Szabad Földműves, 1959. július-december (10. évfolyam, 52-104. szám)

1959-07-05 / 53. szám

\Jralt-ad Földműves 3 1059. július 5> ■Un. - I KENYÉRCSATÁBAN a traktorosok, kombamosok — Hogyan keresnek, milyen a fize­tésük? REGGEL VAK. Lágy szellő simo­gatja az aranysárga kalászokat. Az érsekújvári II. számú szövetkezet földjein már felbúgtak a traktorok, kombájnok. Második napja folyik a kenyércsata. A napbarnított arcú traktorosok, kombájnosok vidámak, mosolygósak. Szinte hallom szavukat • — csatakiáltásukat: a harcban győ­zünk! ... — Az aratás nagyobb részét kom­bájnnal végezzük — mondja Kiss Béla. a traktorosbrigád vezetője. — Van azonban tennivalójuk az önkötőzö­­gépeknek is. Hiába, bő termés Ígérke­zik ... Körültekint, majd felém fordulva mondja: — Jöjjön, megnézzük a határt, az aratókat! — Jó. Munkaegységre dolgozunk — feleli Lázár János. — Valamennyien a szövetkezet tagjai vagyunk! — Ez pedig arra ösztönöz bennün­ket — szói közbe Ölvecky János, — hogy minél jobb munkát végezzünk, minél kevesebb legyen a szemveszte­ség., — A szövetkezet kára a mi veszte­ségünk is! — teszi hozzá Simonek Imre, kisegítő. A traktorosok összetekintenek, s szinte egyszerre mondják: — Gyerünk, fiúk, minden perc drá­ga! NAGYOT HÚZNAK a tiszta, friss vízből, s máris gépjeiken teremnek. A gépek nyomában szépen sorakoz­Pár nap múlva jöhetnek a kombájnok Amikor a kombájnhoz értünk, a brigádvezető fölkiáltott: — Laci, állj meg! Nem hallod, hogy kopog a gép! Kis László hallgat az intő szóra, s a gép megáll. Egy-két fürge szak­értő pillantás, s máris megvan a hiba: nak az árpakévék... Kis Béla bizakodva tekint „fiai“ után. Aztán int, hogy tekintsük meg a repcecséplést is! — Megrepedt a porvédő. Hegesz­teni kell! — mondja Kis László, a brigádvezető felé fordulva. — Ez a nap is jól kezdődik — bosz­­szankodik a brigádvezető. — Máskor jobban vigyázz, nyisd ki a füled! Aztán motorkerékpárjára ül, hogy mihamarabb meghozza a kijavított alkatrészt. Alig pár méterre a másik kombáj­non Krajcsír Sándor ül. — Hogy fizet a repce — kérdezem. — Tizenkét-tizenhárom mázsát ad hektáronként. Árpából 25 — 26 mázsás hektárhozamra számítunk! Közben megérkezik a brigádvezető a kijavított alkatrésszel. Pár perc, és a kombájn üzemképes. S a kombájnos azonnal munkához is lát, hogy be­hozza á lemaradást!... A brigádvezető az árpatáblához lép. Az árpaszemeket nézegeti. Majd ha­tározottan mondja: — Sietni kell a repce cséplésével. Kasza alá érett az árpa is. Egy-két nap múlva — ha az időjárás engedi a kombájnokkal az árpát aratjuk! A fiatal Czuczor Gáborról, aki az ősszel megy katonának — „megfeled­kezett“ a brigádvezető. Nem küldték aratni. Gábor szomorúan járt-kelt a brigád udvarán. Egyszercsak a bri­gádvezető elé állt: — Én is szeret­nék aratni — mon­dotta. — Mivel? Nincs gépünk. — Megjavítom azt a kiselejtezett, heverő gépet! — Jól van Gábor, megpróbálhatod! — így a brigádveze­tő. Munkában az aratógép PÁR NAP MÚLVA Czuczor Gábor is az aratók sorába áll. Aratni fog, de hogyan? Fiatalosan, teli munkakedv­vel! Lassan leszállt az est. Az óra ké­sőre járt. Az aratók hazafelé tarta­nak. Ölvecky Miklós elgondolkozva néz maga elé. Lehet, hogy menyasszo­nyára és a közelgő lakodalomra gon­dol, melyen már az új termésből fa­latozzák a kalácsot és 'a fehér, fosz­­lósbélú kenyeret!... NÉMETH JÁNOS Krajcsír Sándor a repcét csépeli A 22 hektáros ősziárpa parcellán három önkötőzőgép szorgoskodik. Öl­vecky János, Ölvecky Miklós és Sef­­csík István az acélparipa biztos lo­vagjai. — Hogy megy a munka? — kér­dezzük. — Jól, — felelte ölvecky