Szabad Földműves, 1959. július-december (10. évfolyam, 52-104. szám)

1959-08-26 / 68. szám

1959. augusztus 26.

VJRÄGZÖ MEZÖGAZDASÄG 269

áll, míg a szolonyeceket úgy javíthatjuk meg, hogy azokat megszabadítjuk kedvezőtlen fizikai és vegyi tulajdonságaiktól

A túlzott sómennyiséget kimosással távolítjuk el a szoloncsákból. Mielőtt megkezdenők ezt a munkát, az altalajvíz levezetőjén át végrehajtjuk a lecsapolást. Ha a lecsapolássa! végeztünk, a szoloncsákot kisebb gátakkal parcellákra osztjuk, s megkezdjük a kimosást. Az erre használt vízmennyiséget nem határozhatjuk meg előre, éspedig a különböző sótartalom, valamint a helyenként eltérő vegyi és fizikai tulajdonságok miatt. Tehát a só kimosásának műveletét analitikailag ellenőrizzük, igen fontos. hogy a nátriumsókat tartalmazó szoloncsákba gipszet adagoljunk. Ez akadályozza meg a kimosott talaj szolonyecesedését. Ha a szoloncsákot gondosan kimostuk, az immár jól termő talajterületet a vetésforgóba illeszthetjük.

Bizonyos fokig bonyolultabb a szolonyecek megjavítása. Amint mondottuk, ezúttal a vegyi és fizikai tulajdonságokat kell kedvezőbbé tennünk, vagyis meg kell szüntetnünk a szolonyeces felhalmozódási szintet. Mielőtt azonban rátérnénk a talajjavítási teendők ismertetésére, néhány nálunk már alkalmazott talajjavítási módot mutatunk be, s a talajjavításkor nélkülözhetetlen vegyi beavatkozásokról szólunk.

A termőerő visszaadásának egyik módjaként például a szikes talajba számottevő mennyiségű cukorgyári mésziszapot szántottak be. Másutt viszont szerves anyagot, például tőzeget dolgoztak a talajba. Ezek a próbálgatások azonban eredménytelenül végződtek. A sikertelenség okát a talajjavítási eszköz helytelen használatában kell keresnünk. Föntebb már említettük, hogy a szolonyeceket nátriummal telített adszorpciós komplexum jellemzi. Ez a nátrium minden kedvezőtlen talajtulajdonság alapja. Tehát ezeket a talajokat csupán olyképpen javíthatjuk meg, ha az említett nátriumot olyan kationnal cseréljük ki, amely a nátriumtól eltérő tulajdonságokkal rendelkezik. Adott esetünkben a mész a legjobb. Nagyon fontos, hogy a kalciumsók közül melyiket használjuk a szolonyec termőerejének visszaszármaztatására. Ha cukorgyári mésziszapot, égetett meszet vagy mészport használunk, ilyenkor a mész és az adszorpciós komplexum nátriumának kölcsönös kicserélődése folytán szóda (nátriumkarbonát) áll elő, amely még inkább fokozza az amúgy is nagyfokú lúgosságot, kedvezőtlenül hat a növényzetre, s ahelyett, hogy tömörítené a kolloidokat, ezeket tovább aprítja (diszpergálja), amivel tovább rontja a szolonyec sajátosságait. Ebből láthatjuk, hogy az imént felsorolt kalciumsők nem alkalmasak a szolonyecek javítására, bár használatukat nagyon sokszor ajánlják.

Szolonyecek javítására a legjobb kalciumsó: a gipsz, vagyis a kalciumszulfát (CaS04.2H2O). A mész és nátrium kölcsönös kicserélődése alkalmával nátriumszulfát keletkezik, amely a növényzet számára ártalmatlan (a gipsz aránylag rossz oldódása miatt kevés nátriumszulfát képződik) és mint erős elektrolit tömöríti a talajkolloidokat. Ezáltal a földet porhanyóssá, levegőssé és vízáteresztővé teszi. Tehát a szolonyecek termőerejének biztosítására föltétlenül gipszet használjunk.

