Szabad Földműves, 1959. július-december (10. évfolyam, 52-104. szám)
1959-08-29 / 69. szám
„Csehszlovákia Kommunista Pártjának vezetésével, a csehek és szlovákok testvéri egységében előre a szocializmus építésének befejezése felé.“ Bratislava, 1959. augusztus 29. Ára 40 fillér X. évfolyam, 69. szám. 1944. január 15. éjszakáján a moszkvai rádió Gottwald elvtárs szavait sugározta szét a világba „Ebben a pillanatban, még ma a fősúlyt a széleskörű partizánmozgalom kifejlesztésére kell fordítani a köztársaság egész területén abban a tudatban, hogy a nemzet otthon csak így fogja tudni holnap, vagyis az alkalmas pillanatban megvalósítani a nemzeti felkelést a megszállók ellen.“ Mint már eddig is, sokszor, most is a csehszlovák dolgozók harcos pártja mérte fel helyesen a helyzetadta lehetőségeket és mutatta meg a cselekvés irányvonalát. Alig hat héttel a felhívás közzététele előtt kötötték meg a nemzet képviselői a Szovjetunió kormányával a barátságról, kölcsönös segítségről és a háború utáni együttműködésről szóló szerződést. Ez a szerződés okmányba foglalta mindazt, amire Csehszlovákia népei vágytak. Éppen ezért adott újabb lendületet a hazai ellenállási mozgalomnak, amelyik kellő pillanatban hatalmas arányú össznépi megmozdulásba, a Szlovák Nemzeti Felkelésbe csúcsosodott ki. Ez az össznépi megmozdulás az egész világ előtt kinyilvánította, hogy a szlovák nép nem érez közösséget a fasiszta téveszmékkel, és tudni sem akar arról a kormányról, amely a fasiszta hódítókkal együttműködve csak szégyent hozott az országra. Kinyilvánította, hogy a szlovák nép, mely eddig sem titkolta megvető véleményét az áruló ludák klikkről, most belépett a szabadságszerető népek táborába, amelyek minden erejükkel harcolnak a kor legnagyobb gyalázata, a fasizmus ellen. Az egész további fejlődés, a megújhodott állam formáinak kibontakozása és további útja szempontjából nagyjelentőségű volt a szlovák népnek ez a fellépése. Ezen dőlt el ugyanis, hogy a nép a jövőben milyen módon akarja berendezni országát, az újjászületett Csehszlovák köztársaságot. Akarja-e folytatni ott, ahol állami önállósága 1939-ben megszakadt, vagyis a burzsoa köztársaságnál, melyben a formális demokrácia mellett a dolgozó nép ki volt téve a kapitalista rendszer természetében rejlő gazdasági és szociális ellentmondásoknak, válságoknak, munkanélküliségnek és népnyomornak, vagy pedig nemzeti felszabadulásával egyidöben lerakja az állam szociális szerkezetének új alapjait. Ellenállási harcával nemcsak a nemzetközi reakciónak üzen hadat, de a hazai reakcióval is leszámolt. A felkelés minden mozzanata közvetlenül vagy közvetve bizonyíték arra, hogy Szlovákia népe teljes tisztasággal ítélte meg a pillanat lehetőségeit és tudatosan tette harci programjává az új szocialista köztársaság megteremtését. Hiszen a partizánmozgalom, mely előkészítője és végül folytatása volt a felkelésnek, a CSKP és a Szovjetunió kezdeményezésére jött létre. Már a felkelés előtt egész körzetekben a párt és a forradalmi nemzeti tanácsok jelentették a tényleges hatalmat. Az pedig nem volt titok senki előtt, hogy a párt még a háború előtt az új szocialista Csehszlovákia megteremtését tűzte zászlajára. Hogy mennyire céltudatos népi törekvésből fakadt a szocialista köztársaság megteremtésének programja, az jól lemérhető az egyik legfontosabb kérdésnek, a cseh és szlovák nép jövőbeni viszonyának felvetésénél. A Forradalmi Nemzeti Tanács már a felkelés első napjaiban követelte a két nép viszonyának az egyenlőség alapján történő rendezését. Ez az újfajta viszony azt jelentette, hogy a cseh burzsoáziának le kell mondania a szlovák nép kizsákmányolásáról. A két nép egyenjogúsága mindaddig megvalósíthatatlan, amíg a kapitalizmusé a hatalom. A párt irányvonala nyilvánult meg e követelésben is, ugyanis nyilvánvaló, hogy a szocializmus az egyetlen megbízható alap, mely egy nagyobb és eg.v kisebb nép egyenlőségét egy államban biztosítani tudja. A Szlovák Nemzeti Felkelés nemcsak egy bizonyos történelmi korszak végét, de