Szabad Földműves, 1959. január-június (10. évfolyam, 1-51. szám)
1959-01-21 / 6. szám
1959. január 21. VIRÄGZÖ MEZÖGAZDASÄG 19 A természettel vívott harcban 24 000 hektár szántóföld a tét A nagyobb hektárhozamok elérésének feltétele: a talaj termőerejének, minőségének fokozása. Ez pedig közvetlenül összefügg a vízgazdálkodási viszonyok rendezésével és a talajszerkezet megjavításával. A terméshozamok mértéke ma már nemcsak az éghajlati és talajkörülszúságban, míg a még hiányzó 8 km 1959-re marad. Idén építik meg a Latorca jobb partján az ugyancsak 20 km hosszú gátat, amely az ország keleti határától a Labore torkolatáig húzódik, s erre kapcsolódik majd a Labore bal partjának 7 km-es gátja. Minden tavasszal ilyen árvíz borítja a sztretavai határt ményektől függ, s mindinkább előtérbe kerülnek azok a tényezők amelyeket a természettel harcban álló «nberi akarat érvényesíthet. Sok esetben előfordul, hogy kedvező az éghajlat, s a talaj is elegendő szervesanyagot és ásványi sót tartalmaz, viszont ezeket a termesztett növényzet nem értékesítheti kellőképpen, mert a föld vagy vízhiányban szenved, vagy ellenkezőleg: vízfölöslegekkel rendelkezik. Ilyenkor kell sort kerítenünk a vízgazdálkodási viszonyok szabályozására. Amíg a múltban a nagyobb terjedelmű ilyen munka, a kisüzemi parasztgazdaságok elaprózott parcellái miatt, szinte lehetetlen volt, jelenleg — a szövetkezeti nagytáblák és egybetartozó hatalmas területek jóvoltából — a vízgazdálkodási rendellenességek orvoslásának nincs elháríthatatlan akadálya. Megkönnyíti a feladatot, hogy új alapokon szervezhetjük a munkát, gépesíthetjük a legfárasztóbb munkaműveleteket és fölhasználhatjuk a mezőgazdasági tudomány, a korszerű technika valamennyi vívmányát. Ezúttal a zempléni síkság vízgazdálkodási viszonyainak rendezéséről szólunk. Ezen a területen a Labore, Ung, Feketevíz és bizonyos fokig a Latorca árja tavaszonként körülbelül 60 00 hektárt fenyeget, de a vadvizek legalább további ugyanilyen terjedelmű területen gliolják a talajművelést, mivel a magasan húzódó talajvíz szintje még száraz időben sem süllyed a kívánt mélységre. Tehát segíteni kell ezen a bajon. A munka megindult, mégpedig mindenekelőtt Szobránc, Bártfa, Nagymihály, Laborcfő, Vinna, Mezőlaborc stb., környékén, ahol az állami gazdaságok és szövetkezetek elárasztott területeinek, lecsapolását kezdték meg. Az elmúlt évben elkészült a Latorca bal partjára tervezett 20 km-es gát 12 km-es hosz-Egyébként a mederszabályozás és lecsapolás munkálatai kilenc szakaszra oszlanak, s a feladatok szemszögéből az egész érintett terület öt körzetre tagozódik, éspedig: I. a Laborétól a Feketevízig, II. a Feketevíztől az Ungig (országhatár), III. az Ungtöl a Latorcáig. IV. Bodrogköz, V. a Laborétól az Ondaváig. folytatódhat. A következő évben épül meg az Alsó-Laborc mindkét partján a gát, (a Latorcától az Ungig), ezenkívül az V. körzetben, tehát a Laborétól Ondaváig terjedő területen a vadvizek levezetésének kérdését is megoldják. Ebből a célból 48 km-es hosszúságban belvíz■ levezető-csatornák létesülnek, Nagyráska mellett pedig szivattyúállás épül. A mintegy 130 000 hektárt érintő meder- és vízszabályozási munkák 1965- beri érnek véget, s közel egymilliárd koronát emésztenek föl. Mit kapunk ezért a hatalmas összegért? Mindenekelőtt 24 000 hektárra terjedő új szántóföldet, ahol eddig jóformán semmi sem termett. S amíg a lecsapo- Iatlan területeken a termelés nyersértéke jelenleg mindössze 1305 koronára tehető hektáronként, ez az összeg a vízgazdálkodási viszonyok rendezése után 5019 koronára, vagyis 384 °/o-kaJ emelkedik. Vizsgálati eredmények szerint ugyanis a vízfölöslegeiktől megszabadított földek gabonafélékből hektárátlagban 9 mázsával, kapásokból 60 mázsával és szénából 12 n^fcftával adnak többet. Tegyük föl, hogy az érdekelt terület 50 %-án majd gabonát, 25 — 25 %-án pedig kapásokat és takarmányféléket termesztenek. A vetésterületek ilyen megoszlása mellett csak az eperjesi kerületben 1451 vagon gabonával, 4396 vagon kapásterménnyel és 967 vagon szénával takaríthatnak be többet évente. Ha továbbmenőleg a gabona értékesítési átlagárát mázsánként 116 koronának, a kapások árát 23 koronának és a széna árát 45 koronának vesszük, az itt gazdálkodó mezőgazdasági üzemek jövedelme minden esztendőben 32 329 700 koronával lesz magasabb. Tehát a vízgazdálkodás rendezésével összefüggő feladatokra fordított egymilliárdos költség belátható időn belül kamatostul Az áradat betör a faluba is, s nem kíméli a lakótelepeket sem Az említett kilenc munkaszakasz feladatai közül a kormány két szakasz beruházási feladatait már jóváhagyta, úgyhogy a további tervek már elkészültek, s a munka 1960-ban is zavartalanul megtérül, hogy azután a fukar természettől elhódított föld örök időkig „ingyen“ szolgálja az új korszak diadalmas emberének boldogulását. BÁRTFAI LÁSZLÓ
