Szabad Földműves, 1959. július-december (10. évfolyam, 52-104. szám)
1959-08-19 / 66. szám
Jrabud Földműves 1959. »ttgtJsfftt! A Az I. li,gabajnokság eredményei Slovan Nitra — Tátrán Preáov 2:1 (1:0). Eredményesebbnek bizonyult a liga-újonc a hazai pályán. Dukla Praha —Spartak Trnava 5:0 (2:0). A rossz időjárás ellenére is érdekes és színvonalas volt a mérkőzés. Slovan Bratislava - Dynamő Praha 3:1 (2:1). Az ojthon játszó Slovan Bratislava biztosan győzött. Sp. Praha Stalingrád - CH Bratislava 0:0. A két jóképességü csapat gólnélkül szerepelt az izgalmasnak bizonyult mérkőzésen. Sp. Hradec Králove —RH Brno 3:0 (1:0). A hazaiak kitudták használni a hazai pálya előnyét és biztosan győztek. A Bánik Osrtava —Dukla Pardubice és a Jednota Kosice —Sp. Praha Sokolovo mérkőzést 3:0i arányban a Bánik és a Jednota javára írták. Katonák között A Dukla Kostelec sporttelepét rugékony katonák elevenítik meg. Edzéseket tartanak a labdarúgók, az atléták, hogy az őszi fordulóban az eddiginél még szebb eredménnyel szerepeljenek. A futball-csapat a divízióban kezdi az őszi fordulót. Azonban, hogy itt is megállják a helyüket, ahhoz az edző még jobb munkájára, s a szurkológárda nagyobb tevékenységére van szükség. A kosárlabda és a jégkorongozás mellett rövidesen megkezdik a teniszezést is, melyben — akárcsak a többi sportágban — állandó csapatot alakítanak. Feke Sándor közkatona, Farkast lőttek a zólyomi járásban A zólyomi járásban fekvő Lieskovce község határában munka közben hátulról a traktorra ugrott egy farkas. Bizony az erdészeti főiskola hallgatói csak mosolyogtak, amikor ezt Szkladany mérnök előadásában hallották. Többen pajkosan meg is jegyeztek, hogy bizonyára tévelygő farkaskutya lehetett, mert ezen a vidéken ma farkas nem létezik. Azért mégis akadt néhány érdeklődő, akik szerettek volna meggyőződni az igazságról. Jó kedvvel munkához fogtak. Sisa Jóskát is felállították, ha nem is a legjobb helyre, de arra is jöhet a vad. És szerencséje volt, mert a 152 centiméter hosszú, 75 centiméter magas és 35 kilós kanfarkas az ő puskája csöve elé. került. így kapta meg a 21 éves fiatal vadász a vadászkeresztséget, ami ritkán fordul elő. A minap sétáltam a Dunaparton s egy — Pozsonyban ritkán látott — embercsoport vonta magára a figyelmem. Közelebb érve a „vegyes nyelvről“ megtudtam, hogy a Világifjúsági Találkozó részvevői közül egynéhányon ellátogattak hozzánk, hogy megtekintsék hazánkat, városainkat, üzemeinket, s így meglássanak valamit — a nyugaton agyonrágalmazott — életünkből. Az afrikai küldöttség egyik nőtagja mellé kerültem. Azt sem tudom hogyan, de pillanatok müve volt, $ máris „beszélgettünkü. Kezek segítségével és a silány angol nyelvtudomásommal megértettem, hogy nagyon tetszik neki nálunk, éshogy Jetty a neve. Persze én többet szerettem volna tudni úgy a bécsi élményeiről, mint róla, életükről. Egy mentő ötlet villant át az agyamon: megpróbálom németül. Meg is próbáltam, de hasztalan. Jetty tágadólag rázta koromsötét göndör fejét. Magamban már lemondtam a társalgásról, amikor az angolai fekete szépség felém fordította arcát és a mosolyra húzott ajka mögül hófehér gyöngysor villant felém. — Panyimájes pa ruszki? — kérdi tőlem a világ legtermészetesebb hangján. — Da, panyimáju — válaszoltam megdöbbentem Jetty leolvasta meglepett arcomról a kérdést, és nem is késett a válasszál. A7 e csodálkozzál, a mi fiataljaink közül sokan tanulnak oroszul. Hiszen a mi második anyanyelvűnk...'