Szabad Földműves, 1959. január-június (10. évfolyam, 1-51. szám)

1959-02-11 / 12. szám

1959. február 11. yfzaUad Földműves 3 Sikerben gazdag tíz év Ä viesápapáti EFSZ a nyitrai járás egyik legrégibb szövetkezete. Most ünnepli megalakulásának tizedik év­fordulóját. Eddigi munkájuk sikeré­ről a szövetkezeti iroda falát díszítő oklevelek tanúskodnak. Állatállományuk is figyelemreméltó Miskolci Viktor, a HNB elnöke így emlékszik vissza: — A közös gazdálkodást Kácser Jenő földesúrtól kisajátított 100 ma­gyar holdon, a műveletlen földeken és a 17 alapító tag földterületén kezdtük 1949. februárjában. A tagok a 240 hektár terület vezetésével en­gem bíztak meg. Ahogy ezt megtudta Kácser, mindjárt magához hivatott. Le akart kenyerezni, hogy fejtsek ki romboló tevékenységet az EFSZ-ben. Csupán annyit válaszoltam, hogy amikor neki dolgoztunk alamizsnáért, inkább akkor fizethetett volna. Most már nincs szükségem jóakaratára sem nekem, sem barátaimnak. Ettől az időtől kezdve maguk urai lettek a szövetkezetesek. Összponto­sították a tagok marhaállományát, tíz tehenet pedig hitelben vásároltak. Ütuk első szakasza bizony kezdetle­ges volt. A munkáért járó jutalmat az egyes évszakokban eladott mező­­gazdasági termények árából fizették ki. A téli hónapokban előfordult, hogy pénzhiányban szenvedtek. Máskor meg annyi volt a pénzük, hogy az adósság törlesztésén kívül szarvas­­marhát és lovat is vásárolhattak. Helyzetük állandóan javult. A ta­gok munkaerkölcse, az egymásközti megértés, a jó szervezés meghozta gyümölcsét. A 49-es év végére már 36-ra emelkedett a tagok száma. 1950-ben meglepően kimagasló átlag­­hektárhozamokat értek el. Cukorré­pából 510, árpából 26, búzából 21 má­zsát. Szarvasmarhaállományuk 40 da­rabra növekedett. A mennyiség mel­lett javult a minőség is. A következő éveket a fejlődés további fokával lehetne jellemezni. Határállomást jelent az 1956-os esz­tendő, amikor a viesápapáti EFSZ a Munkaérdemrend tulajdonosa lett. Most már igazán az első szövetkeze­tek közé tartoztak Szlovákiában. Abban az időben 1184 hektáron gazdálkodtak. Szántóterületüket 1155 hektár képezte. A növénytermelésben 3 munkacsoport szorgalmaskodott, kisebb csapatokra osztva. A takar­mány kitermelését, szárítását, össze­gyűjtését és elkészítését a takarmá­­nyozó csoport végezte. Állattenyész­tésről az állatgondozók csoportja gondoskodott. A szövetkezeti munka elvégzésében mindig az előre kidol­gozott terv szerint haladtak a tagok, Magát elnök elvtárssal az élen. Mis­kolci elvtárs a mezei munkálatokat, Vahut J. az állattenyésztést vezette. A vezetőség és a tagság egyetér­tésének köszönhetők a szép eredmé­nyek. Az előírt vetési területet idő­ben vetették, művelték. Gabonaféléi­ket szüksoros módszerrel vetették. A kukoricát és burgonyát fészkes ültetéssel négyzetes kötésben tették a földbe, ami nagy előnyt jelentett a gépi megművelésben. A termények betakarítása után meglepődtek az eredményeken. A 240 hektárba vetett búzából a tervezett 26,88 mázsa helyett 29,42 mázsát csépeltek ki. Tavaszi árpát 240 hektáron (termeltek. A 27,09 mázsa helyett Itt is 29,10 mázsás átlaghektárhozamot értek el. A 24 hektár őszi árpáról 34,19 mázsával dicsekedhettek hektá-Fény és árny Bandika mosolygós arccal jutott anyjához.