Szabad Földműves, 1959. január-június (10. évfolyam, 1-51. szám)
1959-06-17 / 48. szám
1959. június 17. VIRÁGZÓ MEZÖGAZDASÄG 189 Gyors, szakszerű védekezést a peronoszpóra ellen Szőlőnk legveszedelmesebb ellensége az Amerikából hozzánk került szőlőragya, más néven peronoszpóra, ez az élősködő gomba, amely a szőlő összes zöld részét megtámadja és elpusztítja. A peronoszpóra téli spórák alakjában telel át az ősszel lehullott fertőzött leveleken. Tavasszal, az elkorhadt levelekből kiszabadulva, megfelelő időjárás esetén megkezdi életműködését. Ha kiadós 10 — 15 mm-es eső után a napi középhőmérséklet eléri a 13 — 14 fokot, csírázásnak indul. A csírázás alkalmával csíratömlő fejlődik, amelyben megjelennek a rajzó spórák. Egy-egy ilyen tömlőben 30 — 40 rajzóspóra keletkezik. A rajzóspórák a szél, eső stb. közvetítésével kerülnek a szőlő levelére. Ha a levélen még nincs védekező anyag, a harmat vagy eső cseppjeiben két csillőjukkal úszkálnak, majd a levél légzőnyílásánál tömlőszerű fonalat fejlesztenek, s behatolnak a levél belsejébe és egyéb zöld részeibe. A rajzóspórák csírázásához 20 fok mellett 3 — 4 óra szükséges. Tehát kedvező körülmények esetén a fertőzés hamar megtörténhet. A rajzóspórák a réztartalmú vegyületekkel szemben igen érzékenyek. Tehát arra kell törekednünk, hogy a peronoszpóra fertőzésének lehetősége előtt szőlőnk meg legyen permetezve. A peronoszpóra fertőzéséről tudomást azonban csak a fertőzés jeléről: az olajfoltok megjelenésekor szerezhetünk. A levél temezébe hatolt tömlő, gombafonalakká növekedve, a sejtekből szívja fel táplálékát. A megtámadott sejtek elhalványodnak, elhalnak, és létrejön az olajfolt. A fertőzéstől az olajfolt megjelenéséig eltelt időt lappangási időnek nevezzük. A lappangási idő 4 — 18 nap között ingadozik a hőmérséklettől függően. Májusban általában 12 — 18 nap, júniusban 9 — 13 nap, míg júliusban a levélen 5 — 6, a fürtön 13 — 15, sőt 18 nap lehet. A levél és a fürt érzékenysége június közepéig egyforma, míg június közepétől a fejlettebb fürtön a betegség tüneteinek megjelenéséhez több idő szükséges. A peronoszpóra ellen hatásoson tudunk védekezni, s a védekezés sikeres, ha azt a célnak megfelelő módon és időben hajtjuk végre. Mindenekelőtt az a legfontosabb, hogy a permetezés idejére helyesen és kellőképpen fölkészüljünk. A permetezőanyag elkészítéséhez szükséges kádakat hozzuk rendbe, azokat töltsük meg már jó előre vízzel, hogy megdagadjanak, készítsük elő a szükséges gépeket és eszközöket, éspedig a mész leszűréséhez szitát, a rézgálic feloldásához zsákot, tehát minden szerszámot és eszközt, amelyre a permetezésnél szükség lehét. A permetezés, illetőleg a védekezés hathatósabbá tétele a jól elkészített bordói létől függ. Az első permetezéshez 0,5 %-os rézgálictartalmú bordói levet használunk. A 0,5 °/o-os lé készítéséhez hektoliterenként Vz kg rézgálicot és ’/2 kg szalonnás rheszet használunk. A lé elkészítése úgy történik, hogy a kimért mész mennyiségét egy kisebb edényben tejfölszerűre keverjük föl. Ezt a sűrű mésztejet szitán átszűrve öntjük a lé elkészítésére szánt kádba. A mésztej szűrésével eltávolítjuk a mészben levő kőszemcséket, amelyek — ha azokat nem választanánk ki — a szórófejek eldugulását idézhetnék elő. Az ily módon leszűrt mésztejet elkeverjük a kádban levő vízzel. A rézgálic oldása külön kádban történik. Ezt a kádat célszerű magasabbra helyezni, hogy abból a rézgálicoldat a kád csapjának megnyitása révén a mésztejbe folyhasson. A bordói lé készítéséhez annyi meszet kell használni, hogy a savas hatású rézgálicoldat lúgossá váljék. A szükséges mész mennyiségének ellenőrzésére a legcélszerűbb a fenolftalein papír használata, mivel annak élénkpiros színeződése jelzi a legjobban az oldat lúgossá válását. Fenolftalein papiros helyett a piros lakmuszpapiros is megfelel, amelynek színe a kellően közömbösített bordói lében megkékül. A permetezést tökéletesen csak úgy tudjuk elvégezni, ha a szőlő lombozata eléggé szellősen áll. Ha a kötözést szorosan végezték és a levelek, hajtások gúzsba vannak kötve, a permetező anyag nem éri kellően a lombot, s így a védekezés sem lehet elég hatásos. Fontos tehát, hogy a kötözést, de főleg az aggatást lazán végezzük, majd a későbbiekben ne maradjon el a kötözés, idejében legyen elvégezve, hogy