Szabad Földműves, 1959. július-december (10. évfolyam, 52-104. szám)
1959-08-09 / 63. szám
\fzalbctd Földműves 1959. ruguszttft & Világszerte örömmel fogadták Hruscsov és Eisenhower látogatásának hírét A közös találkozás nagy szolgálatot teltet a béke ügyének Hruscsov és Eisenhower tervbevett kölcsönös látogatásának bejelentése világszerte óriási visszhangot keltett. Politikusok, újságírók, rakodó munkások, tanítók, — a társadalmi réteg minden képviselője egyaránt megegyezik: a látogatások igen hasznosak lehetnek, s jelentős lépést jelentenek a csúcsértekezlet felé. Macmillan angol miniszterelnök a hír hallatára a következő kijelentést tette: „Üdvözlöm azt a bejelentést, hogy Eisenhower elnök és Hruscsov miniszterelnök kölcsönösen meglátogatják egymást. Mindig hittem, hogy a személyes látogatások és viták nagyban csökkenthetik a Kelet és Nyugat közötti feszültséget,“ Gaitskell, az angol munkáspárt vezére kijelentette: „Bombahír. Nagy lelkesedéssel tölt el. Reményét fejezte ki, hogy e találkozó új korszak kezdetét jelenti « Szovjetunió és a Nyugat baráti kapcsolataiban ék együttműködésében. A genfi tanácskozásokon résztvevő francia küldöttség elég szűkszavú nyilatkozatot adott, melyben többek között ez áll: „Reméljük, hogy ez jó hatást fog gyakorolni a nemzetközi feszültség enyhítésére. Az ugyancsak Genfben tartózkodó Herter amerikai államtitkár a látogatással kapcsolatban reményét fejezte ki, hogy az nagyban hozzájárul a két ország kapcsolatainak megjavulásához. Az Adenauer-kormány genfi szóvivője ugyancsak kommentálta a hírt, melyben azt mondotta, hogy kormányának „egyáltalán nincs kifogása" Hruscsov és Eisenhower kölcsönös látogatása ellen. Az NDK-nak a genfi értekezleten résztvevő küldöttségének nevében L. Bolz külügyminiszter nyilatkozott, melyben megelégedését fejezi ki a kölcsönös látogatás megvalósulásáról és kormánya nevében reméli, hogy a találkozó hozzájárul a világfeszültség enyhítéséhez. A német nép reméli — mondotta Bolz —, hogy ez lépés lesz előre a lefegyverzés és a tömegpusztító fegyverek betiltásának útján. A világ többi részeiben is a legnagyobb megelégedéssel fogadták a hírt. Kanadában a reggeli lapok öles betűkkel, kommentálva hozták a nagy jelentőségű hírt, a rádió minden félórában ismételte a szenzációnak minősített bejelentést. Diefenbaker kanadai miniszterelnök kijelentette, hogy kormánya a napokban annak lehetőségéről fog tárgyalni, hogy Hruscsovot meghívják Kanadába is. A hétfő reggeli angol lapok is nagy örömmel fogadták a hírt. Több újság hangsúlyozza, hogy a világháború befejezése óta ez • legjobb hír. A konzervatív Daily Mail ezt írja: „Olyasmi ez, amire a világ már 1946 óta vár. A munkáspárti Daily Herald megjegyzi: ,Eisenhower elnöknek nincs mit félnie az angolok követelésétől, hogy a békéről tárgyaljon Hruscsov úrral“. Az Avanti c. olasz lap véleménye szerint Hruscsov és Eisenhower látogatása új korszakot jelent a Kelet és Nyugat között és a Párizs —Bonn—Róma tengely politikájának csődjét jelenti. A Reiter hírügynökség jelentése szerint a belga kormány a legnagyobb megelégedéssel értesült, és Pierre Wigny külügyminiszter a következő kijelentést tette: „Mind a két félnek jó szolgálatot tehet: Az amerikai lapok bővebben kommentálva az eseményt, beszámolnak az amerikai munkások között uralkodó nagy örömről, akik egyhangúan ezt mondják: „Jó, hogy végre Hruscsov úr .eljön hozzánk“! Befejeződött a genfi értekezlet Szerdán, augusztus 5-én Genfben befejeződött a külügyminiszterek genfi értekezlete, amely majdnem 10 hétig tartott. A Nemzetek Palotájában megtartott utolsó plenáris ülésen mind a hat küldöttség vezetője felszólalt. Végül jóváhagyták a záróközleményt, amely így hangzik: „A külügyminiszterek 