János. — Tegnap hat hektáron vágtam le az árpát. Ma ezzel a 22 hektáros parcel­lával szeretnénk végezni! — Sikerül? — Addig nem megyünk haza, — mondja magabiztosan ölvecky Mik­lós. A brigádvezető örül a lelkesedés­nek, igyekezetnek. Majd megjegyzi: — A két ölvecky fiú nem testvér, és nem is rokonok. A munkában azonban egyek, meg abban is, hogy mindketten vőlegények. Ősszel tart­ják a lakodalmat!... — Hány éve aratnak együtt? — Hat éve! Furcsa eset. A sajószárnyai szövetkezetben az őszirepce learatása után két hektár­nyi területbe őszikeveréket vetettek. Az egyik este lekéstem a Komárom­ból Bratislava felé robogd vonatot. Mit voff mit tennem, szállás után néz­tem. A komáromi „Central“ szállodába nyitottam be. — Kaphatnék egy szobát? - kér­deztem a portástól. — Szobát?'.... Azonnal, azonnal, - mondja a papírok között kutatva. Három fiatalember szegődik mel­lém: — Kaphatunk még...? — kíván­csiskodnak. A portás tekintete az utánamjövő­­ket fürkészi. De csak egy pillanatig, aztán kezükbe nyomja a szobakulcsot. — Mi az? - lepődtem meg —, hi­szen én voltam az első! ... Egy negyedórába került, míg kéz­hez kaptam a 7-es számú szoba kul­csát. Nem tétováztam, ajtót nyitot­tam, s beléptem a szobába .. Mi tör­tént itt? Az ágyon nadrág, az aszta­lon jogkefe és fogkrém. Eltévesztet­tem a szobaszámot? — kérdeztem ön­magomtól. Visszamentem a portáshoz. — No mi az? Nem tetszik a szoba? i— kérdezte. — De igen Csak az a baj, hogy foglalt, laknak benne. — Kicsoda? — Nem tudom! — Akkor ... akkor tévedés történt. Várjon egy kicsit!... Vártam. Közben egy asszony fut lefelé a lépcsőkön. A portáshoz fordul: — Kérek szappant és törölközőt. No meg pohár is kéne! — Törölközővel szolgálhatok, de szappanunk nincsen! — Hol van a vezető — kérdezte bosszússan az asszony. — Nincs itthon! — És a helyettese? A válasz késik, a néni pedig tovább bosszúsan az asszony. — Mikor kapom meg a szobát? hat át engem a türelmetlenség. Egy kévésig még gondolkodik, majd átnyújtja a kulcsot a portás. — No végre! — mondtam megköny­­nyebbiilten. Lakásom persze nem volt valami rendezett. A paplan az asztalon, a párna pedig az ablakban .pihent“. Hát kérem. így jártam Komárom ban. Most már csak azt szeretném tudni, milyen kép fogad ha isméi meglátogatom a komáromi „Central“ szállodát?!,,, János bácsi. Zemianske Kostofanyban könnyű építőanyag" gyártására nagy üzemet építenek. Az építők a kitűzött határ­időt egy évvel lerövidítik. (zó) • 500 fajta új gépet kap a mezőgaz­daság a harmadik ötéves tervben, (uj) • A Komáromi Állami Gazdaság dol­gozói 22 nap alatt végzik el az idei aratást. • A Ceské Budéjovice-i Sfinx zománc­gyár dolgozói többhónapos építés után üzembe helyeztek egy villanykemen­cét, mely 12 munkást pótol és meg­gyorsítja a zománcárú égetését. • Pártunknak és kormányunknak az idei aratás sikeres befejezésére tett felhívására a sobrancei GTÄ ifjú kombájnosai már válaszoltak. Öt kom­bájnnal dolgozik a fiatalok csoportja és versenyben állnak egymással. A verseny feltétele: A legkisebb szem­­veszteséggel minél több hektáron le­aratni a gabonát. (ú) Bállá István Henzsel Mihály Az utóbbi napokban számos levél érkezett szerkesztőségünkbe. 