Szabad Földműves, 1959. január-június (10. évfolyam, 1-51. szám)
1959-01-28 / 8. szám
2 'Szabad Földműves 1959. január 28. k gépek nyomában Látogatás a kuzminszki Lenin kolhozban — Ha a munka termelékenységének növekedése érdekli, azt ajánlom, tanulmányozza a gépállomások átszervezéseinek eredményeit — mondotta hosszú beszélgetésünk végén Kírill Fjodorovics Csacsin elvtárs, a rjazanyi kerület pártbizottságának titkára. ( — És melyik kolhoz lenne erre a legalkalmasabb? — kérdeztem. — Bármelyik. Kirill Fjodorovics kiterítette a széles tárgyalóasztalon a kolhozok termelési eredményeinek grafikonját. — Válasszon. Találomra rámutattam a sűrű vonalak egyikére, valahol az ív közepe táján. — Kuzminszk — mondotta a kerületi titkár, miután újját végigvezette a vonalakon. — A Lenin kolhoz. Nem rossz, nem is kiemelkedő. Jellegzetesen közepes. Csak messze van. Az utak rosszak, kivált most, hóviharok idején... — Nem baj. — Egyébként szerencsésen választott. A Lenin kolhoz 1958. tavasszal átvette a volt gépállomástól a neki szükséges gépeket és felvette tagjai sorába a traktorosokat és kombájnvezetőket. * * * A kolhoz 1958-ban épült gépjavító műhelyébe csak úgy tudtunk bemenni, hogy ketten kapaszkodtak az ajtóba, melyet a szél vad erővel tartott lezárva és a hózuhataggal együtt valósággal besodródtunk a gépek közé. A műhely kifogástalan. A traktoristák Jurij Jefremov brigáüvezet vezetésével most a takarmányszálli tás gépesítésén dolgoznak. — A mezei munkagépeken már nincs javítanivaló? — kérdeztük Jefremovot. — Nincs. November 15-ig az öszszes javítást befejeztük. A kolhozelnök siet hozzáfűzni: — 1957-ben, amikor még a gépállois. Száz munkagéphez a traktorosokon és kombájnvezetőkön kívül nyolcvan tagú adminisztrációs és kiszolgáló személyzet tartozott. (Igazgató, függetlenített politikai munkások, mérnökök, hivatalnokok, gépkocsivezetők, étkezdéi alkalmazottak stb.). 1958-ban a „Lenin“ már kifizette a gépek vételárát és még így sem járt rosszabbul, mint 1957-ben, 1959-ben pedig már csak az üzemanyagét és az alkatrészekért fizet. A kolhoz jövedelmének várható növekedését százalékban ki sem lehet fejezni. Mi történt a gépállomások volt alkalmazottaival? — kérdeztem az elnököt. — Többségüket felszívták a kolhozok. Ezáltal politikailag és technikailag képzett emberek újabb sokasága került a kolhozokba. Kisebb részükből pedig a volt gépállomások helyén „Technikai és Javító Állomások“ alakultak. Ezek biztosítják az üzemanyag és alkatrész szállításét a falvakba, és ezek elvégzik a gépek nagyjavítását, amit a kolhozokban épülő házi javítóműhelyek egyelőre nem tudnának elvégezni. A TJÁ-k a helyi népgazdasági tanács önelszámoló vállalatai. Ez rugalmas, jó szervezés ... \ * * * — Igen, a „száz százalék“... — mondta ravaszkásan mosolyogva Vaszilij Sztyepanics Govoruskin kolhozelnök, amikor jó ebéd után a fehér asztal mellett politizáltunk. — A hétéves terv tézisei a kolhozoknak a munkatermelékenység 100 százalékos emelését irányozzák elő. Hát mi ezt a száz százalékot nem hét, de háromnégy év alatt elérjük. Három-négy év múlva a Lenin minden dolgozója ugyanannyi munkával mint most, kétszer ennyit fog termelni. És tudja-e miéit ? Mert tavasz óta a kolhoz és a technika végérvényesen egyesült. Vaszilij Sztyepanics aprólékosan elmagyarázta, milyen jelentőséget tulajdonítanak a kolhozisták az SZKP más tulajdonában voltak a gépek, a javítások csak áprilisban értek véget, emiatt a tavaszi munka is késedelmet szenvedett. És sorolják máris, milyen előnyökkel jár, hogy a gépek kolhoztulajdonba kerültek: — Azelőtt, ha egy gép elromlott, néha napokig várhattunk a javítókocsira. Most minden itt van helyben. A traktoristák munkája termelékenyebb és céltudatosabb lett. Azelőtt a traktorista csak abban volt érdekelt, hogy a normát könnyen és gyorsan teljesítse. Most ő is a kolhoz