Szabad Földműves, 1959. július-december (10. évfolyam, 52-104. szám)
1959-08-19 / 66. szám
II. ÉVFOLYAM • 33. SZÁM 1959. augusztus 19. A SZABAD FÖL >MŰVES SZAKM ELLÉKLETE Idejében és jól végezzük a silőzást Idén rendellenesen csapadékos a nyár. ami nagyon megnehezítette az évelő pillangósok betakarítását, s bizony a tartós nyári esők sok tápanyagveszteséget okozott bennük. Viszont az esős idő rendkívül kedvezett a nagy tömeget adó lédús silótakarmányoknak és másodvetéseknek, úgyhogy ezekből csúcshozamokra számíthatunk. De nagyon fontos is, hogy bő silókészletekkel rendelkezzünk. Nem szabad megismétlődnie az idei tavaszi helyzetnek, amikor legtöbb helyütt már kora tavasszal elfogyott a silótakarmány. így azután a zöldtakarmányozás idejének bekövetkeztével ezek a mezőgazdasági üzemek tisztán zöldtakarmányok etetésére kényszerültek. Ez azzal a következménnyel járt, hogy a kizárólag zölddel takarmányozott jószág fehérjéből többet, viszont keményítőből és szárazanyagból a kelleténél kevesebbet kapott, vagyis éppen a téli takarmányozás fordítottja állt elő. Például ha a jó minőségű őszi bükkönyös keverékből egy 600 kg-os tehénnek 50 kg-ot adunk, akkor a létfenntartáson kívül a fehérjemennyiség 10 — 12 liter tejre elegendő, ellenben a keményítőérték alig 6 liter tej termei lését fedezi. Ugyanakkor ha 35 kg-nyi keveréket 15 — 18 kg jó minőségű silótakarmánnyal egészítünk ki, ez esetben mind a fehérje, mind a keményítő 10 — 12 liter tej előállítására elég a létfenntartási adagon kívül. Tehát, ha megfelelő silókészletekkel rendelkezünk még tavasszal is, elkerüljük a mértéktelen fehérjepazarlást. Minden mezőgazdasági üzemnek annyi silótakarmánnyal kell rendelkeznie, hogy a téli takarmányozás után maradjon elég tavaszra és nyárra is, ha nem tudjuk valamilyen ok miatt biztosítani a zöldtakarmányozás folyamatosságát. Ha a jól elkészített silótakarmányt nem bontjuk meg, évekig eláll anélkül, hogy tápanyagtartalma számottevő veszteségeket szenvedne. Viszont ha nemcsak sok, hanem jó silótakarmányt is akarunk készíteni, meglehetősen sok teendő vár reánk. Több mezőgazdasági üzemet találunk még, ahol fölületesen végzik a silózást, s ezt egyéb munkájuk között csak másodrendű feladatként kezelik. Holott nagyon sok fü'gg attól, hogy miképpen silózunk. míg helyesen végzett silózás esetén a veszteségek csupán 10 % alatt mozognak. a rosszul silózott takarmány 30 — 35 %-ot is veszíthet eredeti tápértékéből. A több fehérjét tartalmazó növények (például az őszi keverékek) egészen értéktelenné is válhatnak a helytelen silózás következtében. A nagyobb veszteségek elkerülése végett silózáskor a következőket kell szem előtt tartanunk: Mindig jól kitisztított, meszeléssel fertőtlenített silótérségeket használjunk. A térségben maradt silómaradványokon ugyanis mindenféle rothasztó baktériumok és penészgombák tenyésznek, s ha ezeket otthagyjuk, megfertőzik az újonnan lerakott takarmányt.' Döntő módon befolyásolja a silótakarmány minőségét a silózás időpontja. Nagyon fontos, hogy a silózandó növény mindig a legalkalmasabb időben kerüljön lesilózásra. Ne várjuk meg például, amíg az őszi és a tavaszi keverékek megvénülnek, mert a silózás időpontjáig a keverékeknek vagy a zöldtakarmányoknak nem szabad megfásodniuk. A bükkönyös keverékeket legkésőbb akkor r ^ TARTALOM Rákóczi Lajos: Idejében és jól végezzük a silózást .... 257 A gabona tárolása és kezelése 258 Földbe a repce vetőmagját! . . 259 Bővítik az őszi árpa vetésterületét . 259 Lósy Béla: A szójabab jelentősége a takarmányalapban . . 260 Huszti Elemér, a tornaijai gépállomás mezőgazdásza: A talaj tápanyagtartalmának vegyi vizsgálata ..............................................261 A napraforgó és az aszal . . . 261 KERTÉSZET. SZŐLÉSZET Ruttkay Béla: Védekezzünk az alma-lisztharmat ellen . . . 262 Fenyves Pál: A talaj vízkészletének megőrzése a gyümölcsösben . . ......................262 Id. Ácsai Lajos (Nyitra): Pusztítsuk vagy kíméljük-e a hangyákat ?........................................263 MÉHÉSZET Tóth József (Bély): Hozzászólás a „Helyi normákat a méhészetben“ című cikkhez.....................264 A méhcsalád megítélése a kijáró megfigyelésével.......................... 264 | V. _________J kell lesilóznunk, amikor a bükköny teljes virágzásban áll. Egyébként az őszi keverékeket silózási célokra nem ajánlatos vetni, mert részint kis tömeget adnak, részint nehezen silózhatók, mivel nincs meg bennük az elengedhetetlen -cukorminium. Tehát silózásuk alkalmával föltétlenül fontos, hogy cukrot adjunk hozzájuk. A silókukoricát viaszérés kezdetén a legjobb silóznunk, amikor szemveszteség még nincs, viszont a levelek még zöldek. Ezzel összefüggésben jól jegyezzük meg, hogy ahol a silókukorica termesztésének nincs akadálya, ott a silótakarmányok zömét a silókukorica képezze. (Nem a csalamádé!) Ugyancsak zsenge állapotban kell 1 silóznunk a napraforgót, mert később elveszti leveleinek jelentős hányadát, s emészthetetlen rostjainak mennyisége nagyon magasra emelkedik. Egyébként a napraforgót csupán ott érdemes silózási céllal vetni, ahol kukoricát nem termeszthetünk. például a sekély kavicstalajokon. Ami a szudáni füvet illeti, szintén az a leghelyesebb, ha kikalászolás után haladéktalanul lesilózzuk, s nem várjuk meg, amíg a szára elfásődik. Talán a cukorcirok az egyetlen, amely kikalászolástól, bugahányástól, tehát augusztus elejétől késő őszig alkalmas silózásra. Ha tisztán silózzuk, akkor 'jobb korábban (augusztus végéig), amíg nincs benne cukorfölösleg, ha pedig sok fehérjét tartalmazó növényekkel keverten silózzuk, ez esetben jobb a silózást szeptemberre vagy októberre hagynunk, amikor a cukorcirok szára 15 — 18 °/o cukrot tartalmaz. Nem szabad késlekednünk a kukoricaszár silózásával sem. A kukorica betakarítása után, de még jobb ezzel egy időben, azonnal végezzük el a kukoricaszár lesilózását, mert ha sokáig a me-
