Szabad Földműves, 1959. január-június (10. évfolyam, 1-51. szám)
1959-01-28 / 8. szám
28 VIRÁGZÓ MEZŐGAZDASÁG 1959. január 28. ^/iií^nxy^déA Magyarországon emberi táplálkozásra a tehén, kecske és juh tejét használják. Tápértéküket vegyi összetételük jellemzi. A tejzsír a juhtejben a legtöbb (legalább kétannyi, mint a tehéntej és kecsketej zsírtartalma), de a juhtejben találjuk a legtöbb fehérjét és tejcukrot is. Tejtermelésünk 96 °/o-át a tehenek szolgáltatják, s csupán 2 — 2 %-ot adnak a juhok és a kecskék Viszont például Bulgáriában a juhtej termelési aránya 27 %, Görögországban 37 °/o, Törökországban 23%, Portugáliában 17%; stb. Az említett három tejfélében a tejcukor és az ásványi anyagok mennyisége nasyjából egyforma. A tejzsír és fehérjék azonban jóval jelentősebb alkotóelemei a tejnek, s ilyfen téren a juhtej tűnik ki. A tejzsír az értékes vitaminok, valamint a legjobb íz- és zamatanyagok hordozója. Ez a magyarázata, hogy a juhtejböl készült kávé, kakaó és csokoládé íze valóságos tejszínes íz. A juhtejben sokkal- több az A- és CA. régimódi, hátulró! végzett fejősből szennyezett, rosas minőségű tejet - kapunk vitamin, mint a tehéntejben. Az A-vitamin jelenlétét akkor értékelhetjük kellőképpen, ha szem előtt tartjuk hiányá.nak kóros következményeit; ilyen következmények: az újszülöttek ellenállóképesség nélkül jönnek a világra, gyakori az alkonyi vakság (farkasvakság), a tüdőhurut, a bélgyulladás, a növekedés elégtelensége; stb. Kutatóintézetünkben rendszeresen mértük a juhtej A-vitaminjának mennyiségét. Kiderült, hogy amíg a tehéntejben tavasszal literenként csupán 0,1 milligramm A-vitamin akad, ugyanakkor a juhtejben ennek tízszeresét, vagyis 1 milligramm A-vitamint mutattunk ki. Augusztusban a tehéntej 1 milligramm, a juhtej 2,1 —2,2 milligram A-vitamint tartalmazott. Kitűnt az is, hogy a téli és nyári juhtej A-vitaminjának mennyisége közt sincs olyan nagy különbség, mint a téli és nyári tehéntej között. A téli juhtej A- vitaminja mintegy fele a nyáriénak, ezzel szemben a tehéntej A-vitaminjainak mennyisége télen hatodnyira, sőt tizednyire csökkenhet. Gyakorlatilag a tehéntej télen és tavaszelőn szinte nem is jelent vitaminforrást a szervezet részére- Ugyanakkor ha juhtejet fogyasztunk, vitaminellátásunk a legválságosabb időben is kielégítő. Ha összehasonlítjuk a tehéntej és juhtej C-vitaminjának mennyiségét, megállapíthatjuk, hogy a juhtejben kétszerte, sőt háromszorta több a C-vitamin. Már pedig C-vitamin hiányában a foghús megduzzad, a fogak rr^eglazulnak, s az erek szakadékonysága miatt a testen gyakoriak a vérömlések. Ha a gyermeket egyoldalún kecsketejjel táplálják, néha vérszegénység lép föl (a vörös vérsejtek A juhtej értéke Irta: Dr. SCHANDL JÓZSEF Kossuth-díjas akadémikus, az Állattenyésztési Kutatóintézet igazgatója megfogyatkoznak). Ennek az okát a karotin hiányán kívül a C-vitamin elégtelenségével magyarázzák. A juhtej ilyenkor is jó szolgálatot tehetne, mivel karotialartalma teljes értékű, s amíg a juhtsjben literenként 24 — 68 milligramm C-vitamint, a kecsketejben csak 4 — 18 milligrammot mutathatunk ki. További előnyei a juhtejnek, hogy fogyasztása során a güműkóros fertőzés még a tej felmelegítése (pasztőrözése) nélkül sem fenyeget. A juhok között ugyanis a gümőkór alig 0,1 %-ban fordul elő, holott a tehenek közül legalább 20 — 25 %-ot tesz ki a gümökórosok száma. A közelmúltban a boroszlói gyermekklinika olyan vizsgálati eredményeket közölt, amelyek szerint a juhtej nagy sikerrel használható csecsemők táplálására. Erre a célra a juhtejet olyan víz egyenlő mennyiségével hígítsuk, amelyben 5% zabnyálkát és 5 — 10% nádcukrot oldunk föl. A csecsemőket a boroszlói klinikán 4 — 10 hetes koruktól így táplálták. Az apróságok kifogástalanul érezték magukat, s éppolyan lendülettel fejlődtek tovább, mint amikor édes^anyjuk tejét fogyasztották. Huszonkilenc csecsemő esetében 2 — 8 hónapos korban váltotta föl a tehéntejes táplálást a