. - s a szeretet fénye csillant meg szemében. — Azok a néger diákok, akik a Szovjetunióban tanulták, — folytatta hihetetlenül szép orosz kiejtéssel — esti tanfolyamokat rendeznek... Nagyon sok a jelentkező, alig győzik idővel. Egy estére két-három csoportnak is kell előadniuk... Hát bizony Bécsben is nagy segítségemre volt az orosz nyelvtudásom.. így a küldöttek nagy részével megértettem magam. A beszélgetés folyamán elmesélte, hogy milyen nehéz körülmények között jutottak el a VIT-re. A szocialista államok ifjúságának, köztük a CSISZ-nek, valamint Afrika 900 ifjúsági egyesületének anyagi és erkölcsi támogatása révén jutották el erre a nagy béketalálkozóra. — Persze közülünk csak néhánynak sikerült áthajóznia Európába, mert az egyes államok nem engedélyezték a fiatalok határátlépését. Voltak olyanok is, akiknek sikerült megszökni, de voltak, akiket elfogtak a határon - és keserű mosoly kíséretében folytatta: - ezeket természetesen börtönbe vetették. Mindezek mellett minket sem vár otthon tárt karokkal a kormány. Zpaggatásomra beszélni kezdett hazájáról, életéről. Szülővárosa Abrizete, a Csendes-óceán egyik kikötője. Nagyon nehéz életkörülmények között nőtt fel. A város peremén az egyik félig-meddig agyagos-nádas viskóban Iáknak egy szobában tizenegyen. Megtudtam tőle, hogy az egész környéken ó az egyetlen lány, aki elvégezte a tanítóképzőt. — Négy fivérem dokkmunkás, és az ő összekuporgatott pénzükön tanultam — mondta ellágyult hangon - persze nekem is dolgoznom kellett Iskolából hazajövet mosni és takarítani jártam és csak éjjel a pislákoló mécses mellett, gyakran korgó gyomorral tanulhattam. A legnagyobb megpróbáltatásokat azonban a faji megkülönböztetés okozta, mert nehéz a négernek talpraállni ott, ahol nem tekintik öt embernek. Szomorú és kínlódás még nélunk az élet... — s egy mélyről jövő sóhaj hagyta el az ajkát. E szavak hallatára, szinte lelkkiismeretfurdalást éreztem, amikor eszembe jutott, hogy osztályt ár saimmel gyakran elégedetlenkedtünk minden komolyabb ok nélkül. Soknak tartjuk a feladott anyagot, pedig csak a tanulás az egyetlen elfoglaltságunk, nem beszélve a tiszta szobáról, a villanyfényről és a telt gyomorról. Jetty ismét mintha gondolataimból olvasna: — Milyen más itt minden nálatok. Boldogok és hálásak lehettek, hogy egy szocialista állam gyermekei vagytok - szemében harcias fény villant, hangjából ismét kicsendült a szilárd akarat, amikor a jövőről beszélt. — Azt Írják manapság a világsajtó hasábjain - folytatta —, hogy „forrong Afrika — Afrika tűzre gyűlt". Igen forrong, és lángra lobbant. S mi akarjuk és tudjuk, hogy ezekből a lángokból szabadságunk és szebb életünk fénye sugároz felénk. Az elszántságtól fütött szavai mélyen áthatották énemet. Tiszta szívből kívánjuk nekik, hogy mihamarább úgy is legyen. Némán kezet szorítottunk s szavak nélkül is megértettük egymást. Jetty megölelt, megcsókolt — sohasem felejtem el, mert ez volt az első csók életemben, amelyet négertől kaptam, és mindig eszembe jut majd arca, ha az afrikai felkelésekről, lázongásokról fogok olvasni. G. H. Példás kertészet A sikabonyi szövetkezet kertészete arról híres, hogy már jónéhány éve első a tervteljesítésben a környék szövetkezetei között. Ez az eredményesség abból származik, hogy a kertészetben már több év óta ugyanazok a dolgozók vannak. A múlt évben a kertészetből származó jövedelem 300 ezer korona volt, az idén ugyanarról a területről 400 000 korona bevételt terveztek. A tervet augusztus első felében teljesítették, de az év végéig, a bevételt még 150 ezer koronával akarják növelni. A kertészet legjobb dolgozói közé Kicsikuli Dömötör, Remenár János, Megvédik a szőlőtermést A Bratislava! Állami Gazdaság szőlészetében jól dolgoznak a munkások. Mindent elkövetnek, hogy a kedvezőtlen időjárás ellenére megvédjék a szőlőtermést. Ennek érdekében fáradozik Dubcák elvtárs is, az ÁG igazgatója. A dolgozók közül példás munkájukkal és nagy igyekezetükkel kitűntek Anda Lajos és Császár Béla. A szüret után a példás dolgozókat kitüntetik; Anda Lajos és Császár Béla bizonyára a kitüntetettek közé kerül. CZIBULA JÖZSEF, Farkasd Németh Béla, Horváth Lajos, Molnár Lajos, Nagy György, Nagyvendéghy Zoltán, Nagy Lajos, Nagy György II. és Ivanov Trifon tartoznak. Molnár János, Apácaszakállas A Partizánska Lupca-i EFSZ közvetlenül a gazdasági udvar