Szabad Földműves, 1959. január-június (10. évfolyam, 1-51. szám)
1959-06-17 / 48. szám
1959. június 17. VIRÄGZÖ MEZÖGAZDASÄG 187 Ha nem termelsz a földön, ne várj hasznot az istállóban! — Zörgő csontú baromcsorda állt az istállókban két esztendővel ezelőtt — így jellemzi a múltat K é t y i István, a szövetkezet elnöke. — A tejátlag 3 — 3V2 liter körül mozgott, a súlygyarapodás pedig süllyedő irányt mutatott. A sertésállományban sem volt különb a helyzet, hiszen 1956-ban a kötelező beadást csak 56 °/o-ra teljesítettük. Mindez abból adódott. hogy a növénytermesztés nem teljesítette feladatát. A cukorrépa csupán 80, a kukorica 13 mázsát adott hektáronként. Természetesen, ez pénzben is éreztette hatását. A bevételből még az előleg kifizetésére sem futotta. Mivel a fennálló áldatlan helyzetet, amely az alapszabályok figyelmen kívül hagyásából, az átalány fizetésből és különböző nézeteltérésekből eredt, az akkori vezetőség nem tudta megszüntetni, új emberek álltak az élre, akik jó munkájukkal két év alatt szilárd alapokra helyezték a gazdálkodást. Az indításhoz szükséges „benzin“ egy 70 hektáros táblán lövellt a magasba. Ugyanis az említett területet 6 — 7 éves kiöregedett lucerna bitorolta, amely alig A február 26-án érkezett kiscsibék javarésze május 26-ra 87 dekagrammos átlagsúllyal a piacra kerültek. Takács Istvánná, Lukács Etel, Búcsi Juditka. Bobai Klára jó munkát végeznek a tyúk tenyésztésben. Képünkön Bobai Klára látható a továbbtenyésztésre kiválogatott növendékek között „Az EFSZ-ek legfontosabb feladata, hogy elsősorban is a növénytermesztés döntő növelését szorgalmazzák, amely az egész mezőgazdasági termelés alapját képezi. A belterjes növénytermelésnek teljes mértékben biztosítania kell a bőséges és állandó takarmányalapot az egyre fejlődő állattenyésztés számára.“ (Az EFSZ-ek IV. országos kongresszusának határozatából.) vei ezelőtt ismeretlen fogalom volt a szövetkezetben. Az elmondottak világosan mutatják, hogy az állattenyésztés növelését és termelékenységének fokozását a növénytermesztés, illetve a takarmány bősége dönti el. A kisújfalusiak ezen az úton haladva, a meglevő 132 hektárnyi lucernához ez év tavaszán még 227 hektárra lóherét és lucernát vetettek. Ezenkívül 70 hektáron zabosbükkönyt, 66 hektáron csumizt (óriás muhart), silókukoricát és egyéb takarmánynövényeket vetettek. Egyszóval az 1230 ha szántóból 360 hektárt takarmánynövények foglalnak le. A 63 hektár cukorrépából is nagy ménynyiségű takarmány marad vissza, annál is inkább, mert 25 hektáron öntözés segítségével 500 mázsás termésre számítanak. A kukorica hozamát pedig hibridvetőmag használatával fokozzák, amelynek érdekében 70 hektáron hibridvetőmagot termelnek. A leírtak azt mutatják, hogy minden a legnagyobb rendben megy a szövetkezetben. A két év alatt történt változások olyan nagyok, hogy azok a hiányosságok, amelyek a borjak nevelése terén (itatás helyett még szopnak), az érdem szerinti jutalmazás teljes bevezetése és az 56 Az idézett határozat minden sora nagy igazságot foglal magában. Hiszen köztudomású, ha nem termelünk a földön, üres lesz a magtár, a szérű, a silógödör, hozott némi termést. Az emberi beavatkozás és az eke vetett véget a „szabotáló“ lucernának, s helyébe silókukorica került. S „csodák csodájára“, a silókukorica 3 méter magasra nőtt. Majdnem egy hónapba telt, amíg négy kombájn levágta, és felaprózva a silógödrökbe került. A hét évvel ezelőtt megépített 10 darab 125 köbméteres silógödör „szűzen" tátongó mélysége megtelt tejet, vajat, húst termelő abraktakarmánnyal. A 3100 köbméter silón kívül egyéb takarmánya is volt a szövetkezetnek, hiszen a cukorrépa hektárhozama 80-ról 240, a kukoricáé 13-ról 47 mázsára emelkedett. A takarmánybőség azonban csak később éreztette hatását. Először ugyanis az erőnlétet kellett feljavítani. így a tejhozam csak 1958 tavaszán növekedett lényegesen. Az 1957-es 1550 literes tehenenként! átlag 1958-ban 1960 literre rúgott. A termelés emelkedése lehetővé tette, hogy a kötelező beadáson kívül tejből 60 000 litert, sertéshúsból 270 mázsát, hízómarhából pedig 25 darabot adhattak el szabad áron. Mindezért tekintélyes pénzösszeg állt a házhoz, s a 9 korona előleget még 4 korona egészítette ki az évvégi zárszámadáskor. A kisújfalusi szövetkezet gazdasági és pénzügyi helyzete azt mutatja, hogy idén mind a növénytermesztésben, mind az állattenyésztésben még nagyobb lépést tesznek előre. C s a n d a Mária főkönyvelő és D o 1 n í k Gyula zootechnikus méltán néznek bizakodva az év vége elé. Minden jel arra mutat, hogy a munkaegységenként tervezett 18 koronát hiánytalanul elérik. Ennek bizonyítéka a negyedévi pénzügyi mérleg is, amelyet 126 %-ra teljesítettek. Az elegendő és jó minőségű takarmány, de nem utolsósorban az érdem szerinti jutalmazás révén az állattenyésztés egyre inkább kiapadhatatlan pénzforrásává válik a szövetkezetnek. A tehenenkénti tejátlag ma már 9 liter körül mozog, s állandó emelkedést mutat. Sertésből és hizómarhából is egyre több kerül eladásra. Ezt kiegészíti még a baromfi tartása, ami pár évKéíyi István, a szövetkezet elnöke a derékig érő árpában gyönyörködik. Az árpa közölt szépen zöldéit az alávetett lucerna. hektár kiöregedett szőlő helyzetének megváltoztatása stb. körül fennállanak, a mai eredmények mellett eltörpülnek, de a közel jövőben részben már orvoslást is nyernek. Ez biztosíték arra, hogy a kisújfalusi szövetkezet a második ötéves tervünk által kitűzött feladatokat nemcsak teljesíti, de bizonyos termelési ágakban túl is szárnyalja. Sándor Gábor A nem is olyan régen csontig-bőrig sovány tehenek ma már ilyen tőggyel állnak az istállóban. Marosi András 12 fejős tehenétől naponként 120 litert fej. s tej helyett „bundát" növesztenek a tehenek. Ahol pedig az állattenyésztés mostohagyermek, a pénz is mostohán, gyéren jövöget a házhoz. Ezt az állapotot azután sínyli az ország, de elsősorban a szövetkezet tagsága. Saját érdekünk tehát, hogy ésszerűbb termelési eljárással magas szintre emeljük a növénytermesztést, amely előrelendíti, felfelé viszi az állattenyésztést. Ezen a téren szép és követésre méltó példát mutat a kisújfalusi szövetkezet. Átlag rövid idő alatt emelkedtek ki az elnyeléssel fenyegető mocsárból. Az embert szinte magával ragadja a tények sokasága, az erős akarat, a szaktudás, amellyel a szövetkezet vezetősége irányítja az immár jó mederben haladó gazdálkodást. * * *
