Szabad Földműves, 1959. január-június (10. évfolyam, 1-51. szám)
1959-01-21 / 6. szám
20 VIRÁGZÓ MEZŐGAZDASÁG 1959. január 21. Kukoricatermesztési tapasztalatok tangazdaságban Tangazdaságunk a múlt évben 15 hektáron termesztett kukoricát. Célunk értelmében átlagban 70 mázsás szemtermést akartunk elérni. Három hektáron pedig 100 mázsás termés elérése volt a célunk. A 12 hektáron 86,2 mázsa csöveskukorica termett, a 3 hektáron pedig 104 mázsa hektáronként. Silókukoricát 6 hektáron termesztettünk. Itt hektáronként a tervezett 700 mázsa helyett csak 600 mázsát takarítottunk be hektáronként. A kötelezettségvállalás teltétele az időben végzett agrotechnikai munka volt. Az eredményekkel nem vagyunk elégedettek, de ez a terméshozam is rekordtermést jelent az itteni kukoricatermesztésben. A szárítók és a silóvermek megteltek, s még a munkásoknak is egyegy mázsa kukoricát tudtunk adni külön jutalomként. Mi volt az oka, hogy mégsem értük el a kitűzött eredményeket? Elmondom munkánk egész menetét, hogy tapasztalatainkból és hibáinkból mások is okuljanak. A talajművelés után — a vetést megelőzően — 50 kg cyklonport szórtunk a talajra hektáronként. Ezzel is igyekeztünk megelőzni a drótféreg és a pajor kártevését. May a cyklonpor mélyebbre kerüljön, az elszórás után a talajt megtárcsáztuk. A kártevők zöme ugyanis 5 — 10 cm mélységben húzódik meg. Négyzetméterenként több drótférget találtunk. Április 30. és május 5. között végeztük a vetést. A talajhőmérséklet 9 — 12 fok volt. Hogy még közvetve is megakadályozzuk a drótféreg kártevését, a vetést nem négyzetesen, hanem sorokban végeztük. A vetőmagot 8 — 10 cm mélyre vetettük, s ez nagy meglepetést keltett a munkások körében. Egyesek azt mondták, hogy a mag meg fog „fúlni“ és hiányosan kel majd ki. De mi már meggyőződtünk arról, hogy ez a legmegfelelőbb vetőmélység. Különösen a múlt évi tapasztalatok alapján állíthatjuk ezt. Néhány nap múlva a vetés után ellenőriztük a vetőmag csírázását. Nagy meglepetésünkre azt láttuk, hogy a megduzzadt kukoricaszemekben itt-ott már a féreg lakmározik. Alapos meggondolás után elhatároztuk, hogy nehéz hengerrel megjáratjuk a táblákat. A hengerezés után a talaj felülete olyan lett, mint a betonút. Egyesek túlzásnak tekintették ezt az eljárást. Május 15-én könnyű boronával meglazítottuk a talaj felső rétegét. Csaknem minden szem kukorica kikelt és sötéten zöldellt a sorokban. A hengerezés eredménye nem maradt el; az összetömcdött talajban a drótférgek és egyéb kártevők közlekedése, s így kártevésük is lehetetlenné vált. A talajelőkészítés, az alaptrágyázás és a vetőmag kifogástalan volt. A drőtféreg kártevését is legyőztük. Viszont az egyeléssel alaposan lemaradtunk, holott a kukorica rohamosan fejlődött. Az a veszély fenyegetett, hogy a második kapálás egészen elmarad. Közben a talajt ellepte a gyom. A muhar és a kakaslábfű ellenségesen tört egyre magasabbra. Ez volt az egyik hiba, amely befolyásolta a terméshozam csökkenését. A másik hiba aztán ebből következett, mert az elgyomosodás miatt nem végezhettük el a póttrágyázást, kivéve a három hektáros táblát. Itt hektáronként egy mázsa osztravai salétromot és egy mázsa káli sőt szórtunk el. A legfőbb eredmény az, ha nem is értük el a kitűzött hektárhozamokat, hogy sem a tangazdaság dolgozói, de mások sem kételkednek abban, hogy a 70 mázsás átlag szemtermés hektáronként nem túlhajtott cél, és hogy silókukoricánál a 700 — 800 mázsás hektárhozam könnyen elérhető. De nem álom a 100 mázsás hektárhozam sem! Erről tanúskodnak az eredmények, amelyek annál többet mondanak, mivel úgy értük el azokat, hogy a talaj porhanyítását csupán két-háromszori ekekapálással és egy elkésett kézikapálással végeztük. Beszélnem kell még az ikersoros Kolbay-féle termesztési módszerről, amelyet 2 hektáron próbáltunk ki. Itt az ikersorok távolsága egymástól 50 cm, 2 — 2 ikersor között a távolság pedig 220 cm. A sorokban a növények egymástól 18 — 20 cm távolságra helyezkedtek el. E módszer nagy feltűnést keltett. Különösen a nagy sortávolságot és a sorokban levő nagy sűrűséget kifogásolták. A Kolbay-féle módszer előnye, hogy a sűrű kukorica között a gyom nem fejlődhet, míg az ikersorok közötti nagy távolság megkönnyíti a talaj gépi művelését és a póttrágyázást. így a kézi munka a legkisebbre csökkent. A sorok közötti nagy távolság csak látszólag nincs kihasználva, a gyökerek a talajban itt is összeérnek. A kultúra előnyére A maradiság helyenként eléggé elterjedt betegség. Hogy nem örökölhető, azt tudjuk, de hogy fertőzó, arról meggyőződhettünk. Megjelenési formái is különbözők. Például a CSAD-nál másképpen jelentkezik, mint a virti EFSZ- ben. De a kettő összefügg. Ha nem így lenne, akkor nem tudnánk megmagyarázni, hogy miért éppen Virten történt meg mindkét eset. Az újságot olvasó emberek emlékeznek még dr. K v e t k o nevére. Valamikor a Megbízottak Testületének tagja volt. Annak idején kapta Virt a Kvetkovo nevet. Az idők váltakoznak. Dr. Kvetko a felelősségrevonás elöl jobbnak látta Nyugatra menekülni. Azóta már sok víz lefolyt a Dunán, de a CSAD menetrendje még mindig rendületlenül őrzi dr. Kvetko nevét, holott Kvetkovo már régen ismét Virt lett. Ha már egyszer Virtről beszélünk, mondjunk róla érdekesebbet is. A Megbízottak Testületé a homokos talajok termékenységének növelésére az ógyallai járásban 1200 vagon tőzegtrágyát, ún. Vitahumot bocsátott az EFSZ-ek részére. Hogy a szövetkezetek ne legyenek anyagilag megterhelve, még a szállítási költséget sem kellett fizetniük. A járási nemzeti bizottság mezőgazdasági osztálya úgy döntött, hogy a Vitahumot azok között a szövetkezetek között osztja szét, amelyek önként igénylik. A virti EFSZ is igényt tartott az ingyenes Vitahumra, hiszen a járásban itt a leghomokosabb a talaj. A bonyodalom akkor kezdődött, amikor megérkezett az első szállítmány a hetényi állomásra. Ugyanis valahonnan kiszűrődött, hogy a Vitahum értéktelen valami, amit csak azért bányásznak, hogy foglalkoztatni tudják a felesleges munkaerőket. Amikor a szétosztásra került a sor, a virti EFSZ lemondott a szolgál az is, hogy a levegő szabadon áramlik a sorok között és a napfény is szabadabban éri a növényeket. Tangazdaságunk a jövőben nagyobb területen fog kukoricát termelni ezzel a módszerrel. De tapasztalataink máris arról tanúskodnak, hogy Kolbay módszerével nagyobb hektárhozamot lehet elérni. A múlt évi tapasztalatok ismét azt is bebizonyították, hogy egyik legfontosabb tényező a megfelelő sűrűség betartása és a hektáronkénti legmegfelelőbb egyedszám biztosítása. Ez a kukoricánál körülbelül 40 000 hektáronként. Eredménynek tudható be az is, hogy Fojtík mérnök segítségével tangazdaságunk részére elegendő jó minőségű vetőmagot termesztettünk ki. Szeptember elején a járás szövetkezeti dolgozói a helyszínen győződhettek meg munkánk sikerességéről és hibáinkról. Most, a téli időszakban minden alkalmat megragadunk, hogy tapasztalatainkat átadjuk a szövetkezeti dolgozóknak. Alkalom nyílik erre járásunkban a szövetkezeti munkaiskolákban. Reméljük, hogy ezzel aktívan hozzájárulunk a kukoricatermesztés és ezen keresztül az állattenyésztés fellendítéséhez. Ezzel is tevékenyen akarjuk követni a XI. pártkongresszus irányvonalát. Kiszling János (Tornaija) Vitahumról és megtagadta a vagonok kirakását. Bizottságot küldtek a járásra, hogy intézzék el a Vitahum kirakását, mert tőlük akár meg is rothadhat ott az állomáson. Ők nem hajlandók ilyen felesleges munkát végezni. Hosszú huzavona után mégis elvállalták a már megérkezett szállítmány kirakását, de többet aztán nem. De útközben eldöntötték, hogy mégsem rakják ki. Nehéz dió volt másnap meggyőzni őket, hogy rakják ki mégis a megérkezett szállítmányt, mert fekbért kell fizetni a feltartott kocsikért. Ez alatt azonban már a vagonok ott álltak az állomáson, s így aztán az ingyenes Vitahum mégis 200 koronába került. Azt hiszem, tanultak ebből a virtiek, de tanulhatunk mi is. Leginkább azt, hogy sokkal több gondot kell fordítanunk az illetékes szakemberek képzésére és általában növelnünk kell a szövetkezeti dolgozók szakképzettségét. Alkalmat nyújtanak erre most a szövetkezeti munkaiskolák. Széles körben kell ismertetnünk a trágyázás új módszereit, amelyek nagyban növelik a terméshozamot. Példa erre a bagotai EFSZ, ahol csaknem száz százalékkal magasabb cukorrépatermést értek el tőzegtrágyázással. Ha a virtiek kételkednek, győzőjének meg személyesen. Kemény József (Ögyalla) Friss kenyér a sarkvidéken A sarkvidéki kutatók megállapították, hogy a fagyasztott kenyér hónapokon át eltartható teljesen friss állapotban, sőt még ízletesebb is, mint a sütés után nyomban elfogyasztott kenyér. Virt és a Vitahum...