1959. május 11-től június 5-ig és július 13-tól augusztus 5-ig Genfben értekezletet tartottak. Az értekezleten megtárgyalták a Németországot érintő kérdéseket, köztük a német békeszerződés kérdését és a berlini kérdést. A tárgyalás részvevői kifejtették e kérdéssel kapcsolatos álláspontjukat Nyíltan és sokoldalúan tárgyaltak a berlini kérdésről. A tárgyaló felek álláspontjai sok kérdésben közeledtek egymáshoz. A lefolyt viták hasznosak lesznek a megegyezéshez szükséges további tárgyalás szempontjából. Az értekezlet ezenkívül más közös érdekű kérdésekben is lehetővé tette a hasznos eszmecserét. A külügyminiszterek megegyeztek, hogy tájékoztatni fogják kormányaikat az értekezlet, eredményeiről. Az értekezlet felújítandó tevékenysége időpontjának és helyének kérdését diplomáciai úton rendezik.“ Az értekezleten közölték továbbá, hogy a négy nagyhatalom külügyminiszterei megegyeztek abban, hogy állandó lefegyverzési bizottságot létesítenek, mely egyenlő arányban alakul meg, s az ENSZ keretén belül fejtené ki tevékenységét. Az értekezlet végén felszólaló küldöttek egyaránt megegyeztek abban, hogy a tanácskozások igen hasznosak voltak, s nagyban elősegítették az egyes kérdésekben eddig eltérő nézetek közeledését. Bécs elbúcsúzott a világ fiataljaitól. Képünkön az öt világrész küldöttel mégegyszer találkoznak, hogy elénekeljék a búcsú dalát. Külföldi hírek • A szovjet tudósok csalódtak az amerikai kiállításban. — jelentette ki Pokrovszkij professzor neves szovjet tudós. „Amit az amerikai kiállításon láttam, nem váltotta' be a hozzáfűzött reményeket. A kiállított tárgyak nem igen adnak képet az amerikai tudomány és ipar helyzetéről. • Nixon alelnök Moszkvából való elutazása után kíséretével együtt Varsóba érkezett. Üjságíróknak elmondotta, hogy már két éve meghívást kapott a lengyel kormánytól, s most a legjobb alkalom van rá, hogy ennek eleget tegyen. • Japánban a napokban több mint 130 000 koréi tüntetett, követelve hazájukba való haztérésük lehetőségét. • Törökországban a lakosság 70 százaléka nem tud írni és olvasni — állapítja meg a török tanítók Ankarában véget ért értekezletéről kiadott jelentés. • Kilenc független afrikai állam azzal a kéréssel fordult az ENSZ-hez, hogy tegyen lépéseket a Szaharában tervbevett francia atomrobbantások ellen. • Belgiumban 1962-ig 34 bányát tezárnak — jelenti" az Európai Szénás Acélközösség brüsszeli' hivatala. Ezzel az intézkedéssel Tt ezerre emelkedik a belga munkanélküli bányászok száma. • Csehszlovákia népe joggal felháborodott a nyugat-német revansizmus újjáéledése miatt — jelentette ki a nemrégiben hazánkban járt Kurt Hirsch szociáldemokrata újságíró, aki lapjában beszámolt csehszlovákiai élményeiről. A disszidált birka A Lübecker 'Nachrichten című nyugat-német újság a kővetkező kis történettel szórakoztatja olvasóit. „Egy juh tartotta izgalomban a közeli határnál a keleti zóna rendőrségét. A juh ugyanis ügyesen elkerülve a határzárat és a riadójelző készülékeket, átmenekült a nyugat-német területre. Hosszas huzavona után egy idősebb -parasztember visszacipelte a hazájához hűtlen állatot a keleti területre." A lap még megállapítja, hogy a juh nem szívesen követte gazdáját. Egyszóval a jámbor háziállat Adenauernél akart maradni. Egy ilyen birka. Mi a dologban nem is látunk olyan nagy szenzációt. Természetesnek tartjuk, hogy aki a szocialista országot el akarja cserélni Adenauer és Strauss atom-birodalmával, az csak birka lehet, vagy esetleg disznó. Mert ilyenek is vannak. — P — • A „Dagbladet“ c. norvég lap jelentése szerint Nyugat-Németország, Dánia'és Norvégia a jövőben közösen gyártanak „Sidewinder" mintájú amerikai rakétákat. A rakéták alkatrészeit az egyes országokban külön