Szabad Földműves, 1959. január-június (10. évfolyam, 1-51. szám)
1959-06-28 / 51. szám
Bratislava, 1959. június 28. X. évfolyam, 51. szám. Gyors aratás — több gabona — erősebb szövetkezetek Aratásra hajlik a búzakalász. Boldogító érzés bizsergeti a földműves szivét: ismét lesz lágy kenyér. A szorgalom meghozta gazdag gyümölcsét, de több a begyűjtéssel járó gond is. A tavalyi aratás óta sok új szövetkezet alakult és a földművesek ezrei léptek a meglévő szövetkezetekbe. Az idén szövetkezeteink a vetésterület több mint kétharmadán aratnak. Sokkal több gabona kerül a közös csűrökbe és a takarmányalapra. A múlt évhez viszonyítva, J. Uher begyűjtési miniszter szerint, lényegesen csökkentjük a »gabonafélék beadását. Többet hagyunk a takarmányalapok feltöltésére. Egyes szövetkezetekben, ahol több rozst termelnek, beadhatják azt a búza helyett is. Az állattenyésztés fellendítésének alapja a takarmányalap, tehát ily módon is bővül. De van ám egy másik nagy tartalékunk is, amiről kevesen tudnak, vagy pedig nemtörődömségből nem szívesen gondolnak rá. Minden évben hangoztatjuk a szemveszteség csökkentését. Am nézzük a valóságot. A vonatban utazó vagy a határt járó aratás után zöldelő tarlóhántásokat lát. Ez pedig arról a sájnálatos tényről beszél, hogy a felelőtlen, hanyagul végzett betakarítási munkák következtében a gabona jelentős része nem a zsákokba, a közös csűrökbe, mindannyiunk éléskamrájába, hanem a földbe került. A becsületes földművest bántja az ilyen hanyagság. De még jobban átérzi a jelentőségét, ha égy pár adattal feltárjuk, mennyi gabona megy évente veszendőbe. Az utolsó öt évben az elhúzódott aratási munkák miatt évenként 300 ezer tonna gabonát vesztettünk. Az évi szemveszteség 200 millió kg. lisztet tesz ki. Ha nemzetgazdasági szempontból nézzük, megállapíthatjuk, hogy ez a lakosság negyedévi kenyérellátásával egyenlő. Az érem másik oldala pedig azt mutatja, hogy mintegy 40 millió koronával laposabb a szövetkezetesek és az egyénileg gazdálkodó földművesek pénztárcája. Óriási összeg ez, amivel gazdagabbak lehetnének földműveseink és még sokkal magasabb életszínvonalat érhetnének el. Tavaszkor azt szoktuk mondani, ki mint vet, úgy arat. Most ezt megtoldhatjuk azzal, hogy ki mint arat, úgy boldogul majd a jövőben. Hisz az új begyűjtési rendszer már előirányozza, hogy a szövetkezetesek kevesebb gabonát adnak be, tehát több marad a takarmányalapra, viszont megszűnik az állami takarmányalap az EFSZ-ek részére. Röviden szólva ez azt jelenti, hogy minden szövetkezetnek be kell biztosítania az állatállomány részére a takarmányalapot. Milyen úton csökkenthetjük a szemveszteséget? Az elmúlt évek tapasztalatai azt mutatják, hogy ahol a nemzeti bizottságok megalakították az aratási bizottságokat, naponta törődtek az aratási tervek betartásával és meggyőzték a földműveseket a kombájnaratás jelentőségéről, ha szükség volt rá, biztosították a kézikaszálást a minimumra csökkent a szemveszteség. Persze, napjainkban is akadnak olyan okoskodók, akik azt tartják, hogy az aratási terv fölösleges, dolgozni kell, hagyjuk a papírmunkát. Nem kívánja senki a nemzeti bizottságoktól és a szövetkezetek vezetőségeitől, hogy valamilyen óratervet dolgozzanak ki. Rugalmas, mozgósító tervekről és aratási bizottságokról kell gondoskodni. Vessen számot minden nemzeti bizottság, vajon rendbe vannak-e már az aratógépek, a kombájnok, a cséplőgépek a szövetkezet vezetősége bebiztosította-e az éjjeli váltást. Előrelátóan el kell gondolkoznunk azon, hogy a javasolt 14 — 18 nap alatt elvégezhetők-e a gabonabegyűjtés munkái. Fel kell mérni az erőt, vajon a brigádok megfelelnek-e majd a