Szabad Földműves, 1959. január-június (10. évfolyam, 1-51. szám)

1959-01-28 / 8. szám

1959 január 28. VIRÄGZÖ MEZŐGAZDASÁG 27

a vetőmag tisztítása es csavazasa

! írta: BLABLA KÁROLY mérnök, a Komáromi Mezőgazdasági Műszaki Iskola igazgatója

A várható termésmennyiséget nagymértékben befolyásolja a vetőmag minősége és egészségi állapota. Világstatisztikai adatok szerint a gabonafélék gyomossági fedettsége gyakran eléri a 20 — 22 %-ot. Ez azt jelenti, hogy a 100 ha-ra elvetett gabonából csak 80 hektár ad termést és 20 hektár gyomot nevel. Ügy gondolom, hogy nem szükséges több szót vesztegetni a vetőmag helyes előkészítésének fontosságára.

A vetőmag előkészítése két munkafolyamatból áll:

1. Tisztítás

2. Csávázás.

1. Tisztítás. Tisztítással kell a vetőmagból minden idegen anyagot, valamint minden sérült, törött, továbbá túlságosan apró és léha, könnyű magot eltávolítani. A tisztátalanságot a vetőmagban két csoportra oszthatjuk, éspedig: a) fizikaira, mint például por, föld, lőrék stb. és b) biológiai tisztálalanságra, mint például idegen gazdasági magvak, de idetartoznak a vetőmagvak veszedelmes ellenségei a gyommagvak is.

A fizikai szennyeződést azért kell eltávolítani a vetőmagból, mert csak a szükséges vetőmagmennyiséget szaporítja, megnehezíti az egyenletes szórást és növeli a vetés költségeit.

A gyommagvakat föltétlenül el kell távolítani a vetőmagból, mert a talajt elgyomosítják, beárnyékolják a kultúrnövényt, s elvonják tőle mind a talajnedvességet, mind a tápanyagokat. A vetőmagot fajsúly, alak és nagyság szerint tisztítjuk. A tisztítás munkamenete három részből tevődik össze: a) szelelés, b) rostálás és c) konkolyozás (triőrözés).

Szeleléssel a vetőmagból könnyen eltávolíthatjuk a súlytalanabb tisztátalanságokat (pelyvát, szalmát, léha magokat). Magát a szelelőt úgy szabályozzuk, hogy növeljük vagy csökkentjük a légáramlat erejét, mégpedig azzal, hogy megfelelő sebességgel hajtatjuk a szelelőt, vagy a szelelőnyílást állítjuk be szükség szerint.

A második munkamenet a rostálás. Az osztályozó-rosta nagyság szerint választja ki a vetőmagot. Ezt a munkát több különböző nyílású rostaszita végzi. Ha a rosta beállítása jó, akkor a vetőmagból igen eredményesen el lehet távolítani a különböző alakú és nagyságú idegen anyagokat. Az osztályozó-rosta munkáját a gyorsabb vagy lassúbb meghajtással és a mag megfelelő leeresztésével szabályozhatjuk. Ügyelni kell azonban arra, hogy vastag réteget ne engedjünk soha a rostára, mert akkor sok mag osztályozatlanul mehet végig.

A tisztítás harmadik munkamenete a konkolyozás, triőrözés. Ezzel a művelettel távolítjuk el a vetőmagból a gömbölyű gyommagvakat, amelyeket nem tudtunk kirostálni. így például a búzából a konkolyt és bükkönyt. Konkolyozni, triőrözni a már előzetesen átszelelt és megrostált vetőmagot kell.

Mai, korszerű vetőmagtisztítógépeink már kombináltak, egyetemesek (univerzálisak) és mind a három műveletet folyamatosan képesek elvégezni, sőt egyes gépekbe még válogató-asztalt is szereltek, amely az azonos alakú és nagyságú szemeket súly szerint osztályozza.

Külön kell szólnunk a herefélék vetőmagjának tisztításáról, amelyet a törvény is kötelezőleg előír. A herefélék magjának tisztítását a vetőmag tisztítóállomások végzik. Tulajdonképpen az aranka magjának érdes felülete alapján választhatjuk külön a vetőmagot. A magot vasreszelékkel keverjük össze, amely az arankára tapad, úgyhogy utána az arankát mágnes segítségével választjuk ki a vetőmagból.

2. A vetőmag csávázása. Tudjuk, hogy a vetőmag útján sok fertőző betegség terjed. A fertőző spórák rátapadnak a mag felületére, s így csírázáskor a növény megfertőződik. Ilyen gombabetegségek: a búza kőüszög je, az árpa fedett üszögje, a rozs szárüszögje, a zab por- és fedett üszögje. valamint az árpa levélcsíkoltsága. A porüszög a vetőmag belsejében található, így azt felületi, illetőleg kémiai csávázással nem semmisíthetjük meg. Ezek szerint a csávázási két csoportra kell osztanunk, mégpedig: a) kémiai és b) fizikai, illetőleg melegvizes csávázásra.

Hatása alapján maga a kémiai csávázás is kétféle lehet: nedves csávázás, amikor az anyag azonnal kifejti hatását, valamint porcsávázás, amikor a csávázószer csupán elvetés után, a mag duzzadásakor fertőtlenít.

