Szabad Földműves, 1959. január-június (10. évfolyam, 1-51. szám)

1959-02-11 / 12. szám

2 \FzaU-ad Földműves 1959. február 11. Mindenütt ott vannak A Tátra a régi — az emberek újak A TAKAROS kis konyhából kelle­mes ételillat szivárgott ki az ajtó­nyíláson. A tűzhely mellett egy für­ge, fiatal asszony sürgölődött — ebé­det tálalt az iskolába készülődő cse­metéinek. A gondos anyai és a házi­asszonyai teendők közepette találtam Klúcska Ilonát, a palárikovói nőbizott­ság elnöknőjét. Ez a megnyerő külsejű, rokonszen­ves mindenüttottvan asszony már hat éve vezeti a nőbizottságot. Egy-kettő megoldódik a nyelve és mesél a má­ról, a múltról, a kezdet nehézségeiről, mert bizony annak idején az asszonyok többsége hallani se akart a társadalmi munkáról. — Ma már — mondja némi büsz­keséggel — tizenhét tagja van a nő­bizottságnak és 43 állandó aktivis­tája. Sőt a nőbizottság egyik tagját beválasztották a járási nemzeti bi­zottságba és a helyi nemzeti bizott­ság 30 százaléka nő. Az EFSZ vezető­ségében is van képviselőnk. Egyszó­val — toldja meg mosolyogva — min­denütt ott vagyunk. Hát igen, a palárikovói nőbizottság munkájáról van mit írni, hiszen nem kevésszer járultak hozzá a község általános fellendüléséhez. KEZDEMÉNYZÉSÜKRE és fáradsá­gos munkájuk segítségével sikerült évekkel ezelőtt a HNB-nak kibetonoz­­tatni a főutcát és a járdákat. Az asz­­szonyok szépérzéke győzte meg a falu népét, hogy a házak előtt megköze­lítőleg egyformán kerítsék be a virá­gos kerteket, nem beszélve arról, hogy a helyi nemzeti bizottság anyagi támogatásával minden ilyen kertbe gyümölcsfát ültettek, amelyek nem­csak elegendő vitaminnal látják el a lakosságot, hanem festőivé emelik a falu képét. Ezenkívül a nőbizottság a helyi vezető szervekkel karöltve társadalmi munkát szervezett, egy szép parkot, sétányt létesítettek a falu közepén. Még a tél idején is lát­szik a jó ápolás, mert a rózsafák pa­pírral vannak gondosan bevonva. A park szélén kisebbfajta úszómeden­cék szolgálják a felnőtteket és gyer­mekeket egyaránt. Nyáron a munká­ból siető emberek itt frissítik fel ma­gukat. S most a fagy idején vígan korcsolyázik a medence alján a falu apraja, nagyobbja. Alig húsz lépésre a fürdőhelytől 1,20 hektáros nagy­ságú tavat bágeroztatott ki a helyi nemzeti bifottság. — Nem beszélve arról, — mondja az elnöknő — hogy a meleg estéken a fiatalok körülülik a partot és a harmonika, gitárok kíséretében éne­kelnek. No meg a csónakázók — fűzi hozzá hamiskásan, de megértőén hu­nyorítva — egymásnak keresik a csil­lagokat ... E SZÉP KÖRNYEZET szívében, az óvoda helyére szemelték ki az új kultúrház telkét, amelynek építését rövidesen önsegéllyel kezdik meg. Nem messze innen szintén önsegél­lyel építik az új óvodát, amelyben már az ősszel 100 gyerek találja meg második otthonát. Itt meg kell je­gyezni, hogy a falu 40 kőművese kö­telezettséget vállalt, hogy a lakosság segítségével díjmentesen építik fel az óvodát és hasonlóképpen a kul­­túrházat. Természetesen a nők nemcsak a faluszépítési akciókból veszik ki ré­szüket. Óriási munkát végeznek a szövetkezetben is. A mindennapi munkán kívül a nyáron például el­vállaltak egy cséplőgépet és a nő­brigád éjjel-nappal váltakozva dolgo­zott rajta. Sokat segítettek a gabona tisztításánál — mindig ott vannak, ahol a legnagyobb szükség van rájuk. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy a mezőgazdasági csúcsmun­kák idején egészségügyi szolgálatot is állítanak fel a Vöröskereszt együtt^ működésével, hogyha valamilyen bal­eset történik, azonnal első segélyt nyújthassanak. Ki kell hangsúlyozni, hogy a nőbizottság jó szervezési mun­kája révén ezen brigádok olyan asz­­szonyokból állnak, akik nem tagjai a szövetkezetnek. A nőbizottság azonban nem csupán munkára ser­kenti az asszonyokat, hanem védi is jogaikat. A következőt például Sutka elvtárstól, a HNB titkárától tudtam meg. — Nemrégiben — mondja — a szö­vetkezet zootechnikusa igazságtalan­ságot követett el fejőnőkkel szem­ben. Mivel az asszonyok nem tudtak vele zöldágra vergődni, s bizalmat éreznek a nőbizottság iránt, odamen­tek panaszkodni. A nőbizottság azon­nal, s rámenősen — folytatja az utób­bi szót hangsúlyozva — intézkedett. Minket is kézen ragadva, minden meghívás nélkül elmentek az EFSZ vezetőségi gyűlésére, ahol erélyesen követelték az igazságtalanság orvos­lását. Majd megjegyzi, hogy mindezzel nem elégedtek meg az asszonyok, ha­nem időközönként kettősök kijárnak a szövetkezet egyes munkahelyeire, hogy a jó gazdaasszony szemével se­gítsék a felmerülő hibákat kiküszö­bölni. — Érdekünk, hogy a szövetkezet jól menjen —, vette át a szót ismét Klucska Ilona, — hiszen belőle élünk, tőle telik meg az éléskamránk... AZ'Állami ÉLÉSKAMRA érdeké­ben asszonykettősöket szerveztek, akik meglátogatják a magángazdákat és ösztönzik a kötelező beadás telje­sítésére, s legfőképpen a szövetke­zetbe való belépésre. Segítik a HNB- ot az adóbeszedésben, ellenőrzik az üzletek tisztaságát, a helyes áruszét­osztást. Az év végén az ő közbenjá­rásukra javították meg a péküzemek a kenyér minőségét. A NÖBIZOTTSÄGNAK gondja van arra is, hogy a falu asszonyait, fiatal lányait jó gazdaasszonyokká nevelje. Ezért a tél beálltakor szabászati és varró tanfolyamot rendezett, amely­nek előadásain körülbelül 120 nő vesz részt. A szakácsművészet titkainak elsajátítására Stefka Ilona vezetésé­vel főző- és sütőtanfolyamot szervez­tek, melyet körülbelül 40 nő látogat. Nagyon szép és dicséretreméltó emberi vonásként lehet megemlíteni a nőbizottság munkájában, hogy törő­dik a beteg asszonyok esetleges el­hanyagolt háztartásával. Sőt nem egy­szer fordult elő az, hogy a beteg édes­anyát kórházba szállították, s a nő­bizottság tagjai közül valaki gondját viselte az otthon maradt gyermekek­nek. A társadalmi és a kulturális mun­kához hozzátartozik a szórakozás is. Legszívesebben emlékeznek vissza az asszonyok a harmanyeci barlang lá­togatására, amely a nőbizottság kez­deményezéséből valósult meg, és a­­melyen természetesen résztvettek a férfiak is. Hát igen! Sok mindent tesznek és dicséretet érdemelnek. Miben rejlik titka annak, hogy mindezt győzik idő­vel? Szerintem abban, hogy a palári­kovói asszonyok többsége már tudja, saját maguk és családjuk érdekében dolgoznak, saját jövőjük szebbététe­­léért fáradoznak, küzdenek. És ez a tudat, ez a nemes munka sokszorozza erejüket. B. Sole Gita A vén Tátra kopasz ormait fehér hó borítja, s így az ember úgy érzi, egészen megfiatalodott ez az öreg hegy. Fehér, csillogd, friss, mintha most került volna ki a természet gyá­rából, hogy az emberek, az egész or­szág közszükségleti cikkeként meg­tegye kötelességét. Mert akármit is mondunk, dolgozó népünk nem elégszik meg azokkal a megszokott dolgokkal - az ennivaló­val, ruhával, könyvvel — neki már a Tátra is kell, az üdülés, a pihenés is kell. Minden kényelmével, vidámságá­val, kirándulásával, izomlázával, szép­ségével friss levegőjével, napsugará­val, hóviharával együtt. Kell, mert érzi, mindenhez joga van, amiről a múltban álmodni sem mert, amit csak mások távoli szavaiból hallott. Ez ter­mészetes és helyes dolog. Dolgozik, hát pihen. Ez olyan mintha valaki iszik, mert szomjas. Töltési Károly bácsi a maga hatvan­öt évével is így érzi már, habár még mindig nem szokta meg az „úri" pi­henést. A somorjai kertész, aki éle­tének legnagyobb részét a végelátha­tatlan síkságon töltötte, nagyon jól érzi magát a téli Tátrában. A Kárpátia szálló egyik kényelmes szobájában lakik. Süppedő szőnyegek, hótiszta ágy, paplan, rádió, finom koszt, hogy alig bírja megenni, bará­tok, akiket'csak itt ismert meg, em­berek, hozzá hasonlóak, szóval min­den, ami egy üdülő munkásnak jár,- amit még csak nemrég érez ma­gáénak, s mégis mindig a magáénak akar mondani. Ennyi szépség, új, jó dolog, a sok fiatal láttán az ő szivében is felébred az ifjúság öröme, kedve. S amikor a szikrázó hóból kis kerek labdákat for­málnak a fiatalok, ő is belekapcsoló­dik a játékba. Puffannak a hógolyók, kacagnak a szemek, s Töltési bácsi is vidáman fölnevet. Vele örül Sevcík bácsi, a cseh Krízek is. Mikor aztán előkerülnek a sílécek, Töltési bácsi is nekibátorodik, ő is készül, hogy - már csak síelek én is! — hiszen valamikor 1915-ben, mikor háborúba vitték a legényeket, az egyik legjobb síösszekötő voltam katonáék­­nál... A fiatalok kíváncsian várják, hogy az öreg „síbajnok“ bemutassa tudá­sát, bravúros mutatványait. Végül elkészül, körülnéz, s egyetlen lökéssel elindul lefelé. — Vigyázzatok, vigyázzatok, menje­tek oldalra! — kiabál a sorfalat álló közönségnek, akik még most is jó­tanácsaikkal traktálják. Az üdülőben lévő minden asszony mond valamit. — Ne menjen gyorsan! Jaj, neki­megy a fának ... elesik, kitöri a lábát. — Mutassa meg, ki a legény! —1 bíztatja Bieliková, aki egész a Hradeo Králové-i kerületből jutott a Tátrába. — Jo-ót va-aan! - kiáltja vissza Károly bácsi, de valami baj van. Az egyik sítalp elől, a másik mindinkább távolodik a párjától, valahová oldalra fordul az orra. — Az ördögbe is... — már meg is van a baj. No, egy kis kényszermeg­állás, szöszmötöl valamit a sílécekkel, lerázogatja magáról a havat. A társaság nevetve fogadja. — Ejh, ilyen síbajnok. Nem ment a legjobban! Hanem az a megállás rossz volt, defektet■ kapott. Vagy nyu­­lat akart fogni? f A sítalpnak van valami baja! —’ hunyorog huncutul, és mosolyog az orra alatt. — No majd másodszor jobban megy. Belejön, mint kiskutya az ugatásba, —> bíztatják, bizonygatják az asszonyok, fiatalok. S gyorsan, mint azok a sebes hegyi patakok, amit még a fagy se köt meg, eltelnek az üdülés napjai. Töltési bácsi és a többiek, a hetven szövetkezeti tag hazatér, hogy átadja helyét az utánuk következőknek, akik­nek tiszteletére a Tátra, hogy vén ráncait még jobban betakarja, újabb hópelyhekkel hímzett palástot akaszt a megkopott fölé. Mintha szégyellenné, hogy az emberek újak, ő még mindig a régi... L, Kuchta Tennivalók az országos vita után a zselízi járásban Ä második ötéves terv utolsó évei­ben járásunkban a növénytermelést 40 százalékkal, az állattenyésztést pe­dig majdnem 48 százalékkal kell nö­velni. A feladatok teljesítésének alap­vető feltétele, hogy falvainkon elér­jük a mezőgazdasági termelés legalább 97,5 százalékos szocializálását. Amint látjuk meg kell gyorsítani a szövetkezetesítést Ezen a téren nem valami nagy sike­reket értünk el. A múlt évi járási pártkonferencia által kitűzött felada­tot csak 40 százalékra teljesítettük. A zselízi járás a mai napig csak 85,6 százalékra van kollektivizálva. Jó eredményeket értek el Fakóvezeké­­nyen, Zalabán, Lontón, Ipolyszakálla­­san, de a szövetkezetesítés terén na­gyon lemaradt Farnad, Nagysalló, Kúrál és Cseke község. Ezek csak a járás segítségét várják, de a helyi nemzeti bizottságok nem törekednek eléggé az egyéni gazdák megnyeré­sére. Az első vitaanyag megbeszélésén 3308 szövetke­zeti tag vett részt. Az első vitaanyag tartalma nagy érdeklődést váltott ki járásunkban. 45 EFSZ és 9 csoport vitatta meg kö­zös nyilvános gyűlésen. A vitaanyag megbeszélésén 3308 szövetkezeti tag és 425 egyéni gazda vett részt. A má­sodik anyagot szintén több mint 3000 szövetkezeti tag és majd félezer egyéni gazda tárgyalta meg. 305 hoz­zászólás volt, amelyek túlnyomórészt a helyi hiányosságokkal foglalkoztak. A hozzászólásokat az e célra megala­kított bizottságok mérlegelték és a lehetőség szerint azonnal intézték. Az első anyaghoz tett hozzászólások 130 esetben olyanok voltak, amelyeket a járási nemzeti bizottság mellett működő bizottságok intézik. Sok jó javaslatot valósítottak meg az évi termelési-pénzügyi tervek összeállítá­sánál. Előfordultak olyan esetek is, mint például Nemesoroszin, Zselízen, ahol inkább a személyi dolgokkal fog­lalkoztak a vitagyűléseken, de a ter­melési kérdések háttérbe szorultak. Pedig lett volna miről tárgyalni. Mind­két szövetkezetben a háztáji gazdál­kodásban a megengedettnél több szarmasmarhát és sertést tartanak a szövetkezeti tagok, ami ellentétben áll az EFSZ-ek alapszabályzatával. Jobb gépeket várunk A vitába több hozzászólás érintette a mezőgazdasági gépeket. Gálos Géza elvtárs pl. felhozta, hogy nem elég erősek a mütrágyavetők, trágyaszórók, silókombájnok és más mezőgazdasági gépek. Erősebb anyagból jobb gépeket kellene gyártani. Zima, Báthi elvtár­sak javasolták, hogy az új mezőgaz­dasági gépeket ne a kutatóintézetek­ben próbálják ki, hanem a szövetke­zetek földjein, ahol kemény a talaj. Nem lehetünk megelégedve a hektárhozamokkal A múlt évben elért átlagos hektár­hozamok nem kielégítőek. Búzából 19, 4rpáből pedig 16 mázsa hektárhoza­mot értünk el. Kukoricából elértünk 32,5, cukorrépából pedig 328 mázsás átlaghozamot. Ez azt jelenti, hogy ezeknél a növényeknél túlléptük már az 1960-as színvonalat. (A zselízi já­rásban ezek a hektárhozamok nem kielégítőek. Ha figyelembe vesszük a zselízi járás földösszetételét, a cu­korrépából legalább 400 mázsás átlag­hektárhozamot, búzából 30-at lehet elérni. A szerk. megjegyzése.) Nem véletlen, hogy éppen ezeknél a fontos növényeknél értünk el jó eredménye­ket, A kukorica hektárhozamát főleg a jó növényápolás emelte. A garam­­szentgyörgyi szövetkezetesek például többször saraboltak, kapáltak és 45,5 mázsás hektárhozamot értek el. Baj­­kán 42, Domasán 45, Nagysallón 41 mázsát hozott hektáronként a kuko­rica. A rosszul végzett munka követ­kezménye, hogy Tontfüzesgyarmaton csak 17 mázsát. Ott, ahol a cukorrépa gondozása is jő volt, szintén megmutatkoztak az eredmények. Kispeszeken 450, Fakó­­vezekényen 447, Nagysárón 485 mázsa átlaghektárhozamot értek el cukor­répából. A legkisebb hektárhozamot Kuralon és Lontón érték el. Tanulság számunkra, hogy a jövőben az agro­technikai határidők betartásával és a jó növményápolással minden szövet­kezet kitermelhet annyit, mint az élenjárók. Tizenhét EFSZ négy év alatt eléri az ötéves terv mutatóit A vitákban szövetkezeti tagjaink feltárták a termelés fokozásának to­vábbi lehetőségeit. Ennek alapján 