szomszédságában legelöövezetet létesített. A napokban azt számolgatják szövetkezeteseink, hogy elérték-e a gabonaneműekből a tervezett hektárhozamokat, mennyit takarítottak be herefélékből, s kifizetődlk-e a kertészet. No meg most készítik az 1960. évre szóló terevt is, ami bizony fontos a nagyüzemi gazdálkodás előbbrejutásához. Levelezőink is ezekről a problémákról írnak: A zsemléri szövetkezet állatgondozóinak fáradságot nem ismerő munkájáról Kotrusz Lajos küldött tudósítást. Többek között ezeket írja: — A gabonabetakarítás mellett a takarmányalap biztosítására is nagy gondot fordítanak a zsemlériek. Az állatgondozók végzik ezt a munkát, pedig az állatok körül is elvégzik a tennivalókat. Boros Ernő, Gubik Imre, Béres Géza és a többiek igyekezetének az eredménye, hogy az eső elől 50 hektárról betakarították a vörösherét. Kúcs Gyula tudósítónk írja Alsószecséről: — Hat kévekötőgéppel és egy kombájnnal 10 nap alatt arattuk le a közel 350 hektár gabonát. Nagy segítséget nyújtottak ebben a munkában a fiatalok, akik szem előtt tartották a nép kenyerének megmentését. Magukévá tették a CSKP KB-nak az idei aratás sikeres befejezésére tett felhívását. Ehhez hozzájárult még a traktorosok közötti szocialista munkaverseny is. A versenyből Dóka Lajos fiatal traktoros került ki győztesen. — Teljes ütemben folyik a cséplés is — folytatja. — Ezidáig a 30 mázsás hektárhozamú árpából 100 százalékra teljesítettük a beadást. A többiekből sem lesz kevesebb. Kaszonyi István királyhelmeci levelezőnk a vékei szövetkezet állatállományát tekintette meg. Elbeszélgetett a gondozókkal is: — Szép eredményekkel dolgozik Takács elvtárs az EFSZ állattenyésztésében. Júniusban a gondjaira bízott 16 fejőstehéntől 4535 liter tejet fejt ki, amely egy tehénre számítva 9,44 litert tesz ki napi fejési átlagnak. A még jobb takarmányozással júliusban már 10,37 literre emelte ezt az átlagot. A Szlovák Nemzeti Felkelés 15. évfordulója tiszteletére vállalta, hogy augusztusban is megtartja a 8 literes átlagot. — Vízlecsapolással termőtalajjá változtattuk a Nyitra folyó menti mocsaras területeket — írja Czakó Géza A hazatért ember űjjongásával néztem végig az ismerős tájon. Szembe velem az úton jóbarátok, falubéliek jöttek. Rámmosolyogtak, rámkiáltottak, vagy éppen csak a kezükkel intettek, hogy „no gyerek, hát hazajöttél?“. Én meg csak bólintottam, aztán „gyi deres, gyi fakó“ meg sem álltam hazáig ... Éppen hogy csak lemostam magamról az út porát, zsebbe nyomtam a noteszt... és irány: a szövetkezet gazdasági udvara. Amikorra odaértem, a villanycséplőgép éppen állt. Uzsonnáztak az emberek ... Két esztendővel ezelőtt még jómagam is vélük együtt pihentem az árnyékban. De jó is volt lejönni a süppedő szalmarengeteg tetejéről, s elnyúlni az üdezöld pázsiton. Nagy András bácsi mellé ülök, mert ő már a bicskáját törli a jóízű falatozás után. Annakidején ő tanított a kazalozás mesterségére ... Tőle akarok most megtudni egyetmást az idei cséplésről. OTTHON — Dolgozunk — mondja a tőle nemvárt rövidséggel, s jót húz az üvegből, majd gondolkozik egy sort: — Tudod öcsém, hogy a rossz időjárás sok napot ellopott, de azért mi megbirkózunk a gabonával. Majd a napi teljesítményre terelődik a szó. Szabó Lajos, a gépkezelő válaszol a többiek helyett: — Nagyon szép a termés, de a hoszszú szalma miatt 75 — 80 mázsánál többet nemigen tudunk kicsépelni. A hektárhozamokról Tóth Sándor, a negyedik csoport vezetője tájékoztat. Elmondja, hogy őszi árpából 29, tataszi árpából pedig 26 mázsa csurgóit a zsákokba hektáronként. A búza hektárhozamát még nem tudják pontosan. Ogy saccolják, hogy abból is erősen megközelítik a három ezer kilót. — S mikorra végeznek a csépléssel? — Nem tart már sokáig ... Ezen a héten szeretnénk az utolsó kévét is a dobba ereszteni — szólal meg Bajkai Ferenc, a fiatal kocsisok egyike. S már indul is, hogy megrakott kocsijával odaálljon az örökké éhes