Szabad Földműves, 1959. január-június (10. évfolyam, 1-51. szám)
1959-06-17 / 48. szám
190 VIRÄGZÖ MEZÖGAZDASÄG 1959. június 17.: Az éghajlat hatása a gyümölcsfákra Ahhoz, hogy gyümölcsöseink az időjárástól ne károsodjanak, ismerni keil, milyenek a gyümölcsfa igényei csapadék, hőmérséklet, napsütés, szél és páratartalom szempontjából. Napsütés. Régi tapasztalat, hogy minél erősebb és hosszabb a napsugárzás, annál több szervesanyagot készít a növény. A rendelkezésre álló terület fekvéséhez olyan gyümölcsfajtákat válogassunk ki, hogy a verőfényes lejtőkre, az épületek, kerítések napos oldalára legigényesebb fejták kerüljenek. Fényigényes a mandula, őszi- és kajszibarack, birs és minden más nyári gyümölcs. Az északi oldalra, nyugati és északnyugati lejtőre csak edzettebb téli almát, téli körtét és szilvát telepítsünk, a bogyósok közül a málnát és ribizlit, mert ezek kevesebb fénnyel is beérik. A sűrű korona belső részében fény hiányában a levelek inkább a külső lombrészek tápanyagait fogyasztják. Az ilyen csenevész levelek hónaljában csak sovány, életképtelen rügyek alakulnak, a meglevő termőrészek elszáradnak, a korona belsejében az ágak végig felkopaszodnak. Ezért a sűrű koronát szellőssé, napfényessé kell alakítani. Hőmérséklet. A cukor és zamatok képzéséhez minden gyümölcsnek melegre van szüksége. Tapasztalhatjuk, hogy hűvös tavaszkor késik a fák fakadása, a bimbók nyílása. Hűvös időben nem járnak a méhek, nincs megporzás, hűvös nyáron ízetlen a gyümölcs. Virágzásban veszélyes a fagy, mert az Fakaró helyett drótot A bab kúszó növény, hajtásai kacsokkal kapaszkodnak. Ha fakaró helyett drótból készítünk részére támasztórendszert, lehetővé tesszük természetes hajlamának érvényesülését. Támasztórendszer készítésére sokkal jobban megfelel a drót, mint a fakaró, mert nem nyújt búvóhelyet a kártékony rovarok, férgek, gombák stb. részére, hozzáférhetőbbé teszi a talajmegmunkálást, valamint a termésbegyüjíést, és tartósabb is mint a fa. A támasztórendszer úgy készül, hogy 15 m távolságra leverünk egyegy faoszlopot. Az oszlopokat két vízszintesen haladó dróttal összekötjük. Az alsó 75 cm, a felső 150 cm magasan legyen. A vízszintes huzalokat függőlegesen is összekötjük. Ezek az ún. kúszódrótok, amelyek 3,5 méter magasra is felnyúlhatnak. Alsó végüket fúrjuk a földbe, hogy szilárdabban álljanak. Az így készült dróthálózat könnyen mozgásba jön, ha rászáll valamilyen madár, ezért a madárijesztő szerepét is betölti és elriasztja a kártékony madarakat az ültetvényről. A függőleges drótokat ferdén is vezethetjük, éspedig olyképpen, hogy a felső vízszintes huzalon keresztezzék egymást. Mindkét szerkezetet könnyen szétszedhetjük, télen pedig aránylag kis helyen elraktározhatjuk. Ilyen támasztórendszert készítünk a borsó és a bükköny részére is. Az uborka számára jobb a rézsútoson vezető dróthálózat. K. E. egy-kétfokos hideg elviszi a termést, de veszélyes a nagyon száraz meleg is, mert ilyenkor a virágok rosszul termékenyülnek. Haznánkban Csallóközben, Mátyusföldön, Királyhelmec környékén és a hegyek déli lejtőin legmelegebb a nyár. Itt érzi magát igazán jól a kajszibarack, meggy, nyári alma, nyári körte, szamóca, a hegyeken az őszibarack és mandula. Észak felé és hazánk egyes nyugati részein a téli alma, körte, málna, köszméte díszük kiválóan. Síkságainkon vannak a leghidegebb telek, azért itt a dió hajtásai sokszor visszafagynak, de a kajszibarack, mandula, őszibarack és egyéb * érzékenyebb fajták is terméskiesést szenvednek. Hasonlóan veszélyesek a változó hőmérsékletű, előbb meleg, majd nagy hideget hozó telek, mert ilyenkor a kajszibarack, cseresznye, őszibarack, mandula nedvkeringése megindul, s a rügyek duzzadni kezdenek. A hirtelen kemény hidegben a termés bimbóban elfagyhat. A talajmenti fagy a mélyebb fekvésű helyekre, fagyzúgokba húzódik le, s nagy károkat okoz a virágban és a zsenge termésben. Domb- és hegyvidéken fagyzug képződik a lejtők aljában, sík vidéken, a folyók völgyében és rétek körül. Ilyen helyre csak későn virágzó almát, szilvát szabad telepíteni. Csapadék. Az évi csapadék mennyisége hazánkban mindenütt elegendő gyümölcsféléinknek. Kivételesen aszályos években a rossz vízgazdálkodású talajokon élő fák azonban sokat sínylődnek, termésüket eldobják, sőt ki is száradnak. Aszályosak a