Szabad Földműves, 1959. július-december (10. évfolyam, 52-104. szám)

1959-08-19 / 66. szám

JzaUtrd Földműves 1999. sngmtfa* 14 Misújfalusi újítók AUGUSZTUS 10-ÉN történt az aláb­bi meglepő eset Előszöris az volt a meglepő, hogy értesülésem szerint Ktsújfaluban már jóval előbb befejez­ték az aratást, ottjártamkor pedig Cséplő Lászlónak, a szövetkezeti trak­torosbrigád műhelymesterének a kö­vetkező meghívását kellett elfogad­nom: — Ha már itt van, jöjjön ki velünk megnézni az aratást. Meglepődésemre és kételyemre mo­solyogva adja a választ: — Majd a helyszínen meglátja. / Kimentünk. A fiatal mühelymester ’ nem csapott be, egy 2M-33-as EMAG kombájn indulásra készen valóban ott állt a körülbelül egy hektáros búza­parcella végén. A gép körül legalább nyolcán foglalatoskodtak. Érkezésünk még csak fokozta az igyekezetét, no meg a fényképezőgép láttán egy ki­csit az idegességet is. Az első odapillantáskor csak annyi volt a furcsaság, hogy a kombájn után nem a szalmagyűjtő kocsi, hanem va­lami ismeretlen szerkezet, azután köz­vetlenül pedig egy oldaldeszkák nél­küli pótkocsi álL A kérdezősködésre nem is akadt idő, mert a kombájn utá­ni szerkezeten még csavargattak egyet-kettőt, aztán elindult a gép. A jelenlevők úgy állták körül, mintha égből pottyant csodát lesnének. Egy pillanatra még Cséplő Lacinak és a két 'Mészáros fiúnak is elállt a léleg­zete — pedighát ők szerkesztették össze a furcsa alkotmányt. méltóságteljesen halad a kom­bájn a főpróbára meghagyott búzában. Gulyás Mihály úgy óvatoskodik, mint­ha menyasszonyt vezetne. Nagyokat harap a gép a száraz búzából, a tar­tályban már -ottlétét jelzi a mag, a szalma és törek is odasorakozik a szerkezet szájához. Az megöleigeti, szép szorosan összerendezi a szalmát és egy csúsztatóberendezésen szépen odatessékeli a pótkocsi orrához. Ott két ember vár a szalmára, de nem vasvillával, hanem csak úgy puszta kézzel. Szapora a szalma, gyorsan te­lik a csúsztató. A pótkocsin álló két ember egyszerre s egy kicsit félve nyúl a szalma után. Csak akkor* válik határozottabbá a mozdulatuk, amikor a szalmaköteget már 6 levegőben ván­­doroltatják a pótkocsi egyik sarkába. Igyekezniük is kell, mert már a má­sodik köteg is lekívánkozik a csúsz­­tatóról. Még másodszor is ketten eme­lik el a szalmacsomót, harmadszorra azonban megnő a bátorság s a biza­lom, és már csak az egyik munkás a szövetkezetnek. Mert ha az összes felszántható tarlóban nem is számí­tanak tarlótakarmányokat termelni, zöldtrágyázásra minden terület alkal­massá válik. — Milyen kár, hogy ezen az éven már kicsúszott kezünkből a nagy le­hetőség - mondja a gép munkájára célzó elismeréssel Kétyi István, az EFSZ elnöke, aki a többiekkel együtt itt kíváncsiskodott a főpróbánál. — Majd a jövő éven kipótoljuk — bíztatja Mészáros Lajos, de nem is szorul az elnök valami nagy bíztatás­ra, mert gondolatai már valahol a jövő nyári több mint 150 hektár tarlő­­takarmánynak és zöldtrágyának vetett növények között bolyonganak. EZ ÉV FEBRUÁRJÁBAN a kisúj fa­lusi EFSZ is átvette a szükséges gé­peket a párkányi GTA-tóL Két DT lánctalpas és nyolc gumikerekes trak­tor (köztük egy 35-ös Super) és a hozzájuk szükséges felszerelések a szövetkezet birtokába kerültek. Ké­sőbb félmillió korona értékűre bővült a géppark. A legdöntőbb persze az volt, hogy a gépekkel együtt e trak­torosok is átjöttek a szövetkezethez. Cséplő László mühelymester nagyon Jól tudta, hogy helyi javítóműhely nélkül a gépek átvétele még nem nyújthat teljes előnyt, mert ha a gép dolgozik, akkor romlik is. Műhely és felszerelés kellett. S mert a traktoro­sok nagyon akarták, hát lett. Szedett­­vedett anyagból, féltéglákból, hulla­dékfából, társadalmi