A nedves csávázási módok a következők:

a) Kosaras csávázás (Linhart-féle csávázás). Kétfülű fűzfakosarat használunk, amelybe 25 — 30 kg vetőmagot úgy helyezünk el, hogy a vetömagréteg felső szintje és a kosár pereme között legalább 10 cm-es üres térség maradjon A kosarat ritka szövésű zsákvászonnal béleljük ki. A munka meggyorsítása céljából jól tesszük, ha két kosárral dolgozunk. A csávázó oldat, részére olyan nagyságú faedényt választunk, amelybe a kosár könnyen belefér. A vetőmagot fél óráig tartjuk az oldatban. Ez idő alatt a magot néhányszor megkeverjük, a felszínre kerülő üszögös és léha szemeket pedig lemerjük.

b) Kádcsávázás. A vetőmagot a csávázószert tartalmazó kádba, hordóba öntjük. Ügyeljünk, hogy az oldat a vetőmagot 10 cm-re ellepje. Ilyenkor is lemerjük a puffancs-szemeket, miután a

magot néhányszor megkevertük. Csávázószerként a nálunk forgalomba levő Agrostrant használjuk. Az anyagszükséglet mindkét esetben a következő: 50 gramm csávázószert 50 literre számítunk, s ez 1 mázsa búzára vagy rozsra elegendő, 60 gramm szert 60 literre számítunk, amely 1 mázsa árpára elegendő, 180 gramm Agrostrant 80 liter vízben feloldunk, s ezzel 1 mázsa zabot csávázhatunk.

Ha kosaras módon csávázunk, kosaranként búza csávázásakor 4 liter, árpa csávázásakor 3 liter és zab csávázása

alkalmával 9 liter oldat pótlásáról kell gondoskodnunk, mert körülbelül ennyi oldatot vesz föl a vetőmag. Csávázószerként 1 %-os rézgáücot is használhatunk, s ezzel 50 liter oldatban 1 mázsa magot csávázhatunk meg.

A nedvesen csávázott vetőmagot meg kell szárítanunk. A csávázott magot száraz, szellős helyen ujjnyi vastagon szétterítjük és naponként kétszer átlapátoljuk. Az utólagos fertőzés veszedelmének elkerülése végett a szárítótérséget, továbbá a zsákokat szintén fertőtlenítsük a csávázó oldattal.

Ha a vetőmagot, miközben halomba lapátoljuk, csávázó oldattal öntözzük, ez hatástalan, holott ez a módszer nálunk az utóbbi években gyakori. Ezzel a módszerrel nem akadályozhatjuk meg az utólagos fertőzést, mivel az üszögös szemeket nem tudjuk eltávolítani.

A porcsávázást az erre a célra szolgáló készülékben kell végeznünk. Ez egy körülbelül 150 — 180 literes hordó lehet, amelyen keresztül egy vastengelyt vezetünk, s ennek egyik végét hajtókarnak képezzük ki. A hordó hasára kis ajtót szerelünk. A hordót körülbelül 2/a-ig tölthetjük meg maggal, majd hozzáadjuk a szükséges mennyiségű csávázószert, és jól, mintegy 10 percig összeforgatjuk a vetőmagot.

Csávázószerként Agronalt használjunk a következő, 100 kg-ra számított menynyiségben: búza, rozs, kukorica, len, borsó, csillagfürt 200 gramm, árpa 300 gramm, zab 400 gramm és répamag 600 gramm.

Ne alkalmazzuk a porcsávázást abban az esetben, ha a vetőmag szemlátomást erősen fertőzött. Mint minden módszernek, így a nedves és porcsávázásnak is megvan az előnye, de a hátránya is. A porcsávázásnak az előbb említett korlátozottsága mellett még az a hátránya, hogy nedves esztendőben hatás nélkül is lemosódhat a vegyszer a talajba. A nedves csávázás sok előnye mellett azzal a hátránnyal jár, hogy nagy munkaerőszükségletpt igényel és fönnáll az utófertőzés lehetősége.

Ezeket tartsuk még szem előtt:

A csávázott magot élelmezési és takarmányozási célokra már nem használhatjuk. Tekintettel arra, hogy az Agrostan és az Agronal higanyt tartalmazó vegyületek, tartsuk be az összes előírásokat, mert kizárólag így kerülhetjük el a sokszor igen veszedelmes mérgezéseket.

A búza és árpa porüszögje ellen csupán melegvizes csávázással védekezhetünk. Ez a módszer meglehetősen bonyolult, s így csak ott végezhetjük, ahol erre megfelelő felszereléssel rendelkezünk. A magot 4 órán keresztül 26-30 fokos vízben áztatjuk, majd 15 percre 45 — 50 fokos vízbe tesszük, és végül a már kosarakba rakott vetőmagot 10 percre 54 fokos vízbe állítjuk. A hőmérsékletet hőmérővel ellenőrizzük, s a meleg nem haladhatja túl az 52 fokot. Vigyázni kell arra, hogy csávázás alatt a víz hőmérséklete szüntelenül az előírt fokon álljon, mert ha alacsonyabb, nem üli meg a magban levő gombát, ha pedig magasabb, ez esetben tönkremegy ■ mag csírázóképessége.