televényben szegény homoktalajok, köves talajok és a kopár domboldalak. Legvízigényesebbek a fák magképzés idején. Ha ilyenkor a hiányzó 200 — 250 mm csapadékot 2 — 3 öntözéssel pótolni tudjuk, akkor megmentjük a termést a jövő évi termőrügy-képzés is befejeződhet. A csapadékkal történő helyes gazdálkodás első és legfőbb feladata: olyan morzsalékos talajszerkezet kialakítása a gyümölcsösökben, amely a legtöbb vizet képes megkötni. Erre a rendszeres zöldtrágyázás bevezetése a legalkalmasabb, bőséges egyéb szerves trágyázással együtt. A nyári sekély talajporhanyítás akadályozza a talaj kiszáradását, őrzi a talaj nedvességét. Széljárás. Általában csak káros hatását említhetjük. Nyáron a forró szelek kifújják a talajból a nedvességet. A szeles helyekre, huzatos völgyekbe ne telepítsünk szélérzékeny gyümölcsöt, például téli körtét, könnyen hulló almákat, csak olyanokat, amelyek erősen kapaszkodnak, s nem sérülnek meg a szélveréstől. A kajszibarack, mandula, meggy, cseresznye fájának, gyümölcsének a fejlődésére kedvező a mérsékelt széljárás, mert a moniliás fertőzés veszélyét kiküszöböli. Páratartalom. Párás levegőben a növény jobban tud gazdálkodni a talaj vízkészletével. A téli alma, körte, a szilva, köszméte, ribizli, málna megkívánja a nagy légnedvességet, ezért ezeket párás vidékeken lehet gazdaságosan termeszteni. A kajszibarack, őszibarack, meggy, cseresznye, mandula nem tűri a nagy páratartalmat, mert moniliás fertőzést kap. A légnedvesség hazánk déli síkságain a legkisebb, az északi részeken elég magas. A nagy éghajlati tájaktól eltérő kisebb éghajlati egységek adják a helyi kiimát vagy mikroklímát. Ezeket a gyümölcsfák gondozásakor és telepítéskor mindig figyelembe kell venni és ki kell használni, bogy jól jövedelmező legyen a termés. Az őszibarack levélfodrosodása Őszibarackfáinkon egyre nagyobb mértékben mutatkozik a levélfodrosodás. Alig találunk őszibarackfát, amelynek levelein ne mutatkozna meg ez a nagy károkozó gombabetegség. Az enyhe tél után következő gyors felmelegedés, majd a csapadékos április és május az összes gombabetegségek kifejlődésének kedvezett. Ennek a betegségnek az a jele, hogy a levelek összehúzódnak, meggörbülnek, felületükön hólyagszerü kidudorodások keletkeznek. Ezt a fertőzés kezdetén csak néhány levélen tapasztaljuk, majd ez a károsodás, ha gombabetegségekre kedvező párás, csapadékos az idő, fokozatosan és elég gyorsan átterjed az őszibarackfa minden levelére. A megtámadott levelek elhalnak és lehullanak, a fa csupaszon marad, gyümölcse nem fejlődik, összeaszik és lehull, mert a levelek nem tudják tápanyaggal ellátni. Kedvező időben, amikor az őszibarackfa gyorsan kifejleszti új leveleit, a tápanyagszállítás létrejön ugyan, de a veszteséget már nem tudja behozni, s a gyümölcs kisebb és ízetlenebb lesz. Aki betartotta az utasításokat és rügyfakadás előtt lemosásszerűen permetezte őszibarackfáit 2 %-os bordóilével (lásd a Szabad Földműves 1959. február 4. számában), őszibarackfáinak levele egészséges, megmenekült a levélfodrosodás pusztításától és bőtermésre számíthat. De nagyon sokan elmulasztották a rügyfakadás előtti permetezést. A kárt most már csak sok munkával lehet csökkenteni, de teljesen megszüntetni nem. A fodros, beteg leveleket mindennap le keli szedni és el kell tüzelni, nehogy a spórák tovább fertőzzenek. Ezután az cszibarackfákat kénes készítmények nyári higítású oldatával gondosan megpermetezzük. A permetezés ködszerű legyen és a levelek alsó részét is érje. (Kénes készítmények: Sulikol, Sulfarol, Sulka, amelyeknek a csomagolásán levő utasítás szerinti nyári higítású gyengébb oldatát használjuk.) Ha a permetlevet lemossa az eső, vagy ha két hét múlva elveszti hatékonyságát, a permetezést megismételjük. Bordóilével vagy más rézkészítménynyel az őszibarackfát lombos állapotban nem szabad permetezni, mert a leveleit lehullatja. Idén számolhatunk azzal, hogy nagyon sok fertőző anyag marad az őszibarackfákon, különösen a kifejlődött rügyek pikkelyei alatt. A jövő évben nem lesz elég kora tavasszal az egyszeri permetezés. Tavasszal majd rügyfakadás előtt 2 %-os bordóilével, rügyfakadás és virágzás között 1 %-os bordóilével kell megpermetezni az őszibarackfákat fürösztésszerüen, különösen ügyelve arra, hogy a kinyílt rügypikkelyeket permedé érje. RUTTKAY BÉLA