egy új fejlődés kezdetét is jelentette, mely a szocializmus győzelméhez vezet. Nemzeti és demokratikus forradalom volt a felkelés, mely nélkül nem valósulhatott volna meg a szocialista forradalom sem. Csak a kizsákmányoló osztály eltávolításával lehetett megoldani azokat a kérdéseket, melyekre a polgári köztársaság képtelen volt. Ilyen volt a cseh és a szlovák nép viszonya, a dolgozó nép életszínvonalának emelése, az ország önállósága és katonai biztonsága, Szlovákia gazdasági alárendeltségének megszüntetése. Ezek létkérdések voltak és éppen ezért úgy kell néznünk a Szlovák Nemzeti Felkelésre, mint a szlovák nép politikai érettségének ragyogó bizonyítékára. A nép' legszélesebb tömegei annak ellenére, hogy a ludák reakció és a magyar irredenta minden módon igyekezett a cseh és a szlovák nép viszonyát megzavarni, felismerte, hogy nem a cseh nép a hibás a szlovák nép nyomoráért, hanem a cseh burzsoázia és a szlovák klerikális reakció. A felkelés ^zt is jelentette, hogy a szlovák nép a leghatározottabban elutasítja az angol-amerikai kormányok európai konfederációs tervét, mely a Szovjetunió elleni biztonsági övezet szerepét akarta kiosztani a középeurópai kis népeknek. Hiba lenne, ha a felkelést vizsgálva nem néznénk azt a fasizmus elleni nemzetközi harc szempontjából. A szlovák nép ellenállási harca szerves része és fontos szakasza volt a szabadságszerető népek küzdelmének a fasizmus, az imperializmus legbarbárabb formája ellen. „A Tátrában eldördült lövések visszhangra találtak Vercoursban is, ahol a koncentrációs táborok szökevényei fegyvert ragadtak“, — írja René Picard, a szlovákiai francia ellenállók elnöke. Hiába tiltotta be halálbüntetés terhe mellett a gyilkos Frank a cseh-szlovák határ átlépését, többezer cseh hazafi találta meg az utat a szlovák felkelőkhöz, hogy velük együtt ontsa vérét a köztársaság megújulásáért. A Szovjetunió, a népek szabadságának elöharcosa, 3000 tapasztalt partizánt küldött a harcoló szlovák nép segítségére. A különféle nemzetiségű antifasiszták úttalan utakon százszámra csatlakoztak. Nem egészen pontos adatok szerint 700 magyar, 250 német, 250 francia, azonkívül bolgárok, lengyelek, délszlávok, románok, belgák, hollandok, görögök és más nemzetek fiai harcoltak a felkelők, majd később a partizánok soraiban. Több helyen egész magyar katonai egységek csatlakoztak a felkelőkhöz. A felkelés nemzetközi jelentősége abban is megnyilvánult, hogy a szlovák nép hősi tettével kivívta az egész haladó világ csodálatát és megbecsülését. Attól eltekintve, hogy a felkelésnek a sztratégiai elgondolás hibái és a kelet-szlovákiai hadosztályok vezető tisztjeinek árulása folytán a frontális háború formájáról a partizán hadviselésre kellett áttérnie, katonai jelentősége, erkölcsi é politikai fontossága tagadhatatlan. Hosszú, hetekig, nyolc német hadosztályt kapcsolt ki a frontális hadműveletekből, a fasiszta hadsereg 56 000 harcosát semmisítette meg és hosszabb időre elvágta a Reichswehr utánpótlási vonalait. Ezzel nem kis mértékben járult hozzá a fasiszta hadsereg legyengítéséhez. Tizenöt évvel ezelőtt a szlovák nép nemzeti történelmének legdicsőbb lapjait írta. Áldozatos harcában a fasizmus ellen, melyet kommunista pártja vezetett hozzájárult nemzeti és demokratikus forradalmának győzelméhez. Ez a győzelem kiinduló pontjává lett annak a történelmi fejlődésnek, mely végül a szocializmus ügyének teljes győzelméhez vezetett. PERL ELEMÉR Szeptember elseje ... Hívó iskolacsengő, kitárt kapuk, frissen meszelt tantermek, tisztára mosott padok, feketén mosolygó tábla, a tanítói asztalon üde virágcsokor, s a padokban nyári emlékeket idéző barnára sült „tapasztalt" másodikosok, hetedikesek, idősebb diákok, meg kerekre tágult szemű, izguló kis elsősök várják, hogy kezdetét vegye az első iskolai nap, az új tanév, hogy tanítójuk új tudás magvát hintse fogékony agyúkba, hogy elvezesse őket az ismeretlen tudás-mezőkre, ahol annyi új terem ... Mennyi tervezgetés, munka előz meg egy ilyen szeptember elsejét, mennyit