tagja, az érdekli elsősorban, hogy jó legyen a termés, mert akkor többet kap a munkaegységre. A gépállomás két brigáddal művelte 1957-ben a Lenin kolhoz földjét. A két brigád huszonhét gépészből, két brigádvezetőből és két normásból állt. Volt tizenhárom traktoruk és hat kombájnjuk. Most egyetlen brigádunk van, összesen tizenöt ember. Vásároltunk nyolc traktort, öt kombájnt és az összes hozzávaló felszerelést. Ez az egy brigád a kevesebb géppel 1958-ban összehasonlíthatatlanul jobb, gyorsabb és több munkát végzett, mint tavaly a két gépállomási brigád. Pedig ugyanazok az embeerek dolgoznak benne. A gépállomás nem tudott fedett helyiséget biztosítani a gépeknek. A kolhoz 1958 nyarán színt épített a nyolc traktornak, tavasszal pedig felépül a hodály a kombájnok száméra. A traktoristák jövedelme már 1958-ban 25 százalékkal nagyobb lett mint amennyit 1957-ben a gépállomáson kerestek. 1959-ben újabb 25 százalékkal nő a jövedelmük, ha a kolhoz teljesíti terveit. Személyes anyagi érdekeltségük a munkában évről-évre erősebb lesz. A gépállomás fenntartása sokba került az államnak is, a kolhozoknak Központi Bizottsága februári plénumán hozott határozatnak, amelyek értelmében a kolhozoknak az állam eladja a gépállomások gépparkját. Megpróbálom összefoglalni a hoszszú beszélgetés tartalmát: A gépállomások vezető szerepet töltöttek be a szocialista mezőgazdaság megteremtésében — hangsúlyozta Govoruskin elvtárs. Nélkülük gondol-» ni sem lehetett volna a mai, fejlett mezőgazdasági nagyüzemek létesítésére. A gépállomások alapítói: ipari munkások, agronómusok, technikusok, kipróbált elvtársak, példaadó forradalmárok, ők hozták el falura a gépeket, ők kezdték a parasztot közelebb vinni a technikához. Ők képezték ki az első traktorosbrigádokat és ők vitték be a régi, elmaradt orosz mezőgazdaságba a korszerű agrokultúra módszereit. Az ő munkájuknak köszönhető, hogy az egész szovjet parasztság gyakorlatilag meggyőződött a nagyüzemi gépi művelésnek a kezdetleges egyéni paraszti gazdálkodással szembeni óriási fölényéről. Már régóta szilárdan áll a lábán a szovjet kolhozgazdálkodás. Nincs tovább értelme a kolhoztól különálló intézményben csoportosítani a technikát. Különösen nyilvánvaló ez a kisebb kolhozok nagygazdaságokká történt összevonása óta. Ha most, a kifejlett nagyüzemi kolhozgazdálkodás korábban is fentartottuk volna azt a rendszert, mely a kolhozok szervezésének idején nélkülözhetetlen volt, magunk állítottunk volna akadályt a további fejlődés útjába. A februárt plénum határozatának lényege: egyesíteni a kolhozparasztot a géppel, a technikával. Ezen az úton a fejlődés újabb, beláthatatlan távlatai nyílnak meg. Azelőtt, ha gépet akartunk javítani, beszerelni, a munkát a gépállomásnál kellett megrendelnünk, mert sem saját műhelyünk, sem szakembereink Az SZKP XXL kongresszusának köszöntésére népünk is felsorakozik A béketábor bástyájának, a Szovjetuniónak gazdasági fejlődése és óriási technikai sikere büszkeséggel tölti el hazánk dolgozóit. Türelmetlenül várják a tegnap összeülő XXI. pártkongresszus határozatait, irányelveit, amelyek a szocialista tábor gazdaságának további gyors fejlődését is jelentik. Dolgozóink, földműveseink szép kötelezettségvállalásokkal sorakoztak fel a kongresszus köszöntésére. nem voltak. A gépállomás viszont örült, ha a saját mezei munkagépeinek javítását el tudta végezni, nemhogy még idegen munkát is vállaljon. Most láthatta, mi folyik a mi gépkezelői brigádunkban. A brigád egész télen dolgozik. Jelenleg szivattyút építenek az istállók vízellátásához és gépesítik a takarmányszállítást. Segédmunkásként több tucatnyi kolhozistát foglalkoztattunk a szerelők mellett. Ennek megvan a maga külön nagy jelentősége. Néhány év alatt szinte minden munkafolyamatot gépesítünk, az állatok itatását és etetését pedig automatizáljuk. Van hozzá