Szabad Földműves, 1959. január-június (10. évfolyam, 1-51. szám)

1959-01-28 / 8. szám

1959. január 28. VIRÄGZÖ MEZŐGAZDASÁG 29 A takarmanylelesegek asvanyérteke alatt az ásványi anyagok (éghetetlen hamuanyagok) grammokban kifejezett ásványi mennyiségét értjük, éspedig a kérdéses takarmányféleség 1000 gramm­jaként (1 kg-jaként). Itt nemcsak a jellegzetes csontképző anyagokra, tehát a mészre (Ca) és a foszforra (P) gon­dolunk, hanem azokra a további anya­gokra is, amelyeket a háziállatok élet­megnyilvánulásaik közben nem nélkü­lözhetnek (biogén elemek), de egyéb fontos elemeket szintén számon kell tartanunk. Ilyenek a kálium (K), mag­nézium (Mg), kén (S), nátrium (Ma), klór (Cl), vas (Fe), jód (J), réz (Cu), mangán (Mn) stb. Ezek az elemek álta­lában rendkívül fontosak a szervezet szempontjából, mivel- szabályozó tevé­kenységükkel tűnnek ki és jelentőségük egyik-másik vitamin hatásával fölér, noha az állati testben csak egészen el­enyésző mennyiségben, nyomokban, pa­­rányokban fordulnak elő. Ezeket az elemeket (jód, réz, mangán stb.) nyom­elemeknek vagy parányelemeknek ne­vezzük. Ha a' különböző takarmányokból ösz­­szeállított adag változatos, ásványanyag­hiány gyakorlatilag nemigen szokott elő­fordulni, viszont sokszor megtörténik, hogy az ásványi tápanyagok megkívánt egyensúlya hiányzik, s ez mindenek­előtt a legfőbb csontképző anyagokra, a mészre és foszforra vonatkozik. Amikor az abraktakarmányok adagolása bősége­sebb, rendszerint mindig lényeges fosz­forfölösleg lép föl a mész rovására. Ezt a kedvezőtlen arányt takarmánymész vagy iszapolt kréta adagolásával hozzuk heiyre. Mész- és foszforhiányra akkor kell számítanunk, ha a takarmányozás egyoldalú, vagy pedig ha az állatokat nagyobb adagolásban kevésbé értékes szénával (savanyú vagy ázott szénával), továbbá a mezőgazdasági ipar mellék­­termékeinek túlzott adagjaival táplál­juk. Ha az állatok indokolatlanul nagy adagokat kapnak gumóstakarmártyokból, ennek következményeként a kálium és a nátrium egyensúlya bomlik meg. A gu­móstakarmányok káliumfölöslege emész­tés és áthasonitás közben gyakran za­varokat, bélhurutot okozhat, tehát ennek elkerülése végett állatonként és naponta 5 — 40 gramm takarmánysót adagoljunk, amellyel helyreállíthatjuk a kálium és nátrium megkövetelt egyensúlyát, tehát kiküszöböljük a kálium kedvezőtlen ha­tását. De a takarmánysó adagolása zöld­takarmányozás idején is igen fontos. Különböző takarmányféleségek szerint a mész- és foszfortartalom eltérő, "sőt azonos takarmányfajta kálium- és nát-^ riumtartalma is -változó. Mészben gaz­dagok a lucerna, hereféleségek, réti széna, a hüvelyesek szalmája és a repce hüvelye. Mészben szegény táplálékok: gabonafélék, liszt és egyéb malomipari termékek, a gabonaféleségek szalmája és pelyvája (az árpapelyva kivételével), a kapástakarmányok. A gabonaféleségek közül aránylag a zab tartalmazza a leg­több meszet. Foszforban gazdagok: a gabonaféleségek és őrlési melléktermé­keik (főként a korpa), a hüvelyesek (bab), a lenmag, malátacsíra, szárított élesztő, szárított sörtörköly és az olaj­pogácsák. Foszforban szegények: a ga­bonaféleségek és a hüvelyesek szalmája, a pelyva, a hüvelyek, a kapástakarmá­nyok, a cukorgyári répaszelet, melasz és takarmánycukor. A felsorolt elemek hiányát, amely csapadékszegény években fokozódik, ásványi pótlékok takarmányozásával há­rítjuk el. Néhány megjegyzés a gépi íejésröl Az istálló gépesítése nagyon sok em­beri munkát szabadít fel, s így olcsóbbá teszi a termelést. Az istálló gépesítésé­vel kapcsolatban első helyen kell meg­említeni — mint a legnehezebb munkák egyikét — a fejés gépesítését. Köztudo­mású, hogy a fejés nagyon fárasztó és nehéz munka. Szociális szempontból is tehát e munka gépesítésének kell minél gyorsabb ütemben elterjedni nagyüze­meinkben. A gépi fejés, sajnos, elég lassan terjed a szocialista gazdaságban. Ennek egy­részt az az oka, hogy a fejőgépek keze­lését nem ismerik. Nagyon kevés a szakképzett fejőgépész, viszont a kép­zetlen emberek kezében a gépet ered­ményesen használni nem lehet. A másik ok pedig az, hogy nem min­den tehenet lehet géppel fejni. Az ered­ményes gépi fejéshez bizonyos külön­leges tőgyszerkezet lenne kívánatos. A rendkívüli nagyságú és vastagságú tőgybimbó nem fér a fejőkehelybe, a túl vékonnyal pedig nem telik meg a fejő­­kehely, de a