Szabad Földműves, 1959. január-június (10. évfolyam, 1-51. szám)
1959-01-21 / 6. szám
1959. január 21. VIRÁGZÓ MEZŐGAZDASÁG 21 Máktermesztési tanácsok — Szövetkezetünk nagyobb területen szeretne mákot termelni — írja levelében F ü 1 ö p János gutái olvasónk. - Értek e munkához, mert a múltban is bajlódtam vele, de nem ismerem a kártevők elleni védekezést. Virágzás alkalmával a hegyes orrú bogár a mákfejeket megszúrkálja, nyűvessé válik a mák. Ha nem tudunk ellene védekezni, kárba vész egész termésünk. Kérem a szerkesztőséget a szakmellékletben foglalkozzanak a máktermesztés problémáival. * * * Ez a gond nemcsak Fülöp Jánosé, de több termelőé, hiszen kormányunk számos intézkedése ellenére sem tudunk elegendő mákot termelni. Ez a nagy értékű olajos termény keresett cikk piacainkon. Az étkezésen kívül az érett mákfejek morfintartalma miatt gyógyszeriparunk egyik legfontosabb alapanyaga. Célunk tehát, hogy bővítsük vetésterületét. Az elmúlt évben Szarnák István, a Diószegi Növénytermesztő Üzem dolgozója szakmcllékletünkben kimerítő cikkben számolt be a máktermesztésről és máknemesítésben elért munkáikról, sikereikről. Mivel az írás választ ad a felvetett kérdésre is, kivonatosan közöl jük a védekezéssel összefüggő teendőket. Bármily egyszerű módszer a fent említett, mégis gyakran változtatnak rajta és ezzel értelmét veszik az egész eljárásnak. így akad termesztő, aki a 12 méteres kendersávot 3 — 4 méteres vagy még ennél is keskenyebb sávval helyettesíti, vagy pedig védtelenül hagyja az oldalak valamelyikét, esetleg későn veti a kendert. Előfordul, hogy a kender porozását elmulasztják megkésnek vele, a HCH-t Dynociddal helyettesítik (amely tapasztalatunk szerint gyengébb), aztán van aki a kenderen kívül a mákot is poroza, végül akad olyan lelkiismeretlen ember is, aki — tekintet nélkül a méhészekre — reggel a frissen nyílt virágot porozza! Mint nemesítők csaknem minden évben új és újabb máktermesztési akadályokkal találkoztunk, amelyek megoldása nélkül nemesítő munkánkat nem folytathattuk volna. Ezeket az akadályokat nem szabad elhallgatni, mert ma nemcsak a kutatókat sújtja, hanem a termelőket is. A baj ismerete pedig lehetővé teszi annak megelőzését. A gyakorlati máktermesztő eddig ebből csak azt vette észre, hogy valamilyen oknál fogva a máktermések erősen csökkentek. A terméscsökkenések 1935 körül kezdődtek és napjainkban óriási területen megmutatkoznak. Amikor ma egész Európa felfigyel arra, hogy a máktermesztés a gyógyipar szempontjából nélkülözhetetlen, a termelők súlyos termesztési akadályokkal találkoznak, amelyek ma még részben megoldatlanok. Az 1930-ban fellépő általános gazdasági válság a termelők figyelmét a világpiacon jól elhelyezhető növényekre terelte. így a következő években Csehszlovákia és Magyarország Európa legnagyobb máktermelői lettek. A mákterületek megnövekedése, valamint a száraz évek a mákormányoe nagy mértékű elszaporodását idézték elő. A második világháború alatt Nyugat- és Észak-Európában is nagy területeken termesztették a mákot. Nyomában új betegség lépett fel: a Helminthosporium papaveris, amely feltűnés nélkül végigfutott Európán, és ma felbecsülhetetlen károkat okoz a máktermesztésben. 1955-ben az óriási levéltetű-járvány nemcsak a cukorrépában, hanem a mákban is nagy károkat okozott. A növényvédelmi hatóságok cukorrépán elért sikerei hasonló eredményt ígérnek a máktermesztésben is. Mindjárt munkánk legelején kísérleteinkben megjelent a mákormányos bogár. Röviden leírjuk életmódját, amelyet Szelényi Gusztáv ismertetett 1935- ben. A bogár virágzáskor párosodik, petéit a fiatal mákfejekbe rakja, majd kifejlődik a fehér, kövér lárva 13 — 18 napon belül, kirágja magát a fejekből és a földben bebábozódik. Tavasszal kiváló szaglásával felkeresi az új mákállományt. A kérdésben annak idején nagyobb eszmecsere indult meg anélkül, hogy nagyobb eredményre vezetett volna. Az eszmecsere áttanulmányozása után két megoldás mutatkozott jónak: a kendervédősáv, valamint a kontakt (idegbénító) szerek alkalmazása. A kender baja addig az volt, hogy a bogár végül mégiscsak fölfedezte a benne levő mákot, A kontaktszerek legnagyobb hibája pedig az, hogy gyengén tapadtak a mákra, hatásuk csak órákig tartott a napfényen, s a méheket a virágzás idején veszélyeztették. A bogár támadása pedig heteken át tartott, így a porozást meg kellett volna ismételni. A fenti két eljárásból a következő egyesített eljárást dolgoztuk ki a gyakorlat számára: 1. A mákot a tavalyi állománytól lehető legmesszebbre tesszük. Ezzel is megnehezítjük a b°9är tájékozódását. 2. Minden öt hektár mákhoz egy hektár kendervetést tervezünk, vagy még jobb, ha a mákot kendertábla legközepébe tesszük. A kendersáv lehetőleg 12 méter széles, vagy még ennél is szélesebb legyen. Ha a máktábla négyzetes, kisebb a támadófelülete. A kendersáv vegye körül mind a négy oldalát. 3. A kendert, amelyet közvetlenül a mák után vetünk, araszos korától HCH- val porozzuk minden két hétben, éspedig olyképpen, hogy főleg az alsó levelekre jusson a porból. Az árnyékban a HCH tovább megőrzi hatását. 4. A porozást mindig csak a délutáni órákban vagy este végezzük. A reggeli porozással a méheket veszélyeztethetjük. Eljárásunknak igen nagy értéke, hogy mivel nem a mákot, hanem a kendert porozzuk, megkíméljük a méheket. A fogyasztási mák megtartja eredeti jó ízét. A máktermesztés érdekes ellentmondása, hogy amíg a mák egyik legrégibb kerti kultúrnövényünk, egyben egyik legfiatalabb szántóföldi növényünk is. Termesztése tehát a szántóföldön nem könnyű, s az agrotechnikai hibák gyakoriak. Minden kapásnövény jó termésének alapfeltétele a megfelelő gondosan tartott állománysűrüség. Ennek kedvéért az utóbbi években ígéretesnek mutatkozó közvetlen istállótrágyázást trágyalével vagy komposzttrágyázással helyettesítjük, vagy a trágyát az elövetemény alá adjuk. A trágyában levő táperők ugyanis sok növényt elpusztítanak. Ugyancsak a jó állománysűrüség céljából az egyelési távolságot Í0 cm-re veszszük, tekintet nélkül arra, hogy a sortávolság 30,3 vagy 37,5 cm lesz-e. A jelenleg termelt többfejű mákok esetében, éppen a kellő állománysűrűség miatt, egyelőre le kell mondanunk az egyelés gépesítéséről. Gyakori eset, hogy a kapálások elhanyagolása következtében a mákföldön elég nagy repedések képződnek ahhoz, hogy a mákbogár lárvái érés előtt könnyűszerrel lejuthassanak a talaj mélyebb rétegeibe, ahonnan tavasszal pusztító útjukra indulnak ezek a veszedelmes ormányosok. Szélesítik a Nyitra mellékágát Fenékig átlátszó patakocskává sekélyült a Nyitra folyó mellékága Naszvad község határában. Csobogás sem hallatszik, partmenti fák sem jelzik az ember alkotta medret, csak a végtelen rónaság látszik mindenfelé elnyújtózva. Olyan csend honol rajta, mint az erdőben szokott lenni: mélységes és rejtelmes. De itt is, ott is időnként megtörik valamitől. Diesel-motor berregése törte Lukács István a kotrógépet zsírgeza meg a mélaságot. Ott áll a parton mint egy kőszikla. Alighogy megindult, büszkén felemelkedik karja, mint egy kútgém, majd visszasuhan és éhes csápja beleharap a televénybe. Pillanatok alatt megtelik. Ennek a kotrógépnek a nyomán egy műszak alatt 300 köbméter földdel magasodik és erősödik a folyópart. Jól dolgozik a gép, nem is igen akad hibája, mert Fábik Pál gépkezelő ás Lukács István, az EFSZ dolgozója egy műszak után sem feledkezik meg a karbantartásáról. Amikor ezt a munkát végzik, lehet velük egy keveset beszélgetni, de ilyenkor sem a fáradhatatlan gépet hozzák szóba, hanem a folyó mellékágának jelentőségét emlegetik. Lukács István így kezdi a beszédet: — Tavaszi áradások idején kincset ért volna a nagy árok. A múlt tavaszon is mindent elborított a víz és nem volt kiútja.'Nyáron pedig, amikor perzsel a napsugár, igen szomjas a róna. Éjszakánként innen indul majd el a párás levegő a tikkadó növények üdítésére. Ez a mellékfolyó- is megáradna a sok víztől, de nagyon ügyesen féken tudják tartani. Martosnál a szivattyútelep átömleszti egy másik csatornába és onnan a főágba jut a sok víz. (Cs)