gyártják, végül Nyugat-Németországban összerakják. • De Gaulle államelnök és Debré miniszterelnök augusztus másik felében inspekciós körútat tesznek Algériában. Látogatásuk célja az algériai hazafiak ellen harcoló francia csapategységek megtekintése. ■ ■■ w r ki i ■ az első atom-Hirosima es Nagaszaki támadás áldozatai Halálra és mérhetetlen szenvedésekre, könny-tengerre és vértócsákra emlékeztető, iszonyú borzalmaktól terhes nap évfordulójára emlékezik a világ 1959. augusztus 6-án és 9-én. Az emlékezés középpontjába Hirosima és Nagaszaki japán városok lakosainak tragédiája áll, melyek 14 évvel ezelőtt borzalmas pusztulásra és rombolásra voltak ítélve. E két város esete az emberi civilizáció szégyenfoltja és a második világhá-Angol és francia repülőegységeket helyeznek át Nyugat Németországba. (Újsághír.) Adenauer — mint jó kertész — igyekszik kellőképpen előkészíteni a „talajt". ború kataklizmájának soha sem feledhető végtünete. Nem felejthető, mert következményei napjainkig, és messze a jövőbe nyúlnak... A közelmúltban hírt hoztak a lapok, mely szerint Nagaszakiban meghalt Josiko Haramaja, a 14 évvel ezelőtt ledobott atombomba idei 20-ik áldozata. Ennyi a hír. Az emberek túlnyomó részét már nem is ejti gondolkodóba ez a száraznak tűnő statisztikai adat. Pedig mennyi mindent rejt magában! Nap mint nap százak és ezrek születnek és halnak meg, akikről csak számokban veszünk tudomást. De ez a haláleset mégis említésre méltó, mert egy szörnyű világesemény távoli időkbe ható következménye. De vajon mi is történt ezekben a városokban 14 évvel ezelőtt? 1945. augusztus 6-a a megszokott formában kezdődött Hirosimában. A város nyugodt, békés csendben ébredt. Már a reggeli órákban élénkült a forgalom az utcákon, mivel a nyári napokon általában korábban indul meg a vérkeringés. Napsütésben pompázott minden és az ég is tiszta, felhőtlen volt. Ezt a csendet egyszercsak repülő zúgása törte meg. Egy amerikai repülőgép volt, mely a történelem folyamán először dobta le a pusztító atombombát békés emberekre. Az eddig teljesen ismeretlen tömegpusztító fegyver mérhetetlen anyagi és emberi áldozatot követelt. Az épületek a robbanás következtében összedőltek. Akik élve maradtak, fájdalmas égési sebeket szenvedtek s a hősugárzás következtében leégett róluk a ruha. A hőség azonban továbbra is kibírhatatlan volt. Az anyák gyermekeikkel a folyókba vetették magukat, gondolva, hogy így legalább némileg lehűtik forró testüket. A víz azonban még forróbb volt s legtöbbjük ott lelte halálát. Élő testeket és holtakat egyaránt sodortak a folyók hullámai. A városban az élők közt is zűrzavar uralkodott. Az orvosok teljesen tehetetlenek voltak. Hiszen nem ismerték ennek az ismeretlen fegyvernemnek káros következményeit. Az emberek tízezrei feküdtek az utcákon felismerhetetlen arccal meghalva, vagy a halállal küzdve. A sebesültek is felismerhetetlenek voltak. Micsihiko Hacsija, japán orvos, aki maga is átélte ezeket a borzalmakat és megsebesült, így ít ezekről naplójában: „Egyeseknek egyáltalán nem volt arcuk. Szemük, szájuk, orruk — mind elégett, s a fülük mintha szétolvadt volna“. Még az első atomrobbantás hatása Hirosimában tovább pusztított, amikor újra atombomba robbant japán földön. Augusztus 9-én megismétlődött Nagaszakiban a hirosímai katasztrófa. Az emberek tízezrei itt is tömegesen haltak meg vagy soha be nem gyógyuló égési sebeket szereztek. Ez történt 14 évvel ezelőtt. Az atomrobbantás okozta borzalmakról ez a néhány kiragadott példa ugyan sokat mond, de mégsem világítja meg a szenvedés és a katasztrófa teljes egészét. A káros következmények évekkel és évtizedekkel sem szűnnek meg. Az atomrobbantásoktól napjainkig 32179 hirosímai származású gyermek született. Ebből 5201 halva vagy torzszülöttként jött a világra. Több mint 1000 gyermek csontváza hibás volt vagy az idegrendszere nem működött. 21 gyermek vakon vagy félszemmel született. 87-nek pedig vagy egyáltalán, vagy hiányosan volt kifejlődve az agyveleje. 400 gyermeknek hiányzott a füle vagy az orra. 27 újszülött elkorcsosodott végtaggal jött a világra. S így folytathatnánk ezt a furcsa, szörnyű képet nyújtó statisztikát tovább, de a borzalmakból már ez is sok... Hirosima és Nagaszaki esete páratlanul áll a világtörténelemben. Az ilyenfajta borzalmakra és szenvedésekre eddig még nem volt példa, íme, miről tanúskodnak a számok: Hirosimának az atombomba robbanás előtt 343 961 lakosa volt, Nagaszakinak pedig 252 630. Az előbbi városban a robbanás következtében 260 ezer ember vesztette életét, az utóbbiban 74 000. Még egy elképesztő adat: a hirosímai vároái tanács nemrégen kiadott közleményében arról ad jelentést, hogy az eltelt 14 év alatt újabb 60 ezer emberéletet követelt az első atomrobbantás. De még mindig nem tehetünk pontot a dolog végére! Az atombomba a jelenkor egyik legiszonyúbb és legpusztítóbb fegyvere. Ezt legjobban Hirosima és Nagaszaki — az első áldozatok példázzák. Ezért minden erőnket és igyekezetünket latba kell vetnünk, hogy soha többé ne ismétlődjenek meg ezek a borzalmak és szenvedések. Zsilka Tibor SZABAD FÖLDMŰVES - a Földművelésügyi Megbízotti Hivatal lapja - Megjelenik hetente kétszer - Szerkeszti a szerkesztő bizottság - Főszerkesztő Major Sándor - Szerkesztőség Bratislava, Suvorovova 16 - Telefon 359-41, 359-42, 359-43. - Főszerkesztő és titkárság: 243-46. - Mezőgazdasági osztály: 356-80. - Nyomja a Polygrafické závody, n. p„ Bratislava, ul Februárového vlíazstva 6/d Terjeszti a Posta Hírlapszolgálata -• Megrendelhető minden postahivatalnál és kézbesítőnél A-693889 Hruscsov a Fehér Házban, Eisenhower a Kremlben! Ha van esemény, atnelyre ráillik a világpolitikai szenzáció fogalma, akkor ez minden bizonynyal az. Mert a szovjet és az amerikai kormányfő kölcsönös látogatása nem kevesebbet jelent, mint a békés együttélés lehetőségének legmagasabb szinten történő dokumentálását. Jelenti azt, hogy az a politika, a tárgyalások politikája, amelyért a szovjet kormány oly kitartóan és következetesen, sorozatos erőfeszítések fáradhatatlan latbavetésével küzdött, új, kimagasló eredményt hozott. A világpolitika jégtorlaszai, ha lassan is, de mégis olvadozni kezdenek. Ez az, amit sommásan úgy szoktunk kifejezni, hogy a béke és a szocializmus erői erősebbek a háború és a reakció erőinél. A fejlődés eredménye az, hogy a két vezető tábor államfői rövidesen találkoznak, melyet egy nyugati lap találóan így nevezett: „a Mount Everest szintjén“ — eszmecserét folytatnak korúnk legégetőbb nemzetközi problémáiról. Csodákat persze az ilyen találkozótól még nem lehet várni. Sokkal bonyolultabb és fogasabb kérdések halmozódtak fel hosszú évek során, semhogy egyetlen, vagy akár több szűkebb vagy szélesebb csúcstalálkozó egy csapásra mindent rendezhetne. Annyi azonban bizonyos, hogy a szocialista és a kapitalista világ két vezető hatalma, amelyek viszonya a nemzetközi politika kulcskérdése, a következő időszak során a legfelsőbb politikai vezetők személyes megbeszéléseit kezdi meg. A hétefl befejeződött genfi külügyminiszteri értekezlet utolsó szakasza is már a Hruscsov — Eisenhower találkozó jegyében zárult. Genfben igen megelégedetten fogadták a hírt, amely arról tanúskodik, hogy a tárgyalások folyamán a külügyminiszterek is határozottan arra az álláspontra helyezkedtek, hogy a vitás nemzetközi kérdések megoldása a zöldasztalnál ma sokkal valószínűbb, mint bármikor valaha. Jó hír ez, bíztató üzenet a békeszerető emberiség számára.