juhtejjel készült táplálék. Mind az átmeneti, mind a későbbi táplálás zavartalan volt; emésztési zavarok, vitaminhiány vagy anaemiás jelenségek, tehát vitaminhiányból, illetőleg vérszegénységből eredő zavarok nem léptek föl. Hat csecsemő táplálásával 6 — 12 hetes korukban azt a meglepő tapasztalatot szerezték, hogy a tehéntejes táplálás idején keletkezett gyomor- és bélhurutra a juhtejes táplálék orvosságként hatott, s a heveny betegség gyorsan gyógyult. Bár joghurt akármilyen fejősállat tejéből készíthető, de legjobban az olyan sűrű, sok fehérjét és főként sok zsírt tartalmazó tejből sikerül, mint amilyen a juhtej. A sok szárazanyag azt biztosítja, hogy a jellegzetes alvadók kemény és a szó szoros értelmében májszerü; kanállal szinte szeletelhető, ugyanakkor az alvadék-darabokból savó nem serked. Az alvadók annyira merev, hogy a poharat akár szájával is lefordíthatjuk, tartalma nem ömlik ki. A juhtejböl készült joghurt, ha kanállal összekeverjük, nem savós-szemcsés, hanem • krémre emlékeztet. A savkötő szárazanyag nagy mennyisége folytán a túlzott savanyodástól is kevésbé kell tartanunk, míg a nagy zsírmennyiség az alvadók simaságát biztosítja. Az is jellemző a juhtejböl készült joghurtra, hogy szép, fehér. Ennyi dicséret után nézzünk szembe a lehangoló tényekkel. A magyarországi juhászatokban — csekély kivétellel — olyan bundaszagú vagy akolszagú juhtejet fejnek, amelyet ital vagy joghurt formájában senkinek sincs kedve fogyasztani. Ez az oka, hogy a magyar juhtej csak kezdetleges formákban (gomolya, túró) kerül piacra, s így az egyoldalú és gyors tejsavas erjedés elnyomja benne azokat a fehérjebontó erjedési folyamatokat, amelyek révén a finomabb sajtok különleges ízei keletkeznek. Ez a tény kétségtelenül lesújtó, viszont annál vigasztalóbb, hogy ezen a helyzeten hamar és könnyen változtathatunk. Mindez kizárólag a fejőjuhászoktól és a juhászatok vezetőitől függ. A kellemetlen szag és a baktériumtömeg ugyanis nem a juh tőgyéből áramlik ki; a szagot a kifejt tej az akol romlott levegőjéből szívja magába, míg a baktériumok nagy tömege fejés közben, a fejőjuhász szennyes kezéről, a tisztátalan edény ékről és a hátulról történő fejés velejáróival jut a tejbe. Hovatovább sokmillió liter tejet fejnek juhászatainkban. Igazán vétek ezt a nagy értéket gyorsan romló termékekben, kezdetleges módon eltékozolni. Micsoda értéknövekedést jelentene ez a nagy tejmennyiség, ha a juhászaink nem ragaszkodnának makacsul azokhoz az ósdi módszerekhez, amelyeket évszázadokkal, sőt talán évezredekkel ezelőtt a művelt világtól távol élő hegyi pásztorok eszeltek ki. Ha a gazdaságvezetők a tehenészetekben meg tudták honosítani az egészségi szemszögből kifogástalan tejkezelést, miért tűrik a juháratokban azokat az ősi módszereket, amelyek a korszerű tejkezelés megcsúfolói, s az üzleti érzék hiányára vallanak. A korszerű módon kifejt juhtej rendkívül tápláló, ízes és egészséges Mindezt azért hoztuk föl, hogy akik szeretik a „tejszínes kávét“, az igazi joghurtot, a finom csemegesajtot, legyenek apostolai a korszerű és egészségügyi szempontból tökéletes juhtejgazdaságnak. ★ ★ ★ A takarmány hatása a gyapjú növekedésére Több szovjet tudós körülbelül 800 juhon két esztendőn keresztül kísérletet végzett annak a megállapítására, hogy a takarmány milyen hatást gyakorol a gyapjú növekedésére. A juhokat csoportokra osztották, s az állatok különböző takarmányt kaptak, még pedig sztyeppi szénát, silótakarmányt, lucernát, kukoricát, napraforgópogácsát, búzakorpát, zabot és árpapelyvát. Legjobban azoknak a juhoknak a gyapjúja mit, amelyek takarmányadagjában a praforgópogácsa volt túlsúlyban, míg a szénával etetett állatok gyapjúja aránylag gyöngén fejlődött. A kísérlet eredménye szerint a táplálék fehérjemennyisége és a gyapjú növekedése között összefüggés áll fönn. A napraforgópogácsa kitűnő hatása azzal magyarázható, hogy aminosavat tartalmaz, amely kedvezően befolyásolja a gyapjúnövést.