- Anyuka, anyuka! Nézd csak mit hozok... Mari néni fiára tekintett és kíván­csian kérdezte:- Fiacskám, hol vetted a kukorica­csövet?- Tudod anyu... tudod — hebegte a fiú - a patak mellett játszottunk és ... tudod ott van a szövetkezet ku­koricája és ... abból törtem.- Hogy merted ezt tenni? - pat­tant fel Mari néni. — Hiszen az nem a mienk, az közös szövetkezeti va­gyon! A fiúcska elpirult, majd pár perc gondolkodás után így válaszolt:- Igazad van anyukám. Soha többé nem teszek ilyesmit!.., Az ősszel történt. Az anya így bíz­tatta 12 éves fiát: — Menj hozzál kukoricát! A fiú elképedt. — Honnan? — A szövetkezetéből! — Anyuka, hiszen az ... — Egy szót sem akarok hallani. Azt csináld, amit mondok!... A fiú elment. S amikor az első zsá­kot megtöltötte a királyrévi szövet­kezet kukoricájával, megjelent a me­zei őr. ronként. összegezve a gabonafélék átlaghektárhozama megütötte a 29,5 mázsát. Az állattenyésztésben szintén job­bak voltak az eredmények, mint az előirányzott. A 406 szarvasmarha he­— Hát te mit keresel itt kis bohóc? — Anyukám küldött! — Anyukád? Na jó... A fiú hazament. Az ügy pedig a galántai járási nemzeti bizottság bün­tető bizottsága elé került!... Két kis történetet ragadtam ki a mindennapi életből. S mindezt azért tettem, hogy vonjuk le belőle a tanul­ságot és eszerint neveljük gyerme­keinket. Krajcsovics Ferdinánd Galánta Gazdasági eredményekben gaz­dag esztendőt hagytak maguk mögött egyes szövetkezetek, amit legjobban bizonyítottak az idei zár­számadások. Azonban más a helyzet a terebesi járás déli részén meghú­zódó csörgői szövetkezetben. Nagyon nehezen indúlt a nagy­üzemi gazdálkodás. Gazsi elvtárs, a szövetkezet elnöke így • emlékszik vissza: — Bizony nehéz volt a kezdet. A több földdel bíró gazdák egyre „főzték“ a szegény embert, hogy ne lépjen a közös gazdálkodás útjára, mert sokkal több dolga lesz, mintha náluk dolgozna napszámban. De meg­­hallgatőjuk nemigen akadt. „Nem kell nekünk többet földesúr“ — mondták a dolgozó parasztok. Megalakították a szövetkezetét. A közös állománynak hely kellett, per­sze az nem volt. Ezt a kérdést úgy oldották meg, hogy a grófi birtok istállóiba kötötték állataikat. Azonban néhány darab így is az „ég“ alatt, karámokban maradt. Azóta ezen a téren javult a helyzet. 1957-ig három istállót építettek. Az elmúlt eszten­dőn szintén háromnak rakták le az alapját, azonban a kevés munkaerőre hivatkozva egyet sem fejeztek be. így persze nem lehet az állami tervben előírt állatsűrúséget elérni. Akkor jövedelem pedig miből legyen? Nincs meg a tervezett állatállomány, nem érték el a tervezett hektárho­zamokat, nem is tudnak előleget sem fizetni már hónapok óta. Osztalékról szó sem lehet. Az EFSZ irodájában szorgalmas munka folyik lyett 451-et tartottak, amiből 169 tehén volt. A fejési átlag 7,3 —7,7 liter körül ingadozott. A legjobb ta­­karmányozók közé tartozott Lacena Kálmán, aki 14 tehéntől 40 ezer liter tejet fejt egy év alatt. Ugyanezektől