rövid vagy kis csecsbimbó is akadályozza a gépi fejést. Van olyan tehén, amely szabályos tcgyi szerkezet ellenére is a tejet visszatartja, géppel rosszul fejhető. Mindez összevéve azon­ban ez alig 1 — 2 százalékot jelent. Rendkívül kívánatos lenne a géppel jól fejhető egyedek kiválogatása és megjelölése, hogy a bíráló bizottságok értesüljenek a tehén e fontos tulajdon­ságáról és ezt pontozás alkalmával meg­felelően értékeljék. A hivatalos állat­tenyésztő-szerveknek, a törzskönyvi fel­ügyelőségeknek, a törzsállattenyésztő állomások szakértőinek a helyszínen kellene erről próbafejés alkalmával meg­győződniük és a tenyésztési könyvbe bejegyezniük. A gépi fejés nagyüzemi gazdaságunk­ban hosszú évek óta folyik, s itt nevel­nek tenyészbikákat is. Az állattenyész­tési szerveknek gondoskodniuk kellene arról, hogy a géppel jól fejhető tehenek után felnevelt bikák a mesterséges megtermékenyítő-főállomásra kerülje­nek. Ha a mesterséges megtermékenyí­tő-állomásokkal szemben nagyüzemeink azzal az igénnyel lépnek fel, hogy a gépi fejésre átszervezett tenyészetükre olyan bikát osszanak be, amelynek anyja gép­pel jól fejhető, a megtermékenyítő­állomások valószínűleg komoly zavarba jönnének. A szocialista nagyüzem a szakszerű munka gépesítésével, az emberi munka megkönnyítésével a termelési költségek leszállítására és a jövedelmezőség foko­zására törekszik. Ez a célja azoknak az állami gazdaságoknak, ahol a kétszeri gépi fejésre térnek át. Ez a rendszer megkívánja az állattenyésztőktől, hogy olyan tőgyszerkezeti egyedeket szapo­rítsanak el, amelyek napi 20 — 25 liter tej termelésére képesek és a gépi fe­jésre alkalmasak. Horváth István, törzsállattenyésztő Teret hódít a nyitott istállózás az EFSZ-ekben Az EFSZ-ek IV. országos kongresszu­sát megelőző vita keretében foglalkozni szeretnénk a szarvasmarha nyitott istál­lózásának kérdésével. A szarvasmarha zárt istállózását ma már sok helyen felülvizsgálják. Ezt néhány okból teszik. Mindenekelőtt egészségügyi szempont­ból, de az állatok alacsonyabb termelé­kenysége, rövidebb életkora és a te­nyésztés költséges volta miatt is. Igaz, hogy a gépesítés hagyományos istállózás esetén is lehetővé teszi a munka ter­melékenységének növelését, viszont a teljesen gépesített istálló nagyon költ­séges. Jelentősek az épíkezési kiadások, a gépi berendezés költségei, s ezekhez viszonyítva aránylag nem lesz olcsóbb és könnyebb a munka. A nagyüzemi mezőgazdasági termelés egyik előnye: a munka termelékenysé­gének emelkedése és a termelési költ­ségek csökkenése. Az állattenyésztés új módszere, a nyitott istállózás is ezeket az előnyöket hozza felszínre. Százharminc férőhelyes, vascsöves szerkezetű nyitott istállót építenek a nádszegi szövetkezetben. Az istálló a terv szerint még ebben az évben elké­szül. Rövid időn belül a felsőszeli szö­vetkezetben is bevezetik a nyitott istál­lózást. Erre a célra fából egy 140 szarvasmarhát befogadó istállót emel­nek. A nagymácsédi és a vezekényi szö­vetkezetben a juhaklokat alakítják át 70 növendékmarha befogadására alkal­mas nyitott istállóvá. Krajcsovics Ferdinánd (Calánta) Problémák a népesség emelkedése körül Bolygónkon 1951-től 1955-ig 192 millió fővel gyarapodott a lakosság: 1955-ben a Föld lakossága 2691 millió volt. A né­pesség ilyen rohamos emelkedése a halálozás csökkenésével magyarázható. Fontos, hogy az élelmiszerek termelése világviszonylatban gyorsabban emelked­jék, mint a lakosság száma. Beltram mexikói professzor a tropikus és szub­­trópikus vidékek gazdaságosabb kihasz­nálását ajánlja, hogy elegendő táplálék­hoz jusson a Föld lakossága. Stollmann András (Komárom) Rutáink fertőtlenítése A kutak fertőtlenítésére és a kutak­ban levő élőlények elpusztítására leg­inkább a klórozás vált be. Ezt oly mó­don végezzük, hogy a kút átmérőjéből és a kútban levő vízoszlop magasságá­ból kiszámítjuk a kút víztartalmát. Min­den köbméter vízre 20 gramm klór­­meszet számítunk, amelyet vízben fel­oldunk. Az oldáskor minden 5 dkg klórmészhez 1 liter vizet adunk. Amikor a klórmész feloldódott, az oldatot a kútba csorgatjuk. Tizenkét óra múlva a vizet addig húzzuk a kútból, amíg érez­zük rajta a klórszagot. Ha a szomszédos kutakat is fertőtle­níteni kell, ajánlatos a klórozást egy­­időben végezni. Klimsch Ferdinánd (Bratislava) Takarmányok ásványértéke

Next

/
Thumbnails
Contents