17 EFSZ kötelezettséget vállalt, hogy az ötéves terv termelési mutatóit négy év alatt * eléri. Az irányszámokat máris beiktatták az évi termelési tervbe. Az élenjáró szövetkezetek közé tartozik Csata, Fakóvezekény, Oroszka, Kissalló és Tőre. Tegyünk meg mindent az állatállomány feltöltésére A járási nemzeti bizottság terve szerint az 1958-as évben 100 hektá­ron 32 darab szarvasmarhát és 84 sertést kellett volna tartani. Szarvas­­marhaállományból 36,8, sertésből pe­dig 82 darab jutott 100 hektárra. A legmagasabb sűrűséget az állatte­nyésztésben a bajkai EFSZ érte el. Száz hektáron 50 darab szarvasmarhát és 103 sertést tartanak. Legkevesebb a szarvasmarha és sertés, sajnos, éppen azokban a szövetkezetekben, ahol azelőtt legjobban ki volt fejlődve a mezőgazdasági állatok tenyésztése. Bélyen 24, Ipolyszakállason pedig 29 darab szarvasmarhát tartanak. A tej­­hozam is igen alacsony. Bélyen az évi átlagos tejhozam 1297, Szakállason pedig 1500 liter. Az alacsony terme­lési szint meglátszik a szövetkezetek pénzügyi gazdálkodásán is. Viszont ahol több a tejhozam, illetve más ter­mék és termény, ott nagyobb a jöve­delem is. A jól menő szövetkezetek. Bajka 2632, Damázsd 2435, Hölvény 2542, Kispeszek 2874, Kissalló 2657, Tőre pedig 2576 literes tejhozamot ért el tehenenként. Növekedik az oszthatatlan alap értéke Amíg a múlt évben szövetkezeteink 9 millió értéket fordítottak beruhá­zásra, ez évben már 13 millió korona van tervezve. Nagy súlyt fognak fek­tetni a gazdasági épületek építésére. A kitűzött terv szerint 52 istálló és sertésól épül. Pénzügyileg is erősöd­nek szövetkezeteink. Amíg 1957-ben a szövetkezeteknek csak 60 százaléka fizetett osztalékot, a múlt évben már 85 százalék. Mintegy 11 millió 257 ezer korona került osztalékokra, ami majdnem 2 millióval több, mint az 1957-es évben. Kispeszeken 18, Kis­­sallőn 13,80, Armán 10,80, Hölvényen 12, Nagysárón 11, Kissárón 8 korona osztalékot fizettek. Az oszthatatlan alap 1957-ben 4 millió 283 ezer koro­nát tett ki, 1958-ban pedig 6 millió 462 ezret, ami az összjövedelem 8,3 százalékát teszi ki. Az üzemi biztosí­tási alap 948 555, a szociális alap 2 millió 320 ezer 672, a kulturális alap pedig 767 172 koronát tett ki. A második vitaanyag letárgyalása alkalmából a szövetkezetek elhatároz­ták, hogy az összjövedelem majdnem 10 százalékát fordítják az oszthatat­lan alapra. Petrás István és családja 39 ezer korona osztalékot kapott Mivel a szövetkezetek már eddig is igyekeztek feltölteni oszthatatlan alapjukat, a pénzügyi gazdálkodás lényegesen megjavult. Ennek ered­ményeként a szövetkezetesek nagy örömmel vették fel az évzáró gyűlé­seken a megérdemelt osztalékot. Kis­peszeken Petrás István családjával 39 000 korona osztalékot kapott. Kis­­sallón Psenica István és felesége 20 450 koronát jussolt az év végén. Kissárón Sebestyén János 10 276 ko­ronával gazdagodott. Az armai EFSZ fiatal és kezdő szövetkezet. A jő gaz­dálkodás nyomán azonban mégis szép osztalékot fizettek. Durica István pél­dául 15 000 koronát, Skrba György pedig 14 000-ret vett fel az évzáró gyűlésen. A tőrei szövetkezet évzáró gyűlésén az egyik szövetkezeti tag felszólalá­sában a következőket mondta: „Ha jobban dolgoztunk volna, többet kap­nánk." Nagy igazság ez. A vitaanyag­ból is leszűrhetjük, hogy a jő gazdál­kodás alapja az ésszerűség és a szor­galmas munka. Ha ez meglesz, meg tudjuk valósítani az elénk tűzött fel­adatokat. MOLNÁR JÖZSEF, a zselízi JNB alelnöke

Next

/
Thumbnails
Contents