a tehenektől 13 borjút választott el. Persze a jó eredmények megmu­tatkoztak a munkaegység értékén is. Ez 20 korona volt és a természetbeni. Nem feledkeztek meg az oszthatatlan és szociális alapról sem. Az 1956-os évben 120 000 koronával bővítették az utóbbit. Az EFSZ anyagilag támogatta a beteg tagokat és halál esetén segí­tette az elhalt hozzátartozóit. Akik havonta ledolgoztak 20 munkaegysé­get, családi segélyt kaptak. Egy gyerekre 114, kettőre 264, háromra 453, négyre 674, ötre 900 koronát. Aki hosszantartó beteg­ségben szenvedett, az utolsó há­rom hónap átlag keresetének a fele fizetését kapta. A viesápapáti szövetkezetesek igye­kezete a jelenben sem vész kárba. De vágyuk még jobban teljesülhetne, ha rendszeresebben megtartanák a taggyűléseket, ahol közösen megbe­szélnék a gazdálkodás menetét. Az ellenőrző bizottság tagjai is javíthat­nának munkájukon. Elkelne a takar­mánnyal való takarékoskodás is. Esetleg nagyobb önállóságot kaphat­nának a termelócsoport vezetői, ami növelné önbizalmukat a felelősség­teljes munkában. Igaz, az eredmények már eddig is bámulatba ejtenek. Hisz a szövetke­zet tízéves fennállása alatt 150 csa­ládi ház épült a faluban. Bútort, rádiót, távolbalátót és személyautót vásároltak a tagok. Emberi módra élnek. A következő években még többet kívánnak tenni a közösség érdekében, hogy ezzel saját magukat emeljék a jólét gazdagabb jövője felé. J. Prokes Élre tör az ipolynyéki szövetkezet Ma, amikor az ember müve - a szovjet űrrakéta — a Nap körül kering, megszoktuk a csodákat. A tu­domány és termelés terén semmi se végleges, az ember fantáziája által megénekelt elképzelések valóra vál­nak. Így van ez mezőgazdaságunkban is. Pár évvel ezelőtt még a gépi szán­tás előnyéről kellett vitatkozni. Ma már természetes, hogy a traktorszán­tás olcsóbb és jobb, persze a gép kezelőjétől is $ok függ. Sokan állí­tották, hogy a hektárhozamok nem emelhetők. A szövetkezetek évzáró­­gyülései megdöntik ezt a tényt, nem ritka a 30 mázsás átlagos gabona­­hektárhozam, cukorrépából pedig 400 sőt 600 mázsás hektárhozamot is el­érünk. Hozzá kell fűznünk, hogy a répa olyan helyeken is megterem, bő termést ad, ahol eddig gondolni sem mertek termelésére. A napokban meglepetten hallottam, az ipolynyéki szövetkezet évzárógyű­lésén, hogy cukorrépából 395 mázsás hektárhozamot értek el. Annál is in­kább furcsa ez, mert ismerem a nyéki határt. Mészszegény, kevés gabonát termett, a rétjei pedig savanyú szénát adtak. A nyéki szegénységről nevezték el a Koldus-hegyet is. A pénzügyi beszámoló is nem várt eredményekről beszélt. Az 1 millió 375 000 korona helyett 2 millió 57 ezer koronát vet­tek be. A munkaegység értéke 22 ko­rona. Az eredmény annál is nagyobb, mert a múlt évben 650 hektár föld­del 193 gazda lépett a szövetkezetbe. Más szövetkezet az ilyen arányú vál­tozást évekig sínyli. Ismerek egy pár sereghajtót, mint a pásztói, szakái­­lasi, egegi, martosi EFSZ, ahol min­dig valamire hivatkoznak, de a gaz­dálkodást nem javítják meg. nagyobb a bevétel a tervezettnél. A növénytermelést is magasan túl­szárnyalták. Búzából 25 mázsás