Szabad Földműves, 1959. július-december (10. évfolyam, 52-104. szám)

1959-08-29 / 69. szám

a Szlovák Nemzeti Feikeléshagyatékát [1959 PÉEROVOT ismeretlenül olyan já­rási székhely-szerű kisvárosnak kép­zeli az ember. Meg is lepődik, amikor az állomás kijáratával szemben kér nagy szálloda is büszkélkedik. Aztán kiderül, hogy a városnak egyenes légi­járata van Prágával. Gyára meg annyi, hogy azokkal már nagyvárosnak is beillik. És üzemekben nemcsak a szék­város, de a környék is bővelkedik. Csaknem minden faluban van'valami; lenfeldolgozó, cukorgyár, fafeldolgozó­­üzem, téglagyár, papírgyár és így to­vább. Ebből mindjárt láthatjuk, hogy a Hana-síkság mezőgazdaságára és iparára egyaránt ráillik a fejlett jelző. Büszkék is rá, hogy náluk székel a Meopta-gyárak világhírű anyaüzeme. És a többi üzem? Azok is komoly versenytársai az ország iparának. Ki is kívánkozik a kérdés: — Vajon a fejlett ipar nem vonja-e el a munkaerőt a mezőgazdaságtól. — De igen — jön rá az egyértelmű válasz. — Mi úgy tudjuk, hogy a prerovi járás szövetkezeteiben elég magas fokon áll a sok munkaerőt igénylő belterjes gazdálkodás. — Ez is igaz — mondja Dolezal elv­társ járási zootechnikus. Egy kevés jogos büszkeség is lapul a magabiztos válaszok mögött, hiszen amit vállaltak, az országos mozgalom­má szélesedett. De számunkra még mindig nyitva marad a kérdés, hogyan mehet olyan jó! a mezőgazdaság. Mert magától érthetődő, hogy ahol 100 hek­táronként járási átlagban 40 tehenet tartanak (Szlovákiában a marhaállo­mány 100 hektáronként csak 40 körül mozog), ott kell a munkaerő. Ekörül forog a beszéd, de az elvtársak csak gyéren érvelnek. Inkább azt ajánlják, hogy látogassunk meg (saját válogatás szerint) néhány szövetke-IPíperi&vi IgeszaiífflűDlé A nagy országos mozgalom elindítói között A szabadságunkban gyökeredző erő olyan teljesítményekre képes, hogy pár év alatt a fejlődésben nagyobbat léptünk előre, mint a múltban — évtizedekig. A prerovi kezdeményezésre indult országos mozgalom is fényes bizonyítéka, hogy még a harmadik ötéves terv első pillanatban túl merésznek tűnő irányszámait is túl lehet és túl is akarjuk szárnyalni. Szlovákiában eddig több mint 600 mezőgazdasági nagyüzem válaszolt a felhívásra, mely szerint a tervezett 6 százalékos emelkedés helyett 15, sőt néhány esetben több mint 20 százalékkal akar­ják emelni 1960-ban a mezőgazdasági termelést. És ezt leginkább azzal akarják elérni, hogy a széles tömegek bevonásával megkeresnek és felhasználnak minden tartalékot. A szlovákiai szövetkezetek vállalásáról már többször írtunk. Az alábbiakban arról adunk számot, hogy a vál­lalt feladatokat hogyan akarják megvalósítani a kezdeményezők. A Haná síkságot bearanyozza a haj­nali napsugár. Az ünnepélyes pilla­natban önkénytelenül is szentelsz egy percet e föld szülöttének, első mun­káselnökünknek — Element Gott­­waldnak. Szemetgyönyörködtető a proseniceiek tehénállománya. EFSZ jutalmazási módszere. A mun­kaegység értéke pénzben 25 korona. Ez ún. állandó érték, amit a teljesített munkaegységekre minden hónap vé­gén, illetve a következő hónap elején kifizetlek. így egy-egy hónapi vég­­elszámolás 1200 — 1350 korona között mozog. Ez a jutalmazás egyik része. A másik az évközi és évvégi prémiu­mok. Például, ha valamelyik sertés­gondozó a tervezett súlygyarapodáson felül kitermel bizonyos húsmennyisé­get, azért 100 kg-onként 100 korona prémiumot kap. Vagy vegyük a búzát. Tervük a jövő évre 40 mázsa, de a prémiumalapot 31-től számítják. Te­hát, ha a csoport eléri a 40 mázsát, akkor évközben az elvégzett munka arányában kapja a 25 koronás munka­egységértéket, majd a termés átadása után a hektáronkénti többtermelésre mázsánként 50 korona prémiumot kap. Náluk tehát a prémium igazán a több­termelés mozgatóereje, és bizony nem egy esetben több mint a rendes fize­tés. Ha ezt a jutalmazási módszert a többi szövetkezőt is kivitelezheti, ak­kor nem lesz gondja a fiatalok meg­nyerésével. Fajtiszta kocákat tenyésztenek az oprostoviceiek. Egy szövetkezetről hosszabban be­széltünk, hogy közelebbről betekintést nyerjünk a versenytárs gazdálkodásá­ba. Nem különleges szövetkezet a pro­­senipei, hiszen Henclov, Grymov, Dlu­­honice, Vézky meg jónéhány előtte vagy vele egyvonalban halad. Pl. Gry-. movban nem 81,5, hanem 91,7 szarvas­­marha jut 100 hektárra, sertés pedig 155,8, ebből 21,9 az anyakoca. A ma­lacelválasztás szintén jobb, mint Pro­­senicén. Ptácková gondozónő már 1958-ban 17,6 malacot nevelt fel min­­den anyakocától. A jövő évre 18-at vállalt. Az oprostovicei szövetkezet szintén olyan fajtiszta állo­mánnyal rendelke­zik, hogy az elnök szerint a sertéste­nyészetben és hús­termelésben az ed­dig élenjárókat is fhaguk mögött Az oprostovicei hagyják. Ha a siker EFSZ elnöke, titkait tovább ke­resgetjük, még sok mindenre rájövünk. Pl. a tuciny EFSZ azért tudta állattenyésztését szintén a legjobbak sorába emelni, mert már évekkel ezelőtt nagy súlyt helyeztek a kacsatenyésztésre, így a húsbeadás jó részét hízott kacsából teljesítették. Ezzel növelhették a szarvasmarhaállo­mányt s a fajtiszta üszőket és növen­dékkocákat jó pénzért adhatták piac­ra. Több helyen tapasztaltuk, hogy erős, egészséges az állatállomány. — A természetes nevelés titka — mondják ők. Mi jegyezzük meg, hogy ez a természetes nevelés nemcsak egészségesebb, de olcsóbb is. Sokáig sorolhatnánk a prerovi járásban ta­pasztalt jó példákat, de egyelőre csak ennyit. Haraszti Gyula Talán kíváncsi is az olvasó, hogy az ilyen termelési eredmények mellett, milyen lehet a hektáronkénti bevétel és a tiszta jövedelem. Hát lássuk. Az elmúlt évben minden hektárra 7110 korona bevétel jutott, ebből 4230 ko­rona a tiszta jövedelem. Az idén ennél több, jövőre még több lesz. Igaz ugyan, hogy a kiadás — szerintük is — még magas, de az épülő, önetetésre beren­dezett sertésól és sok egyéb újdon­ság még sokat „lefarag“ a kiadásból, bár a bevétel emelkedik. Ha már a pénznél tartunk, feltét­lenül említést érdemel a prosenicei f -Kövér legelő és olcsó férőhely a 32 darab növendékállatnak. 20© mázsás hektárhozam burgonyából 100 százalékra tejesltették a gabo­nabegyűjtési tervet az alsószemerédi szövetkezet tagjai. Terven felül több mint 530 mázsa árpát adtak be. Volt miből, mert búzából 28, tavaszi árpá­ból 23, őszi árpából pedig 26 mázsás hektárhozamot értek el. Az asszonyok a burgonyaszedésnél szorgoskodtak. Az eddigi eredmények azt mutatják, hogy 200 mázsát taka­rítanak be hektáronként. Kardos László, a szövetkezet könyvelője el­mondotta, hogy a napokban burgonyá­ból is teljesítik a beadást, ami 309 mázsa. Belányi János, Egeg zet állattenyésztését. Elöszöris azt adja tudomásomra, hogy a 341 hektá­ros szövetkezetben minden 100 hek­tárra 81,5 szarvasmarha, ebből 40 te­hén jut. Ugyancsak 100 hektáronként 114,7 a sertések, ebből 16,7 az anya­kocák száma. Ezekután mindjárt más színben tűnik fel az a tény, hogy a prosenicei szövetkezet minden hektár mezőgazdasági területre 1523 liter tej és 126 kg marhahús kitermelését vál­lalták. Sertéshúsból pedig minden hektárra 162 kg-ot termelnek. Az egy tehénre eső fejési átlag a szövetkezet terve szerint 2971 liter lett volna... de felborult a terv, mert Skoioudiková, Bozková, Jancíková és Krejcí fejők minden tehéntől 3100 li­ter tej kitermelését vállalták. Kra­­tochvílová fejőnő pedig még ennél is többet — a rábízott 14 tehén mind­egyikétől 5150 liter tej kifejését vál­lalta. Megnéztük a teheneket. Istállójuk nem különb (esetleg tisztább) mint másutt az országban. A tehenek fej­táblái azonban már nem mindennapi eredményekről adnak számot. 8 — 12 liter között mozog a fejési átlag, akad jóval magasabb is. Az egyik tehén tábláján 1946-ot mutat a születési dátum. Tíz éve fejik ezt a tehenet (az istállóban még sok hasonlókorú van), most 9,5, liter az átlagos napi hozama. Tehát a prerovi felhívás azon részének megvalósításával, hogy leg­alább 8 évre kiterjesztik a tehenek önetetését még nem tudják megoldani. A jövő évi tervet már a komplex-ön­­etetés követelményei szerint állították össze, vagyis a helyi viszonyoknak legmegfelelőbb 1,5 kg abrak, 3 kg bur­gonya, 5 kg szecskázott zöldanyag és 0,2 kg melasz összetételű takarmány­­keveréket akarják etetni. Ehhez az is módot nyújt, hogy a járásban már működik a járási takarmánykeverő, melynek évi termelése meghaladja a 600 vagon takarmány előkészítését. Arra törekednek, hogy 85 — 90 kg-os sertéseket adnak a piacra. Ehhez ugyan sok malac kell, de náluk van is. Már említettem, hogy 16,7 anyakoca jut 100 hektárra. Zborilová és Trhlí­ková gondozónők vállalták, hogy nem a tervezett 14, hanem 16, illetve 17 malacot választanak el minden anya­kocától. Ezzel még nem válaszoltunk arra a kérdésre, hogy vajon az állatok szá­mára hogyan termelhetnek elegendő takarmányt. Charamza mérnök, a szö­vetkezet könyvelője erről így nyilat­kozik: — A legtöbb a vetésforgó összeállí­tásán múlik. Felesleges dolgokat nem­igen termelünk, leginkább csak azo­kat a terményeket, amiket az állami terv előirányoz. Hiszen úgyis abból van a legtöbb haszon.. Szántóterületünk csak 278 hektár. Ebből 40 hektáron termelünk búzát, 8 hektáron rozsot. Ennyi a kenyérgabona. Ezzel szemben 60 hektáron többéves takarmányt, 55 hektáron cukorrépát, 51-en sörárpát, 23 hektáron burgonyát és 14 hektáron silókukoricát termelünk. Aztán elmagyarázza, hogy a hektá­ronként 400 mázsás cukorrépából a pénzen kívül csaknem annyi takar­mány visszamarad, mint közepes ter­mésű átlagtakarmányokból. A több­éves takarmányok a vetésforgót ja­vítják. És képzeljük el, hogy ennyi állat mellett mennyi trágya jut az ő szántóföldjükre. Háromévenként (vagy ahogy a vetésforgó kívánja) legalább 400 mázsa minden hektárra. S amikor arra kerül sor, hogy lejegyezzük az 1960-ra tervezett hektárhozamokat, már nem is nagyon csodálkozunk, hogy búzából 40, rozsból 30, árpából 35, cukorrépából 400, többéves takar­mányból 90, burgonyából 200, siló­kukoricából 600 mázsás hektárhozamot várnak. Hiszen az idén is csak egy­két esetben volt kevesebb. A jövő év­ben még több lesz a trágya, 20‘hek­tárral növekszik az öntözött terület. termelési időszakát — azzal már itt is állunk szemtől szembe. Hogyan le­hetséges ez? A zootechnikus az udvarra vezet, majd a közelben elterülő legelő felé mutat. Persze nem akármilyen legelő­ről van szó. Művelt terület ez a kb. 30 hektár, mely szakaszos legeltetésre beosztva bőséges élelmet ad a villany­pásztorral őrzött 32 darab fajtiszta üszőnek. Azt kérdezhetnénk, hogyan juthat ennyi legelő 32 darab növen­déknek. Magamban én is ezt kérdez­tem, de a feleletet már kérdezés nél­kül is észrevehettem. A szakaszokra osztott térség néhány részében vastag rendek hevertek, vagyis egyszer vala­mennyit, a legelő néhány részét pedig kétszer is megkaszálják. Hiszen az üszők élelmezésére a körülbelül 150 méteres szakasz egyikoldaián kétna­ponként alig 2 m-rel kell odébbhelyez­ni a drótot, a villanypásztort. Hiszen térden felül ér a fű. Kényelem, jó ét­kezés, friss levegő — nem csoda, ha egészséges az állomány, kitűnő az utánpótlás. És ami szintén fontos — így olcsó a növendékek takarmányo­zása, elhelyezése. A 32 darab számára készült mélyalmozásos nyitott-istálló helyi anyagból épült, alig fekszik ben­ne párezer korona. A tojástermeléssel nem érték el a járási átlagot, de a már megkezdett fehér Leghorn és Vörös-Izland fajták keresztezésével olyan fajtát nyernek, amely hasznosságra és húsra számítva jóval jobb akár egyik, akár másik faj­tánál. A jövő évi tervükben hektáron­ként már 541 tojás kitermelése szere­pel. A sertéstenyészet számra jó, a hasz­nossággal még nincsenek megeléged­ve. Ugyanis, hiába vannak meg az ön­etetők, jelenleg a sertések komplex-Nem tartanám teljesnek a beszá­molót, ha el nem mondanám a város­ban tett séta tanulságait. Prerovban is divatos, hogy a város valamelyik utcáját mindig javítják. De a megszokottakon túlnéz az ember, újdonságot keres. Olyat, amiből felelet adódna a járás mezőgazdasági sike­reire. Elsétálsz egy gyógyszertár előtt. Itt is orrodba csap az orvosságok szaga, de az ablakban egy plakát is kiabálón mutogatja magát: minden erőt a vál­lalások sikeres megvalósítására! A méterárus üzletek selymei, a mé­szárszékek sokfajta hússal ékesített ablakai mögül is a figyelmeztető jel­szavak mosolyognak feléd. A középü­letek falairól is szemed elé tolulnak a félméteres betűk: Vállaltuk, telje­sítjük! Belépsz a sörgyári vendéglőbe egy frissen csapolt sörre. A „Hitel nincs" csak apró betűvel szerénykedik a sa­rokban, a főhelyet az árpater»iesztés­­re agitáló rajzos felirat foglalja el. Másutt a számok hívják fel a figyel­met: ezt és ezt vál­laltuk, becsületbeli kötelességünk min­dent megtenni a cél elérése érdekében. Forgalmasabb he­lyeken táblázatok ábrázolják két-két szövetkezet páros­versenyének állá­sát. Összegezésül már magától adó­dik: a prerovi JNB a járási partbizott­ság és a járási népművelődési otthon szemléltető agi­táció sokféle eszközével gondoskodik arról, hogy a vállalás ne egyes sze­mélyek, hanem a járás minden dolgo­zójának ügyévé váljon. zetet. A helyszínen bizonyosan több feleletet kapunk. Jó az ötlet, de estébe hajlik az idő, meg kell várni a reggelt. * * * Sok ilyen versenytábla számol De két-két szövetkeze oáros versenyéről. PROSENICE: találkozás a tényekkel Prosenícén 12 mázsás hektárhozamot várnak a komlóból. Szép jövedelem a szövetkezetnek, hiszen még a harma­dik osztályú komló mázsájáért is 3800 koronát ad a felvásárló üzem Robog az autó s már látszik is a legközelebbi falu. Prosenice. A cukor­gyár kéménye a prosenicei módszert idézi. De nincs sok idő az emlékezés­re, már bent is vagyunk a faluban. A hajnali óráktól kezdve ünnepi han­gulatot áraszt itt minden. Az elnök, s vele együtt valamennyi vezető és tag az aratási ünnepély előkészítésén fáradozik. A készülődés lázából is sej­ted, hogy van mit ünnepelniök. Azért arra is szakítanak időt, hogy mint messziről jöttét kalauzoljanak a gaz­daságban. Faltynek elvtárs, az EFSZ mérnök, zootechnikusa mutatja be a szövetke-

Next

/
Thumbnails
Contents