szerszámgép, van hozzá ember. Nem sok idő kell már, hogy a kolhoztagok többsége alapvető technikai ismereteket szerezzen. Négy-öt év múlva a kolhozistáink közelebb állnak majd az ipari munkásokhoz, mint a mai értelembe vett paraszthoz. Mert beruházási terveink lényege: gépvásárlás, gépvásárlás és megint csak gépvásárlás. — Nem, elvtárs. nem száz százalékkal növeljük a munka termelékenységét — fejezte be az elnök. — A száz százalék csak az ugródeszka lesz... Sz. J. >•»♦♦♦« ♦«♦«♦♦♦• Disznótoros idők Hát bizony pusztulnak most a disznók! A napokban Budamerén jártam, Bob András, a szövetkezet állattenyésztési szakaszának vezetője épp akkor csapta agyon disznóját. Saccoltuk, — 2,5 mázsa, — de a jobb szakemberek azt mondták, hogy háromnál is többet nyom. Vidám is volt Bob András... Sohse vágott még ekkora disznót. A disznótoros vacsorán bizony volt mire inni a jófajta borocskát. Ki is fakadt belőle: — Ilyen világ sose volt! I. S. ★ ★ ★ Jó munkáért — szép jutalom A Nánai Állami Gazdasághoz tartozó újmajori részlegen a legjobb kombájnosok és traktorosok között 9000 koronát osztottak szét. Ebből az összegből Horesnyik Miklós traktoros 1700 korona jutalmat kapott, aki kuitivátoros traktorával 470 hektár földön végzett talajmüvelést. Ezenkívül a kukorica betakarításánál is szép eredményt ért el. Bizonyos, hogy ez a szép jutalom még jobb munkára serkenti a traktorosokat, kombájnosokat. • Nagy József, Ojmajor Az eperjesi ruhaüzem dolgozói az SZKP XXI kongresszusa tiszteletére vállalták, hogy 1960-ig a vállalatban végzett munkákat 58 százalékra gépesítik. Az üzem dolgozóinak az új technikai terv szerint 118 feladatot kell megoldaniok, melyek valóraváltása több mint 2 millió korona és 179 ezer munkaóra megtakarítást jelent az üzemnek. A nyitral kerület földművesei is értékes felajánlással köszöntik a kongresszust. Vállalták, hogy tejbeadásukat 120 ezer literrel túlteljesítik. Az elkövetkezendő években nagyobb súlyt helyeznek marhaállományuk kiszélesítésére’ is. Vállalták még, hogy a rétek és legelők javításéra is nagyobb gondot fordítanak. A nyitrai kerület földműveseinek kötelezettségvállalása pénzértékben több mint 1 millió korona. Értékes felajánlást tettek az eperjesi kerület téglagyárainak dolgozói is. Terven felül 308 ezer korona értékben gyártanak téglát. A cermeni téglagyár dolgozói az első negyedévi tervük teljesítésén felül még' 100 ezer salakcement formatéglát gyártanak §s február közepétől megkezdik a I fényezett tégla készítését is. A dubnicai K. J. Vorosilov üzemben sikeresen teljesítik tervüket. Az SZKP XXI. kongresszusa tiszteletére tett felajánlásukban vállalták, hogy az új technikai módszer szerint 100 ezer koronát takarítanak meg. A nagy műhely kollektívája 250 ezer korona értékű kötelezettségvállalást tett a kongresszus tiszteletére. Az üzem egyéb vállalása között van az is, hogy segítenek a szövetkezeti tagok poli* tikai látókörének kiszélesítésében. A krompachyi villanyerömü dolgozói az év elejétől üzemzavar nélkül végzik teendőiket. Arra törekszenek, hogy a téli hónapokban, amikor fokozott a villamosáram fogyasztása, egyetlen esetben sem legyenek kénytelenek az áramot kikapcsolni. A tökéletes üzemvitelt a kazánok és agregátorok megelőző karbantartásával biztosítják és ezzel egyidejűleg rendszeresen ellenőrzik működésüket. Az üzemben az elmúlt éven a kazánok fűtésére 20 százalékban barnaszenet használtak. Az SZKP XXI. kongresszusa tiszteletére tett kötelezettségvállalásukban vállalták, hogy ez éven 50 százalékban használnak barnaszenet a kazánok fűtésére. így több tonna teljes értékű fűtőanyagot szabadítanak fel iparunk egyéb ágazata számára. * * * Dolgozóink számtalan kötelezettségvállalása annak bizonyítéka, hogy hűek a hazához és a béketábor legyőzhetetlen bástyájához, a Szovjetunióhoz. — ősz — A múlt évben mégcsak a kiállításokon láthattuk a fenti öntözögépet, amely 60 méterre szórja a vizet, ebben az évben azonban már nagyüzemi mezőgazdaságunkat segíti a korszerű berendezés. védelem alaposságáért A polgári Nemrégiben titkos jelentést terjesztettek Eisenhower, az Egyesült Államok elnöke elé. A jelentés azzal foglalkozott, hogy háború esetén hány amerikai polgár vesztené életét. Az előzetes számítások 50 millióra becsülik ezt a számot, s javaslatként hozzáfűzik, hogy az 20 millióra csökken, ha az atombombával terhelt amerikai „készültségi“ repülőgépek mellett kiépítik Európában a rakétatelepek hálózatát, atomlövedékekkel felszerelve. Ezek szerint — ahogy a jelentés állítja — Nyugat-Európában 80 millióra emelkedne a veszteségek száma. Tehát 20 millió amerikaiért 80 millió franciának, olasznak, dánnak, norvégnek stb. kellene életét áldozni. Van ennek a propagandának másik oldala is. Ez pedig az az igyekezet, hogy az emberek közt elhintse azt a tévhitet: sorsunk ellen nem fellebbezhetünk, az kikerülhetetlen, s éppen ezért belenyugvással kell fogadni mindent, hisz vele szemben tehetetlenek vagyunk, És a háború - szerintük — kikerülhetetlen, miért hát akkor a békéért harcolni. Akadnak olyan esetek is, hogy a világ pusztulását emlegetik. Persze ebben nincs semmi eredeti. A történelem, s a társadalmi osztályok nem egyszer léptek már fel ezzel az állítással. Tény, hogy a háború valóban magával hozná a világpusztulást, mégpedig a kapitalista társadalmi rendét. Látni kell azonban azt is, hogy a kapitalista országok vezető körei számítanak a stratégiai atomfegyverek alkalmazásával, s éppen ezért a polgári védelmet is feladattal látják el, mely legfőképp a háborús hisztéria fokozását szolgálja. Mi a helyzet ezzel szemben nálunk a polgári védelem terén? Hangsúlyozni kell, hogy polgári védelmünk előkészületei a haza megvédésének szerves részét képezik mindenfajta agresszióval szemben. Ez az alapvető különbség a mi és a kapitalista országok polgári védelme között. Az ellenség persze azt kívánja, hogy polgári védelmünk minél lazább legyen. Hisz így az ő dolga jelentősen megkönnyebbülni. Más szóval így mondhatnánk, hogy a hiányosan előkészített polgári védelem az ellenséges támadást segíti, s megfordítva, ha erős lesz polgári védelmünk, ha országos viszonylatban is sikerrel folynak az előkészületek, ezzel végeredményben megrövidítjük az imperialisták háborús erejét. Ilyen összefüggésben kell látni a béke és a háború kérdését, valamint a polgári védelem országos előkészületemet fontosságát. Ha napjainkban megkérdeznénk valakit, mondjon bővebbet az atomtámadás esetén való védekezésről — bizonyára nem tudna teljes feleletet adni. Ehhez arra van szükség, hogy a polgári védelem alapvető feladataival tisztába legyen, azaz tudja, hogyan védheti magát, hozzátartozóit, gyermekeit. Sőt ezen túlmenően ismerni saját üzemének, "alamint a szocialista tulajdonnak védelmét is, légitámadás esetén. Ebből is látni, hogy az egyéni érdek és a közösség, a társadalom adta feladatok egymástól elválaszthatatlanok. Egyéni, társadalmi és a nemzetközi politika szemszögéből kell nézni a feladatokra, helyesen értékelni az országos előkészületek és az önsegélyes csoportok gyakorlati fontosságát. A polgári védelem sikere nem okvetlen a szervezési és technikai kérdéseken múlik, hanem elsősorban a lakosság alapos kiképzésén, melynek határideje: 1961. Sikerről csak akkor beszélhetünk, ha letudtuk győzni a kispolgári és háborús befolyásokat, mely a „kilátástalanság" hirdetésével megfoszt az alapvető önbizalomtól is. Ha az embernek kedves az élet, feltétlenül békére vágyik. De csupán békét kívánni - kevés. Harcolni kell érte. S ennek a harcnak része nemcsak a példás munkavégzés, valamint a haza védelmére való előkszület, de a polgári védelem előkészületei is. Saját érdekünk, s a béke érdeke követeli ezt így. — od