permetezéskor minden növényi felületre jusson a védőanyagból. A peronoszpóra elleni védekezés szempontjából legcélszerűbb a huzalos támasztórendszer, amelyen a szőlő hajtásai legyezőszerűen helyezkednek el, s így azokat a levegő jobban átjárhatja, a rájuk jutó víz hamar felszárad és a permetezés is tökéletesebb. Nem közömbös az sem, hogy a talaj gyommentes legyen. A gyómos talaj jobban párologtat, s így a peronoszpóra jobban megtalálja létfeltételeit. Igen fontos, hogy helyesen végezzük a permetezést, mert csak így érünk el jó eredményt. Ehhez pedig jól működő permetezőgépek kellenek. A jó gép a permetlevet ködszerűen porlasztja és elősegíti a jó munkát. Legfontosabb az, hogy a szőlő minden részét érje a permetezőanyag, mégpedig igen finom, csaknem ködszerű elosztásba. A csurgásig végzett permetezés nem előnyös. Ezzel pocsékoljuk a permetezőanyagot, s az eredmény is rosszabb, mert vékonyabb rétegben fedi a növényt. Lényeges, hogy a földre is jusson a védekező anyagból, vagyis alulról is meg legyen permetezve a szőlő. A permetezés ideje rövid legyen. Legjobb, ha 2 —3 nap alatt bepermetezzük a szőlőt. Ezért gondoskodni kell elegendő bordói léről és arról, hogy a permetlevet a helyszínen tároljuk, de legalábbis minél kevesebb legyen a meddő út. Ha az idő csapadékos, a peronoszpóre elleni védekezés önmagában nem nyújt elegendő védelmet. Ezért porozással kell hatásosabbá tenni. Porozásra réz-, mész-, illetve réz-, mész- és kénportartalmú porzószereket használunk. _A rézmészport peronoszpóra ellen, míg a rézkénport a peronoszpóra és a lisztharmat ellen használjuk. A porozást lehetőleg a korai órákban végezzük, amikor még harmatos a szőlő, különösen rézporral, mert ha a levegő már fölmelegedett, a kénpor igen gyorsan oxidálódhat és így megperzselheti a szőlőt. A porozás különösen a fürtön levő peronoszpóra ellen hatásos. Elvirágzás után június közepéig vagy végéig a für-, töket porozzuk, amikor azok fertőzésére legnagyobb a lehetőség. Pettenkoffer Sándor Európa legnagyobb fahordója Még darabokban fekszik, de hamarosan összeillesztik Kecskeméten azt a 724 hl-es hordóóriást, amely Európa legnagyobb fahordója. A hordó arasznyi vastag, 6 m hosszú dongafáinak összeállítása után a magasság is eléri majd a 6 métert. Ez a 60 éves hordó pár esztendeje megrokkant, s azóta használaton kívül volt. Most állítják föl ismét Magyarországon, az Alföldi Pincegazdaság kecskeméti pincéjében. Ehhez azonban ki kell törni a pince falát, meg kell magasítani a födémet. A szokatlan és nehéz feladatot a pincegazdaságok kádárainak munkaközössége végzi. Magyarország és Európa egyetlen 7 vagonnál nagyobb űrtartalmú fahordója minden jel szerint még ebben az évben szolgálatba lép. Fonálféregnek ellenálló burgonyafajták A burgonyafonálféreg (Heterodera rostochiensis) sok országban súlyosan veszélyezteti a burgonyatermést. Ahol elszaporodik, általában 20 — 40 %-os terméskieséssel kell számolni. Belterjes burgonyatermesztési területeken, főként könnyű talajokon, a kártevő pusztítása lényegesen nagyobb, s az sem ritkaság, hogy a termés egészen megsemmisül. Ez a fonálféreg a Német Demokratikus Köztársaság némely vidékén szó szerint kiirtotta a burgonyát. A kártevő Európa majdnem minden országában megtalálható. Előfordulását először Amerikában, a Long Islanden és az Andok környékén állapították meg. Feltehető, hogy mindenütt, ahol burgonyát és paradicsomot termesztenek, előbb-utőbb megjelenik. A védekezés csak kis területeken és Uvegházakban oldható meg, éspedig fonálféregölő vegyszerekkel (nematocidek), vagy talajgőzöléssel. Nagyobb területeken a védekezés rendkívül költséges, tehát nem gazdaságos. Legutóbb a Dél-Amerikából származó vad burgonyafajták között olyanokat találtak, amelyek a burgonyafonálféreggel szemben ellenállók. Ezáltal lehetővé vált ellenálló burgonyafajták kitenyésztése. A nemesítési munka viszonylag rövid idő alatt figyelmet érdemlő eredményekre vezetett. Gross Lüsewitzben a növénynemesítő kutatóintézet ma már nagyobb mennyiségben szaporítja az első termesztésre alkalmas ellenálló kiónokat. De ez a nemesített burgonya nemcsak ellenáll a kártevőnek, hanem azt irtja is. A lárvák a növény gyökereibe hatolnak ugyan, de ott nem találnak fejlődési lehetőséget, s emiatt fokozatosan elpusztulnak.
