Szabad Földműves, 1959. január-június (10. évfolyam, 1-51. szám)

1959-01-28 / 8. szám

28 VIRÁGZÓ MEZŐGAZDASÁG 1959. január 28. ^/iií^nxy^déA Magyarországon emberi táplálkozásra a tehén, kecske és juh tejét használják. Tápértéküket vegyi összetételük jellem­zi. A tejzsír a juhtejben a legtöbb (leg­alább kétannyi, mint a tehéntej és kecs­ketej zsírtartalma), de a juhtejben találjuk a legtöbb fehérjét és tejcukrot is. Tejtermelésünk 96 °/o-át a tehenek szolgáltatják, s csupán 2 — 2 %-ot adnak a juhok és a kecskék Viszont például Bulgáriában a juhtej termelési aránya 27 %, Görögországban 37 °/o, Törökor­szágban 23%, Portugáliában 17%; stb. Az említett három tejfélében a tej­cukor és az ásványi anyagok mennyisége nasyjából egyforma. A tejzsír és fehér­jék azonban jóval jelentősebb alkotó­elemei a tejnek, s ilyfen téren a juhtej tűnik ki. A tejzsír az értékes vitaminok, valamint a legjobb íz- és zamatanyagok hordozója. Ez a magyarázata, hogy a juhtejböl készült kávé, kakaó és csoko­ládé íze valóságos tejszínes íz. A juhtejben sokkal- több az A- és C­A. régimódi, hátulró! végzett fejősből szennyezett, rosas minőségű tejet - kapunk vitamin, mint a tehéntejben. Az A-vita­­min jelenlétét akkor értékelhetjük kellő­képpen, ha szem előtt tartjuk hiányá.­­nak kóros következményeit; ilyen kö­vetkezmények: az újszülöttek ellenálló­képesség nélkül jönnek a világra, gya­kori az alkonyi vakság (farkasvakság), a tüdőhurut, a bélgyulladás, a növeke­dés elégtelensége; stb. Kutatóintéze­tünkben rendszeresen mértük a juhtej A-vitaminjának mennyiségét. Kiderült, hogy amíg a tehéntejben tavasszal lite­renként csupán 0,1 milligramm A-vita­­min akad, ugyanakkor a juhtejben ennek tízszeresét, vagyis 1 milligramm A-vita­­mint mutattunk ki. Augusztusban a tehéntej 1 milligramm, a juhtej 2,1 —2,2 milligram A-vitamint tartalmazott. Ki­tűnt az is, hogy a téli és nyári juhtej A-vitaminjának mennyisége közt sincs olyan nagy különbség, mint a téli és nyári tehéntej között. A téli juhtej A- vitaminja mintegy fele a nyáriénak, ezzel szemben a tehéntej A-vitaminjainak mennyisége télen hatodnyira, sőt tized­nyire csökkenhet. Gyakorlatilag a tehén­tej télen és tavaszelőn szinte nem is jelent vitaminforrást a szervezet részé­re- Ugyanakkor ha juhtejet fogyasztunk, vitaminellátásunk a legválságosabb idő­ben is kielégítő. Ha összehasonlítjuk a tehéntej és juh­tej C-vitaminjának mennyiségét, meg­állapíthatjuk, hogy a juhtejben kétszer­­te, sőt háromszorta több a C-vitamin. Már pedig C-vitamin hiányában a foghús megduzzad, a fogak rr^eglazulnak, s az erek szakadékonysága miatt a testen gyakoriak a vérömlések. Ha a gyermeket egyoldalún kecsketejjel táplálják, néha vérszegénység lép föl (a vörös vérsejtek A juhtej értéke Irta: Dr. SCHANDL JÓZSEF Kossuth-díjas akadémikus, az Állattenyésztési Kutatóintézet igazgatója megfogyatkoznak). Ennek az okát a ka­­rotin hiányán kívül a C-vitamin elégte­lenségével magyarázzák. A juhtej ilyen­kor is jó szolgálatot tehetne, mivel karotialartalma teljes értékű, s amíg a juhtsjben literenként 24 — 68 milligramm C-vitamint, a kecsketejben csak 4 — 18 milligrammot mutathatunk ki. További előnyei a juhtejnek, hogy fogyasztása során a güműkóros fertőzés még a tej felmelegítése (pasztőrözése) nélkül sem fenyeget. A juhok között ugyanis a gümőkór alig 0,1 %-ban fordul elő, holott a tehenek közül legalább 20 — 25 %-ot tesz ki a gümökórosok száma. A közelmúltban a boroszlói gyermek­­klinika olyan vizsgálati eredményeket közölt, amelyek szerint a juhtej nagy sikerrel használható csecsemők táplálá­sára. Erre a célra a juhtejet olyan víz egyenlő mennyiségével hígítsuk, amely­ben 5% zabnyálkát és 5 — 10% nádcuk­rot oldunk föl. A csecsemőket a borosz­lói klinikán 4 — 10 hetes koruktól így táplálták. Az apróságok kifogástalanul érezték magukat, s éppolyan lendülettel fejlődtek tovább, mint amikor édes^­­anyjuk tejét fogyasztották. Huszonkilenc csecsemő esetében 2 — 8 hónapos korban váltotta föl a tehéntejes táplálást a juh­­tejjel