kívánalmaknak. A legfontosabb feladat pedig, hogy a kombájnok munkaképesfolytatás a 2. oldalon) Acsallóközcsütörtöki gépállomáson Pusa elvtárs a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom elnöke vezetett el bennünket a kombájnjavító műhelybe. Urgovsky Marcel és Fejes Mihály az emelők szerelése közben Student Betka - a fiatal kombajnos vül Káli Ernő és Gázsik Károly tartoznak. Szorgalmas munkájukért dicséretet érdemelnek még Hamar Sándor, Bátor elvtárs és a többiek is. Ugrocky Marcel és Fejes Mihály szintén úttörőmunkát végeztek. A kombájnok vágókészüléke elé emelőket szereltek, amelynek az a feladata, hogy a ledűlt gabonát a gyüjtöasztalra emelje. Ennek használatával meg van a remény, a földön fekvő gabona tökéletes levágására. Duchon Sándor és Sémán István pedig négy silókombájnt alakítottak át gabonacséplésre, ami bizony vitathatatlan, hogy nagy előnyt jelent majd az aratás ideje alatt. A traktorállomás 76 kombájnt bocsát a szövetkezetek rendelkezésére. Ehhez 35 darabot kapnak Csehországból, ami lényeges segítséget jelent. Most már csak az a fontos, hogy kedvezzen az időjárás. Tgy kívánja Student Betka kombájnos is, aki tavaly a csallőközcsütörtöki kombájnosok versenyében a második helyen végzett. Az *Jén — e^ogy ö mondja — megpróbál az élre törni, mert neki az aratás olyan munkalendületet ad, aminek az eredménye nem lehet más, csak siker. Amint látjuk, a csallóközcsütörtöki dolgozók lelkiismeretesen felkészültek az aratásra. Ha a nyár folyamán is ilyen nagy akaraterővel dolgoznak, sokat tesznek országunk gazdasági rendjének megerősítésében. Balazic VI,, Somorja az idei gazdag terméssel csupán a kombájnokra várni. Aratnunk kell minden alkalmas eszközzel, minden időt kihasználva. Elég sok hely akad, ahol bűntudat nélkül kijelentik: befejezték a növényápolási munkákat. Igaz, hogy nem túl gyomosak a kapások, de az is igaz, hogy a sok sebes esőtől ugyancsak becserepesedett a föld, megromlott a talaj szerkezete. Ez ellen pedig a kapa az orvosság. A növénykártevők elleni védekezés sem szorúlhat háttérbe, mert minden hanyagság megbosszulja magát az alacsony hektárhozamokban. A felsoroltak mellett a másodnöStankovce, Kravany és Backov kelet-szlovákiai falucskák a Dargó hegy alján húzódnak meg. Az említett falvak lakosai is élik a dolgozó emberek munkával, gonddal, reményekkel tele életét. Szövetkezeti gazdálkodással formálgatják a jövőt és tegyük hozzá — eredményesen, mert például Stankovcén családonként átlagosan 15 700 korona volt a múlt évi részesedés. Az épülő korszerű házak szavak helyett is beszélnek az örömteli máról. De mennél jobban szépül az életük, a Dargó alatti falucskák lakói annál inkább nem feledik a múltat, mert hiszen a második világháború alatt a német fasiszták teljesen felperzselték a falut. Nekik tehát nem közömbös, hogy mi történik a nagyvilágban, Genfben és milyen provokációs politikát űznek Bécsben. Ehhez nekik is van szavuk. Nem akarják vissza a réGondolatok elé — mondja a többiek nevében is Csollák András — hogy ebben az évben minden hektárra számítva 132 kg húst termelünk. De attól még több is lesz, mert igyekvő emberek a mi szövetkezeteseink. — Különösen most — toldja meg Pancsák János — hogy az új begyűjtési rendszerrel és árpolitikával ilyen nagy bíztatőerőt kaptunk. Számolgatják is, mennyivel több lesz a tiszta jövedelem az új árrendszer nyomán, mennyivel erősödik a közös, gazdagodnak a tagok. Hiszen eddig a kötelező beadásra és az állami felvásárlásra eladott sertések átlagos ára kg-ónként alig haladta meg a 8,50 koronát. A jövő évben csupán 100 mázsa sertéshúsnál 25 000 koronával lesz nagyobb a jövedelem, de tojásokat. Aztán