Szabad Földműves, 1959. július-december (10. évfolyam, 52-104. szám)

1959-08-29 / 69. szám

8 y/raUad Földműves 1959. augusztus 29. Elérkezett a szeptember, s regge­lenként. az édesanyák útnak indítják gyermekeiket az iskola felé. Néha sóhajtva tesznek egy egy megállapí­tást — bizony, jó lenne valami igazán iskolába való ruha... De milyen anyagot vegyünk, hogyan varrjuk meg? Ezeknek az édesanyáknak sie­tünk segítségére, hogy még most, az új tanév első napjaiban elkészíthes­sék gyermekeiknek ezeket az ízléses felöltőket. A mellékelt rajzon egy fekete klott köpenykét mutatunk be, melyet zsinór díszít. Első-, harmadikos kis­lányoknak egyaránt praktikus. A má­sik kislányon középkék szövetruhát látunk, és a ruha anyagával díszített piros düftin kiskabátkát. Megsárgult a fii a réten, fonnyadt már a falevél. Kornyadozó bokrok között szeptemberi szél zenél... Mit zenél a szél a réten? Terka tudja - tudja már. Tizenhárom éves nagy lány és a nyolcadikba jár ... Ilonka a csöppnyi szöszke most kezdi az iskolát. Elsőbe megy, izgatottan! Kap majd szép fehér ruhát. Így áll, nézd a vörös • kendó, ha majd pionír leszel! Szeptemberi tarka tájon játékos szél énekel... Kopré József 1959 augusztus 31-től szeptember 6-ig CSEHSZLOVÁKIA Bratislava Állandó müsorszámok: 5,00 Hírek 5,10 Heggel! zene 6,00 Hírek. 6,10 Falurádió műsora (Hétfőt sportjelen tések ) 6,15 Reggeli torna 6,30 Reg­geli zene (Hétfőn, szerdán és piti teken 6,30-6,35-ig nyelvi tanács­adó.) 7.00 Hírek. 7.10 Reggeli zene 10.00 Hírek. 12.30 Hírek 16.00 Hírek 19.00 Rádióújság 22.00 Hírek 23.5P Augusztus 31, hétfő. 10,35 Hang­szerszólók. 11,00 Asszonyoknak. 11,30 Jó hangulatban. 12,40 Népdalok. 14,05 Kellemes délutánt. 15,05 Külföldi szó­listák. 15,30 Tarka muzsika. 17,30 A béke dalai. 18,00 Orvosi tanácsadó. 18,20 Kívánsághangverseny. 19,50 Hall­gatóinkkal beszélgetünk. 20,40 Üze­mekből. 21,00 Körhinta. Szeptember 1, kedd. 10,05 Az isko­lásokat köszöntjük. 10,40 Szovjet szer­zők művei. 11,05 Az Ifjúsági Alkotó­verseny utolsó fordulójáról. 12,40 Filmzene. 13,00 Népdalok. 14,05 Kel­lemes délutánt. 15,05 A rádió vegyes­kara énekel. 16,55 Beszéljünk helye­sen. 17,00 Moszkva beszél. 18,00 Tech­nikai újdonságok. 18,20 Kívánsághang­verseny. 19,50 Külpolitikai kommen­tár. 20,00 Esti hangverseny. Szeptember 2, szerda. 10,05 Harmo­nika-muzsika. 11,00 Asszonyoknak. 11,30 Jó hangulatban. 12,05 Operaéne­kesek műsora. 12,40 Zengj, győzelmi ének! 13,00 Népdalok. 14,05 Kellemes délutánt. 15,05 Szovjet énekkarok mű­sora. 15,30 Technikai újdonságok. 17,00 A fiatalok világa. 18,00 Tudományos híradó. 18,15 Kívánsághangverseny. Szeptember 3, csütörtök. 10,05 Óvo­dások műsora. 11,05 Hegyeinkből. 11,20 Jó hangulatban. 12.07 Népdalok. 12,40 Mindenki dalai. 13,00 Tarka zenés mű­sor. 15,30 Pionírok újságja. 16,55 Be­széljünk helyesen! 17,00 Asszonyok­nak. 18,00 Filmhíradó. 19,50 Testneve­­és. 20,00 Operettközvetítés. 22,50 Ope­rettről — operettre. Szeptember 4, péntek. 