'gyszercsak megáll egy ponton. Néz... elkomolyodik ..., elérzékenyül... majd mosolyog, int valakinek. Mellettem fejkendős, falusi néni áll. Hullanak a könnyei. Aszmolov csak mosolyog. Le­szalad a tribünről. el, aki mint egyszerű ember elvégez­te a katonai akadémiát, a mi tá­bornokunk. 15 évvel ezelőtt vezette a harcot, amelynek nyomán ma olyan gyönyörű lett Banská Bystrica és az egész ország. f BÁLLÁ JÓZSEF unaújfalu község 1345-ben keletkezett a Duna partján. Lakói átélték a feudalizmust, a földesurak kénye-kedvét. Ma uj munka, élet született. A nap már leáldozott, de a szö­vetkezet gazdasági telepén vidám kacagást hallunk. Kíváncsian me­gyünk közelebb, ki lehet az. Ki tar­tózkodik a gazdasági épületek kö­zött. Az anyakocák körül Sultz Annát találjuk. Első látásra 16 évesnek gondolja az ember. Karcsú, szép, mint a mezei virág. Munkájáról ne­vetve beszél. — Harminc anyakocát gondozok. — Milyenek az eredmények? — Elsősorban a kötelezettségvál­­ltlásról beszélek. Amikor a mi kol­lektívánk elhatározta, hogy ver­­senyzünk a „Szocialista Munkabri­gád“ címért, vállaltam, hogy évente Í6 malacot választok el egy anya­kocától, az elhulllás pedig csak 3 százalékot tehet ki. Az első fél­évben 8,68 malacot választottam el, az elhullás pedig 1,3 százalék volt. Hogyan éri el ezeket a szép ered­ményeket? — Munkámat igyekszem a legjob­ban elvégezni. Törődöm az anya­kocák etetésével, a napiadagból nem hiányozhat a. zöldtakarmány, lucer­na, tök, takarmányrépa vagy darált lucerna. Minden malacozásnál ott vagyok, vigyázok rá, hogy egy malac se pusztuljon el. A jó munkáról mi sem beszél jobban, mint a 9 —12 malac egy-egy anyaketrecben. Néhol még 14 is van. Anna az egy szopósmalacra eső szocialista módon élnek... költséget 10 koronával csökkenti, ami a szövetkezet számára 6400 ko­ronát jelent. A malacozótól nem messze van a hizlalda. Itt dolgozik Kiss Anna, szintén tagja a „Szocialista Munka­­brigád“-ért folyó verseny kolekti­­vának. Terven felül 0,15 kg-mal emeli a súlygyarapodást. Ez a szö­vetkezetnek 105 000 koronát jelent. Ez a fiatal sertésgondozónő járt Szencen, ahol meglátta, hogy új módszerrel, önetetéssel milyen eredményeket érnek el. Amikor ha­zajött, azonnal szólt Kiss Jenő EFSZ elnöknek. — A mi szövetkezetünkbe is be kell vezetni a sertések önetetését. Az elnök beleegyezett. Kíváncsiak vagyunk, milyen a súlygyarapodás. Kiss Anna készségesen felel: — Most 60—65 deka. Rövid időn belül a napi súlygyarapodást egy sertésnél 70 dekára akarom emelni. Remélem, hogy nagy segítséget nyújt majd az iskola is. — Milyen iskola? — Télen brigádunk minden tag­jával együtt a szövetkezeti munka­iskolába fogok járni. — Mivel foglalkozik szabad ide­jében? — Szeretek olvasni. Könyveket kölcsönzők á szövetkezeti könyvtár­ból. Naponta olvasom a sajtót. Tag­ja vagyok a Vöröskeresztnek, nem­sokára pedig játszani fogok a „Tea a szenátor úrnál“ című darabban. Tagja a CSISZ-nek? — 1955-től. Most a legfőbb vá­gyam, hogy tagja lehessek a párt­nak. Ezt jó munkával akarom kiér­demelni. Szeretnék még ellátogatni a Szovjetunióba is, hogy tapasztala­tokat szerezzek a kolhozokban. A baromfifarmon Sultz Erzsébet, a „Szocialista Munkabrigád“ veze­tője, Mucka Júlia, Takács Etel ver­senyeznek. Nyolc hét alatt 2,20 kg súlyt érnek el a kacsák. Augusztus végéig 5000 kacsát hizlaltak ki, mintegy 188 000 koronával gazdagí­tották a szövetkezetei. A szocia­lista munkabrigád címért versenyez Mucka Margit is. Egy tojótyúktól 150 tojást akar elérni. Bizony nehezen válunk meg ezek­től a vidám kedélyű, nevetve dolgo­zó, szocialista módon élő lányoktól. Kezdeményezésük nyomán új szo­cialista tartalommal telik a munka, az élet. Krajcsovics Ferdinánd, Miért rothadt el a körtvélyesiek gyümölcse? Szövetkezetünk