tesznek a felnőttek, hogy gyermekeik egészséges, megfelelő környezetben tanuljanak, hogy minél több tudás birtokába jussanak, — soká tartana felsorolni. Hiszen hazánk ezévi beruházása az iskolaépítésekre 320 866 millió koronát tesz ki és csupán a Banská Bystrica-i kerületben 18 új iskolát építenek ebben az évben... Ha most járásokra, falvakra bontanánk e képet, pártunk és kormányunk igyekezetének bizonyságát, mellyel ifjúságunk jövőjét boldogabbá, gazdagabbá akarja tenni — meglátnánk, mennyi önfeláldozásra, szorgalomra és igyekezetre van szükség, hogy a kisdiákok az új iskola padjaiban köszöntsék az új iskolaévet. Csupán egy levelezőnk írását, egy tanító levelét közöljük, de belőle képet nyerünk. így, ilyen szeretettel várja, köszönti kis lakosait minden iskola: Két hónapig tartott a nyári vakáció... Ez az idő éppen elegendő volt arra, hogy tanító, tanuló egyaránt jól kipihenje magát. A gyerekek kihancúrozták magukat, szüleiknek segítettek, olvastak; játszottak — mi tanítók pedig elkészítettük az új tanév munkatervét, hogy pontosan, céltudatosan nyújthassuk az új tudást a gyermekeknek. Hiszen ez az idei tanév más mint a többi. Pártunk április 22-i ülé,sén határozatott hozott, hogy szorosabbá kell tennünk az iskola és az élet kapcsolatát, hogy az életre nevelhessük a gyermekeket. Most tehát, az új iskolaévben sokkal nehezebb és több feladat nehezedik vállunkra, mint az előző években. Mert elsősorban mi, tanítók vagyunk felelősek diákjainkért, ezért minden erőnket ossz kell szednünk, hogy pártunk határozatát megvalósíthassuk. Még nem épülnek olyan mértékben új iskolák, korszerű műhelyek kell, hogy a politechnikai oktatás minden tárgyi feltételét megadják. Ezért minden leleményességünkre szükség van, hogy a gyermekeknek értékes gyakorlati tudást is nyújthassunk. Nálunk, Apácaszakállason már nemsokára felépül az új iskola. De addig sem akarunk tétlenkedni. Megragadunk minden eszközt, hogy tanulóinkat az életre neveljük. S ha ebben segítségünkre siet majd a HNB, a szülők, akkor könnyebb lesz feladataink teljesítése. Az ő segítségükbe'n és a magunk nevelői erejében bízva tárt karokkal várjuk a hívó csengőszóra, iskolába siető gyermekeket — és igyekszünk belőlük talpig kész, egész embereket nevelni! Molnár János, tanító, ' Apácaszakállas A szocialista faluért Harcos hagyományaink szellemében A tarlókon alszik a nyár, fülledtek a reggelek. Férfinak otthon kushadni, aludni most nem lehet. A hegyekben szelek fújnak s tábortüzek izzanak. Puskát fogni a gazok ellen, eljött már a pillanat. Éjjel gépmadarak búgnak a völgy házai felett. Bátor, merész sólyomcsapat gyors szárnyakon közeleg. Ennivalót készíts, anyám, félretesszük a fokost. A gazdálkodásnak gondját, szögre akasztjuk mi most! Aki nem fél, jöjjön velünk kifüstölni a farkast! Jöhet a gálád fajzatja, vicsorgása nem aggaszt. Gyilkos náci, halljad szavunk: eljön még a hadd-el-hadd! Szóljon, Mitya, gépfegyvered, hadd hulljon a csürhe had. Dongóként szállnak a golyók, úgy fütyülnek, mint a szél. Beste, bitang, nem menekülsz, most-a mi puskánk beszél. Vesztedet a hegyek között rőt vércseppek mutatják, fegyvereink segítenek, felvirrad a szabadság! Ugatnak a golyószórók erdőkben, vad hegyeken. Mi lesz velünk, fiúk, akkor, ha nem vagyunk elegen? Magunkat megadjuk talán? Fegyverünket letesszük? Elnök urunk megígérte, semmi bajunk nem esik... Golyó jár az ilyen szóért! Nincs velünk, ki így beszél! Kishitűek sosem leszünk, félre azzal, aki fél! És ha éppen úgy kell lenni, feláldozzuk életünk. Gyalázatos szolgasorsba vissza soha nem megyünk! Gyötört, megölt társainkért- hány van, hány, kit sírhant fed! végigküzdjük ezt a harcot s mi leszünk a győztesek. Keleten egy csillag fénylik, egyre közéig, nő e fény. Remegjen a bitang s féljen: népünk ökle kőkemény! Ezek a kőkemény öklök szétzúzták a rabságot, a tarlókról eltűnt a nyár, az éj tüzekkel lángolt. Hősök, partizánok vitték fiatal szívük lángját fekete hegyeken által, s felvirradt a szabadság. VOJTECH MIHALIK Az új tanév küszöbén