cséplőgép mellé ... Ozsonna után friss erővel látnak dologhoz az emberek. Szaporán telnek, hasasodnak a zsákok ... Lenkei Gézával meg a tarlóhántásról, a másodnövények vetéséről és a gabonabeadás felöl érdeklődöm. Mert öt amolyan mindentudó embernek tartják a búcsiak. No meg aztán az agronómusi tisztséget ő viseli. — Ezidén az őszi takarmánykeverékek után vetettünk siiózásra másodnövényeket. Viszont, hogy a talajerőt növeljük, a gabona letakarodása után 100 hektár mustárt vetettünk zöldtrágyának. A gabona beadásának tervét száz százalékra teljesítettük, s már a jövő évi termés alapját rakjuk le: jő magágyat készítünk, hogy időben elvethessünk minden őszi kalászost. Gál Sándor Gerencsérről, akit egyben üdvözlünk levelezőink táborában. — Ma már fiatalok dalától hangos a táj. Semmi kétség nem fér a bánovi fiatalok vígságához, hiszen őszi árpából 33,75, búzából pedig közel 30 mázsás hektárhozamot értek el. Ez bizonyítja legjobban, hogy nem hiába való volt fáradozásuk. Szlovákia keleti részéről, a kisgéresi szövetkezet építkezési csoportjának fáradságot nem ismerő munkájáról Géres László levelezőnk tudósit: — Szilágyi József csoportvezető jő szervezőmunkájának köszönhető, hogy a napokban átadják az újonnan épült istállót. Az itt végzett munkán kívül a gabonabetakarításból is kivették részüket. Mató Pál az alsóhutkai fiatalok munkájával foglalkozik levelében. Többek között megemlíti, hogy a CSISZ szervezet tagjai 22 hektárról aratták le a gabonát és 425 mázsát csépelték ki. A szorgalmas 17 fiatal ledolgozott óráinak száma megközelíti az ezret. Pálfi Ilona, Jascsisák Jolán, Szendrei István és Sipos Márton járnak az élen. — Ezidáig több mnit 14 000 korona értékű munkát végeztek. így a kassai járás CSISZ szervezetei közötti versenyben ők lettek az elsők. A jó munkáért járó jutalmat augusztus 23-án nyújtja át a JNB mezőgazdasági osztályának vezetője, mely ünnepséget egybekötik a Szlovák Nemzeti Felkelés 15. évfordulója tiszteletére rendezett ünnepségekkel — zárja levelét Mató elvtárs. A nyitrai járás legészakibb részén meghúzódó községe Vicsápapáti. Tíz éve alakult meg itt a szövetkezet. Ezen idő alatt egyre erősödött, s az elért eredmények is jobbak. A szövetkezet tagjainak az aratási-cséplési munkájáról Tóth Lajos a következőket írja: — A jó munka eredményeként könyvelhetjük el, hogy augusztus 5-én 100 százalékra teljesíthettük a gabonabegyűjtési tervet. Ezenkívül 12 vagon sörárpát adtunk be terven felül. Hogy ezt elérhettük, ahoz hozzá járult a csoportok közötti szocialista munkaverseny is. A csoportok tagjai kora reggeltől késő estig arattak most pedig csépelnek. Reméljük, hogy a most tani szorgalom megtartásával ma vagy holnap a cséplést is befejezzük. Megemlíti még, hogy teljes ütemben folyik a tarlóhántás is, melyet két műszakban, éjjel-nappal végeznek. Ezidáig 300 hektár tarlót hántotfak fel. Levele befejező részében a kertészetben dolgozó asszonyokról ír: — Gancso elvtárs csoportvezetővel az élen a múlt esztendőben 140 ezer koronával volt több a bevétel a tervezetnél. Habár az idei szeszélyes időjárás nagy károkat okozott a zöldségfélékben, mégis bíznak, hogy meg lesz a tervezet 756 000 korona bevétel íme egy levélcsokor, mely bizonyíték arra, hogy gazdagon gyümölcsözik szövetkezeteseink munkája. Azonban, hogy jövőre még szebb eredményekről adhassunk számot, már most tegyünk meg mindent annak érdekében, mert az idő nem vár ... -há-SZABAD FÖLDMŰVES - a Földművelésügyi Megbízotti Hivatal lapja - Megjelenik hetente kétszer - Szerkeszti a szerkesztő bizottság - Főszerkesztő Major Sándor - Szerkesztőség Bratislava, Suvorovova 16 - Telefon 359-41, 359-42 359-43 - Főszerkesztő és titkárság: 243-46 - Mezőgazdasági osztály: 356-80. — Nyomja a Polygrafické závody n p., Bratislava, ul. Februárového vífazstva 6/d - Terjeszti a Posta Hírlapszolgálata - Megrendelhető minden postahivatalnál és kézbesítőnél, A-512279 4