hek­tárhozamot is elértek, kukoricából pedig 35-öt. A malacszaporulat 13,8 malac volt. Borsiéin agronómus szerint a nyéki határt teljesen meg akarják változ­tatni. A hegyekben mészkőbányát nyitottak, ebből meszezik majd a talajt. Hogy a gazdálkodást még bel­terjesebbé tegyék, vetómagtermeléssel is foglalkoznak. A takarmányalap biztosítása céljából több cukorrépát termelnek és a silótakarmány félék vetésterületét is megnövelik. Minden előfeltétel megvan arra, hogy az ipolynyéki szövetkezet még jobb eredményeket ér el. Természetesen feltöltik az alapokat is. Az oszthatat­lan alapra tavaly 145 000 koronát, az 1959-es évben pedig 210 000 koronát tesznek. A szociális alapra 60 000 ko­ronát merítettek ki, ebben az évben pedig 108 000-ret terveztek. A kultu-Farkas János juhász, Racskó János méhész, Lőrincz Ferenc kertész és Sramkó János örülnek, mert tele az erszényük. Farkas János számadó 14 000 korona osztalékot kapott rális alapra 30 000 koronát tesznek. Megvalósítják a családi segélyt is. Az első gyerekre 40, a másodikra 50, a harmadikra 60 koronát adnak. Minden további gyereknél 10 koronával emel­kedik a családi pótlék. Bojtos Margit CSISZ tag vezetésével ifjúsági csoport alakul az EFSZ-ben. Az ipolynyéki évzárógyűlés példa­képe annak, hogy minden az embe­rektől függ. Lőrincz Ferenc kertész 4,5 hektáron a tervezett 90 000 korona helyett 123 000-ret termelt. Az állat­­tenyésztbőt 130 000 koronával volt Az ipolynyéki szövetkezet példa arra, hogy ha jó vezetőség áll az élen, hozzáértő szakemberek irányítják a gazdálkodást, akkor rövid idő alatt is jó eredményeket érhetnek el. B. J. Ahol elfeledkeztek élni SZÁZ TAGBÖL HARMINC Ferdics Gabriella a pozsonypüspöki EFSZ dolgozója a januári vitamindús növények között. A szövetkezetesek Száz tagot tart nyilván a szövet­­a közeljövőben 30 000 salátafejet szól- kezet, azonban ebből csak harminc lítanak a pozsonyi fogyasztó közön- dolgozik! Hat állatgondozó, tíz ko­ség számára csis, három vezetői funkciót tölt be. Gyalogmunkára csupán 11 ember jut, kiknek „gyűrni" kell a munkát, hogy valamit mégis kitermeljenek. Leg­alább a beadásra meg a takarmányo­zásra szükséges mennyiséget. Jöve­delem? Arról ne is beszéljünk. Mert ami már megtermett, még az is pusztul. Két és féíkazal heremag áll a szövetkezet gazdasági udavrán ki­­csépeletlen. Először nem volt cséplő, amikor gép volt, gépész és munkás hiányzott. így mindig maradt. Majd megeredtek az „ég csatornái“. Több mint 120 ezer koronát vesztettek el, mert úgy számítottak, hogy 40 mázsa heremag lesz belőle. Száz tagból harminc ... Elgondol­kozható, hova lett hetven. Nem ment messze, ott dolgozik a községben működő panelkészítő üzemben. És a vezetőség ezt nézi. Nem tétlenül, mert úgy hírlik a szövetkezet 24 hl borából már csak 14 hl van. Van aki a bajokra csak legyint, hogy vígan megyünk mi tönkre. Még a tagok munkabeosztására is érdemes felfigyelni. 