A tulajdonképpeni talajjavítás előtt okvetlenül végezzünk talajvizsgálatot, s állapítsuk meg a szolonyec terjedelmét és megoszlását. A gipsz szétszórása «lőtt határozzuk meg az adszorpciós

nátrium mennyiségét és a talaj térfogatsúlyát, tehát ehhez vegyünk talajmintát. Azt is meg kell állapítanunk, hoqy a szolonyeces felhalmozódási szint mfiyen mélyen húzódik, mert eszerint kell megszabnunk a talajjavítás munkamélységér. Ezeknek az adatoknak a birtokában számítjuk ki a gipsz szükségletét. Szakértelmet követelő munkálatok ezek, ameSzolonyeces folt a búzavetés kellős közepén

lyeket — megfelelő előkészítés után — a gépállomási agrolaboratóriumok végezhetnek. A gipszet a lehető legfihomabbra őröljük, illetőleg zúzzuk, mert a gipsz oldhatósága annál nagyobb, minél finomabb. Őrlésre vagy zúzásra különböző eszközöket, például kalapácsos darálógépeket használhatunk. A gipszezést aszerint végezzük, hogy milyen mélyen

kezdődik a szolonyeces felhalmozódási szint. I?a a szolonyeces réteg magasan kezdődik, a gipszmennyiség felét szántás előtt, míg másik felét szántás után adagoljuk. Viszont ha a szolonyeces réteg mélyebben húzódik, szántás előtt a gipszből háromnegyedrészt, szántás után pedig negyedrészt szórunk ki.

Gipszezés után a területet fekete ugarként kezeljük, amelyet évente négyszer különböző munkamélységig fölszántunk, s minél gyakrabban porhanyítunk. Ezáltal a gipsz tökéletesen átkeveredik a talajjal, ugyanakkor az állandó porhanyítás jóvoltából annyi csapadékot £>gunk föl, amennyi a gipsz feloldásához elegendő.

Ha a szolonyec termőereje megfelelőképpen helyreállt, vessük be a területet herefüvesekkel. Ez azért fontos, mert a herefűvesek gyökere és a talajszemcsék közötti hézagokon keresztül, vagy pedig a gyökerek elbomlása után keletkező kis

üregeken át a gipszoldat alacsonyabb rétegekbe hatol, s lejjebb is javítja a talaj szerkezetét. Ne felejtsük el azt sem, hogy a herefüvesek a földet szerves anyaggal, televénnyel dúsítják, ami e televényszegény talajok esetén nagyon fontos.

Kifogástalan és közeli vízforrás birtokában a fekete ugarként kezelt talajt is mossuk ki, ahogyan ezt a szoloncsákok javításával összefüggésben leírtuk. Az adszorpciós komplexumban foglalt nátriumtartalmat elemzéssel kell ellenőriznünk.

A felsorolt intézkedések következményeként feljavult szolonyeceket olyan vetésforgóba illesztjük, amelyekben gyakran ismétlődnek a herefüvesek, s amelyeket szerves anyagokkal trágyázunk.

A füvek vetésekor és a vetésforgó beállítása után fontos feladat, hogy mindenfajta tápanyaggal kiadósán trágyázzunk, mivel ezek a talajok a tápanyagokat csupán elhanyagolható mennyiségben tartalmazzák. Ha foszforsav gyártása után visszamaradt hulladékgipszet használtunk, a foszforos trágyák adagolása szükségtelen, mert az ilyen gipsz 1 — 3 °/o-nyi foszforsavat tartalmaz.

Arról is szóljunk még, hogy honnan szerezhetjük be a gipszet. Szikjavítás céljaira nagyon jól megfelel az a hulladékgipsz, amelyet Kolínből, Postornából és egyéb vegyipari üzemekből kaphatunk. De hulladék-gipszkövet a gipszbányákból is vásárolhatunk.

Végezetül még annyit, hogy a szikes talajok feljavítását semmi esetre se hanyagoljuk el. Ez mindenképpen fontos, mert ellenkező esetben a szikes területek szüntelenül, s ha lassan is, de biztosan szétterpeszkednek. De arra is gondoljunk, hogy az öntözőgazdálkodás kiszélesedésével - ha nem vigyázunk — a jelenlegi szoloncsákokból szolonyecek keletkezhetnek, amelyek művelése nehezebb és sokkal költségesebb.

(Fordította: Bártfai László)

A szolonyee legfőbb időpontban végrehajtott szántása