munkával csak­hamar felépült az öt helyiséget ma­újítás, melynek alapanyagát Csépli Laci 300 koronáért az ócskavasból vá­sárolta. Az elkészítés pedig csak azér maradt mostanáig, mert azt is normái kívül, csak egyéni szorgalomból ko vácsolgatták össze a fiúk, amikor fu tóttá az idejükből. Még két hasonli szalmaprést akarnak összeállítani, mert egy kombájnt még vesznek (hl szén 30 százalékkal olcsóbb lett) éi hadd legyen mindegyikhez sajátké­­szítményü szalmaprés. Hogy mitől a nagy aktivitás, a so! kezdeményezés? Cséplő Laci szerint — Itt az embert már az is jobl munkára serkenti, hogy közvetlenül ; munkában látja a gépeket. — A gépállomáson részünkről a ja­vítás inkább csak holt munka volt, it élővé teszi az, hogy magunk előtt lát­juk, mi minden vár arra a gépre - fűzi hozzá Mészáros Lajos. — Bizony itt a lelkiismeret addij nemigen hagy nyugtot, amíg újrí munkába nem áll az elromlott gép És az a szerencsénk, hogy ha kell éjjel is végezhetjük a javítást — egé­szíti ki a véleményeket a másik Mé­száros. És végül még egy számot. — Ha már ceruzí van a kezében, azt is jegyezze le, ho­gyan állunk az ön­költségekkel — ja­vasolják. Már futnak is i brigád gazdaság vezetőjéért s mind járt ott a kimuta­tás. Gazdasági veze­tőjük úgy készíti aa elszámolást, hogj kiderüljön belőlf mennyibe került így a munka, és mennyibe került volna a gépállomás keretében. Még csak három hónap­ra volt meg a tel­jes elszámolás. Akik félnek a gépek átvételétől, fo­­gódzanak -meg. A különbség 43 000 korona a mostani forma javára és ezt még 10 488 koronával megtoldja az a bevétel, amihez a brigád a különböző pénzért végzett munkákból és javítá­sokból juttatta a szövetkezetét. Mondhatom, a jól végzett munka érzésével intettem búcsút Kisújfalu­­nak. Haraszti Gyula * ¥ * Ipolynagyfalusi hír Az lpolynagyfalusi szövetkezetben már befejezték az aratást. A szövet­kezet 103 hektár gabonáját Zboncsák József, Mráz János traktorosok és Szögei János, valamint Bodonyi János gépkezelők aratták le. Az említett szövetkezet az állam iránti beadási kötelezettségét száz százalékra tel­jesítette. A cséplés Is már a végéhez közeleg ... Lukács József, Ipolynyék Avasutasok ünnepéről Verőfényes szombati nap után esős, szeles vasárnapra ébredtünk, hogy megünnepeljük a vasutasok napját. BRATISLAVA utcáin már kora reg­gel kékruhás katonák csoportjaival találkoztunk, akik a Slavinról a Gott­­waíd- és Sztálin téren át a Kultúra és Pihenés Parkjába vonultak, ahol mint egy nagy család tagjai beszél­gettek, szórakoztak, táncoltak. KASSÁN közel 4000 kékruhás jött össze a vasútasnap megünneplésére. A manifesztáció után a Lokomotíva pályán Pavol Fabo a kassai államvasút igazgatója és Emil Chlebec, a kerületi pártbizottság titkára mondott beszé­det. 2ILINÄN a kassai vasutak techni­kai főnökhelyettese beszédében hang­súlyozta, hogy a vasút dolgozói 105 491 szocialista munkavállalást tettek a vasútasnap tiszteletére. Elmondotta még azt is, hogy a zilinai és a cser­­női állomáson érnek el legszebb ered­ményeket a szocialista munkaver­senyben, mely cím elnyeréséért 51 brigád versenyez. NYITRÄN fél kilenckor több mint ezer kékruhába öltözött vasutas in­dult el a vasútállomásról a Lenin­­térre, ahol Urbán Sándor, a kerületi pártbizottság elnöke szóit a jelenle­vőkhöz, majd a helyi Kultúra és Pi­henés Parkjában nézték végig a szí­nes kultúrműsort. Az említett helyeken kívül még számos vasúti gócpontban is vidáman ünnepelték meg a vasutasok napját.