10 kocsis, 11 gyalogmunkás. Igaz, kocsisból még ez is kevés, mert huszonegy pár ló fogyasztja a legjobb takarmányt. Hogy mire kell a sok ló? Elfelejtkez­tek arról, hogy gépállomás is van a világon. HOVA LETT 144 DARAB TYÚK Az elmúlt év elején 446 tyúk volt a szövetkezet baromfitelepén. Az év­végi összeírásnál csupán 302. Hová lett a többi? — Közel a kertek alatt van a tyúk­farmunk. Az alacsony kerítésen átre­pültek, vagy kibújtak, s úgy látszik a tagok udvaráról már „nem találtak vissza". Ezenkívül több mint száz csibénk is elveszett, — mondja az elnök. Kevés volt a tyúk, így természete­sen a tojásbeadásukat sem tudták teljesíteni. Mindmáig több mint hat­ezer darabbal tartoznak közellátá­sunknak. Amikor az EFSZ-ek IV. kongresz­­szusa előtti vitaanyag első részét tárgyalták, szóba került a tyúkfarm áthelyezése is. Maguk a tagok is be­látták, hogy milyen helytelen volt a felfogásuk, mikor azt mondták: „Le­gyen csak közel a faluhoz, biztosan nem találnánk olyan asszonyt, aki vállalná a hosszú gyaloglást. A vita­gyűlés határozatot hozott, hogy még a téli hónapokban áthelyezik a far­mot olyan helyre, ahol a kacsák és a libák vízre találnak. „MINDEN SZÖVETKEZETI TAG - LEGYEN SZAKEMBER!“ Ott jártamkor vitatták meg a kong­resszusi anyag III. részét, mely a falu kultúrforradalmának betetőzésé­ről, a fiataloknak az EFSZ-be való megnyeréséről, s a szövetkezeti ta­gok szakmai tudásának bővítéséről szól. A szövetkezetben egyetlen fiatalt sem találunk, s egy sincs mezőgaz­dasági iskolán. — Nincsenek szakembereink, akik rendesen irányítanák a gazdálkodást. Nincs egy tanult agronómusunk, se zootechnikusunk. Hogyan érhetünk így el jó eredményeket - mondta többek között Jaclcó András állatgon­dozó a felszólalásában. A szövetkezetek IV. kongresszusa előtti vitaanyag harmadik részében találkozunk ezzel: „Minden szövet­kezeti tag — legyen szakember“. Igen, ez kell, hogy jobban teremjen a föld. Persze az is, hogy legyen aki meg­dolgozza. A vitagyűlésen a munka­erő-kérdéssel is foglalkoztak. Meg­született a határozat, hogy a JNB segítségével visszaszerezzék a jelen­leg más munkahelyen dolgozó föld­műveseket. De a határozathoz kevés a rendelet. Politikai nevelőmunka is kell. A HNB a tömegszervezeteken keresztül is segíthetne. A fiatalok egyrésze nem CSISZ tag és ezeknek még most is a kocsma a legkedvesebb szórakozóhelyük. A CSISZ tagok kul­turális téren tesznek ugyan valamit, de az EFSZ-ben egyik sem dolgozik. Pedighát a csörgői határ nem alább való, mint a környező falvak földje, ha jól gondoznák, az is kiteremné a 25 — 30 koronás munkaegységet. Novotny elvtárs, a XI. kongresz­­szuson hangsúlyozta: „... az elért eredmények lehetővé teszik a további cél kitűzését — a szocializmus épí­tésének befejezését hazánkban.“ Ez azt is jelenti, hogy maradékta­lanul el kel érnünk azt a termelési színvonalat, amit 1965-ig a kong­resszus mezőgazdaságunk elé tűzött. Mert ettől függ az életszínvonal emelkedése is. Csörgőn is megvan­nak a feltételek, de valahogy megre­kedt az élet — mind formában, mind tartalomban még ott tartanak a régi­nél. Ügy bizony! A csörgeiek elfeled­keztek újmódon élni Olyannyira, mintha nem vennék észre, hogy a gazdagabb, tartalmasabb élet csak tőlük függ. H o r o s z Árpád

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents