Szabad Földműves, 1959. július-december (10. évfolyam, 52-104. szám)
1959-09-02 / 70. szám
276 VIRÄGZÖ MEZÖGAZDASÄG 1959. szeptember 2. Tanácsok a szója sikeres termelésére Múltkor a szója takarmányozási lehetőségéről beszéltünk. Említettük, hogy a vetésforgóba illesztése is már talajjavítólag hat. Az aratási munkacsúcsot letompítja, akár szálastakarmánynak, akár magnak termeljük. Változatosabbá teszi a pillangósok termelését, s ezzel elkerülhető a „hereúntság“ néven ismert talajbetegség. A szója termelésére alkalmas vidékeinken nagyon gyenge volt a magtermés. Hektárra számítva alig érte el a 12 mázsát. Volt azonban 35 mázsás termés is ugyanolyan talajban és időjárás mellett. Ha a magtermést 35 mázsában számíthatjuk, akkor tejesérésben silónak vágva 350 mázsás szálas zöldtermést, szénának pedig 90 — 100 mázsát számíthatunk hektáronként. Ilyen termés nagyon sokat jelent a takarmányalapban, mert előállítása nem költségesebb a silókukoricánál és tápértéke nemcsak fehérjékben, hanem keményítőértékben is magasabb. A szójabab termelési technikáját a szakkönyvek ismertették és a kísérletezők igyekeztek teljesíteni az előírást. Az eredmények a legtöbb helyen meglepően gyengék voltak. Ezért széles körben vettem tanulmány tárgyává, hogy hol csúszott be a hiba, amely lerontotta a várt eredményt. Elsőnek a talajt tekintjük át. Hogyha termelési utasítás szerint megfelel a talaj, mégis több okból lehet kedvezőtlen a szója részére. Leggyakrabban az a hiba, hogy televényben szegény a talaj, annak ellenére, hogy tápanyagban elég gazdag, sót fel nem dolgozott gyökér- és tarlómaradványok is bőven találhatók benne. Tudnunk kell, hogy más a televény és más az el nem korhadt növénymaradvány. A televény mindig hasznosan érvényesül a növény életében. A nyers . növényi maradvány azonban sok nitrogént von el azzal, hogy a cellulózt feldolgozó talajbaktériumok nitrogén nélkül nem tudnak szaporodni, s ezért a nitrogéngyűjtő gyökérbaktériumok' elől is elszívják a talaj levegőjének nitrogénjét, így a baktériumok nem fejthetik ki a szója részére szükséges nitrogéngyűjtő munkájukat. Különösen az egyoldalú búza-kukoricás-gazdaságokban fordul ez elő. Még akkor is ezt találtam hibának, ha a külterjes gazdálkodásról, már 2 — 3 évvel ezelőtt helyes vetésforgóra tértek át. Akár hogy is igyekszünk mindent helyesen végezni, jó eredmény nem lehet addig, amíg nem sikerül a talajban a televény és a nyers növénymaradványok között azt a kedvező mennyiségbeli arányt elérni, amely ahhoz kell, hogy a termeléssel fogyó televény egyenletesen pótlódhasson. Tehát helyesen tesszük, ha a sok tarló- és gyökérmaradványt hagyó elővetemény után erősebb salétrom-ammóniumos kombinált műtrágyázással segítjük elő a gyors korhadást. Ekkor bátran megkezdhetjük a szója termelését, mert a tavaszi vetésig a 4 foknál nem hidegebb talajban még télen is működnek a korhasztó baktériumok, ha nem is olyan élénken, mint a legkedvezőbb 20 — 25 fokos hőmérsékleten. A talaj kérdéséhez tartozik az is, hogy nemcsak az északi lejtők kedvezőtlenek a szója termelésére, de a szója nem szereti a szelet sem. Ezt megszenvedi a dombtetőkön és a síkságokon egyaránt. Ebből származott, hogy némely jó megfigyelőképességű csoport rájött a szója-kukorica köztesmüvelésének előnyére. Mások pedig a szója kulisszás vetését vezették be, mert ennek betakarítása könnyebb, mint a kukoricasorokból történő szójaszedés. Amint mondtam, a szója nem szereti, ha soraiba belefúj a szél, de a fölötte fújdogáló nem bántja, sót valószínűleg a tisztító légcsere hiányozna is neki. Ezért a két módszer kapcsolása a helyesebb. Vagyis az uralkodó szél iránya felöl a tábla szélét egy, esetleg két gépszélességnyi távolságban szélfogó csalamádéval vagy napraforgóval vetjük be, hogy a szél ne kaphasson bele a szójavetésbe. Azért pedig, hogy a szélfogótól távolabb már csak fölötte fújjon át, a szóját gabonasor távolságra vetjük, s így megfelelőképpen tömött lesz. A csekély terméseredmények legnagyobb részét a szójavetés túl ritka volta okozta. A kapálás céljából 42 és 31 centiméterre vetett szója a sarabolások ellenére is fejletlenebb volt a sűrű sorokba vetettnél. Viszont sűrűn vetni a. szóját csak kellően és már előzetesen gyomtalanított talajba" érdemes, mert fejlődése közben a gyomtalanítás