10,05 Fúvós­zene. 11,00 Hallgatókkal beszélgetünk. 11.10 Jó hangulatban. 12,07 Kis hang­verseny. 12,40 Napjaink dalai. 14,05 Kellemes délutánt. 15,30 Zenei album. 16.10 Ritmusok. 17,00 Halló, itt Moszk­va! 17,30 A föld énekel. 17,45 Kysuca. Szeptember 5, szombat. 10,05 Rap­szódia. 10,25 Kassai rádiózenekar mű­sora. 11,20 Jó hangulatban. 12,07 Nép­dalok. 12,40 Vidám hétvége. 14,30 Pio­nírok műsora. 15,30 Gyermekek alko­tásai. 16,10 Szombati szórakozás. 16,55 Beszéljünk helyesen. 17,20 Humoros elbeszélés. 17,30 Szövetkezeteseinknek játszunk. 18,00 Kívánsághangverseny. Szeptember 6, vasárnap. 8,40 Fal­­vainknak — nóták. 9,00 Katonáink éle­téből. 10,00 Hazánk és a nagyvilág. 10,50 Élő szavak. 11,00 Kívánsághang­verseny. 12,00 A hét verse. 12,05 Déli hangverseny. 13,00 — 15,00 Falusi dél­után. 15,40 Operettmuzsika. 16,30 El­mentek győzni és meghalni — egy hősi faluról. 17,00 Sportműsor. 19,40 Pillan­tás a nagyvilágba, 20,00 Nyári mulat­ság. MAGYARORSZÁG Kossuth Rádió Állandó müsorszámok: 5,00 Falu­rádió.' 5,30 Hírek 7,00 Hírek. 8,00 Műsorismertetés 10,00 Hírek, lap­szemle. 12,00 Hírek. 16,00 Hírek. 18,00 Hírek. 20.00 Esti krónika. 22.00 Hírek Augusztus 31, hétfő. 9,00 Riport­műsor. 9,15 Könnyűzene. 9,45 Lányok, asszonyok. 10,10 Búcsú az óvodától. 10,30 Szívesen hallgattuk. 12,10 Ma­gyarnóták. 13,45 Válaszolunk hallga­tóinknak. 14,00 Heti Zenés Kalendá­rium. 15,10 Népi zene. 15,30 Gyermek­album. 15,50 Ifjúsági műsor. 16,15 Szív küldi... 17,15 Ötórai tea. 17,45 Ifjú­sági őrjárat. 18,45 Munkáshétközna­pok. 19,15 Magyar nóták. 20,30 Tün­dérkert a Dunán. Szeptember 1, kedd. 9,00 Kezdődik az iskola. 9,25 Illik — nem illik. 10,10 Válaszolunk hallgatóinknak. 10,25 Ma­gyar nóták. 11,00 Betyár. 11,20 Ope­Szeptemberi köszöntő rettekből. 12,10 Ajándékműsor. 13,00 Versek. 14,40 Énekkarok népdalokat énekelnek. 13,10 Könnyűzene. 15,30 Rádiójáték. 16.15 Egy falu - egymóta. 16,35 Riportműsor. 17,15 Szív küldi... 18.00 A Szabó család. 19,05 Gyári szi­réna. 20,30 A Don partján. Dokumen­tumjáték. Szeptember 2, szerda. 9,00 Rádió­szabadegyetem. 9,30 A mezőkövesdi népizenekar játszik. 10,10 A büki fe­kete tő. IJ.,00 Pillantás a nagyvilágba. 11,25 A Szabó család. 12,10 Operarész­letek. 13,00 Magyar nóták. 13,40 Ver­sek. 14,01 Aiándékhangverseny. 15,10 Fiatalok zenei újságja. 15,55 Szív kül­di... 16,30 Vietnam nemzeti ünnepe. 17.15 Élőszóval — muzsikával. 18,45 Ismerkedés a gyárral; 19,20 Van új a nap alatt. 20,30 Népdalok. 21,10 Gyer­meknevelés. 21,25 Tánczene. 21,45 Nyárutó. Szeptember 3, csütörtök. 8,55 Édes anyanyelvűnk. 9,00 Rádiójáték. 11,00 Betyár. 11,20 Részletek daljátékokból. 12.10 Könnyűzene. 13,10 Nótacsokor. 14.00 Majakovszkij verseiből. 14,10 Tánczene. 15,10 A munkásmozgalom dalaiból. 15,25 \ Ifjúsági riportműsor. 16.10 Egy falu — egy nóta. 17,15 Hor­tobágyi dalok. 17,33 Lányok, asszo­nyok. 18,50 Hoffmann meséi. Három­­felvonásos dalmű. Szeptember 4, péntek. 9,10 Kamara­zene. 9,50 Versek. 