gyümölcstermelés­sel is foglalkozik. Az idei pénzügyi mérlegünk 300 000 korona bevételt irányzott elő ebből. Sajnos a felvá­sárlási üzem hanyagsága miatt nem tudjuk elérni ezt a jövedelmet. Köz­ségünkben leváltották az eddigi fel­vásárlót, aztán pedig nem volt aki végezze a munkáját. Többszöri fi­gyelmeztetés után kijött a községbe Medvecki elvtárs a szepsi járási fogyasztási szövetkezet igazgatója és megbízta Die Erzsébetet a gyümölcs felvásárlására. Az első nap kb. 40 mázsa szilvát hordtak össze. Két nap múlva el is szállították. A másik nap Matter Ferencné, született Neusch Gabriella volt polgár­­iskolái tanárnő f. é. augusztus 25-én váratlanul elhunyt. Kér­jük volt alsócsitári és brati­­slavai tanítványait, valamint összes jó ismerőseit, őrizzék meg emlékét szeretettel. Gyászoló férje és fiacskája Feri. Jól halad a begyűjtés Ipolyságon A járás gabonabegyűjtési tervét augusztus 22-ig 107,4 százalékra tel­jesítette, s így nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a Banská Bystrica-i ke­rület a kitűzött határidő előtt 41 nap­pal és a Felkelés 15. évfordulójára tett felajánlás határideje előtt 8 nap­pal célba ért. Közellátásunk számára azonban nemcsak kenyér, hanem hús, tej, to­jás és burgonya is szükséges. Ezt jól tudják a járás szövetkezetesei, s azért nagy figyelmet szentelnek arra, hogy ezekből a termékekből minél többet adjanak a piacra. A sertéshúsfölvásárlást az időleges terv alapján augusztus 20-ig 100,2, a marhahúst 103,8, a tejet 103,7, a tojást 94 és a korai burgonyát pedig 200 százalékra teljesítették. — Látogatás a dunaszerdahelyi MMI-ben — Először az iskola padjaiban ... de itt is van gyakorlati tanítás. Az év elején mindjárt 3 hetes termelési gyakorlat lesz. Belátogattunk néhány osztályba is. A harmadikosok között, — akik elő­ször szerzik meg itt szakérettségijü­ket — már derék emberekkel talál­kozunk. Dávid Lajos a búsi EFSZ-ből jött Dunaszerdahelyre, hogy a 3 éves gyakorlati tudás mellé, amit a szö­vetkezetben szerzett, szakmai isme­reteit is kibővítse. Elmondja, hogy minden vágya sikerrel elvégezni az iskolát és visszamenni a szövetkezet­be. Onnan indultam el, — oda is aka­rok visszatérni — mondja öntudato­san. A gondolat szárnya szabadon csap­­dos, terveket sző mindenki. A 25 har­madikos között olyan is akad, aki ez­zel a tudással nem elégszik meg. Pupák László, aki az osztály egyik legjobb tanulója, a nyitrai mezőgaz­dasági főiskolán szeretné folytatni tanulmányait. Ahhoz, hogy oda ke­rüljön, csupán eddigi szorgalmának megtartása szükséges. Sok a munka így év elején az isko­lákban. Ezért Szlezák István igazgató elvtárssal is csak később nyílt alkal­mam találkozni. Láttuk, hogy nagyon sok dolga van, de azért szívesen ad további felvilágosítást. — Kissé nehézséget okoz, hogy is­kolánknak nincs önálló gazdasága, — mondja — így a környékbeli szövet­kezet földjein végezzük a gyakorlati oktatást, ami sokszor időveszteséget okoz, mivel messzire kell menni. A tanulók anyagi ellátásáról szólva el­mondja, hogy valamennyien kapnak ösztöndíjat, melynek magassága a szülök keresetétől és a többi család­tagok számától függ. Internátus eddig csak 45 személy­re van, de rövidesen felépítünk egy 150 diákot be/ogadó épületet. A ta­nulás egyik alapvető követelménye, hogy legyen elegendő tankönyv. — Nagyobbára az általános iskolák számára írt tankönyveket használjuk — folytatta — néhány szaktantárgy­ból pedig van igazán kitűnő könyvünk. Például a növénytermesztésből és a gyümölcstermesztésből. Iskolánk rendkívül sokat tesz a táv­tanulás terén is, de még sokkal töb­bet tehetne. Sajnos nagyobb sok szö­vetkezetben figyelmen kívül hagyják a szakismeretek elsajátításának ezt a lehetőségét. Szeretnénk, ha minden EFSZ fontolóra venné ezt a kérdést és tagjaik közül