-d-Elsők a mohiak Az aratás kezdetén „Ifjúság a hol­napért“ jelszó alatt a mohi CSISZ szervezet versenyre hívta ki a nyltrai kerület összes ifjúsági szervezeteit. Több szervezet válaszolt felhívásukra. Ezek között vannak a mányi fiatalok is. Kik járnak az élen? Természetesen a mohiak, akik odaadásuk árán elnyer­ték a CSISZ Kerületi Bizottságának vándorzászlaját. A jó eredmények el­érésében nagy része van Czúdor Ár­pádnak, a csoport vezetőjének, akinek jő szervezőmunkája eredményesnek bizonyul. , A jó munkájukért verőfényes va­sárnapokon kirándulások keretében tekintik meg hazánk nevezetes he­lyeit. Reméljük, hogy Czúdor és Ba­­ráth elvtársak, a helyi iskola tanítói az eddiginél még nagyobb szorgalom­mal fognak dolgozni a CSISZ szervezet élén. FÜLEI LAJOS, Losonc- Vajon sikerül-e? — Mészáros Karcsi izgatottan lesi az eredményt. nyúl a szalmakötegért. Ugyanis, a qsúsztatóval és pótkocsival összekom­binált szalmaprés formás bálokba köti a szalmát. MÉSZÁROS KARCSI, az egyik sze­relő is ott áll a prés szélén és vizsla szemmel figyeli a gép munkáját. Ami­kor már néhány köteg szalma a helyé­re kerül, és szakértő szeme meggyő­ződik az újítás megbízhatóságáról, nagyot kurjantva ugrik földre: — Győztünk! Fellélegzik a társaság. Az előbbi aggódva figyelő, megnyúlt vonások mosollyá szélesednek. Már senki el nem vitathatja — valóban győztek. Nem azzal, mintha a világon ők talál­ták volna fel az első szalmaprést, hi­szen volt az már régen. Itt más a lé­nyeg. Az, hogy egy ócskavasba dobott rendfelszedő szalmaprést sikerült olyanná módosítani, hogy a rendfel­szedő rész elhagyásával a prést egye­nesen a kombájnra szerelték, és a bá­lokba-kötött szalmát az ő présük már nem hagyja a földön, hanem a csúsz­tatószerkezet a könnyen lekapcsolható pótkocsira szállítja. így tehát az ara­tással egyidőben teljesen üres marad a föld, s mielőtt a talaj kiszáradhatna, jöhet az eke s a másodvetés. Nem nehéz kiszámítani, hogy a takarmány­alap bővítése és a talajjavítás szem­pontjából ez milyen előnyt jelent majd gába foglaló műhely. Dolgoztak is mellette a traktorosok szakadásig, — pedighát arra a munkára nem volt norma, nem volt fizetés, — de volt bennük nagy akarat, hogy tavasszal hibátlanul indulhassanak a gépek. — A műhelyfelszerelés? A kérdésre az elnök, a szerelők és traktorosok összemosolyognak. Egy­mástól várják a bíztatást. Végre az elnök szól: — Hát, csak úgy lett. Szereztük, ahogy tudtuk. A többiek is nekíbátorodnak és las­san kiderül, hogy eladták a réten az öreg fűzfákat, meg egy és más feles­leges dolgot és azok árából került a vasgyalulógép, az esztergapad, fúró­gép, villanyköszörű stb. a szerelőmű­helybe. Maguk eszkábálták a szalag­­fűrészt a kerékgyártó műhely számá­ra és ők szerelték a vasfürészt a gya­lugépre. Hát így jutottak a felszere­léshez meg a sok pótalkatrészhez. Ment is azután a munka, egész ara­táson át nem volt egyetlen nagyobb gépkiesés sem. Már néhány főjavítást is végeztek, még a tengelyeket is el­készítik, és ha futja az időből, más brigádnak is javítanak. Ezzel még hoznak is valamit a szövetkezet „konyhájára". — ÉLELMESEK A MI FIAINK - így vélekedik az elnök. Szaval igazát ma­gunk előtt látjuk. Ott van például az Készül a beszélő újság Képzeljék el, hogy nemsokára egy olyan könyvből tanulhatnak meg va­lamilyen idegen nyelvet, amely nem­csak írásban magyarázza a tananya­got, hanem egyúttal hangosan is ki­ejti a szavakat és szöveget olvas fel. Hogy a reggeli lapokban a tegnap este elhangzott hangverseny kritiká­ját olvassák és egyidőben hallgatják is az egész zenei előadást vagy annak egyes részleteit. Vagy levelet kap­nak ismerősüktől és olvasása közben szóbeli üzenetek is megszólalnak. Japán tudósok szerkesztettek nem­régen egy olyan elektronikus beren­dezést, amellyel mindezt meg lehet valósítani. A gépet szinkronolvasónak nevezték el, amely a sajtó és az elektromos gramafon, azaz