01- vasóink, levelezőink beszámolnak az odaadó munkáról: a növényterme- B lésben, állattenyésztésben, a takarmánybegyűjtésben, a növényápolás­­■ ban és a többi munkaszakaszokon elért eredményekről. Tóth János a klaszovi szövetkezetben járt: — A verebélyi járásban lévő kla­szovi szövetkezet tagjai szép eredmé­nyeket érnek el a növényápolás és a takarmány betakarítás terén. A jó minőségű takarmány pedig nagyban az ipolynagyfalusi szövetkezet tag­jainak szorgalmas munkájáról ír: — Ki korán kel, aranyat lel — tartja a közmo’ndás. Eszerint cselekszenek szövetkezetünk tagjai is. Több mint 700 mázsa vörösherét, és 800 mázsa jó minőségű szénát raktak kazalba. Az aratásra is jól felkészültek az ipolynagyfalusiak. E munkálatokban nagy segítséget nyújtanak a Sokol szervezet tagjai. Bohus Nemcek az alsószecsei szövetkezet aratásra való felkészültségéről ír: — Szövetkezetünk tagsága a nö­vényápolási munkák mellett az ara­tásra is jól felkészült. Nem lesz könnyű learatni a 330 hektár gabo­nát, mivel annak 70 százaléka meg­dőlt. Elhatároztuk tehát, hogy az ed­diginél még odaadóbban, szorgalma­sabban dolgozunk. A traktorosoknak is hasonló a véleményük: — Fáradságot nem ismerve dolgo­zunk a nép kenyeréért! Sebok Anna szenei olvasónk írja: — Szövetkezetünkben az állatte­nyésztési szakaszon nyolcán dolgo­zunk asszonyok. Szép eredményeket érünk el. Egy tehén napi fejátlaga 6,7 liter. Ebben az évben 8 literre emel­jük a tejátlagot. Az állattenyésztés többi szakaszán is mindent megteszünk, hogy idejé­ben teljesíthessük a húsbeadást. Ezt elsősorban is az állatállomány növe­lésével biztosítjuk! Szarvasmarhaállományunk 780 da­rab, ebből 340 tekén. Tervünk, hogy az idén tovább növeljük a marhaállo­mányt. Szép a sertésállományunk is. Közel 2000 darab. Baromfink pedig közel 10 ezer van. Trenka Tibor kassai tudósítónk írja: — 213 hektárt aratnak az idén kom­bájnnal a csécsi szövetkezet tagjai, Kiszámították, hogy így 15 541 koronát takarítanak meg. Mindez pedig nagy­ban hozzájárul a munkaegységek ér­tékének növeléséhez. Iván Sándor több szövetkezet munkájáról számol be: — Szövetkezeteseink körében nagy visszhangra talált a CSKP KB-nak az új begyűjtési rendszerről és az új egységes mező­­gazdasági árak át­szervezéséről szóló határozata. Számos szövetkezetben ki­számították, hogy eszerint mennyivel lesz több az évi jövedelmük. A ná­­dasdi szövetkezet tagjai is számol­gatnak, tervezget­nek. Munkájukról elismeréssel • be­szélnek az egész kassai kerületben. A járásban elsőn­ként teljesítették a szénabegyűjtési tervet. A csányi szövetkezetben is rövide­sen kazalba kerül a takarmány. Ügy tervezték, hogy a nádasiak után ők is teljesítik a takarmánybegyűjtési tervet. Május közepe táján „furcsa" eset történt a szinai szövetkezetben. Az Olga nevű tehén három üszőborjút hozott a világra. Sváb elvtárs gondozó szerint mind a három egészséges. A szövetkezet tagjai örülnek az ered­ménynek. a madari tömegszervezetek munká­járól, tevékenységéről tudósít: — A Vöröskereszt-szervezet tagjai vállalták, hogy vasárnap és ünnep­naponként segítenek az EFSZ-nek a cséplési munkákban. A Sokol és a CSISZ szervezet tagjai az aratásnál 150, a cséplésnél 150 brigádórát tel­jesítenek. A Csehszlovák-Szovjet Ba­rátság Egyesülete 400, a CSEMADOK 50, a nőbizottság 100, a Hadsereggel Együttműködő Szövetség - helyi szervezetének tagjai pedig 50 brigád­órát dolgoznak le az aratási és csép­lési munkálatoknál. A szövetkezetnek nyújtott segítségben nem maradnak le az iskolások sem. Harminc brigád­óra ledolgozására kötelezték magu­kat. * * * Íme, egy újabb levélcsokor, mely­ből világosan kitűnik: földműveseink mindent megtesznek a hektárhozamok fokozása, az aratás sikeres, s vesz­teségmentes befejezése érdekében!-há­hozzá járul a magasabb tejhozam elé­réséhez. Tavaly 2,8 liter volt egy te­hén napi fejési átlaga. Az idén már 7 — 9 liter körül mozog. A szövetke­zet tagjai azon vannak, hogy ezt a számot túlhaladják.

Next

/
Thumbnails
Contents