jelentkeznének a távtanulásra. Sok helyen nem isme­rik kellőképpen az ilyen oktatás lehe­tőségeit, mi azonban szívesen nyúj­tunk felvilágosítást. Elégedetten távoztunk az iskolából. Láttuk és hallottuk: az egész tanári kar a lehető legtöbbet megtesz annak érdekében, hogy a szocialista rendünk nyújtotta előnyöket kihasználva, oda­adó, szakmailag és gyakorlatilag kép­zett mestereket neveljenek mezőgaz­daságunk számára. Tóth Géza Az eredmények mellett hiányossá­gok is fellelhetők. A magánszektor sertéshúsból csak 60 százalékra tel­jesítette, burgonyából pedig egyetlen kilót sem adott. A kirívó hibák egyike az is, hogy Hrusó község a mai napig 100 000 liter tejjel tartozik. Ebből az a tanulság, hogy a járásban még fenn­álló 1120 egyénileg gazdálkodót meg kell nyerni a szövetkezeti gondolat­nak. Ez az előfeltétele annak, hogy az ipolysági járás a jövőben még több termékkel járuljon hozzá dolgozó népünk mezőgazdasági cikkekkel való ellátásához. Még néhány szövetkezetben is akad javítanivaló. A tompái és a tesmagi EFSZ-ekben az eddiginél nagyobb gondot kell fordítani a tervezett ser­tésállomány betartására, mert éppen ezek a szövetkezetek maradnak le a sertéshús beadásában. Több szövetkezetben új fejősállo­mányt kell beállítani vagy följavítani a meglévőt, hogy magasabb tejhoza­mot nyerjenek. Például az ipolysági EFSZ az első félévben hektáronként 153 liter tejet termelt, míg az alsó­­szemerédi csupán 25 literes hektá­ronkénti átlagot mutat ki, pedig itt is megvan minden előfeltétel a maga­sabb tejhozamra. A tojástermelésben is van javítani­való. Nem mindenütt tartják be a tervezett baromfiállományt, azért van az, hogy a járás begyűjtési tervét tojásból csupán 94 százalékra teljesí­tette. Mindezek mellett az ipolysági járás élenjár a begyűjtésben. Éppen azért szükséges, hogy jó hírnevét továbbra is megőrizze, s tapasztalatait más, gyengébben teljesítő járásoknak is átadja. -Hn-30 mázsa szilva és 7 mázsa alma várt gazdára. Később a gyümölcs romlani kezdett, de mégsem szállították le. Személyesen is jártunk a járási fo­­gasztási szövetkezetnél, de a gyü­mölcs csak rothadt tovább. A gyű­­mölcs tovább érik a fán, leszedésre vár, de nincs aki felvásárolja. Magá­nosoknak eladnánk, de nem lehet, mert csak a felvásárlási üzem veheti meg. Kérdezzük, ki a felelős a 30 mázsa szilva és a 7 mázsa alma elromlásáért és azért, hogy szövetkezetünk nem éri el a 300 000 koronás bevételt gyü­mölcsből? Z s e b í k Sándor, Körtvélyes Mindkettőben nagyobb részt szövet­kezeti szülők gyermekei vannak, akik már odahaza is jelentős ismereteket szereztek, s azért jöttek ide, hogy tudásukat szakmailag is tovább fej­lesszék. Az elméleti oktatás mellett rend­kívül nagy gondot fordítunk a gyakor-Festői szép környezetben terül el a dunaszerdahelyi Mezőgazdasági Műszaki Iskola épülete, öreg lombos fák szegélyezik a tudomány e kis fel­legvárát. Szeptember beálltával itt is meg­szólalt a csengő. Elkezdődött a taní­tás. Az első napok ugyan még elég kúszáltak, hiszen a nyári szünidő utál nem olyan könny! újra bekapcsolódó a munkába. A dié kok ajkáról azon ban öröm sugár zik, tudják, hog; saját jövőjük böl csője ez. Ismer kedjünk meg csal közelebb velük. Az iskola külde téséről, szervezet felépítéséről Sá rogh Endre igazga tó-helyettes tájé koztat. — Megalakuló sülj óta még csa! ez a harmadik év — kezdi a beszél­getést, — de már eddig is igen szép eredményeket értünk el. Kétfajta tanulás folyik iskolánkban. Az egyik a 4 éves mpzőgazdasági technikum, a ntásík pedig a 2 éves tanoncviszony. lati munkára is. A kétéves tanoncvi­­szonyban szerződött fiatalok hetent^ 3 napot az iskolában töltenek, három napot pedig kint a gyakorlatban. A 4 éves tagozaton több az elméleti (ász,

Next

/
Thumbnails
Contents