azt is elmondja, hogy az új áron körülbelül 20 fillér lesz az emelkedés. Sok kicsi pedig sokra megy. A tejnél sem kisebb a diferencia. Számítgatják is naponként a szövetkezetesek, hogy most már igazán csak tőlük függ az életszínvonal tervezett emelkedésének elérése. Helyi viszonylatban, azaz a termelésből rájuk eső rész elérésével saját érdekükben nem is szeretnének 1965-ig várni. Az új istállók építésénél tanúsított szorgalom is azt sejteti, hogy már ebben az évben is jól felkészülnek a következő évek termelésére. A felsoroltakból már egészen természetesnek tűnik Sikora Pál összefoglalója: — Amit mi, földművesek kaptunk, ahhoz már csak béke, meg egészség kell. El is ítélünk mi minden provokációt, minden háborús kísérletet. És vények, tarlótakarmányok vetése is sürgős feladat. Szorgalmas kezekre vár most minden munka. Egyiket sem lehet mellőzni, mert a gazdálkodás megszilárdításához minden termelési szakasz fontos. Ne feledjük tehát szorgalmazni az említett és nem említett hiányosságok eltávolítását, mert csak a jó munka következtében jutunk közelebb a célhoz — hazánkban a szocializmus befejezéséhez. -h Szorgalmas gyerekek Ki ne ismerné Madáron azt a három szorgalmas, dolgos kislányt, aki szabad idejét gyógyr'~...... ....í.......... git, nem akarnak háborút, atomfegyverkezést és nem érthetnek egyet azzal, hogy a szomszédos Ausztriában revansiszta provokációs kísérletek háborítsák hazánk békéjét. Hogy miért nem akarják? — Olyan célokat tűztünk magunk ők legalább 300 mázsát akarnak értékesíteni. A tojás? — Jövőre ezekből darabonként legalább 40 fillér lenne a különbözet — magyarázza a gondozó, miközben vödörbe rakja a kötelező beadásra szánt azt hiszem, nem túlzók, ha éppen abban látom győzelmünk biztosítékát, hogy a jóra való törekvésben pártunk és népünk, sőt a Szovjetunióval az élen az egész szocialista tábor — egvséges. H. jCy. növények gyűjtésével tölti, vagy sokszor minden figyelmeztetés nélkül a szövetkezet burgonyaföldjén szedi a kolorádó bogarakat? Papp Éva, Péntek Olga és Cibor Rebeka másodikosok. De a kolorádó bogarakat már nem darabban, literben számolják. Gyógynövényből is már több kilót gyűjtöttek. Dolgos kis kezük bizonyára sokat segít majd hazánk szebbé és boldogabbá tételében Trenka Tibor A szocialista faluért A MEZŐ- ÉS ERDŐGAZDASÁGI MEGBÍZOTTI HIVATAL LAPJA Ára 30 fillér | Felkészültek az aratásra.,. Itt Bugár Imre műhelyvezetővel ismerkedtünk meg, aki elmondta, hogy a kombájnjavítás határidejét 10 nappal lerövidítették. A legjobb motorjavítók Spevák János, Nagy Sándor és Jakubek elvtársak voltak. — Vannak csoportjaink — folytatja tovább a műhelyvezető, akik a cséplőberendezés javításában tűntek ki. Mint példát megemlíthetjük Mogrovié Vilmos csoportját, amelybe rajta kí-Egymás hegyére, hátára torlódott a sok mezőgazdasági munka. Az EFSZ- ekben olyan szervezőkre van most szükség, akik úgy állítják be a sürgősségi és fontossági sorrendet, hogy sem a takarmánybegyűjtés, sem az aratás, de éppúgy a növényápolás vagy másodnövény vetése ne szenvedjen csorbát. Szlovákiai viszonylatban még elég sok szántóföldi takarmány vár begyűjtésre, holott lassan már a másodszori kaszáláshoz érik a lucerna, a lóhere. A hérefélékböl az első kaszálást nem valami sikeresen raktuk kazlakba, de az ázott takarmánynak nemcsak az időjárás az oka, hanem az is, hogy kevés helyen használták az állványokon való szárítást, még ritkábban a műszárítást. A második kaszálás idejére legyen ez jó tanulság. Az aratáshoz, a nép kenyerének betakarításához minden erőre szükség van. Bár természetes, hogy leggazdaságosabb a kombájnnál való aratás-cséplés, mégis felelőtlenség lenne