készült táplálék. Mind az átme­neti, mind a későbbi táplálás zavartalan volt; emésztési zavarok, vitaminhiány vagy anaemiás jelenségek, tehát vita­minhiányból, illetőleg vérszegénységből eredő zavarok nem léptek föl. Hat cse­csemő táplálásával 6 — 12 hetes korukban azt a meglepő tapasztalatot szerezték, hogy a tehéntejes táplálás idején kelet­kezett gyomor- és bélhurutra a juhtejes táplálék orvosságként hatott, s a he­veny betegség gyorsan gyógyult. Bár joghurt akármilyen fejősállat te­jéből készíthető, de legjobban az olyan sűrű, sok fehérjét és főként sok zsírt tartalmazó tejből sikerül, mint amilyen a juhtej. A sok szárazanyag azt bizto­sítja, hogy a jellegzetes alvadók kemény és a szó szoros értelmében májszerü; kanállal szinte szeletelhető, ugyanakkor az alvadék-darabokból savó nem serked. Az alvadók annyira merev, hogy a poha­rat akár szájával is lefordíthatjuk, tar­talma nem ömlik ki. A juhtejböl készült joghurt, ha kanállal összekeverjük, nem savós-szemcsés, hanem • krémre emlé­keztet. A savkötő szárazanyag nagy mennyisége folytán a túlzott savanyo­­dástól is kevésbé kell tartanunk, míg a nagy zsírmennyiség az alvadók simasá­gát biztosítja. Az is jellemző a juhtejböl készült joghurtra, hogy szép, fehér. Ennyi dicséret után nézzünk szembe a lehangoló tényekkel. A magyarországi juhászatokban — csekély kivétellel — olyan bundaszagú vagy akolszagú juh­tejet fejnek, amelyet ital vagy joghurt formájában senkinek sincs kedve fo­gyasztani. Ez az oka, hogy a magyar juhtej csak kezdetleges formákban (go­molya, túró) kerül piacra, s így az egy­oldalú és gyors tejsavas erjedés el­nyomja benne azokat a fehérjebontó erjedési folyamatokat, amelyek révén a finomabb sajtok különleges ízei kelet­keznek. Ez a tény kétségtelenül lesújtó, vi­szont annál vigasztalóbb, hogy ezen a helyzeten hamar és könnyen változtat­hatunk. Mindez kizárólag a fejőjuhá­szoktól és a juhászatok vezetőitől függ. A kellemetlen szag és a baktériumtömeg ugyanis nem a juh tőgyéből áramlik ki; a szagot a kifejt tej az akol romlott levegőjéből szívja magába, míg a bakté­riumok nagy tömege fejés közben, a fejőjuhász szennyes kezéről, a tisztáta­lan edény ékről és a hátulról történő fejés velejáróival jut a tejbe. Hovatovább sokmillió liter tejet fejnek juhászatainkban. Igazán vétek ezt a nagy értéket gyorsan romló termékek­ben, kezdetleges módon eltékozolni. Micsoda értéknövekedést jelentene ez a nagy tejmennyiség, ha a juhászaink nem ragaszkodnának makacsul azokhoz az ósdi módszerekhez, amelyeket évszáza­dokkal, sőt talán évezredekkel ezelőtt a művelt világtól távol élő hegyi pásztorok eszeltek ki. Ha a gazdaságvezetők a tehenészetek­ben meg tudták honosítani az egészségi szemszögből kifogástalan tejkezelést, miért tűrik a juháratokban azokat az ősi módszereket, amelyek a korszerű tejkezelés megcsúfolói, s az üzleti érzék hiányára vallanak. A korszerű módon kifejt juhtej rend­kívül tápláló, ízes és egészséges Mindezt azért hoztuk föl, hogy akik szeretik a „tejszínes kávét“, az igazi joghurtot, a finom csemegesajtot, legye­nek apostolai a korszerű és egészségügyi szempontból tökéletes juhtejgazdaság­­nak. ★ ★ ★ A takarmány hatása a gyapjú növekedésére Több szovjet tudós körülbelül 800 juhon két esztendőn keresztül kísérletet végzett annak a megállapítására, hogy a takarmány milyen hatást gyakorol a gyapjú növekedésére. A juhokat cso­portokra osztották, s az állatok külön­böző takarmányt kaptak, még pedig sztyeppi szénát, silótakarmányt, lucer­nát, kukoricát, napraforgópogácsát, bú­zakorpát, zabot és árpapelyvát. Legjob­ban azoknak a juhoknak a gyapjúja mit, amelyek takarmányadagjában a praforgópogácsa volt túlsúlyban, míg a szénával etetett állatok gyapjúja aránylag gyöngén fejlődött. A kísérlet eredménye szerint a táplálék fehérje­mennyisége és a gyapjú növekedése között összefüggés áll fönn. A napra­forgópogácsa kitűnő hatása azzal ma­gyarázható, hogy aminosavat tartalmaz, amely kedvezően befolyásolja a gyapjú­növést.

Next

/
Thumbnails
Contents