Szabad Földműves, 1959. január-június (10. évfolyam, 1-51. szám)

1959-02-11 / 12. szám

4

'fzaü-ad

Földműves

1959. február lí.

SPORT

Futballcsapataink készülődése

Bár az I. liga küzdelmei csak március 22-én indulnak meg (a Jednota Kosice—Dukla Pardubice mérkőzés kivételével, amely március 14- én kerül sorra), futballcsapataink már egyre nagyobb számban kivonultak a pályára. Hét közben a Slovan Bratislava a Dimitrov Bratislava együttesét látta vendégül, amelyet 8:0 (2:0) arányban győzött le Moravcík (5), Bíly, Pazicky és Molnár góljaival.

Vasárnapi barátságos mérkőzések:

Slovan Bratislava —Lokomotíva Nővé Zámky 4:0 (1:0). Gőllövők: Pazicky (2), Moravcík és Bíly. Az elömérkőzésen a Slovan „B“ a nagyon tehetséges Mráz góljával l:0-ra győzött a Tátrán Prievoz ellen.

Dinamo 2ilina —Iskra Púchov 4:1 (4:0). A zsolnaiak góljain Kavka (2), 1 Jakubcík és Stalmasek osztozott.

Jednota Kosice—Zemplín Michalovce 14:1 (2:0, 8:0, 4:1). A 3X30 perces mérkőzés góllövői: Kvasnák (4),

Schwarcz és Kozmán (3), Lázár (2), Hájek és Gajdos, ill. Snincák.

RH Brno —Spartak Brnenská 4:3 (2:2). Góllövők: Obert, Hajsky, Kolácek és Voborny, ill. Kolb (2) és Skotálek.

Spartak Sokolovo — Dynamo Praha 3:3 (2:1). Góllövők: Masek, Kraus és Pazdera, ill. Nedvéd (2) és Hochman.

Spartak Stalingrad — Slavoj Zizkov 3:2 (1:1). Góllövők: Kos (2) és Motl, ill. Subrt és Crha.

Tátrán Teplice — Spartak Ostí n/L. 4:3 (3:1).

Lucenec-Opatová —Tátrán Fifakovo 10:0 (7:0).

Spartak Bánovce —Iskra Partizánske 4:1 (1:0).

Hogyan tippeljünk?

A SAZKA 7. hetének mérkőzéseire a Szabad Földműves tippjei a következők:

1. Sj. C. Budéj.-SONP Kladno 1 x

2. Chomútov —Sp. Sokolovo 1

3. RH Brno — Sp. Král. Pole 1

4. Sp. Brno—Dynamo Pardub. x 2

5. Sp. Ml. Bolesl.-Sp. Motorlet 2

6. Isk. Havi. Brod—Lók. Liberec 2

7. Dyn. K. Vary-Sp. Hr. Král. x 1

8. Bánik Ostrava —Tátrán Opava x 1

9. Tatr. Ostroh — Dukla Hodonín 2

10. Sp. Treble— Slovan Prostéjov 2

11. Sp. Stalingrad —Sp. Hr. Král. x 2

12. Dukla Mar. Lázné —Iskra Svit 2

Pótmérkőzések:

13. Dynamo Praha —SONP Kladno 1

14. Sp. Brno —Sp. Král. Pole x

(1—10. jégkorong: 11. futball; 12. férfi-kosárlabda; 13—14. futball.)

— A II. jégkorong-liga eredményei.

A II. jégkorong-liga „B“-csoportjának legutóbbi fordulójában a Slávia Bratislava megerősítette helyzetét. Eredmények: Slávia Bratislava —Ostroh

9:2, Poprad—Hodonín 6:5, Ostrava — 2ilina 10:6, Ólomouc— Opava 6:6, Treble—Ban. Bystrica 8:5, Slovan Nitra — Proste jov 5:3.

MEGRENDEZTÉK

a Szokolovói Versenyt

A Hadsereggel Együttműködő Szövetség őrösi alapszervezetében az idén is lebonyolították a hagyományos Szokolovói Honvédelmi Képességi Verseny helyi fordulóját. A vetélkedésen harminchárom fiatal indult. A kitűzött feladatokat valamennyien teljesítették. A legjobb eredményeket Kiss István, Podesla Lajos és Nagy Gábor érte el.

Az alapszervezet tavaly sok nehézséggel küzdött. Idei programjukról elnökük. Nagy Gábor a következőket mondotta:

.Ez évi és a tavalyról elmaradt tagsági illetékeket már rendeztük. Reméljük hamarosan sikerül lányokat is beszerveznünk alapszervezetünkbe. A lakosság érdeklődésének felkeltése érdekében három — úszással, céllövészettel és természetben való tájékozódással összekapcsolt — kirándulás szerepel terveinkben. Kulturális célkitűzéseinknek három színdarab előadásával kívánunk eleget tenni.

Németh István, őrös

A éve annak, hogy a lo- I ) sonci járásban a Dima- J ' n és Brachna-féle birtokon megalakűlt a Kisdályai Állami Gazdaság. Azóta dolgozik a gazdaságban idősebb Palcso János fejőgulyás és fia, aki a növénytermesztési csoport vezetője. S biz ma már otthonuknak valják ezt a kis tanyát.

hogy mindenkinek módjában legyen tanulni és szórakozni.

— Lesz saját filmvetítőnk — újságolja Dima Ilona, a dohánytermelő ,csoport vezetője. — Mi fiatalok különösen örülünk. Minden héten láthatunk előadást. Nem kell a szomszédos falvakba járnunk.

A fejlődés mellett a gazdaság vezetőinek minden évben gondokat

III I

Kultúrotthont kap a tanya

A kisdályaiak szorgosan dolgoztak az elmúlt évben. Elsők voltak minden mezei munkában, és nem voltak restek másoknak sem segíteni. Voltak aratni Szalotnán, kukoricát törni a losoncziaknak.

A fejőgulyásoknak sem kell szégyenkezniük. Palcso János bácsi Tompa Mihály és Horusko Gyula, a gazdaság legjobb fejőgulyásai 7,5 literes fejési átlagot értek el tehenenként. — A keresetük is szép, hisz minden hónapban 1500 koronán felül kaptak.

— Sokat fejlődött az elmúlt 12 év alatt ez a kis tanya — mondja ifjabbik Palcso János. — Mindenkinek van rádiója, új bútora.

A lakáskérdés is megoldódott. Az elmúlt években 4 család részére épült új lakóház. Az év folyamán pedig megjavítják azokat a lakásokat, melyek a régi időkből maradtak meg. Ez azonban átmeneti megoldás, mert a gazdaság fejlődésével párhuzamosan új lakóházak épülnek.

Tompa Mihály és Palcso János

Alig van a tanyának száz lakosa, mégis nagy munkába fogtak. Ugyanis önsegéllyel kultúrotthont építenek. Lehet, hogy hihetetlennek tűnik, azonban ez valóság. A legnagyobb bizonyíték maga az épület, mely már csak vakolásra és fedőcserépre vár. Ebben lesz az üzemi konyha, kultúrszoba, könyvtár és fürdőszoba!

A tanya minden lakosa örül és büszkék, hogy tanyájukon hamarosan lesz kultúrotthon. Nem is csoda ha már előre tervezgetik a berendezést. Olvasókört is számítanak alakítani,

okoz a munkaerők biztosítása, főképp a szezonmunkákra.

Törték a fejüket és ha még nem is teljesen, de részben sikerült ezt a kérdést is megoldani. Bevonták a gazdaságban lakó asszonyokat a munkába. Ők végzik a 10 ha dohánnyal járó munkákat. A keresetre sem panaszkodnak, mert mind mondják aki rendszeresen jár munkába, havonta 800-900 koronát is megkeres.

Áz asszonyokat úgy sikerült bevonni a munkába, hogy a gazdaság vezetőinek felesége szolgáltak jópéldával. Dima Ilona, Zatykóné, Palcsóné minden munkából kiveszik a részüket, s mellette végzik a házi munkát. Örülnek is, hogy az üzemi konyha hamarosan munkához lát.

Az elkövetkező években szeretnék elérni, hogy ne kelljen szezonmunkásokat alkalmazni, hanem a gépek segítségével maguk végezzék el.

A gépek segítségül jönnek a fejőgulyásoknak is — mondja Rehák Milan zootechnikus. — Ez itt - mutat egy épülő istállóra — a legkorszerűbb istálló lesz. Itt fogjuk elsőízben használni a gépi fejést. Nem kell már Palcso János bácsinak és társainak erőltetni a kezüket. A gépi 'fejés megkönnyíti munkájukat. Ez pedig hamarosan lesz, ugyanis a felét február végére, a másik felét áprilisra helyezik üzembe. 96 tehén körül megkönnyül a munka, aztán következnek a többiek.

Palcso János a bucsúzásnál megelégedetten mosolyog.- Ki hitte volna - mondja, hogy ez a kis tanya, melybe tizenkét évvel ezelőtt jöttem lakni, ilyen szépen fog fejlődni. Arról pedig, hogy kultúrotthonunk is lesz, még álmodni sem mertem. Ma már mindez valóság. Ha valaki azt mondaná, hogy egy pár év múlva emeletes házak lesznek a régiek helyén — azon sem csodálkoznék.

Németh János

Jfincskeresőkről akarok szólani,-Z*- akik kutatnak, keresnek, s ha kincset lelnek szétosztják. Mindenkinek adnak belőle jó szívvel, s boldogok, ha úgy érzik, gazdagabbá, szebbé tették véle az embereket. Hagy kik ők? Színjátszók, akik a gondolat, a művészet kincseit keresik. A diószegi CSEMADOK tagjai.

Már vagy hat éve kutatnak a színművek kincsestárában. Néha kevésbé értékes, néha tiszta fénnyel ragyogó drágakövet találnak. De mindig felszínre hoznak valamit, mindig úgy nyújtják át a kikeresett müvet, hogy a nézőknek használjanak, hogy a bemutatott vígjáték vagy dráma fényénél'csiszoltabbá, nemesebbé váljon az emberi lélek. A Búj ócska, a János vitéz, a Csárdáskirály nő, az Állami árúház, a Dankó Pista egy-egy év fáradságos munkája nyomán került bemutatásra. Fárasztó, kimerítő munka nyomán, mert az egésznapi elvégzett munka után, sokan anélkül, hogy hazamentek volna, siettek a próbákra, vagy egyenesen az előadásra. Hogy néha nem úgy sikerült, ahogy kellett volna? Nem hivatásos együttesről van szó, hanem emberekről, akik mások öröméért fáradnak, csak azért, mert vérükben, szívükben van a színjátszás, a falujárás, akik anélkül, hogy prófétává kenték volna őket, hirdetik az „igét".

Családapák, akik pihenésüket áldozzák, kétgyermekes anyák, fiatalok, akik csak most kezdik a játék ízét érezni; mennek, járják a környéket. Az ő fizetésük az elismerés, a taps. •S hogyan megérzi ezt a közönség1. Nagy Tercsi nénit, akinek huszönhatéves fia van, s mindig „most játszik utoljára“, ahogy kilép a színpadra, már tapsolják. Igaz, ő még a koporsóból is felkelne, ha azt mondanák neki, „most maga következik". Kiss

Bözsi néni, akinek csak azt kell mondani; „Te, olyan jó szerepek vannak ebben a darabban“, akármilyen erősen fogadkozott is azelőtt, hogy őt már nem érdekli a színjátszás, olyankor izgatottan mondja „Mutasd, mutasd, melyik a nekem való?"

És sorolhatnám tovább, a fiatalokat, akiknek csak kétszavas szerepük van,

vagy beszélniök sem kell, de akárhová mennek vendégszereplésre, semmi pénzért nem maradnának otthon. A legutóbb is, az egyik szereplő (egy mondatot kell mondania) késön érkezett haza munkából, a többiek már autóbusszal elutaztak vendégszereplésre. Hideg volt, de nem bánta. Fogta a motorkerékpárt, s utánuk. Alig kezdték el az első felvonást, már ó is ött volt. „Hogyan képzelitek, ti itt, én meg otthon maradtam volna?...“ Tehát ilyenek a diószegiek, ez emeli őket a galántai járás többi színjátszócsoportja fölé.

Az idén Kónya József „Kincskeresők“-jét játsszák. Ezt választották, ezzel a darabbal akarják a ma, a holnap számára nevelni az embereket. S ezért csak dicséret illeti őket. Mert gyönge, nem kiforott, hatáskereső, külsőségekkel teleaggatott darab a Kincskeresők, de bátran kimondhatjuk, hogy a falusi ember számára a

nagyüzemi gazdálkodás, a talajjavítás, s a fiatalok szövetkezetben maradása problémájának megoldásában csehszlovákiai magyar író darabja még nem nyújtott olyan segítséget, mint Kónya Kincskeresők-je. Űttörö, útkereső írás ez a mű. Az itt felvetett problémákkal íróink közül eddig még más nem foglalkozott. Hogy néha félresikerül a szándék, a humor gicscsé változik, a népdalt műmagyarkodó, rossz-szövegű nóta, a népi táncot operettből ellesett olcsó látványosság pótolja — hiba. De erénye a vígjátéknak, hogy a hibákat úgy mondja ki,

úgy teszi nevetségessé az önzést, hogy a falusi néző, az érzékeny falusi lélek nem sértődik meg, nem húzódik vissza. Mert nem tűrné el, ha azt mondanák neki „te malacot loptál“. Ám Lenór néni pólyáskismalaca mindenkinek tetszik. Nevetnek rajta, majd gondolkoznak ... „tényleg elvitte a közösből! Az kell neki!"

A diószegi CSEMADOK játékában is úgy tükröződik vissza a mű, ahogy az író elgondolta. Az élethű jelenetekben pezseg az élet, a jó szerepek egybeforrnak a színésszel. Tálamon Sándor, Nagy Teréz, Kiss Erzsébet, Nagy Dezső, Karsai Lajos, Nagy János igyekezete, komikai tehetsége érvényesül, de — mint a darabban a humor — egyenetlen. Ha összegezzük, mit nyújt a diószegi együttes; azt mondhatjuk, a Kincskeresők tartalmát, mondanivalóját teljes egészében a közönség elé tárja. A túlkapások, hibák, amik a darabban fellelhetők gyengítik játékukat, hiszen nem állnak olyan magas színvonalon, hogy az író által gyengén megalkotott, vagy homályos részeket kiegészítsék, szépítsék. Nekik is sok a gyengéjük, művészi előadás tekintetében még sokat kell fejlődniük.

Náluk ennek nincs akadálya. Akik a szívükre hallgatnak, s minden vágyuk, hogy műveltebbé tegyék a falut, nem riadnak vissza semmilyen feladattól, problémától, hogy céljukat elérhessék. Biztosak vagyunk benne; mindent megtesznek, hogy a szocialista tartalmat tiszta, művészi formában mutathassák be, hogy játékuk egyre kristályosabbá váljon, s a művészet kincsesházában a legnagyobb értéket sikerüljön megtalálniok, minden ember tulajdonává tenniök.

Harasztiné M. Erzsébet

SZABAD FÖLDMŰVES - a Mező- és Erdőgazdasági Megbízotti Hivatal lapja - Megjelenik hetente kétszer —’ Szerkeszti a szerkesztő bizottság — Főszerkesztő Major Sándor - Szerkesztőség Bratislava, Suvorovová 16— Telefon 353 — 41, 353 — 42, 353 — 43. — Főszerkesztő és titkárság: 243-46. — Nyomja a Polygrafické závody n. p„ Bratislava, Ul. Februárového

vííazstva 6/d — Terjeszti a Posta Hírlapszolgálata — Megrendelhető minden postahivatalnál és kézbesítőnél. A-770499

Á járás legifjabb kongresszusi küldötte

— Azzal, hogy munkámat, amit nagyon szeretek, még odadóbban igyekszem végezni, s addig nem nyugszom, míg istállóbéli fejőtársaimmal versenyre nem hívom a másik istálló fejőnőit.

— És mi lesz a tét?

— Mi lehetne más, mint az évi

Hetedik konferenciájukat tartották február 7-én a galántai járás szövetkezetesei, melyen — a többi között — 6 küldöttet is választottak az EFSZ-ek IV. kongresszusára, melyet március 19 —22-ig tartanak Prágában.

Az alábbiakban bemutatjuk a küldöttek egyikét, akivel a konferencia szünetében váltottunk néhány szót:

Pirospozsgás arcú. Még csak 18 éves. A gyengébb nemhez tartozik. Szabó Editnek hívják. A nádszegi EFSZ fejőnője.

Két éve, hogy a szövetkezetben dolgozik.

Mégis, mivel érdemelte ki ezt a nagy megtiszteltetést, hogy tizennyolcéves lány létére résztvehet az EFSZ-ek IV, országos kongresszusán? Azzal, hogy a növénytermesztésben példamutatóan végezte munkáját: 44 ár földön kétszáz mázsa cukorrépát termelt; ehhez hasonlóan jó eredményt ért el kukoricából is. Amikor pedig arról értesült, hogy fejőnőkre van szükség, önként jelentkezett... Itt is derekasan megállja helyét a munkában. Kitűnik ez abból is, hogy szorgalmával, igyekezetével fejőtársait is jó munkára buzdítja. Az eredmény kézzelfogható: az ő istállójukban tehenenként 18 decivel több a tej naponta, mint a másik istállóban.

— Őszintén mondom, nagyon meglepett a dolog, amikor megtudtam hogy kongresszusi küldöttnek jelöltek.

— S mivel szolgál rá erre a nagy megtiszteltetésre ?

tejtermelési terv túlteljesítése. Node, mennem kell, folytatódik a konferencia ... — mondotta.

Szívből sok sikert kívánunk Szabó Editnek — a 18 éves kongresszusi küldöttnek — és fejőtársainak a tejtermelési versenyhez! k. i.

Adják át tapasztalataikat az élenjáró szövetkezetek

Az E?SZ-ek IV. kongresszusát megelőző vitaanyag foglalkozik a szövetkezeti tagok gazdagabb, kulturáltabb és örömtelibb életével.

Szövetkezeteseink között vannak olyanok, akik kisebb munkaképességgel rendelkeznek, esetleg öregségükre munkaképtelenekké válnak, vagy megbetegednek. Ha van szociális alapjuk, az ilyen tagokat segélyben kell részesíteni.

Egyes esetekben ezek az alapok az ipolysági járásban nincsenek felhasználva. A fiatal szövekezeti vezetők nem gondolnak arra, hogy egyszer ők is öregek, esetleg betegek lesznek és nem tudnak majd dolgozni. Megtörtént olyan eset, hogy az orvoshoz menő szövetkezeti tagot megállította az egyik vezető és megkérdezte tőle, hogy miből fog élni, ha mindig csak orvoshoz jár. Holott ezzel a kérdéssel inkább a szövetkezeti tag fordulhatott volna a vezetőhöz, mert neki tudni kell, hogyan lehet az ilyen dolgokat elintézni.

Járásunkban a szociális juttatások még nincsenek kielégítően rendezve. Szövetkezeteink az alapok kibővítésével segíthetnek magukon. Fontos a tartalékok növelése, amivel megteremtik a lehetőséget a különböző segélyek biztosítására.

Hasznos, ha ezen a téren az élenjáró szövetkezetek a sajtó útján átadják tapasztalataikat másoknak is. Kovács János, Komárom, MTI