magneto­fon szerencsés kereszteződése. A be­rendezés lehetővé teszi, hogy a han­got az újságpapírra rögzítsék és ar­ról visszaadják. Lényegében véve tehát két találmányról van szó: egy felvevő és egy leadó berendezésről. Az elsőt, a szinkronolvasót a gramafonnal ha­sonlíthatjuk össze, a második, vagyis a szinkronpapír viszont a gramafon­­lemez vagy magnetofonszalaghoz ha sonlít. Az eljárás a következő: közönséges újságpapír egyik oldalát különleges mágneses anyaggal vonják be, mint a magnetofon-szalagot, míg a papír másik, úgynevezett tiszta oldalára a szöveget nyomják. A szinkronpapír újságalakú, működése a magnetofo­néhoz hasonló, de amíg a magneto­fonnál a szalag mozog, addig a szink­ronolvasónál a gép feje halad és a szinkronpapír mozdulatlan. A gép feje sorról sorra követi a szinkron­papírra vetett felvételt s ezt hanggá alakítja vissza. A találmány előnye abban rejlik, hogy az eddigi műanyag­ból készült szalag helyett közönsé­ges, olcsó és összehajtható papír kell csak hozzá. Ha tehát forgalomba hozzák az ördöngős gépet, előveszem zsebemből a szinkronújságot és meg­szólal. K. E. Sgüíyeí-e Vaüettca? Velence lassan, de biztosan bele­süllyed a tengerbe — állapították meg szomorú szívvel a szakértők. Egy-két nemzedéknyl időre talán még elodáz­ható a pusztulása, de néhány száz év múlva a csodálatos város a hullám­sírba süpped. Műemlékei java részét bizonyárr sikerül megmenteni az utókor számára, 'egyébként Velence halálra van ítélve. A város vezetősége 50 éves tervet készített a mentési munkálatokra, miután megállapították, hogy a süly­­lyedés körülbelül 30 cm száz éven­ként. A tengervíz már most is évről évre többször behatol a világhírű Szent Márk térre. Számos régi épület falán vonás jelzi a régebbi átlagos vízállást. Egyre több és több vonás látható ma már a vízszint alatt. A városi közművek Igazgatója sze­rint a világ semmi pénze sem ment­heti meg Velencét a megsemmisülés­től, mivel a közművek, a csatornák egyre használhatatlanabbak lesznek, a süllyedés következtében. A műemlékek „megerősítésére" már most is évente félmillió dollárt köl­tenek - ez egyenlőre megtérül az idegenforgalommal. Velence 15 évszázados múltja alatt másfél-két métert süllyedt. Ennek oka a sarkvidéki jég és gleccserol­vadás következtében megemelkedett tengerszint. A régi velencei házak alapját többször kellett emelni az elmúlt évszázadok során, úgyhogy egyes földszinti termek, amelyek va­laha 3,5 méter magasak voltak, ma már csak kétméteresek. A Canale Grandén a gondolákhoz vezető oaloták lépcsői víz alatt van­nak és a nagy fafaragású kapukat helyenként 50-60 centiméter magas­ságban lepi el a tenger, a hullámok pedig beömlenek az előcsarnokokba. a 2 Első aratási ünnepély a nyitrai kerületben- Bacílek elvtárs az iflűséofalvi szövetkezetésele kBzötE -«• Szombaton a délutáni órákban örömteljes ünnepélyt tartottak az Ifjűságfalvt szövetkezetesek. Ünne­pelték a sikeres aratást és a körük­ben megjelent kedves vendéget, az SZLKP Központi Bizottságának első titkárát, Bacílek elvtársat. Az aratási mérleg nagyon szép eredményeket mutatott. Például búzából 30, őszi árpából 32,65, tavaszi árpából 29,75 és őszi repcéből 21,20 mázsás hektár­hozamot értek el. Az aratási ünnepélyen Bacílek elv­társ Is beszédet mondott. Különösen hangsúlyozta a prerovi kezdeménye-A képen: Bacílek elvtárs beszédét figyelmesen hallgatják a szövetkezet tagjai. sre indult versenymozgalom Jelen­ségét, valamint a munkások és pa .sztok szövetsége további megszi rdításának fontosságát. A jelenlevők a győzelem boldog érzésével sorakoztak a lencse elé. Középen Mészáros Lajos, balra tőle Cséplő László, jobbra Mészáros Karcsi.

Next

/
Thumbnails
Contents