nehéz. Tehát az előzetes gyomirtásra kell fordítani a fósúlyt. Minthogy minden kultúrtalajunk egész a munkált réteg fenekéig telítve van kikelésre alkalmas gyommagokkal és az évelő gyomok élő gyökérmaradványaival, nehéz lenne a szokásos talajelőkészítéssel gyomtalanítani a táblát. A tarlótöréssel, fogasoiássa! és őszi szántással sok gyomot pusztítunk el. Az utóbbival azonban felszínre hozzuk a gyommagvakat és a sarjadzani képes gyökérmaradványokat. Itt ezek életre kelhetnek, amire számítani kell. Ezért a télvégi talajsimitás után ne siessük el a vetést, hanem várjuk be, amíg a gyomosodás megindult. Ekkor azonnal sort kerítünk a két rétegben végzett előzetes gyomirtásra. Traktorral, egyszeres járattal végezhető ez a munka, mert a sekélyen járó saraboló mögé mélyebben dolgozó kultivátort lehet akasztani. Az első kiforgatja a kikelt és a csírázásban levő gyomot, a hátsó elvágja az évelő gyökerek felszín alatti hajtásait, de nem fordít föl újabb gyommagvakat. A gyomtalanított talajba egy héttel később vetett szója rövidesen behozza fejlődésben az időveszteséget, amit a gyomosodás kivárása okozott. Ezután nem kell sem a gyomlálásra, sem pedig sarabolásra gondolnunk. A ritka vetésen kívül gyakori hiba volt az, hogy a kísérletezők a vásárolt vetőmagot zsákban hagyták egész a vetés idejéig. Ezzel pedig nagyon romlik a szója esírázóképessége és a kikelt szója életereje. A szójamagot sekély rétegben, szellős helyen kell tárolni a vetésig. A csíraképesség jósága mellett a beoltás helytelen végzése következtében gyenge lesz a szója fejlődése, mert az oltott hasznos baktériumtenyészet vagy már a vetés előtt, vagy utána a talajban tönkremegy. így nem érvényesülhet a kivánt hatás. Minden szója oltóanyaggal együtt megküldik a használati utasítást. Ezt a legszigorúbban be kell tartani. Nincs azonban egyik használati utasításban sem arról szó, hogy az oltóanyagot alkotó hasznos baktériumtenyészetnek ártalmára van, ha savas vagy sótartalmú műtrágyával kerül közvetlen kapcsolatba. A szója nagyon sok nitrogént kíván tenyészideje alatt. Annyit, amennyit erős trágyázással sem lehet az egész tenyészidőre biztosítani. Ezért okvetlen szüksége van a szójának a vele szimbiózisban élő baktériumok által a levegőből felvett nitrogénre. Ha a növény a főtápanyagának bármelyikét nem kapja meg, a többiből hiába van bőven, koplalni fog és csak tengődik. Ebből arra következtetünk, hogy szója alá a műtrágyát mar a vetés előtt, legalább egy héttel kell kiszórni és kultivátorral jól bekeverni, nehogy az oltott szójamag mútrágyacsomókkal kerüljön érintkezésbe. Azért helyezek nagy súlyt a szója sürűsoros vetésére, mert ez a takarmányalap szempontjából nagyon fontos. A szójasiló vagy a darálásra szánt szójaszéna értékesebb, mint a kapálással nyert magnak termelt szója. Lósy Béla (Kolta) Miért fontos a rétek trágyázása? A rétek gondos trágyázására sok helyütt nem fordítanak kellő figyelmet. Azt hiszik, bogy ha a réteket meglehetősen nagy költséggel lecsapolják, ezzel már mindent megtettek a rétek termőerejének fokozása érdekében. Aztán meglepetéssel tapasztalják, hogy a rét kisebb hozamot ad, mint megelőzőleg. Holott ezen nem lehet csodálkozni. Az történik ugyanis, hogy a vízigényes fűfélék a lecsapolt és víztől megfosztott talajban csak tengődnek, viszont az értékes édes fűvek tápanyagok hiányában nem gyarapodhatnak. Talajjavítási munkánk közben még a legnagyobb óvatosság mellett is ún. holt talaj jut felszínre, amely nem adhat hozamot, ha nem trágyázzuk meg jól komposzttal és műtrágyákkal. A megtrágyázott föld összefüggő gyepszőnyeget ad, úgyhogy betakarításkor gépeket alkalmazhatunk, s nem kell tartanunk az alagcsövek sérülésétől. Tapasztalt gazdálkodók szerint a rétek trágyázása a legjobb befektetések közé tartozik. A> bőséggel trágyázott rét ha ónként megadja a 70 — 90 mázsás szénahozamot, amelynek birtokában magasra emelhetjük az állatállomány termelékenységét. Nincs igazuk azoknak a szövetkezeteknek, amelyek a rétekkel nem törődnek, s azt állítják, hogy a fűállomány lekaszálása nem fizetődik ki. Az elhanyagolt réteken tényleg ez a helyzet, ám a jó! gondozott és kellőképpen trágyázott rétek, természetes nedvességtartalmuk jóvoltából, még száraz esztendőkben sem okoznak csalódást. Jozef Cecák (Rouckovice)