10,10 Színes népi muzsika. 11,00 A régi Prága. 12,10 Könnyűzene. 13,00 Gazdaszemmel a nagyvilág mezőgazdaságáról. 13,50 Táncdalok. 14,10 Üttörő-híradó. 15,10 20 perc polka. 15,30 Az Ifjúsági Rádió műsora. 16,15 Szív küldi... 17,15 Üj Zenei Üjság. 18,05 Gyári sziréna. 19,10 Ifjú Figyelő. 20,30 Daloló ritmusok. Szeptember 5, szombat. 9,00 Üttörő­­híradó. 9,40 Üzenetek az Országos Me­zőgazdasági Kiállításról. 11,00 Betyár. 12.10 Magyar nóták. 12,45 Könyvekről. 13,40 Válaszolunk hallgatóinknak. 14,30 Nemzetközi kérdések. 15,10 Kíván­csiak klubja. 16,00 Élőszóval — mu­zsikával. 18,00 Gondolat. 18,30 Szív küldi... 19,05 Moszkvai tudósítás. 19.15 Népdalok. 20,30 A szokás hatal­ma. Vidám műsor. Szeptember 6, vasárnap. 8,10 Váro­sok és dalok. 8,55 Édes anyanyelvűnk. 10.00 Csinn-bumm! 11,00 Bányász nap. 12.15 Jó ebédhez szól a nóta. 12,50 Hétvégi jegyzetek. 13,00 Szív küldi... 13,30 Rádiólexikon. 16,00 Kincses Ka­lendárium. 17,30 Közvetítés bajnoki labdarúgőmérkőzésekről. 18,20 Tánc­zene. 19,00 Nyugtalan boldogság. XVI. Ahol a kerítésünk rogyófélben volt megtámasztottam karóval, s befontam vesszővel a lyukakat is. A kedvem, buzgóságom Zsuzsinak és Palkónak is kedvébe járt. Repülőt faragtam nekik, amelyek ugyan nem jól sikerültek. A szárnyak inkább ha­sonlítottak kereszthez, mint repülő karjaihoz. De őket így is megörven­deztette a gép, olyan visítást csaptak a játék felett, hogy anyám is kidugta fejét az ajtón. — Hát beléd mi ütött, hogy min­denre kiterjed a figyelmed? — A jóság — feleltem ájtatosan. — Mit tett ebből az erdő? — ál­­mélkodott anyám. — Nem az. Nem az erdő. — Hát mi? — Ez a beszélgető délelőtt. Az édesanyám tervezgetése. Meg a közös reménykedésünk a jobban. — Hozz be még fát, akkor! Repültem a kosárért, megpakoltam fával és vittem. Úgy megraktam a tüzet, hogy a víz egyszerre buzogni kezdett a fazékban, a pára csak úgy emelgette a fedőt. Még a csirke lába is kilátszott alóla. Délben megterítette anyám az asz­talt, Gyuri is hazaállított s bejött a legkisebbekkel; ebédeltünk. Én az asztalion foglaltam helyett, s a kanál is úgy állt a tálban, hogy én nyúltam hozzá először. Csak azután szedtek Gyuriék. A csirke húsából is én kaptam előre s ezt az öcskös már nem tűrte el szó nélkül. Sértődötten szólt anyámnak. — Mindig Bálint kezdi. — Ő a kereső, fiam. — Én is az leszek. — Az leszel, persze, ha ránk jár a szerencse rúdja. Mit szólnál a levél­hordáshoz? — tapogatózott anyám. — Asszonyoknak való munka. — Oszt te már ember vagy? — Nem vagyok ember, de asszony se — kötekedett az öcskös. — Hálát adhatsz az istennek, ha te leszel az a szerencsés, aki a bőrtás­kát a hátára veheti. Gyuri magában a hálaadást végez­hette, mert megnémult. Felkelt az ebédtől s ledőlt a dikóra, amely az asztal és az ablak közt morgott, ha ráheveredtek. Én is az apám három­lábú székére vonultam. Zsuzsi és Palkó összekülönböztek a csirke ka­­paróján, torkuk szakadtából ordítot­tak. Anyám alig tudta megbékíteni őket. A kis csendháborítókat kiker­gette a repülőimhez. Aztán leült ő is az ebédhez és egy­kettőre elütötte az éhét. Egész héten hőségben szenvedett és még vasár­nap sem evett nyugodtan, csak kapta az ételt. Nem tetszett ez az én sze­memnek. — Mi hajtja édesanyámat? — fe­jeztem ki elégedetlenségemet. — A tennivaló, Bálint. — Mi az megint? — Hát a mosás... hát a varrás... hát a vasalás — sorolta szaporán a munkáját és közben elmosogatta az edényeket. — Persze, persze. — Amit nem csinálhatok meg a héten, arra jó a vasárnap! Jobbik eszemre hallgattam és meg sem kíséreltem mondani neki, hogy majd a jövő vasárnapra is hagyjon a soronlevőkből, mert odáig kétszer­­annyira felszaporodott volna a mun­kája. Inkább helyeslöleg bólintgat­­tam mostani szándékára. És magam­ban örömmel nyugtáztam, hogy a figyelmességem tetszik a szívének. Melegített a szeme s nagyon sok szeretettel és féltéssel simogatott a tekintete, nem is bírtam maradni sokáig a szeme sugarában, felkeltem a háromlábú székről és a vállammal megtámasztottam az ajtófélfát. Nézegettem az utca népes forgal­mát. A felhőtlen égből zuhogott a fény s az emberek a templom előtt a vár­ható időről beszélgettek, természet­ben és politikában; a töltésen végig meg lányok andalogtak, nyomukban parádésan kifent legényekkel. Ismerős arcok, ismerős szemek. Két éve még ott zsúfolódtunk valameny­­nyien az iskola padjaiban! A Forgács gazda lánya valósággal ékesítette a kis csitrik füzérét. Ró­zsaszín selyem szoknyája korcokban ringott karcsú derekán s ahogy csú­­szot le a térdére az átlátszó anyag úgy ölelte át a combot. Nyakában aranylánc lóg-fityegett, a keresztszü­leitől kapta ajándékba. Két hosszú foncsikja pedig a háta közepéig ért, s a fehér szalagok olybá tűntek raj­ta, mint a felröppenő lepkék. Tizennégy éves volt és friss, mint a gyümölcs. Mellette a lányok szür­kültek, halványultak. A legények ledobták már lábukról a csizmát, pantallóban és hófehér ingben vettek irányt a szövetkezeti korcsma felé. Nagy békesség honolt mindenfelé, egyelőre semmin nem látszott a há­ború nyoma. Hogy mégis történt va­lami, azt a Berger úr bezárt boltja jelezte, és a bántalmazott mesterem, aki azóta az orosz fronton szidja a világot. Különben rádiót nem tartott senki, újságot is csak a pap. meg a tanító járatott. FÜGGETLENSÉG-et járattak mind a ketten. De ők meg nem na­gyon kötötték a falu orrára, hogy mi zajlik a nagyvilágban. A szívem engem ' is húzott ki az utcára, elvegyülni a velem egykorú jövőnyári legények közt, de az el­nyűtt vászon ruhám megölte bennem ezt a természetes vágyat. A cipőm se eresztett ki szívesen a házból, tövis és bozót összekarmolta a bőrét. Szomorúan pislogtam az út színes forgalmára, mint egy nagy befogott madár, amelyik repülni szeretne, el­szállni szabadon, de a kalitka rácsai nem engedik, fogva tartják, s így csak vergődik szegény. Lázadt bennem valami a helyzetem ellen, mert akárhogyan is forgattam a dolgot, sehogyan sem értettem, miért jut az egyiknek szép ruha, szép cipő, aranylánc és minden, a másik­nak meg semmi. Pedig az a másik dolgozik is, mióta az apját elvesz­tette. Ki kell törni a kalitkából, magasabb ágra kell felröppeni, akármi történ­jék is! Szőttem, szövögettem a terveket, mint egy szorgalmas pók s kezdtem újból az ábrándozást az erdészségről: a kétcsövű puskáról, a vállszíjas bőr­táskáról, a zöld egyenruháról, meg a szép erdészlakról, amely nem a szom­szédfalu szélén mosolyogna, hanem mélyen bent a végtelen erdő méhében s befogadója lenne vadak bőgősének, madarak dalának. Bizony annyira belemerültem az elképzelt dolgok színezgetésébe, hogy amikor felemeltem szemem az útra, hát szinte felkiáltottam a látványtól: — Édesanyám, Récsei úr jön! — Dolga lehet valahol — szaladt hirtelen az ajtóhoz. — Ide jön, nézze! Ide vezet az útja! — Valóban ide — mondta sietve anyám és már osztotta is a paran­csait. — No csak, hogy néz ki a ház! Gyuri kelj fel! Te meg Bálint ugorj be a szobába és hozz ki széket, de ne azt a törött lábút. Gyuri olyan hirtelen termett tal­pon, mintha legalábbis feje fölött lob­bant volna lángra a tető. Bután, álmosan nézett hol édesanyámra, hol rám. El se tudta képzelni, miért bújt belénk az ördög s miért a nagy sür­gés-forgás. Mikor a fényesre törölt szobai széket a konyha közepére helyeztem, hát azt hitte, hogy a jó eszem adtam kölcsön valakinek. — Megbolondultál, Bálint — mondr ta sűrűn forgatva felriasztott szemet. — Meg én, Gyuri — feleltem meg­nyugtatására, mert ez a váratlan látogatás egyből meghozta a jó ked­vemet. Az öcskös mondott volna még va­lamit, de a nyelve visszacsúszott a fészkébe, amint Récsei urat váltott ingben, zöldszínű sertés kalapban a küszöbünkön megpillantotta. Az erdész úrnak is feltűnhetett a nagy izgalmunk, mert kopogtatás után széles mosollyal lépett be hoz­zánk s azzal kezdte, hogy: — Micsoda élénkség van ebben a házban! — Tekintetes erdész úr keresi fel — szóltam én a szavaival küszködő édesanyám helyett. Ö a kikészített székre édesgette a vendéget. Aztán olyan nagy úr az erdész, Bá­lint? — fogadta el vendégünk a szé­ket és vékony, csontos ujjaival a laj­­biján csüngő vastag aranyláncot bab­rálta. — Nekünk a legnagyobb! — Mond meg hát azt is, hogy miért? — érdekelte a felmagasztalá­­som. — Mert munkát ad. Récsei úr anyámmal nevette a mondásaimat, aki szegény koponyám­ra szegezte a tekintetét, mintha a lyukat keresné rajta, ahonnan az én talpraesett feleleteim kibújnak. Még Gyuri öcsém is, — az egyetlen könyvmoly családunkban — elámult a válaszaimon. S ez az őszinte csodálkozás még jobban buzdította az eszemet. A ven­dég jóformán meg sem melegedett nálunk s én már jövetele igazi okára tapintgattam. — A tekintetes úr nem hiába ke­reste fel szegényes hajlékunkat. Látszatja lesz annak. — Szerinted mi? - tetszett neki a bátorságom. — Szóljon arról a tekintetes úr! — No hát ha így van, szólok. A gyereket felvette kézbesítőnek a postáskisasszony.

Next

/
Thumbnails
Contents